Marci felmérés

Marcit elvittem felméretni a fejlesztőházba. 

Azzal tisztába voltam, hogy nem egy átlagos kisfiú. Rossz, mint az ördög, de mellette annyi szeretet tud adni és mellesleg az agyával sincs gond. Ha akar tud. Mégis sok minden zavart. Ide beillesztem, amit írtunk róla, nyilván itt főleg a negatívokat emeltük ki.

Panasz: szétszórt, figyelmetlen, nem tud koncentrálni, nem rajzol, csak firkál, mozgása kicsit esetlen, gyakran fejre esik. Nagyon nehezen és keveset eszik.

Hogyan jellemezné gyermekét? Milyen Ő?: kedves, vidám, eleven, mozgékony gyerek. Nagyon szereti a zenét, leginkább a gitárt. Kedvenc játékai az elektromos szerkentyűk, pl. az elemlámpa. Bújós, a szeretet és a visszajelzés fontos neki. Határozott, nehezen befolyásolható, makacs. (Vélt) érdekeit jól érvényesíti. Leginkább azt szereti, ha csak vele foglalkoznak. Társaságban nehezebben találja meg a helyét. Társasjátékban mindig nyerni szeretne, rövidtávon sem viseli el, ha más vezet.

A környezetünkben nagyon sok gyerek nagycsoport után is az oviba maradt, mert még ez vagy az hiányzott nekik (beszéd, finommotorika, figyelem). Marci képtelen 2 percnél tovább a fenekén ülni, még mindig az egyetlen dolog, amit nagyjából le tud rajzolni, az az ember, de erre gyúrtunk az elmúlt fél évben... Bár még két éve van az iskoláig, de az oviba ha nem akarja (semmi sem kötelező), nem fejlesztik ezeket a készségeit. A szűrés pedig az ovi utolsó évében történik. Itt vérzik el a legtöbb ovis gyerek. Azaz, hogy 1 év nem elég, behozni a hiányt. Marci majdnem 7 éves lesz így is, mire suliba megy. Nem akarok plusz egy évet.

Bár a "magán" fejlesztés egy vagyon, de azt gondolom, jobb időben, mint később vagy soha. Hogy mennyit ér, nem tudom. Egy próbát megér. A Pedagógiai Szakszolgálatnál is ezt a módszert alkalmazzák.

A felmérés korrektségét pedig az jelzi, hogy bár Domit és nagy valószínűséggel Marcit (bár még várjuk az írásos véleményt) is messze elmaradottnak írták le, Blankánál azt mondták, nincs szüksége fejlesztésre. Tehát nem tartanak ott mindenkit, csak a nagyobb létszám (pénz) miatt.

Amit eddig elmondtak Marciról, és Ildi szerint az írásos vélemény csak rosszabb lesz...

a figyelemkoncentrációs gyengeség, fennmaradó csecsemőkori reflexei, bizonytalan egyensúly, mozgáskoordináció, bilaterális motoros koordináció gyengeség, labdaérzék ügyetlenség, jobb-bal bizonytalan differenciálás. Semmi jó :(

Így jövő héttől megkezdjük a heti két fejlesztést. TSMT torna, és egy nap finommotorikus foglalkozás is társul mellé. Kipróbáljuk. Ha Marci elblicceli, akkor még van mód egyéni fejlesztésre menni.

Házi feladat: hinta beszerzése, felszerelése.

És várjuk a csodát :D Csak nehogy aztán Marci is szárnyra kapjon és lehagyja a korosztályát :D

Mindig csak a Huba

Hubácskánkról eddig nem sok szó esett, pedig több mint 4 hónapja, ő is a családunk aktív tagja. És a nagyoktól gyakran halljuk, hogy mindig csak a Huba. 

Rá maximálisan jellemző a harmadik gyerek kifejezés. Örül minden egyes mosolynak és szónak, bárkitől jöhet. Ilyenkor fülig ér a szája. De tényleg:)

Viszont ha a legkisebb problémája van, pl. hiába szól, senki nem megy oda hozzá úgy fél percen belül, olyan krokodil könnyeket tud hullatni. Ő az első gyerek, akinél nagyjából meg tudom különböztetni a sírásait. Mikor panaszkodik, mikor akarja, hogy felvegyük, és mikor kell sietni, mert tényleg baj van.

