Hédi karácsonyi furulya koncert

Hédi újra olyan lelkesen furulyázik, mint régen. Saját kedvtelésből játszik, amikor csak van egy kis ideje, annyi különbséggel, hogy egyre komolyabb műveket ad elő. Igazi élvezet nekem is. Azt szeretem a legjobban, amikor valamit csinálok (eszek, pakolok), és Hédi muzsikál:) 

Idén már a zenetanulásba is belépett az iskolások közé. Egy új helyszínen, az iskolába is megmutathatta tudását. Két darabbal készült: a kedvencünkkel (egy magyar tánc zenével) és karácsony közeledte miatt a Dicsőséggel. Mire eljött a nagy nap, szerintem álmába is jártak az ujjai. Viszont élesben zongora kísérettel adták elő. Sajnos a próbáról Hédi hiányzott, mivel még órája volt abban az időben. A tanárral megbeszéltem, hogy korábban odamegyünk, hogy még gyakorolhasson előtte. Hédinek egy gyengéje van, az a bátorsága. Nem mert szólni a tanárnak, hogy itt van, inkább kijött a teremből. Pedig egy próba kellett volna a tökéletes előadáshoz.

Ez a koncert már jóval komolyabb volt, mint az eddig ismert zeneovis koncertek. Kaptunk műsorfüzetet. Tényleges csak a gyerekek szerepeltek. Tamás bácsi szerepe annyi volt csak, hogy elmondta, hogy kitől és mit hallunk. Büszke lehettem Hédire, hiszen a legfiatalabbak között volt, és két számot is furulyázhatott. Az első dal tökéletes volt, a másodiknál kicsit elakadt. Azt vettem észre, hogy amikor bámészkodott, nem befelé fordulva furulyázott, akkor akadt el. De nem keseredett el, próbálta felvenni a fonalat. Új helyzet volt ez számára, új helyszín, a zongora kíséret. Ügyesen vette az akadályt. Én pedig csodálhattam az ügyes kis Hédim.

A koncert amúgy tényleg nagyon színvonalas volt. Kár, hogy közbe a másik két gyereket is figyelnem, reguláznom kellett, így nem tudtam teljesen átadni magam a műsornak. Pedig voltak többszólamú darabok is. A koncert második felén karácsonyi dalok szólaltak meg, szóval tényleg hangulatos volt.

Megtudtam, mi az az alt, szoprán, basszus furulya. A mérete változik, az alt furulya egész pici, finom mozgás kell hozzá, a hangja magasabb, a szoprán a normál, ami Hédinek és Marcinak is van, a basszus pedig egy nagy "jószág", amit már a nyakukba akasztottak a gyerekek, és egészen mély hangja volt.

Ismét elgondolkodtam, hogy jövőre hogyan legyen tovább. Maradjunk a furulyánál, mélyítse még tudását, tanuljon meg ő is ezen speciális furulyán játszani, vagy válasszuk a zongorát, esetleg mást. Jó lenne erről Tamás Bácsival is beszél. Ő hogyan látja Hédit. Tényleg akkora tehetség?! Milyen hangszer lenne neki a legtesthezállóbb?! Ez az alkalom sajnos nem volt erre alkalmas.

Élvezem, hogy ahogy nőnek a gyerekek, egyre több helyen csodálhatom őket és rajtuk keresztül hangolódhatok a karácsonyra.

Mikulás kupa az uszodába

Hosszú kihagyás után, ismét élvezhettük a Mikulás Kupát az uszoda szervezésében. 

Mivel esik a színvonal, öregszem, a Hubával nem csinálom végig ugyanazt, mint annak idején Marcival. Nem ülök a vízparton és nézem az edzést. Amúgy se tudnának megegyezni a nagyok, melyiket is nézzem. Pedig jó lenne, mert Marcinak kellene az anyai szigor, hogy csinálja rendesen a feladatot. A játékidőbe egyszer kétszer megkérem Marcit, mutassa meg, hogyan úszik, illetve óra végén faggatom az edzőket. Elvileg ezt a Kupát azért szervezik, hogy lássuk, mit tud, mennyit haladt a tanulásban a gyermekünk. Nem hagyhattuk ki.

A feeling kedvéért képzeljetek el a 35°C-ot, 100 % párát, a szárazföldön is 1 cm vizet, hosszú várakozást, mikor jön a gyermeked és szabadulsz innét, és egy Hubát, aki mindenáron sétálni akar, néhány esésen túl van (a harisnyája tiszta víz)...

