Apának ajánlva

Sok szeretettel Apának, hogy jobb kedvvel tudja elviselni hiányunkat :)

Beszéd és hiszti analízis

Már régóta fogalmazódik bennem ez a bejegyzés, de mindig elmaradt a megírása.

Hédi beszédéről már sok szó esett. Szépen beszél, mondatokat alkot, ragozva (kis hibával, pl. múlt idő egyes szám, első személy-pl. ivottam), amit csak akar el tud mondani. Néha aaa-zik, ha keresi a megfelelő szót. De egyébként le a kalappal előtte.

A számok terén is továbbfejlődött az utóbbi időben. Ha nagyon összekapja magát 20-ig elszámol, de 10-ig magabiztosan. Az értelmét is elkezdte felfogni. 5 alatt mindig jól megszámolja a dolgokat, felette már keveri, hogy mit számolt, mit nem. A mennyiségekkel is barátkozik. A pincébe szoktak méreckedni, és este az ágyba kérdezte, hogy Hány kilo a Hédi? Hány kiló a Domi? Visszakérdeztem. Azt válaszolta, hogy 10 óra :)

Ha rájön a mesélhetnék órákig be nem áll a szája. Viszont, ha nincs kedve hozzá, harapófogóval se lehet kiszedni belőle semmit. Olyankor mellébeszél, halandzsázik. Alvás előtt gyakran szereti jártatni a száját.

Néha elmondja ilyenkor, hogy mi bántotta a kicsi lelkét a nap során. Miért sírt, hisztizett.

Pl. Elmesélte, hogy sírt, mert elmentem a Karcsival sétálni. (DM-be bevásárolni az Ildinek, Blankának).

Vagy mikor visítva hozta fel apu a pincéből. Elég hisztis napja volt, nem aludta ki magát, Marcira ébredt reggel. Úgyh. nem is foglalkoztam a történtekkel. Később mikor megpróbáltam elaltatni, mesélt. Elmondta, hogy Papa festett. Kapaszkodni akartam. Megijedtem. Korábban mutatta a fehér festékes kezét, hogy mossuk meg. Így világossá vált, hogy mi volt a gond.

De ha éjjel felsír, gyakran visítás közbe kiabálja is, hogy mi történt. Pl. egyik hajnalba az ágyba fekve, csukott szemmel azt hajtogatta önkívületi állapotban, hogy Egyedül a lépcsőn, egyedül a lépcsőn. Gondolom azt álmodhatta, hogy valaki fel akarta vinni a lépcsőn. Majd folytatta, rászállt a hattyú a kezemre, rászállt a kacsa a kezemre. Úgy látszik a madaraktól is fél és rémálmaiban előtörnek. Azt vettem észre, hogy gyakran a valóságot és az álmot nem határolja el. Napközbe is úgy beszél róla, mintha megtörtént esemény lenne.

Az "akarom" szót mondjuk még nem teljesen jól használja. Jelenben igen. Pl. akarok játszani, akarok sétálni. De ha pl. megy valami dolgot csinálni és rászólunk, hogy nem szabad, mindig azt mondja ártatlanul, hogy nem akartam, holott igen is határozott céllal azt akarta csinálni. Egy uszodai kiruccanás után, amikor mesélt rájöttem, hogy a múltbeli dolgokat is fordítva mondja. Nem akartam a másik uszodába menni. Nem akartam bemenni az uszodába. (Nekem így mesélte.) Kiderült, hogy apu még a pénztárnál fizetett a két kis lurkó belógott a beléptetőnél, és iszkoltak anyu elől :) Gondolom le lettek tolva és ezért mély nyomott hagyott benne. A másik uszoda meg arra vonatkozott, hogy megálltak Karosnál is, de mivel az már 6-kor bezár, tovább mentek, gondolom a Hédi már ott ki akart szállni egyet pancsolni.

