Blog

Próbálom írni a blogot. Most még megerősítést is kaptam, hogy kell, hogy írjam. Marcit felmérésre kellett vinnem, és olyan kérdésekre kellett válaszolnom, hogy mikor kezdett el járni, első szavak stb. És milyen jó volt, hogy legalább egy részét vissza tudtam keresni. Gyakran elidőzöm és nézem, hogy milyenek is voltak néhány éve, hogyan ugrált Hédi Domival, mennyire össze voltak nőve. Vagy hogyan tette meg az első lépéseket Marcika. Hubáról meg még szinte említést se tettem. Szóval megújult lelkesedéssel, tiszta otthonnal, nekiesek a dokumentálásnak :D

Nem teltek eseménytelenül az elmúlt napok, hetek, hónapok sem. Eltelt a nyár, voltak Horvátországi hetek, lagzi. Hédi iskolás, Marci 5 éves, és Huba is már olyan óriási. Kis híján forog és kúszik, de már helyváltoztatásra képes óriás:)

Szóval folyt. köv.

Nagy sportágválasztó

Úgy néz ki idei évre már Hédi és Marci is megtalálta a neki való sportágat, mégis jó szombat délutáni programnak tűnt a Kopaszi gáton megrendezett sportágválasztó. Bár sok időnk nem volt, sok mindent kipróbáltak a gyerekek. Én meg vagy bennük gyönyörködtem, vagy a színpadon szereplő tehetségekben, magamba pedig többször elmondtam, hogy milyen jó lenne ezt-meg azt csinálni, de még a kismama tornámhoz se jutok hozzá:(

Meglepő volt Marci is milyen bevállalós volt. Sajnos néhányszor szétváltak útjaink, de ott lehettem, amikor vívtak,

karatéztak,

judoztak, kockát másztak,

terep bicikliztek (Hédit itt is tehetségesnek találták),

és amiért a bejegyzés készült BÚVÁRkodtak.

Kihoztak egy nagy tartályt és abba lehetett kipróbálni, milyen is búvárkodni, palackból ment levegő is. A víz valahogy meleg volt (nap melegítette, vagy fűtötték az nem derült ki számomra). De a gyerekek roppant módon élvezték. A bácsi rendes volt, mert Marci is merülhetett (végig fogta). Hédi és az utcabeli kisfiú még a víz leengedését is élvezhették belülről. Én pedig megtudtam, hogy a Kondorosi uszodában tartanak edzéseket (BHG búvárklub) gyerekeknek, csupán 25 m úszni tudás a követelmény! 8 éves kortól pedig még vizsgát is tehetnek. Ha nem lenne szegény Hédim ennyire betáblázva, biztos beíratnám, talán majd nyáron. A búvárkodás mellett a vízi mentést is oktatják és aki nem tudná, ma már ez is egy sportág. Szerencsére a gyerekek a megfázást is megúszták, mert erre aztán tényleg nem számítottunk, így törölközőt, meleg ruhát se hoztunk, a levegő meg már őszi volt. Milyen hasznos ilyenkor a kistesó pelenkája:D

Erről még nem írtam. Idén Hédi abbahagyta a balett tanulást, inkább az akrobatikus rock and roll választotta. Elment Felícia néni, így már nem ragaszkodtam tovább a baletthoz. A szívem vérzik, mert olyan jót tett Hédi mozgásának, de a döntést rá bíztam. Sajnos a kettő egy időben volt, és sok is lenne neki. A rocky jól hangzik, de sokan vannak, és szerintem nem is figyel rájuk az oktató és négy éven keresztül gyakorlatilag ugyanazt csinálják (persze a kiválasztott tehetségek nem). A próba óráról legalábbis erre a következtetésre jutottam. Majd karácsonykor a bemutatóról megtudjuk.

Úgy tűnik Marci is megtalálta a megfelelő sportot. Karatezni járunk. A próba óra nagyon tetszett. 5-10 perc volt a karate, a többi mozgás koordináció fejlesztés és erősítés. Ahogy az edző elmondta fontos az egyensúly és az erőnlét ehhez a sporthoz. Marci is gyakorlatilag végig csinálta, még ha el is bliccelt 1-2 dolgot, így mind a ketten elégedettek voltunk. Remélem a lelkesedés meg is marad:)

Az úszásról se mondtam le teljesen. Hédinek megvettem a neoprén ruhát, hogy ne fázzon a vízben, de a tervezett úszó pajtások elmaradtak (Domi, B. Marci), és Blanka se megy, pedig nélküle Marci se akar menni:( Sok mindent akarunk, de kevés az idő.

Hédinek még ott van a furulya is. Bár az is kicsit kérdéses. Mert amilyen lelkes volt tavaly, nyáron még motivációval (jégvarázsos csat) se igen vette elő a hangszerét:( Kényszeríteni nem fogom, de ha nem gyakorol, el is felejt mindent, akkor pedig pénzkidobás minden:(

Családunk by Hédi

Első napok az iskolában

Kovács Barbara: Fontos dolgok

Mindenféle fontos dolgok

jutnak az eszembe,

hogy például az iskolában

van-e medence?