A kezdők (azaz Marci) még csak bemutatót tartottak. Drága fiam, akiről korábban az edző az óra után azt mondta, hogy már a hason/ gyors úszás egész jól megy, még a kartempó is és a hátúszással se lenne baj, ha csinálná rendesen a feladatot, bemutatta, hogy nem csinálja a gyakorlatokat órán. Leginkább átsétált a medencén. Az nem derült ki mit tud. Pedig év elején ő akart úszni járni... Azért megkapta, mint minden kezdő, az érmét és a csokit. És teljesen elégedett volt magával...

( Olyan nagylány.)

Hédibe se csalódtam. Ő már a mélyvízben úszott. Benevezte magát mindkét kategóriába. Egy hosszt kellett leúszniuk mell úszásba, illetve háton. Hédi komolyan vette a versenyt, mindent beleadott. És természetesen a kategóriájába (mélyvíz kezdő, lány, 2008) meg is nyerte mindkét versenyt!!! A mell úszásban messze verte a mezőny, hátúszásba egy hajszállal, de ő ért be először. Irtó büszke voltam rá. És egy kicsit sajnálom, hogy nem tudom jobb helyre hordani edzésre. De sajna nem szeret úszni, így jövőre már nem hiszem, hogy a medencébe tudom "kényszeríteni".

Hédi kárpótolt Marci miatt is és boldogan tértünk haza, hogy álomországba repítsük mind a 6 gyereket, hogy az idősebb korosztály kiszórakozhassa magát.

Bubuka 16 hónaposan

A kisbabám sajnos már csak nekem számít annak. Mindenbe igazi kisfiúcska.

Már a járása, se az a totyogó egyensúlyozó lépkedés. Stabilan megy, sőt szaporázni is tudja a kis lábacskáit. Babakocsiba ültetés is kihívás. Ha sietünk (ami elég gyakran van), sajnos nincs más választása, de közben küzdünk egymással. Az oviból szinte mindig gyalog jön haza. Viszonylag gyors, nem olyan, mint Hédi volt, hogy az egy utca távot 1 óra alatt tettük meg.

Akaratát tökéletesen kifejezi. Inni kér, csaphoz mutogat, vagy a poharára, ha nem értem, oda vezet. Tudja, milyen kaját, hol tárolunk (keksz, hűtő stb.). Itt is jelzi, most mire vágyik a pocak. Ha aludni akar, akkor az emeletre mutogat. Az elalváskor még szopizik. Éjjel többször is. Rengeteget olvasunk. A polcról kiválasztja a megfelelőt, nem jó ám bármelyik, odahozza, hogy ezt olvassuk. Az olvasás inkább a képek figyelése, megnevezése. Rizsa nem érdekli. És a könyveket is gyakran cseréli. A képeket nem a saját kis ujjával mutatja, az ujjunk sokkal jobb mutató eszköz, azt rakosgatja. Itt is a kedvence az állatok. Bármi van a könyvebe a háziállatokat kell keresni. Szereti a fakockákat, sokat építünk belőle. Montessori torony apróbb elemeit, felteszi a pálcára. Az autózás továbbra is előszeretettel végzett tevékenysége. 

Firkálgat. Sajnos a ceruzás fiókot szívesen rámolja. Kidobál 20 ceruzát, majd eggyel elkezd rajzolni. A pakolás (fogkrém, fazék, zokni bármi lehet) az igazi élvezet neki. Rendes, mert a talált dolgokat doboz, játék, ruha, szépen bepakolja a mosógépbe.

A labdával is egyre szívesebben játszik. De az egymásnak passzolás, fél percnél sose tart tovább.

Szokott táncolni. Fejét rázza, vagy forog. Iszonyat édes, de ezt is hamar befejezi. Lehetetlen megörökíteni.

Beszéde a nyáron eléggé stagnált, de azóta szinte mindenki nevét hallottam a szájából (szűk család, Ildi, Dani, Blanka, Papa). Az Anya szót olyan kristálytisztán mondja, hogy néha el kell gondolkodnom, ki is szólt:) A szókincse nagyon nagy. Csak példákat írok, mert képtelenség mindet számon tartani pl. csüccs, ham, hinta, bá-bá (pá-pá), cica, vau, mu, stb. Egész nap karattyol. A hangsúlya pedig tökéletes. Kivehető mikor mesél, mikor mérges, mikor magyaráz... A játéktelefont is a füléhez rakja és beszél.