Hason már azt is tudja jelezni, hogy felvegyük. Ilyenkor nem támaszkodik a kezére, hanem repülő pózba (ahogy felemeled) rakja a kezeit.

Mozgása sokat fejlődött. Már kétszer átfordult hasról hátra. Véletlenül és nem is láttam. De inkább a bizonytalanság tartja vissza. Már lehetett látni, hogy képes rá, de megijed, mikor kibillenti a testét. Tegnap egy kaotikus estén, odamentem hozzá, hogy miért sír és éppen egy vonaton kapált, mikor hassal lefelé raktam le. A másik alkalom a kiságyban volt. Mikor a bébiőr madzagját rángatta nagy élvezettel, mikor esélye se lett volna elérni.

A hasán már körbe forog, ha el akar érni valamit. Tökéletesen nyúl már a tárgyakért, megfogja rázza őket, sőt szándékosan csörgeti. Nem is tudom, mikor történt a nagy váltás. 3 hónaposan még csak ráfogott a keze ügyében található tárgyakra, most meg már célirányosan mozog a kiszemelt játék felé. Persze ehhez az is kell, hogy már hason a kezeit tudja emelgetni. Sőt ki is tudja már tolni magát nyújtott kézzel. Ha háton van, akkor meg már fogja két kézzel is a játékot.

Előfordulgat már, hogy a fenekét is felemelgeti, készül a kukac mozgásra. És a lábával próbálja előre tolni magát, de különösebb haladó mozgást nem produkál.

Élvezi már, ha a levegőbe emelik, Tibi feldobja, vagy ha a lábamon hintáztatom.

Még mindig nagy nyálazó. Már hónapok óta jósolják a fogát. Néhány perc alatt nem csak az ember vállát, kezét, de a földet is képes eláztatni. Ilyen képessége még egyik gyereknek se volt. Most kezdem el érteni, hogy egyes anyukák miért raknak a babára előkét, a nyálazás miatt. Van, hogy Hubát többször át kell öltöztetnem, mert a mellkasánál átáztatta teljesen a ruhát és már nincs olyan meleg.

Szívesen cseverészik még mindig. De kacagni nem igazán hallottam még:(

Kedvenc kedvtelései között van a keze és a lába rágicsálása. Legyen bármilyen csörgő a testrészei előnyt élveznek. Nagyon oda van a rongyikért. Eddig egyik gyerek se érzett vonzalmat irántuk. Inkább a címke volt a nyerő. Huba a textilpelussal is teljesen boldog. Kibányássza maga alól és elrágicsálja.

Szegényem már most sokat kapott az élettől, vagyis leginkább a bátyjától. Marci rajong érte, de valahogy nem tudatosul benne, hogy élő, sérülékeny lényről van szó. Cibálja, emelget, visítozik. Szeretgeti, de közben ráfekszik. De látszik a lelkesedés. Reggel, ő az, aki rögtön rohan a Hubához. Szívesen szórakoztatja, rázza a csengőt. Sokszor kéri, hogy rakjam az ölébe. Ha valaki az utcán vagy bárhol olvadozik a Hubától, ott van, hogy Huba bizony az ő kistestvére. Puszilja este, puszilja az oviba. Tényleg örül neki.

Hédi más tészta. Neki már sok a dolga, kevesebb időt tölt  itthon. Nincs ideje Hubával foglalkozni. Inkább tudomásul veszi, hogy van, de inkább más tevékenységgel tölti ki a kis szabadidejét. Azért ha sír a tesó, ő is próbálja nyugtatni (önként is).

Testi változások is végbe mentek. Huba szeme bebarnult. Néhány hete még barnás-kék volt, most meg már barna.

Iskola egy hónap után

Azt sajnos nem állíthatom, hogy belerázódtunk az iskolába, oviba, munkás hétköznapokba. Sőt még egy kialakult állandóság sincs a napjainkban. Van hova fejlődnünk. És még a délutáni programok kis része kezdődött csak el.

