A nap képei

Egyre többet kell az építkezéssel kapcsolatba áruházakba, boltokba járni, hogy képbe legyünk az áruválasztékkal, árakkal, lehetőségekkel. Sajnos a Tibi f6, de inkább 6 előtt nem ér haza, így csak utána tudunk útra kelni. Hédi ezeken a napokon biztos kihagyja a délutáni alvást, így már eleve fáradt, az úton biztos elalszik. Marcit pedig a friss levegő/a rázós busz szenderíti el. A pénteki túránk a BauHausba vezetett. Szerencsénk volt, itt legalább volt "hagyományos" bevásárlókocsi, amibe megágyazhattunk a Hédinek, nem kézbe kellett cipelni, amíg ki nem piheni magát. Két alvó babát tolva kezdhettük a nézelődést, nem kis sikert aratva. Sajnos árengedményt nem ajánlottak :(

Ovi ügy 2.

Még közel sincs vége a történetnek, de megint eltelt néhány hét, ami alatt kicsit tisztult és kicsit homályosodott a kép. Bizakodom. Persze tudom, a remény hagyjon el utoljára, de most kezdek optimistán gondolkozni.

1. Lefutottuk a bölcsődébe a köröket. Kinéztek onnan, hogy a Marcit is beírattam, mikor még csak 1 éves lesz. Habár őt 2012 szeptemberétől gondoltam beadni, felvilágosításuk után meggondoltam magam. Szörnyű dolognak tartom ilyen pici gyereket bölcsibe rakni, sose értettem az olyan anyákat, és lám én is ezt tettem. Túléli, én is túléltem, de nem tartom jónak. Az egész ott kezdődött, hogy ha már az ovihoz túl fiatal a Hédi, akkor tettem egy kísérletet a bölcsivel is. Oda meg túl koros... Amúgy is azt mondják születéskor be kell íratni a gyereket a bölcsődébe, ha azt akarjuk, hogy óvoda előtt bekerüljön. Így mindenképpen el kellett mennünk, hogy a Marcit beírassam. Kiderült, hogy ezt a várólistás rendszert kezdik eltörölni és csak 2011 szeptemberére lehet felvételt kérni, ezt követően pedig úgy fog menni, mint az óvoda. Jelenleg 809. és 810.-ek vagyunk a listán. 2012-től lesz várólista, mindenki egyszerre iratkozik majd be április, május környékén és majd döntenek. Megkérdeztem, hogy mi alapján hozzák meg a döntést. Persze szociális alapon. Ekkor világossá vált előttem, hogy vagy most beíratom szeptembertől a Marcit, vagy sose kapunk bölcsődei helyet. Szerencsére Tibinek most egy nagyon jó munkája van, esélyünk sincs, hogy szociálisan rászorulók legyünk a bölcsődére, ellentétbe a minimálbérre bejelentett vállalkozókkal vagy be se jelentett szülőkkel, akik papíron előnyben részesülnek. Szép kis kérvényt adtunk le, és persze csak a Tibi félállásáról vittünk be igazolást, igaz az a hónapba megszűnik, az alapján pedig bár a létminimum fölött vagyunk, de akár rá is szorulhatunk a bölcsire. De ha nem is, talán belátják, hogy nincs más választásunk, kell valahova rakni a gyerekeket, és 2 helyet egy magánintézménybe elég necces kifizetni. Szóval reménykedem. Ha nem, még marad a fellebezés, hogy legalább a Hédit vegyék fel januárig.

2. Mert úgy néz ki januártól lesz helyünk az oviba :)) Azért az óvoda vezető hozzátette, hogy ne éljem túlságosan bele magam, de a 0-nál nagyobb az esély. Bár az ajtón tuti az lesz kirakva, hogy az óvodai kérelmünk elutasítva, mivel Hédi decemberi. Mégis bizakodhatunk, mert nyitnak egy új ovit a közelben szeptembertől. A Hívogatóba (óvodai kiadvány) nem szerepel, így nem is lehetett oda jelentkezni, maradhat ott plusz hely. És ha igazán szerencsénk van, akad olyan anyuka, aki ilyen-olyan indokból inkább oda viszi a gyereket a mi körzeti ovinkból. Így talán akad nekünk is egy hely januárba. Szeptemberbe kell bemennem, meggyőzni róla az óvodavezetőt.

A körtéri oviba is beiratkoztunk. De ott ténylegesen 0 az esély a felvételre, mert a körzeti gyerekből 2-szer annyi van, mint ahány férőhely. Így a külsős testvérgyereket se tudják már felvenni, nemhogy minket. Kár, pedig az nyerte el legjobban az tetszésemet.