Ha látja, hogy készülünk, szépen leül a lépcsőre, fogja a cipőjét, hogy adjuk rá. Ha nem történik meg, akkor hozza a cipőjét, hogy mi lesz már. Ő menni akar. Ő nem akar itthon maradni. Hédiéknek reggel lelkesen integet. Azt megtanulta, hogy ilyenkor mi még maradunk. Ilyenkor nem türelmetlenkedik. Tudja, hogy mi a Marcival megyünk. Próbálja a ruháját levenni, de még nem igazán megy neki. Sok mindent megért, hogy jöjjön enni, fürdeni, sétálni megyünk, hogy hozzon oda valamit, vagy vegyen fel stb. Okos fiú.

A lépcső szeretete szerencsére lecsengett. Nem mászik át az akadályon, pedig lazán sikerülne neki. Az ugyanolyan magas ágyra rutinosan felmászik.

Gyakran jelzi, ha alkotott valamit. Ha megkérdezzük, hogy mi ez a büdi, akkor rögtön mutatja a pelenkáját. Szerintem, ha pisil, akkor is rámutat a pelusra, de a bili használatát nem érti. Ruhástul szívesen üldögél rajta. A bilizéssel nála nem is próbálkozok olyan rendszeresen, pedig szerintem elég érett lenne rá. Ezen változtatnom kell, mert a pelus hihetetlen mennyiségben fogy.

Diszkriminál. A pasikkal sokkal szívesebben van, mint nőkkel. Pl. Ildivel sír, ha a Karcsi ott van, akkor nem. Ha szimpatikus, akár lehet idegen is. Barátságos, mindenkire mosolyog, integet. 

A fogak számában is hosszú hónapokig stagnálást mutatott, most a 4 metszőfoga mellé elkezdett növeszteni több rágófogat is.

A hisztije is olyan cuki. Csendbe, vagy kisebb sírdogálás közbe óvatosan lefekszik a földre és vár:) Ő az, aki még hisztizés közbe is cuki. Egyébként ritkán hisztizik.

Rá továbbra se lehet panaszom. Igazi jó harmadik gyerek. Remélem így is marad:)

Vége van a nyárnak

Most már nem csak naptár, de az időjárás is arra utal, hogy vége van a nyárnak. Megkezdődött az iskola, óvoda és vele együtt a pörgős hétköznapok. Egyre jobban azt érzem, hogy még fel se ébredtünk, de már vége is a napnak. Beindult a mókuskerék.

A nyár hamar eltelt. Nagyon rövid volt az együtt töltött idő. Gyerekeknek élménydús nyáruk volt. 

Horvátországba úgy járnak, mint a második otthonukba. 

Tartalmas hetet töltöttek anyuékkal Velencén is, ahol esténként együtt buliztak Ele Fannival és Fánival, kreatívkodtak, kísérleteztek és persze sokat pancsoltak. Álomba illő az a hely, még ingyenes játszóház (igazi) is van.

Hédi a Balatont is körbetekerte. 3 nap alatt! Utolsó nap több, mint 90 km-t! Büszke vagyok rá, hogy ilyen teljesítményre képes volt. De egyáltalán nem gondolom, hogy ez egy gyerekbarát túra volt. 

Azért voltunk itthon is. Bár az egész nap együtt játszunk terv nem igen valósult meg. Mindig volt valami. Már csak azért is, mert 3 hétig minden nap úszni jártak a nagyok.

A nyarat pedig egy családi Hortobágyi kiruccanással zártuk. Erről talán még írok.

Kellett ez a szeptember, hogy mindenki visszarázódjon a munkás hétköznapokba. Már külön órarendem van, ami tartalmazza, hogy kiért mikor, hova kell mennem. Annyi minden van.

