Azt sajnos nem állíthatom, hogy belerázódtunk az iskolába, oviba, munkás hétköznapokba. Sőt még egy kialakult állandóság sincs a napjainkban. Van hova fejlődnünk. És még a délutáni programok kis része kezdődött csak el.
Hédi hol szereti, hol nem az iskolát. Azt gondolom a nap során történtek alapján teszi az aktuális állítást. Alakulgat egy kis baráti köre. Sajnos átültetések történtek az osztályba és egy úri dáma mellé került. És Hédi hiába türelmes, és nyel le mindent, azért megviseli a kislány piszkálódása (még Tibit is kioktatta). Pechünkre angol tanár gyereke, így nem is szólhatok, hogy ültessék el. Hédi viszonylag magas, a szeme és a füle is jó, nincs mire hivatkozni.
De ezt leszámítva szerintem legtöbbször jól érzi magát. A lektorált angol órát (anyanyelvi tanár, nem tud magyarul) mondjuk nem szereti. Véleménye szerint buta játékokat játszanak. Most már egyre ritkábban panaszkodik arra is, hogy könnyű, meg unalmas, amit tanulnak a suliban. Bár még betűt egyet se tanultak...
Minden nap értékelik őket, elsősorban magatartás, odafigyel alapján. Egyenlőre csupa piros pontja van, pedig tegnap 5 fekete pontot is kiosztottak az osztályba. A suliba is kis árulkodós, de inkább panaszkodjon a tanárnak, mint magába fojtsa bánatát. Osztanak pecsétet is nekik. Általában, ha valamit nagyon jól, szépen, gyorsan csinálnak, vagy plusz feladatra pl. Tappancs újságba. De előre dolgozni tilos, akkor fekete pont jár. (Ez egy kicsit erős szerintem.) Viszont a pecsétet hol az üzenőbe, hol a feladat mellé adják, de mégis az üzenőbe szereplő pecsétet jutalmazzák hónap végén. Tegnap mondtam a Hédinek, ha betelik a pecsét gyűjtője (ez az iskolába is az ajándék feltétele), akkor nyitunk egy kölyökpezsgőt (ezzel nyúznak minden nap), és szegény sírva fakadt, hogy addig már csak 1 nap van (minden hónapba új gyűjtés kezdődik). Szóval nagyon igyekszik, törekszik. És szerintem (bár nincs viszonyítás alapon) szépen gyűlnek a pecsétjei is. Büszkék vagyunk rá.
Az angol órán úgy látom fejlődik, okosodik. Tanul verset, de gyakran elfelejti, hogy is kezdődik, így megörökíteni nem tudtam. De pl. tegnap este úgy köszönt el tőlem, hogy good night:) A készségtárgyak angol szavait mondjuk nehézkesen tanuljuk. Sosincs kedve és mindig fáradt hozzá. Nem is nagyon ragadnak rá. Valami jobb módszert kellene kitalálni rá, majd utánanézek. Ezek az angol szavak memorizálása (nem az angol óraiak) száraz szótanulás Pl. énekelték a szólj síp, szól dalt ének órán és kaptak hozzá egy lista szót, ami szerepel az énekbe (síp, szól, rak, vesz, kerék stb.). Technikán pedig papír csónakot hajtogattak, az ehhez kapcsolódó szavakat adták fel (hajtogat, papír, csónak stb.). Most még két nyelven mennek ezek az órák, és szerintem Hédi csak a magyar részre figyel. De arra sajnos nem kaptam választ, hol kellene a gyereknek a szavakat megtanulni, mert szerintem a napköziben nem is veszik elő, órán (rajz, technika) meg nem a szavakra, inkább a tevékenységre figyelnek. Az angol óra, ami tényleges angol óra, az játékos. A könyvük inkább hasonlít egy ovis feladatos könyvre, mint angol könyvre. Tényleg játékosan tanulják itt a nyelvet. Ha lassan is, de élvezetesen.
