Kedves Hédi

A kis játszótéren jártunk, ahol az a nagyon jó mászóka van, amin Hédi segítség nélkül közlekedhet, csőbe bújhat... Ki is használta a lehetőséget, ment is rajta jó sok kört, fel-le... A többi játszótéren, ha elfárad a sok mászkálásba, leül homokozni. Ezen a játszótéren valahogy nem szeret lapátolni, "sütni-főzni", pedig itt rengeteg homokozójáték van.

Na ez is megér 1-2 mondatot. Itt rengeteg gazdátlan homokozójáték van, gondolom az Anyukák itt hagyják a játékokat, hogy ne kelljen minden nap cipelni őket, és legfőképpen ne a lakásba hordani a homokot. Egy utcával arrébb, szintén van egy általunk kedvelt játszótér, ahonnan meg jelenlétünkbe lenyúlták a lapátunkat :(

Visszatérve a Hédihez, jobb helyet nem talált pihenni, mint a mászóka tetején a cső kijárata előtt lecsücsülni. Fel nem akartam mászni érte, kérlelésemre nem mozdult, vártam mi fog történni. Gondoltam, ha 1-2 gyerek megtapossa, csak arrébb megy, és magamba örültem, hogy most legalább nem a cső közepét választotta :) De nem ez történt, amíg a gyerekek próbáltak kikecmeregni a csőből, és valahogy keresztül vergődni a Hédin, a kiscsaj kihasználta az alkalmat, hogy megsimogassa, megpuszilja (ami a buksija odadugását jelenti) őket :) Nem zavarta, hogy közben tapossák... Volt gyerek, aki benne volt a játékba, és még piszézett is vele, de volt olyan, aki elpanaszolta, hogy "belenyúlt a szemembe, és megütötte a fejem". Mindenesetre Hédi nagyon élvezte a helyzetet, és nagyon büszke volt magára, hogy ilyen ügyes. És én is, hogy ilyen barátságos kislány, aki szereti a többi pajtását. Szerencsére nem rám ütött :D
Végül azért csak megunta, hajlandó volt a hintába ülni, és onnan szemlélni a többiek játékát.

Hédi & Marci

Hédinek sokszor mondtam (mondom), hogy ne ugrálj a hasamon, mert fáj Marcinak, ne csapkodd a hasam, csak cirógatni szabad, mert nem esik jól a Marcinak és hasonlókat. Úgy tűnik megértett belőle valamit, hogy van ott valaki, vagy valami amire vigyázni kell, mert mostanában gyakran odabújik a pocakomhoz, ami meglepően nő. Szemfüleseknek látszik is, h. lakik ott vki. Tibi szavaival élve, és kis túlzással szerintem is igaz, Hédinél a végén volt ekkora hasam. Felhúzkodja a polóm, és puszit ad a pocakra, vagy csak megsimizi. Ha kikandikál a poló alól, akkor pedig mutogatja. De azért a kedvence az egyre kidudorodó köldököm, annak mindig megörül. Mindig küzd, hogy azt nyomorgassa. Nagyon kis cuki ilyenkor is, remélem később is így fog viszonyulni a kistesóhoz.
Egyébként Marci már 1-2 hete érezhetően mozog, bár még csak számomra és főleg akkor, ha figyelek is rá, de azért időnként meg tud lepni 1-1 jól irányzott ütéssel/rugással/ugrással (ezt beazonosítani sajnos nem tudom). AFP-n is minden rendben volt. Most már nagy izgalommal várjuk a következő UH-t, hogy egy kicsit jobban megismerjük. Továbbá a fiú vagy lány kérdésre ismét olyan jó választ tudjunk adni, hogy nem tudjuk, mert rejtőzködő :D
Szerettem volna ide egy Hédi-pocak képet beilleszteni, de a Tibi annyira szeret fotózni, hogy még hónapokat várnom kell rá :(

Vérvétel folytatása

Mint sejtettük a vérvételen semmit nem sikerült kimutatni. Hiába, egészséges a kislányunk. Egyedül a citáinál (pl. monocita) vannak rossz értékek, de mivel meg volt fázva a Hédi, nem meglepő. Van egy két határértéken lévő adat, de szerintem nincs ember, aki mindenből átlagértéket produkál. De aggodalomra semmi ok, Hédi vékony és hiába a próbálkozás, a genetika győz. Új információ, Tibi 13 kg-os volt 6 évesen, úgyh. a Hédi még jól áll.

Két hét múlva kaptunk időpontot a dokihoz, kíváncsi vagyok erre mit mond. Remélem ő is beletörődik, hogy lesz egy soványka páciense.

Természetképek

Vasárnap a kertbe mentünk fűnyírás céljából. Még ott se lakunk, néhány szomszédunk rendkívül kedvel minket (hol döglött állatot dobálnak át, hol zacskószám kutyaszart, hol lapos üveget stb.). Bízzunk benne, hogy ez még az előző lakosoknak szól. Most néhány vascsővel és vaskockával ajándékoztak meg minket, amibe a fűnyíró bele is tört :( De sebaj, a nap számomra mégis jól végződött, mert sikerült néhány művészképet csinálnom.