MARCI két helyre jár fejlesztésre. Sikerült bejutnunk az állami TSMT tornára a Nevelési Tanácsadóba. De azért egyszer járunk a Bubiba is. Marci teljesítménye nagyon hullámzó, mint ahogy a viselkedése. A rajzolása/ majd írása miatt aggódom most leginkább, így arra gyúrunk (részben a Bubiba).  Bár az óvodai felmérés alapján teljesen jó Marci képessége, az senkit nem érdekel, hogy nem tud hullámvonalat rajzolni, vagy lemásolni egy viszonylag egyszerű formát pl. koronát. Nem akarom, hogy így ugorjon neki az iskolának. A szépírással Hédi is sokat küzdött, és vele ellentétben Marciban nincs is meg az a kitartás. Az biztos, hogy a tavalyi Marcihoz képest órásit fejlődött. Hogy ez a fejlesztésnek, vagy az érésének köszönhető, örök rejtély marad. De ha idén is ilyen látványos fejlődésen megy keresztül, akkor akár még a két tannyelvű osztályba is be merném íratni. A Nevelési Tanácsadóba a pszichológushoz bekerülünk-e az egy nehezebb esetet. 5 hónap alatt nekem már egyszer sikerült beszélnem vele! De szerinte, Marcinak csak kizárólagos figyelemre van szüksége (régen is ezt kaptuk a bölcsibe). Azt mondta, hogy felesleges kezelni, ha a forrást nem szüntetjük meg. Huba jelenléte, még ha alszik is, zavarja Marcit, ezért a délutáni hazahozatal nem számít kizárólagos figyelemnek. 

Ő is elkezdett furulyázni Szandra nénivel. Az biztos, hogy ott is fejlődik a koncentrációja és gondolkodása. Az alkotás  készítése során a finommotorikája is. Egy órán van túl. Nagyon lelkes. Sokat fújja a csigabigát, Hédivel kánonba is:) Egyenlőre még az is kihívás neki, hogy a tát és a titit kotta alapján játssza. De majd ráérez.

A sportra most nem helyeztem akkora hangsúlyt. Marci nagyon meg akar tanulni úszni. És ha ilyen nagy az elhatározása, nem akartam letörni. Úszni járnak. Bár a nyári intenzív úszótanfolyamon kinéztem az ideális helyet, de sehogy se tudtam egyeztetni az órarendünkkel, így maradt a régi jól megszokott Kondorosi Uszoda. Az  oktatókkal nem vagyok elégedett, legtöbbjük nagyon fiatal, kevés vagy semmi tapasztalattal. És a lelkesedésük is hagy kívánnivalót. Reméljük azért Marcira ragad valami. Hédi pedig a mély vízben biztos, hogy sokat mozog, ha nem is fejlődik tovább. Versenyzőt nem akarok belőle csinálni. A karatét passziváltuk, amit kicsit sajnálok, de azért kell neki szabad játékra is időt hagyni. Ha az oviba fejlesztő foglalkozásra nem is került be, a gyógytorna tanár kiszűrte, Így még az is van, mint mozgásos kötött foglalkozás.

Hédi nagy nehezen (2 éves furulyatudás háttérrel) bekerült az állami zeneiskolába. Azaz a zenét (szolfézst, furulyát) már a suliba tanulja tovább. Ez nekem nagy könnyebbség. Bár furulyán az elmúlt 1 hónap a hibái (testtartás, fújástechnika, ujjtartás) kijavításáról szólt. Hédi szeret járni, de az itthoni gyakorlásért nem lelkesedik. Megértem nem túl izgi egy hangot játszani ezerszer. El is gondolkoztam, hogy megéri-e/megérte-e a zene ovi. De talán az egyéb fejlesztő hatása miatt mindenképpen. Az, hogy a hangokkal is megismerkedik, az pedig még pozitív vonzata is. A nagy beruházás is megvolt. Hédi kapott egy új furulyát, és egy furulyaállványt is kellett venni.

A rockyt nem akarta tovább folytatni. Tibi nem engedte, hogy új sportba kezdjen, így maradt nála is az úszás. Sajnos most az úszás inkább kényszer nála, mint kedvtelésből végzett sport. Közben kiderült, hogy az osztálytársai közül többen járnak RSG-re, a Kondorosi Uszodához. De mivel üti Marci fejlesztését, így a szállítását nem tudom megoldani. Az osztálytársakkal teli kocsi pedig megtelt:( Az meg, hogy ide-oda cibáljam Hubát, szintén nem a legjobb megoldás. Hédinek meg amúgy is hiányzik a játék, ez pedig még tovább csökkentené a játékidejét.

Végül a heti két gyógytorna kérdése is megoldódott, így végül ott is mozoghat. Bár ez se a kedvenc tevékenysége.

Szóval nem unatkozunk. Buburól pedig majd egy másik bejegyzésbe írok. Megérdemli, ha a leglátványosabb fejlődésen ő megy keresztül.

Nyári szünet

Egy időre eltűnök a színről, legkésőbb szeptemberben (doktori leadási határidő) újra jelentkezem.