A jégkori az egyik kedvenc órája. Marci szülinapjára anyuéktól görkorit kapott, de még nincs meg a megfelelő mozgásképessége hozzá. Hédi örömmel elfogadta, így már szárazföldön is gyakorol :)
Az egyéb tárgyak, matek, olvasás, írás nem meglepő módon, jól megy. De végül is kihívás a folyamatos figyelés is, még ha az anyag nagy rész ismert is számára. Környezetből azért hall érdekességet. Egyik nap a Tibinek előadta, hogy mi történik a növénnyel, ha beolajozzuk a gyökerét és mi, ha a szárát. Leesett az állam, mikor meghallottam, miket tanulnak.
Este sokszor nincs időnk már semmire. Két nap rocky. Ilyenkor f7, mire hazaér, a többi nap pedig a játszóteret választják, ha nincs egyéb dolgunk. Sokszor Hédit csak fél füllel hallgatom meg, azaz közbe melegítem a vacsorát, vagy nyugtatom Hubát, vagy Marci kiabál közbe. Pedig milyen jó lenne fél óra, amikor csak vele foglalkozom. Marcit heti kétszer hazahozom ebéd után, ő legalább akkor kap kizárólagos figyelmet, mert azért Huba közbe csak alszik fél órát, vagy eljátszik csöndben annyi időt. A könyveit csak 1-2-szer lapozgatom át egy héten, de legtöbbször egyedül. Nem beszéljük meg közösen, mit is tanultak. Ezen jó lenne változtatni, bár a napközi otthonos gyerekek még a tankönyveket se viszik haza. Lehet ezt csak én gondolom fontosnak. Hédi is inkább arról csacsog, mit csinált Pisti és Józsi... Az együttes, másnapi cuccok bepakolás se történik meg. Az sem ritka, még ennyi idő után sem, hogy elfelejtődik, kimarad egy-egy dolog, vagy csupán Hédi felejti el, hova is rakták apával a tornacuccot az iskolában, vagy mondani, hogy most ez is kellene.
Az esti készülődés 6-f7 körül elkezdődik. A vacsora még mindig órás procedúra (főleg Marcinál), ha 7-ig végzünk vele, kezdődhet a nagy kádban fürdés (Huba is!, persze külön) különben gyors zuhanyzás, és ha a fogmosással is végeznek f8 előtt, még esti mesére is van idő. Éppen a Torzonborz a nagy kedvenc. 3/48-8 között pedig alvás. Szerencsére hamar álomba szenderülnek és jöhet Huba altatása:) és ha nem alszok el, akkor még apával egy teára is jut idő.
Reggel 3/4 7-kor ébresztjük Hédit, ha Marci nem teszi meg előbb (sajnos nem mindig piheni ki magát ennyi idő alatt). Ilyenkor csak vele foglalkozom (reggeli, öltözés, haj elkészítése, fogmosás), hogy időben elkészüljön és 7.20-25 körül elindulnak apával a nagy útra. Az iskola ajtóba búcsút intenek egymásnak is és innentől kezdve egy zárt világ van előlünk:) Marad Hédi elmesélése.
Hédi bár maximálisan iskolaérett, és azt gondolom, hogy a tananyag sem megterhelő neki (angolt leszámítva nincs olyan feladat, amilyennel otthon feladatozás közbe ne találkozott volna). De az látszik rajta, hogy érzelmi, lelki oldallal nehezebben birkózik meg. Sokat izgul, bátortalan, fél, hogy rosszul csinálja. És itthon érzékenyebb, ingerlékenyebb, agresszívebb, és a stílusa, ahogy hozzánk szól, nem tolerálható. Tudom türelemmel kell lennünk, de gyakran nehéz. Bízom benne, hogy rövidesen teljesen belerázódik az új helyzetbe és akkor visszatér hozzánk kedves, jól viselkedő lányunk.
A beilleszkedést pedig segítjük:
T: Hédi ma mit csomagoljak?
H: Macis szendvicset. Krémtúrót ma nem kérek.
T: Hányat?
H: Négyet.
T: Hányat????
H: Négyet.
T: Minek neked annyi????
H: Icukának, Eszternek, meg a X és az Y is kért.
Így Tibi legyártotta az 5 szendvicset:))