Hédi hol szereti, hol nem az iskolát. Azt gondolom a nap során történtek alapján teszi az aktuális állítást. Alakulgat egy kis baráti köre. Sajnos átültetések történtek az osztályba és egy úri dáma mellé került. És Hédi hiába türelmes, és nyel le mindent, azért megviseli a kislány piszkálódása (még Tibit is kioktatta). Pechünkre angol tanár gyereke, így nem is szólhatok, hogy ültessék el. Hédi viszonylag magas, a szeme és a füle is jó, nincs mire hivatkozni.

De ezt leszámítva szerintem legtöbbször jól érzi magát. A lektorált angol órát (anyanyelvi tanár, nem tud magyarul) mondjuk nem szereti. Véleménye szerint buta játékokat játszanak. Most már egyre ritkábban panaszkodik arra is, hogy könnyű, meg unalmas, amit tanulnak a suliban. Bár még betűt egyet se tanultak...

Minden nap értékelik őket, elsősorban magatartás, odafigyel alapján. Egyenlőre csupa piros pontja van, pedig tegnap 5 fekete pontot is kiosztottak az osztályba. A suliba is kis árulkodós, de inkább panaszkodjon a tanárnak, mint magába fojtsa bánatát. Osztanak pecsétet is nekik. Általában, ha valamit nagyon jól, szépen, gyorsan csinálnak, vagy plusz feladatra pl. Tappancs újságba. De előre dolgozni tilos, akkor fekete pont jár. (Ez egy kicsit erős szerintem.) Viszont a pecsétet hol az üzenőbe, hol a feladat mellé adják, de mégis az üzenőbe szereplő pecsétet jutalmazzák hónap végén. Tegnap mondtam a Hédinek, ha betelik a pecsét gyűjtője (ez az iskolába is az ajándék feltétele), akkor nyitunk egy kölyökpezsgőt (ezzel nyúznak minden nap), és szegény sírva fakadt, hogy addig már csak 1 nap van (minden hónapba új gyűjtés kezdődik). Szóval nagyon igyekszik, törekszik. És szerintem (bár nincs viszonyítás alapon) szépen gyűlnek a pecsétjei is. Büszkék vagyunk rá.

Az angol órán úgy látom fejlődik, okosodik. Tanul verset, de gyakran elfelejti, hogy is kezdődik, így megörökíteni nem tudtam. De pl. tegnap este úgy köszönt el tőlem, hogy good night:) A készségtárgyak angol szavait mondjuk nehézkesen tanuljuk. Sosincs kedve és mindig fáradt hozzá. Nem is nagyon ragadnak rá. Valami jobb módszert kellene kitalálni rá, majd utánanézek. Ezek az angol szavak memorizálása (nem az angol óraiak)  száraz szótanulás Pl. énekelték a szólj síp, szól dalt ének órán és kaptak hozzá egy lista szót, ami szerepel az énekbe (síp, szól, rak, vesz, kerék stb.). Technikán pedig papír csónakot hajtogattak, az ehhez kapcsolódó szavakat adták fel (hajtogat, papír, csónak stb.). Most még két nyelven mennek ezek az órák, és szerintem Hédi csak a magyar részre figyel. De arra sajnos nem kaptam választ, hol kellene a gyereknek a szavakat megtanulni, mert szerintem a napköziben nem is veszik elő, órán (rajz, technika) meg nem a szavakra, inkább a tevékenységre figyelnek. Az angol óra, ami tényleges angol óra, az játékos. A könyvük inkább hasonlít egy ovis feladatos könyvre, mint angol könyvre. Tényleg játékosan tanulják itt a nyelvet. Ha lassan is, de élvezetesen.

A jégkori az egyik kedvenc órája. Marci szülinapjára anyuéktól görkorit kapott, de még nincs meg a megfelelő mozgásképessége hozzá. Hédi örömmel elfogadta, így már szárazföldön is gyakorol :)

Az egyéb tárgyak, matek, olvasás, írás nem meglepő módon, jól megy. De végül is kihívás a folyamatos figyelés is, még ha az anyag nagy rész ismert is számára. Környezetből azért hall érdekességet. Egyik nap a Tibinek előadta, hogy mi történik a növénnyel, ha beolajozzuk a gyökerét és mi, ha a szárát. Leesett az állam, mikor meghallottam, miket tanulnak.