Hédi szedett nekem egy "csokor" százszorszép fejet :)

Apával az almafát vizsgálják közelebbről.

Anya kedvenc tulipánjai elbúcsúztak a szirmuktól. Mégis csak szereti a Kisasszony a virágokat ?!

Könyvfesztivál

Szombaton elmentünk a várva várt Könyvfesztiválra. Le a kalappal a szervezők előtt, mert nagyon gyerekközpontúvá varázsolták. Millenáris 2 épületébe került megrendezésre, melyből a kisebbe 90 %-ban gyerekkönyveket áruló kiadók voltak (Pagony, Naphegy stb.) összegyűjtve. Két színpadon, hol felváltva, hol párhuzamosan gyerekműsorok voltak. Ebből részt vettünk a Rintgató foglalkozáson, bár jó nagy tömeg volt, de azért élveztük, és meg akartuk hallgatni Bartus Erika mesélését, vetítését, de sajnos olyan sokan voltak, hogy nem láttunk semmi még állva se, illetve Tibi hasa is menésre késztetett minket. Az emeleten volt egy büfé ott táboroztunk le, hogy a Hédi is elfogyaszthassa főzelék adagját. És lám csodát, onnan szuperul lehetett látni a mesélést, így Hédi és Tibi még elcsíphették a végét, sőt még Hédi meghallgathatta kedvenc számát (Bogyó és Babóca), bár a végéről az integetős részt hiányolta.

Két nagy játékbirodalmat is kialakítottak, az egyiket a büfénél, volt ott csúszda, alagút, kis hinta, rajzoló asztal piciknek és még sorolhatnánk, a másikat pedig a színpadok közelébe sok-sok piciknek való játékkal.

A nagyobbaknak pedig több asztalnál kreatív foglalkozást tartottak, illetve kipróbálhatták az egyik gyártó társasait. Hédi nagyon élvezte a játszóbirodalmakat, mindig igyekezett oda, és az se igen zavarta, ha mi távolabb vagyunk tőle. Úgyh. még meghallgathattunk jó néhány gyerekkönyv bemutatót.

Vettünk rengeteg könyvet, persze csak mesekönyvet Hédókának. Sőt dedikáltattuk is nagy részét, hiszen ott volt Bartus Erika, Marék Veronika és Telegdi Ágnes. Utóbbit nem ismertük, így nem is készültünk, hogy vele is dedikáltatunk könyvet, viszont a Tibi beleszeretett az általa írt Barnabás mesekönyvekbe, és véletlenül ő is ott volt. Akkor pedig kihasználtuk a lehetőséget. Hédinek Marék Veronika volt a legszimpatikusabb.

Böjte Csaba a mellette lévő strandon dedikált, akihez szintén sorba álltunk, és ez idő alatt a kisasszony vissza akart menni a Boribon írójához :) Böjte Csaba tényleg olyan, mint a könyvekből ismerjük, beszélgetett Hédi babával, sőt még fotózkodtak is együtt.

Hédi nem csak ilyen nagy írókkal fotózkodott, hanem egy új mesehőssel, Teklával is (bár a mese az én tetszésem nem nyerte el). Odaraktam Tekla mellé, amíg elkészítik a fényképet, Hédi első dolga volt kitúrni Teklát és kényelmesen helyet foglalni a kisszéken :) Győztem szegény Teklát visszapakolni. A képet egyébként még azóta se kaptuk meg :( Lehet Tekla megharagudott ránk.
A Millenárisnál a játszótereket is nagyon jól megcsinálták, de minden játéknál hatalmas tömeg volt, és egyetlen hintát se találtunk, pedig szegény Hédi jó sokat emlegette.
A nagy épületbe, inkább csak a Tibi tudott körbenézni, mert Hédi jó hamar felébredt a szunyókálásából, és elég nyűgös volt, így arra kellett menni, amerre ő akart, és nem lehetett leragadni 1-1 könyvnél, csak ha az őt is érdekelte. Tibi szerint nem is igen voltak olyan könyvek, amit szívesen megvett volna. Egy könyvet akartunk megvásárolni, ami pedig olyan felkapott volt, hogy mire körbenéztünk és visszamentünk, már egy darab se maradt belőle.

A legjobb vételnek egy ujjvezetgetős könyv bizonyult. Kemény lapos könyv, amiben árkokat alakítottak ki, és azon kell végighúzni az ujjunkat. Hédi, ha észreveszi az új szerzeményét, hozza nekünk, hogy vezetgessük rajt az ujjacskáját, mert neki még nem megy. A képek nem olyan szépek benne, de Hédi mégis szereti, és biztosan fejleszti a finom ujj mozgását is. Mondjuk az is igaz, hogy szeretné ő Bogyó és Babócát és társait is, csak ezeket a könyveket még elraktuk, mert veszélyben érezzük a Hédó közelében. Annyira még nem megy neki a lapozás.

Szerintem érdemes volt kisgyerekkel is kinézni ide, jól éreztük magunkat és este az alvással se volt gond.