Marcinál nem hiányzik annyira a kommunikáció, nála általában egyértelműek a jelzések, amit könnyű kielégíteni. Nincsenek éjszakába nyúló sírások. Nincs egész nap kézbe. Bár lehet a mi tapasztalatunk is sokat számít, de itt nem a nevelési kérdéseket értem. Ahol elronthattam Hédi nevelését (ha elrontottam valamit is :D), ott a Marcinál is megvolt az esély.

Hédinél viszont sokat segít, hogy megértsük érzéseit. Gyakran kiborul, számunkra érthetetlen okból, így legalább megtudjuk, mi nyomja a kicsi lelkét. Az eddigiekből leginkább az derült ki számomra, hogy leginkább túl érzékeny és a legapróbb dolog is teljes kiborulást válthat ki belőle, mint egy időzített bomba. Én leginkább meg akarom érteni őt és nem rányomni a hisztis jelzőt, bár sokszor az is szerepet játszik, de most már azt is lehet tudni, mikor. Valószínűleg azért próbálok megértő lenni, mert én is így indultam neki az életnek :) Vannak olyan emlékeim, amikor tényleg a legapróbb rossz mozdulat, szó is krokodil könnyeket váltott ki belőlem. Ezt a tulajdonságát biztos tőlem örökölte.

És hogy jó örökölhető tulajdonságom is mondjam. Azt mondják, hogy babakoromba olyan vigyori voltam, mint a Marci. Elég volt rám nézni és én már elrepültem a boldogságtól, akárcsak a kicsi fiam.

A nagyok

Első igazi párbeszéd is lezajlott a lurkók között. Éppen egy babát szereltek szét. A szerelésnek a Domi a nagymestere. Már tud elemet cserélni, kis segítséggel. Tudja, hol kell, és mit kell csinálni a csavarhúzóval... Nos a Hédi ennyire nem profi. Éppen egy nagyobb darab alkatrészt próbált visszatenni a babába, de nem sikerült neki. Így a Domitól kért segítséget.

H: Ez hova való?

D: Ide. - és mutatta is hozzá.

Nagyon megörültem ennek a két mondatnak. A Domi mellett a Hédi mindig visszafejlődik és egymással állandóan halandzsa nyelven kommunikálnak. Azt hiszik, hogy ilyenkor még viccesek is. Bár egyesek szerint Hédi viszont a Domi beszéd készségére jó hatással van, mert ő is egyre több szót mond, már nem csak metakommunikációval magyaráz.

Gyógytorna

Úgy érzem pár mondatba meg kell említenem a kanizsai gyógytornát is. Heti kétszer járunk, sajnos mindkét nap déli órába, de panaszra nem lehet okom, hiszen 2 időpontot is elfoglalunk, ráadásul egymás melletti időpontba.

Marcival szoktuk kezdeni a tornát, hiszen ekkor még friss. Alvásból ébredve jó kedve van. (Sétát általában átalussza.) Tornázása után pedig van időm megnyugtatni, megetetni. Hédi pedig Marci tornája alatt itt is jól eljátszik. Van mindenféle jó, ami egy 2 éves gyereket leköt. Csúszda, babakocsi babával, kisautó, sok-sok fejlesztő játék. Úgyh. szinte észrevétlen ezalatt a fél óra alatt. Néha hoz a Marcinak is 1-2 játékot, hogy megvigasztalja.

Dévényi módszert használ a gyógytornász. Amikor Hédivel jártunk hozzá, még csak akkora volt, mint most a Marcika. Akkoriban még csak tervezte, hogy megtanulja ezt a módszert, úgyh. Hédi ferde tartására még a Katona módszert alkalmazta. Akkor még ő is másként vélekedett erről a módszerről. Nem ilyennek képzeltem a Dévényi módszert. Szinte nincs is torna, csak az izmok masszírozása. Emiatt én kicsik kételkedem a sikerességében, bár a szakemberek szerint hatásosabb, mint a hagyományos Katona-féle torna, én pedig megbízom bennük. A Marci igen sokáig hősiesen viseli a piszkálást. Mi is mindent bevetve igyekszünk szórakoztatni, elterelni a figyelmét a kellemetlen nyomkodástól. A végén a gyógytornász szerint a legkellemetlenebb résznél (nem véletlenül hagyja a végére) eltörik a mécses és a panaszkodást, hamar keserves sírás váltja fel. Első alkalomkor a szívem szakadt meg, mert ilyen sírást még nem hallottam a kicsi fiamtól. Nem is volt elég utána szimplán felemelni, sokáig kellett nyugtatgatni.