3. Előző bejegyzésemben volt szó egyházi ovikból. Beszéltem a Szent Benedek ovival, hogy bár lecsúsztam a jelentkezésről, nem lehetne-e... Mivel oda is kétszer annyian jelentkeztek (honnan tudtak mások róla?), mint ahány férőhely van, kapásból lekoppintottak. Pedig szerintem sok szülő ide is, és az állami oviba is beíratta a gyerekét, így nagy az átfedés. Meg ha valaki átviszi máshova a gyerekét, új ovi, nem lehet tudni milyen lesz, felszabadulhatnak helyek. Igazán meghallgathattak volna minket is.

A Don Boscoval még a kapcsolatot se tudtam felvenni, e-mailre nem válaszoltak, telt nem veszik fel, arról teljesen lemondtam. Kezd az az érzésem lenni, hogy arra a mindösszesen 10 férőhelyre, saját kis zárt közösségükből veszik fel a gyerekeket. Pedig itt lenne a lehetőség a vallás népszerűsítésére, de ez úgy látszik nem céluk.

4. Magán bölcsi. Végre, jó pár hét próbálkozás után, tudtam telefonon is a Manócska Alapítványi Bölcsődével. Ez az a hely, ahol 1,5-3 évig lehetnek a gyerekek, nem családi napközi, hanem tényleg Bölcsőde és ami nem utolsó szempont, viszonylag "baráti" áron, mert az önkormányzat támogatja. Igaz nincsen annyi hivatalos foglalkozás: néptánc oktatás, angol tanulás stb., mégis elég tartalmasnak tűnik a gyerekek napja itt is. Várólistára kerültünk, és úgy néz ki, hogy még pont bekerülhetünk, ha egész napra adom be a Hédit. Mivel anyagilag nem sokkal több, mint a többi helyen a fél nap, így kifizethetjük az egész napot, max. előbb elhozom a gyereket, de ha mégis úgy néz ki nem érek oda alvásig, akár ott is hagyhatom. A terveimben az is szerepel, ha nem veszik be bölcsibe a Marcit, ahova nyilván nem fogják, ha a Hédit ide beíratom, mert különben a Hédi is oda menne, akkor váltanák egymást a gyerekek. Azaz, amikor felvennék a Hédit az oviba, a Marci kerülne a helyére. Azt mondták talán megoldható, hogy fenntartsák neki a helyet, amíg betölti a 1,5 évet. Addig pedig a Marci az Ildinél lehetne, viszont nem használnánk őt se ki nagyon. Fél év nem olyan sok idő.

5. Legutolsóként pedig a Linda még mindig ott van. De bízom benne, hogy rövidesen talál magának munkát, és akkor már nem lesz ott. Őt tényleg csak az utolsó lehetőségnek akarom hagyni, hiába ő lenne a legjobb választás.

Végeredménybe felgyúlt a fény az alagút végén. Remélem semmi nem fogja beárnyékolni, és szeptembertől valahogy megoldjuk a gyerekek felügyeletét.

Folyt. köv, nem is olyan sokára, mert lassan döntenek a bölcsődei,óvodai férőhelyek ügyében.

Anyák napja

Hihetetlen, hogy az egy éve még menni se tudó lányom, már egyedül, na jó a Domival együtt köszöntött fel Anyák napja alkalmából. Igaz, hogy az éneket én tanítottam be neki, a virágot pedig Apu szerezte be hozzá, de ez már csak részlet kérdés, nem?
Tavaly ilyenkor még csak pocakomban lakó Marci már pörög-forog, sőt anyák napjára még egy kis kúszást is improvizált.
Nem tökéletesek ajándékok ?!

Egy hét Kanizsán

Húsvét hétfőn Domika keltett. Elmondta a Zöld erdőben jártam, majd vigyorgó, huncut mosollyal meglocsolt. A nappaliban pedig Hédike ragyogó arccal fogadta az ébredező embereket, és boldogan kiabálta, hogy MEGLOCSOLT A DOMI! Reggeli után kimentünk a kertbe, ahol a nyuszi (jelen esetben Tibi) már eldugta a húsvéti ajándékokat. Még nem teljesen értették meg az ajándék-keresés lényegét, mindjárt az első párnál leragadtak. Rengeteg mindent kaptak, új mesekönyveket, kirakót, csokikat, egy új mászókát a hintára, bábokat stb. Az aznapi sláger azonban a kettévágható játékgyümölcsök, zöldségek és az orvosi táska volt. Csokiból is rendesen belakmároztak, Domi leszedte a csomagolást, majd nyújtotta Hédinek. És már ették is a nyulakat. Legjobban a Kinder tojás ízlett nekik, abból szerintem bármennyit meg tudnának enni...