Szünetben szabad-e felmászni a fára,

és van-e gesztenyefa, beállni alája,

ha csak kicsit esik a langyos nyári eső,

vagy lesz mindenkinél

az udvaron esernyő?

Van-e ott kedves, ügyes dadus néni,

aki majd segít a cipőmet bekötni?

A tanító néni szeret majd engem?

Ha jól tudom a leckét,

megpuszilgat engem?

Megfogja a kezem, ha sétálni megyünk?

És az anyukám is eljöhet majd velünk?

A tanító néni az ölébe ültet?

Ha nem tudok valamit,

nagyon megbüntet?

És ott is lesz szülinap,

meg gyermeknapi móka?

Lesz-e ropi, süti, meg mindenféle torta?

Mi vár rám az iskolában,

úgy szeretném tudni,

legjobb volna mégis mindig itt maradni!

Nem olyan régen írtam az ovis ballagásról, így el kellett érkeznie egy legalább olyan fontos napnak, azaz első napnak az iskolában. Hédi szeptember elsején először hivatalosan is belépett az iskola kapuján. Izgult, bár nem mutatta, tudom kavarogtak benne a gondolatok, és félt. Én legalább annyira izgalomba voltam:) Alig vártam a tanszerek beszerzését, a papír-írószer világa mindig vonzott, persze a végén Hédi mindenből a jégvarázsosat választotta... Na jó az üzenő füzetnél megszánt és azt mondta, hogy anya jó lesz az is. De hát Holly Hobbie-s volt H. H. rövidítéssel. Ezt meg kellett vennem, akkor is, ha tudom, hogy Hédi csak a kedvemért egyezett bele :)

Előtte napokba elkezdtük lassan a lista alapján összerakni a rajzdobozt, matekdobozt stb., de ez is inkább engem hozott lázba, Hédi más tevékenységeket választott.

Én be voltam zsongva, Hédi nyugodtnak tűnt. Persze mindig elmondtam, hogy milyen jó lesz ott. Sokat tanulhat, új barátokat lelhet stb.

Mégis fájó szívvel, elengedtem Hédit a suliba. Tibi ment vele, ez tűnt a legkivitelezhetőbbnek. Mégiscsak Marcinak is a nyári szünet után ez volt az első "munkás" nap. Csak nem viszem be őt emiatt hajnalba, még ha vissza nem térő alkalom. Így maradt Tibi és Hédi mesélése.

Hédi nagyszerűen helyt állt. Tibi végig ott volt vele, amíg lehetett. Megvárta a tanévnyitó ünnepség végét és csak ezután hagyta magára a sok idegen gyerek között a nagylányt. Hédi örült, kell neki még ez a kis bátorítás. Egy Eszter nevű kislány mellé került, akivel össze is barátkozott. És a nap végén (f1-ig) már 3 barátra tett szert (azaz ennyi kislánnyal beszélt, bár a nevüket nem tudta:)).

Bemelegítő feladatok voltak első napra. Elkészítették a névjegytáblát, amelyből kiderült, hogy nem mindenki tudja leírni még a saját nevét se. És volt valami dobókockás játék, ahol a tanárnéni szerintem a matek tudásukat mérte fel.

Délután úgy nyilatkozott, hogy jól érezte magát. És a "nagycsalád" gyakorlatilag minden tagjának részletesen elmesélte, hogy mi is volt az első nap az isibe. Lehet ez a része volt a fárasztóbb neki:) De boldog voltam, mert sokat és szívesen mesélt:)

Este a szülőket maratoni szülői várta, és hosszú várakozás után kezembe vehettem az elsős könyveket. Egy kicsit még vágyakoztam is az iskola után, pedig emlékszem én, hogy utáltam oda járni, micsoda időpocsékolásnak tartottam:D

Éjszakára pedig megkaptuk mi is az első házi feladatunkat: a könyvek becsomagolását. 

Röviden Hubáról

Továbbra is gyönyörű hajas baba tekintélyes fiús hanggal:) Bár a homlokán, mint az öregek kezd kopaszodni. Hogy ne legyen hátul kopasz foltja, igyekszem nappal hason altatni. Eredmény: máshol kopik ki a haja.

Sokat fejlődött. Nagyon érdeklődő, nagyon figyel már. 

Rengeteget mosolyog. Imád enni. Már elhagytuk az 5 kg-ot!

Nagyok örülnek is neki, meg nem is. Hédi szereti babusgatni és sokat segít (hozza a takarót, elrendezi a babakocsit, próbálja megnyugtatni...). Marci is mindig elmondja, hogy imádja, de gyakran nem a legfinomabban nyúl hozzá, akkor puszilgatja, mikor eszik és próbál ő is baba lenni. Szerencsére Huba egyre edzettebb, egyre jobban tűri a piszkálást.