Este sokszor nincs időnk már semmire. Két nap rocky. Ilyenkor f7, mire hazaér, a többi nap pedig a játszóteret választják, ha nincs egyéb dolgunk. Sokszor Hédit csak fél füllel hallgatom meg, azaz közbe melegítem a vacsorát, vagy nyugtatom Hubát, vagy Marci kiabál közbe. Pedig milyen jó lenne fél óra, amikor csak vele foglalkozom. Marcit heti kétszer hazahozom ebéd után, ő legalább akkor kap kizárólagos figyelmet, mert azért Huba közbe csak alszik fél órát, vagy eljátszik csöndben annyi időt.  A könyveit csak 1-2-szer lapozgatom át egy héten, de legtöbbször egyedül. Nem beszéljük meg közösen, mit is tanultak. Ezen jó lenne változtatni, bár a napközi otthonos gyerekek még a tankönyveket se viszik haza. Lehet ezt csak én gondolom fontosnak. Hédi is inkább arról csacsog, mit csinált Pisti és Józsi... Az együttes, másnapi cuccok bepakolás se történik meg. Az sem ritka, még ennyi idő után sem, hogy elfelejtődik, kimarad egy-egy dolog, vagy csupán Hédi felejti el, hova is rakták apával a tornacuccot az iskolában, vagy mondani, hogy most ez is kellene.

Az esti készülődés 6-f7 körül elkezdődik. A vacsora még mindig órás procedúra (főleg Marcinál), ha 7-ig végzünk vele, kezdődhet a nagy kádban fürdés (Huba is!, persze külön) különben gyors zuhanyzás, és ha a fogmosással is végeznek f8 előtt, még esti mesére is van idő. Éppen a Torzonborz a nagy kedvenc. 3/48-8 között pedig alvás. Szerencsére hamar álomba szenderülnek és jöhet Huba altatása:) és ha nem alszok el, akkor még apával egy teára is jut idő.

Reggel 3/4 7-kor ébresztjük Hédit, ha Marci nem teszi meg előbb (sajnos nem mindig piheni ki magát ennyi idő alatt). Ilyenkor csak vele foglalkozom (reggeli, öltözés, haj elkészítése, fogmosás), hogy időben elkészüljön és 7.20-25 körül elindulnak apával a nagy útra. Az iskola ajtóba búcsút intenek egymásnak is és innentől kezdve egy zárt világ van előlünk:) Marad Hédi elmesélése.

Hédi bár maximálisan iskolaérett, és azt gondolom, hogy a tananyag sem megterhelő neki (angolt leszámítva nincs olyan feladat, amilyennel otthon feladatozás közbe ne találkozott volna). De az látszik rajta, hogy érzelmi, lelki oldallal nehezebben birkózik meg. Sokat izgul, bátortalan, fél, hogy rosszul csinálja. És itthon érzékenyebb, ingerlékenyebb, agresszívebb, és a stílusa, ahogy hozzánk szól, nem tolerálható. Tudom türelemmel kell lennünk, de gyakran nehéz. Bízom benne, hogy rövidesen teljesen belerázódik az új helyzetbe és akkor visszatér hozzánk kedves, jól viselkedő lányunk.

A beilleszkedést pedig segítjük:

T: Hédi ma mit csomagoljak?

H: Macis szendvicset. Krémtúrót ma nem kérek.

T: Hányat?

H: Négyet.

T: Hányat????

H: Négyet.

T: Minek neked annyi????

H: Icukának, Eszternek, meg a X és az Y is kért.

Így Tibi legyártotta az 5 szendvicset:))

Blog

Próbálom írni a blogot. Most még megerősítést is kaptam, hogy kell, hogy írjam. Marcit felmérésre kellett vinnem, és olyan kérdésekre kellett válaszolnom, hogy mikor kezdett el járni, első szavak stb. És milyen jó volt, hogy legalább egy részét vissza tudtam keresni. Gyakran elidőzöm és nézem, hogy milyenek is voltak néhány éve, hogyan ugrált Hédi Domival, mennyire össze voltak nőve. Vagy hogyan tette meg az első lépéseket Marcika. Hubáról meg még szinte említést se tettem. Szóval megújult lelkesedéssel, tiszta otthonnal, nekiesek a dokumentálásnak :D

Nem teltek eseménytelenül az elmúlt napok, hetek, hónapok sem. Eltelt a nyár, voltak Horvátországi hetek, lagzi. Hédi iskolás, Marci 5 éves, és Huba is már olyan óriási. Kis híján forog és kúszik, de már helyváltoztatásra képes óriás:)

Szóval folyt. köv.