Marci is kipróbálta a hintát, tetszett neki, de amíg nem tud ülni egyedül, nem szabad hintáztatni.
Keddre sajnos elromlott az idő, így délelőtt az egyik játszóházba mentünk. Bár sok időt nem tudtunk ott tölteni, mert ebédszünet előtt nem sokkal értünk oda. Azért Domi és Hédi szépen eljátszott, ott is inkább a konyhai játék eszközöket részesítették előnyben. Hazafelé nagy hisztit rendeztek, csak egy motort vittünk, gondoltuk majd felváltva ülnek rajta, persze Domi nem így gondolta, nem akarta átengedni Hédinek, mikor megunta, akkor meg már Hédi nem akarta. Viszont mind a kettő kitalálta, hogy Szabi cipelje haza kézben. Ez eléggé lehetetlen küldetés volt még Szabinak is, így nagy visításba-sírásba, harcba kezdtek. Végül Domi engedett, és Marci lábánál utazott a babakocsi tetején. Így leírva nem tűnik viccesnek, de élőben megmosolyogtató jelenet volt:)

Szerda délután egy másik játszóházba mentünk, ahol labdatenger, cikk-cakk torony, óriás légvár,indiáncsapda van a hivatalos honlap szerint. Magyarul mászókák. Nagyon jó kis hely, azért még féltjük őket, úgyhogy Ildivel és Szabival felváltva mászókáztunk a gyerekekkel. Egy kis segítséggel már a légvár legtetejére is felmásztak, ahonnan egy meredek csúszdán lehet lejönni. Mondanom sem kell, hogy előbb elfáradtunk, mint a gyerekek, nem ránk vannak méretezve:) Nagy meglepetés is ért minket, kemény szivacsok is voltak ott, így ha elfáradt a kezem leraktam Marcit, és CSODÁK CSODÁJA kúszott! Igaz, hogy hátrafelé, de újabb mérföldkő a mozgásfejlődésében, aminek én lehetettem először szemtanúja:)(Videó később)

Csütörtökön délelőtt szandált vettünk Hédinek, majd egy nagyobb, eléggé távoli játszótér felé vettük az irányt. Mindig meg kell állapítanom, hogy órákba telik elindulni „ennyi” gyerekkel, pedig Blankát nem is vittük ezekre programokra, rá addig valaki mindig vigyázott otthon. Hiába kelnek fel időben a gyerekek, a reggeli, bilizés, öltözés valamiért mégis órákba telik. Köszönhetőn annak is,hogy meg kell várni míg Blanka szopizik, és csak utána indulhatunk. Arról nem is beszélve, hogy egyik a helyről a másikra is óráknak tűnik eljutni. Valamelyik mindig megáll nézelődni, pedig azt hittem két kismotorral gyorsabban fogunk haladni. A cipővásárlás után a játszótérre menet vettem magamnak az egyik pékségben egy fánkot, persze Domi egyből kiszúrta, hiába próbáltam úgy elrakni, hogy ne lássák meg (ebéd előtt voltunk…, nem azért mert irigylem tőlük:) )Így nekik is kellett venni valami kevésbé csokis péksütit. A játszótéren Marci nyugodtan aludt, gondoltuk egy-két pillanatra szem elől lehet téveszteni, de mire odanéztünk, újabb nagy meglepetés fogadott minket. Marci szépen előkotorta a babakocsi végébe rakott kalácsot, kiszedte a zacskóból, és vidáman, jóízűen rágcsálta!!! Még a rugdalózója is tiszta csoki volt. Marcika is az anyjára ütött. Újabb Gombóc Artúr a családban:) Bezzeg az almaetetés nagy sírásba torkollott… Minden falatot kiköpött. Este a két nagyobb Jocó papával és Maja mamával még uszodába ment.

Egy kis hiszti a játszótéren


Pénteken a Fityei mamánál ebédeltünk. Ahhoz képest, hogy Ildi korábban akart indulni, ebéd után tudjanak majd itthon aludni a gyerekek, épp hogy beestünk délre… Hédi nem akart ebédelni, inkább a pipiket akarta etetni fűvel. Utána szabad utat kaptak Dédi mamától, hogy kukoricával is etessék őket. Nagyon tetszett nekik, egy hétre elegendő élelmet szórtak ki a csirkéknek… Domi még „vegyes salátát” is csinált nekik, egy kis fű, megszórva egy kis kukoricával, újabb réteg fű és így tovább… Jól összekoszolták magukat. Azért a nagy munkában mind a ketten megéheztek, megettek négy palacsintát! Hazafelé mind a kettő elaludt, Szabi örömére, Ildi bánatára (Hédi nem ébred föl arra, hogy kiveszik a kocsiból, Domi igen…). A délutáni alvás után könyvtárba mentünk Szabival, Domival és Hédivel. Az indulás megint nehézkes volt, Domi a háromkerekűvel akart jönni, amin még nem ér le a lába. Ahhoz meg egyikünknek sem volt kedve, hogy a könyvtárig tolja meg haza… Amíg Szabi nézelődött és könyveket választott, addig én mesét olvastam nekik, ami Hédit teljesen lekötötte, Domit semennyire… Így elkezdett rohangálni, Hédi persze egyből utánozta, olyanok mint a kis majmok, lökdösték a könyveket, leszedték őket a polcokról, én meg nem győztem utánuk visszarakni mindent. A szép szóból sem értettek, a fenyegetésből sem:), úgyhogy végül megkerestük Szabit. Hazafelé is hisztisek voltak. Nem tudom mitől ilyen ingadozó a hangulatuk. Egyik pillanatban még vigyorognak, következőben meg már visítanak... Mindenesetre az idegeimet kicsit megtépázták ezzel a könyvtárosdival, még nem tudják teljesen megbecsülni a könyveket.