Hédi hamar megbarátkozott a "Tibi nénivel" (Timi). Nem kellett sokáig noszogatni, hogy üljön az ölébe könyveket olvasni. Nem könnyű a gyógytornászok élete sem. Miközben masszírozza, nyomkodja a Hédit a legkülönfélébb pontokon, még mesét is olvas neki, és szórakoztatja a locsi-fecsi lányunkat. Mert bizony ott is megállás nélkül magyaráz. Neki is lehet egy fájdalmasabb rész a "torna" végén, vagy csak addig tart a nagylány türelme, de olyankor már elkezd nyüszögni és veszekszik, hogy "engedj el", "ki akarok szállni". Haza persze nem igen akar menni, inkább játszana még ott. De szerencsére azért hagyja, hogy elcsípjem és felöltöztessem.

Marci séta közbe azonnal elalszik, és 2 órát biztosan átdurmol utána. Hédit annyira nem szívja ki a "torna". Pörög utána is.

Nagy változást még egyikükön se látok, de mit várok 2 alkalom után. És az se biztos, hogy én észreveszem a javulást, hiszen folyamatosan látom őket. Házi feladatot nem kapunk, úgyh. kényelmesen vagyunk.

Marci 5 hónapos

Terveim szerint a tyúkokkal akartam aludni menni, de legalább a gyerekeimmel. De este egy olyan nagy esemény történt, ami miatt úgy döntöttem még ma megírom a bejegyzést.

A Marci már nagyon régóta megfordul hasról hátra, mondhatni néhány hetes kora óta. Pár hete újra kezdte, de nem éreztem olyan nagy számnak, mert még mindig az a gyanúm volt, hogy az izom feszessége, asszimetriája miatt fordul át. 1-2-szer előfordult már itt Kanizsán, hogy hátról-hasra fordult, de az ágyunk szélén, kis lejtőn. És most jön a szenzáció, hogy ma fürdés után sokszor (legalább 5-ször) átfordult hátról-hasra!!!, nem lejtőn, és többször reprodukálta. Igaz egyenlőre csak egy irányba, de ne legyünk telhetetlenek.

No és ha már 5 hónapos, leírok még néhány újdonságot a babóval kapcsolatban.

Kúszó mozgást végez, persze még nem kúszik, de emeli a popsiját, mozgatja a lábait, csak a kezeit nem teszi még előre.

Felülne már, csak egy kis segítségre lenne szüksége. De persze még megtartani nem tudná ebben a helyzetbe magát, így vissza van szegényem nyomva, hogy az embernek dőljön.

Kezdi utánozni a Hédit és rengeteget beszél. 3 féle hangsúlyon kommunikál, attól függően milyen hangulatba van. Tud veszekedni, panaszkodni, és jókedvűen gagyogni.

Továbbra is rengeteget mosolyog. Tud egy újfajta mosolyt, az a kedvencem. Majd egyszer talán sikerül lencsevégre kapni. Csukott szájjal, kis gödröcskés arcával.

Sokat, ügyesen játszik. Megfogja a játékokat, kézzel-lábbal dolgozik velük, rágicsálja őket. Ha kell oldalra fordul értük. Nyújtózik, hogy elérje őket, pl. meghúzza a hintaszéken a felette lévő zenélő játékot. Nagyon figyeli a körülötte zajló eseményeket. Ha hangzavar van, csöndbe marad akár a sírása is és figyel, főleg a lurkók zajongásait.

Apu és a D. mama szerint már a nevére is figyel. De ezt még biztosan nem merem állítani.

És már láthatóan tudja, ki vagyok. Nyilván eddig is felismerte a hangom, arcom. De ma le lehet olvasni az arcáról. És ez jólesik minden anyai szívnek.