Nagy sportágválasztó

Úgy néz ki idei évre már Hédi és Marci is megtalálta a neki való sportágat, mégis jó szombat délutáni programnak tűnt a Kopaszi gáton megrendezett sportágválasztó. Bár sok időnk nem volt, sok mindent kipróbáltak a gyerekek. Én meg vagy bennük gyönyörködtem, vagy a színpadon szereplő tehetségekben, magamba pedig többször elmondtam, hogy milyen jó lenne ezt-meg azt csinálni, de még a kismama tornámhoz se jutok hozzá:(

Meglepő volt Marci is milyen bevállalós volt. Sajnos néhányszor szétváltak útjaink, de ott lehettem, amikor vívtak,

karatéztak,

judoztak, kockát másztak,

terep bicikliztek (Hédit itt is tehetségesnek találták),

és amiért a bejegyzés készült BÚVÁRkodtak.

Kihoztak egy nagy tartályt és abba lehetett kipróbálni, milyen is búvárkodni, palackból ment levegő is. A víz valahogy meleg volt (nap melegítette, vagy fűtötték az nem derült ki számomra). De a gyerekek roppant módon élvezték. A bácsi rendes volt, mert Marci is merülhetett (végig fogta). Hédi és az utcabeli kisfiú még a víz leengedését is élvezhették belülről. Én pedig megtudtam, hogy a Kondorosi uszodában tartanak edzéseket (BHG búvárklub) gyerekeknek, csupán 25 m úszni tudás a követelmény! 8 éves kortól pedig még vizsgát is tehetnek. Ha nem lenne szegény Hédim ennyire betáblázva, biztos beíratnám, talán majd nyáron. A búvárkodás mellett a vízi mentést is oktatják és aki nem tudná, ma már ez is egy sportág. Szerencsére a gyerekek a megfázást is megúszták, mert erre aztán tényleg nem számítottunk, így törölközőt, meleg ruhát se hoztunk, a levegő meg már őszi volt. Milyen hasznos ilyenkor a kistesó pelenkája:D

Erről még nem írtam. Idén Hédi abbahagyta a balett tanulást, inkább az akrobatikus rock and roll választotta. Elment Felícia néni, így már nem ragaszkodtam tovább a baletthoz. A szívem vérzik, mert olyan jót tett Hédi mozgásának, de a döntést rá bíztam. Sajnos a kettő egy időben volt, és sok is lenne neki. A rocky jól hangzik, de sokan vannak, és szerintem nem is figyel rájuk az oktató és négy éven keresztül gyakorlatilag ugyanazt csinálják (persze a kiválasztott tehetségek nem). A próba óráról legalábbis erre a következtetésre jutottam. Majd karácsonykor a bemutatóról megtudjuk.

Úgy tűnik Marci is megtalálta a megfelelő sportot. Karatezni járunk. A próba óra nagyon tetszett. 5-10 perc volt a karate, a többi mozgás koordináció fejlesztés és erősítés. Ahogy az edző elmondta fontos az egyensúly és az erőnlét ehhez a sporthoz. Marci is gyakorlatilag végig csinálta, még ha el is bliccelt 1-2 dolgot, így mind a ketten elégedettek voltunk. Remélem a lelkesedés meg is marad:)

Az úszásról se mondtam le teljesen. Hédinek megvettem a neoprén ruhát, hogy ne fázzon a vízben, de a tervezett úszó pajtások elmaradtak (Domi, B. Marci), és Blanka se megy, pedig nélküle Marci se akar menni:( Sok mindent akarunk, de kevés az idő.

Hédinek még ott van a furulya is. Bár az is kicsit kérdéses. Mert amilyen lelkes volt tavaly, nyáron még motivációval (jégvarázsos csat) se igen vette elő a hangszerét:( Kényszeríteni nem fogom, de ha nem gyakorol, el is felejt mindent, akkor pedig pénzkidobás minden:(