A másik ilyen dolog, hogy pl. a Dédiknek szinte semmit nem engedtek. Ha le kell venni az utcai ruhát, vagy bilire kell ülni, akkor csak Anya!, ha anya nincs, akkor talán apa is jó,vagy esetleg Jocó papa… de más nem… A biliről jut eszembe, hogy folyamatban van a leszoktatás a pelusról. Hédinek még kicsit többször fordul elő „baleset”, és maguktól még nem sokszor szólnak, hanem kérdezgetni kell őket. Egyik este Hédi szólt Szabinak,de ő épp szoptatta Marcit, így hozzám küldte, én meg épp Ildivel fürdetettem Blankát (vagyis én csak néztem, és ugrásra készen álltam, ha kell adni a törölközőt a végén), szóval jön be Hédi, hogy pisilni kell, én meg mondtam neki, hogy menjen Szabihoz:D Mind a ketten elküldtük szegényt, de nagyon ügyes volt, megvárta míg rákerült a sor:).

Marcika nagyon jókedvű kisfiú. Egyik nap volt csak valami baja, akkor senkinek a kezében nem volt el hosszabb távon (Maja mama ilyenkor Marcellának hívja:) ). Ha valami baja van, azt panaszkodós hangon jelzi, de egyáltalán nem úgy, mint Hédi anno, hogy egyből a síráshoz folyamodik. Nemcsak anya jó neki, más kezében is jól elvan. Már nagyon kúszna, egyelőre otthon még nem mutatta meg mit tud:) De azért a szivacsról már simán leforog a földre. Blanka is nagyon tetszik neki, ha mellé raktuk aludni, figyelte egy darabig. Domi nagyon finoman tudja őket simogatni, Hédi még elég durván bújik oda Marcihoz. Nagyon tetszett neki Ildi által egy kartonpapírra rajzolt és kivágott mosolygós arc, amit a játszószőnyegre kötött fel Blankának. Marci kicsit megcsócsálta. A függönnyel is jól elszórakozott, bár mikor már teljesen belegabalyodott, akkor segíteni kellett neki.

Hédike még mindig nagyon szószátyár. Egyik este nem akart aludni, így Szabi megengedte, hogy befeküdjek mellé és beszélgessünk. Mindenfélét kérdezget. A kedvencei a ki hol lakik és kinek mi a teljes neve. Mondtam neki, hogy suttogjunk, mert ha anya meghallja, hogy még több mint fél óra után is ébren van, akkor mérges lesz, de erre csak még hangosabban kacagott és kiabált. A mondókákat, dalokat is kívülről fújja, és az újakat is nagyon gyorsan elsajátítja, pl. az Orgona ágát anyák napjára. Ha megyünk az utcán akkor is gyakran dalra fakad:)
Lsd. Szabi Anyák napi bejegyzését:)
(További képek majd később vagy Szabi légyszi rakj fel párat:) )

Keresztelő

Április 24-én (húsvét vasárnap) volt a nagy nap, Marci és Blanka keresztelője, 11.30-kor a nagykanizsai Jézus Szíve Templomban. Sajnos a keresztelésből nem sokat láttunk, ugyanis egyszerre több kisbabát is keresztelt a pap, és a fotózó családtagok elállták a kilátást. Nem is volt olyan családias a hangulat, mint Hédi és Domi keresztelőjén. Krisztián magasságát mi is kihasználtuk, így legalább a fotókban utólag gyönyörködhetünk. Köszönet érte:) A két kis ünnepelt jól viselte a ceremóniát, Blanka aludt, legalábbis nem sírt, Marci pedig a mellette levő kisgyerekkel haverkodott, majd megpróbálta megfogni, elérni a gyertya végét.



Hédi és Domi pedig elszaladgált a padsorok között és a lépcsőkön. Az ünnepi ebédet az Oázis apartmanban fogyasztottuk el, ahol elég nagy tér van ahhoz, hogy ennyien is kényelmesen elférjünk. Hédi és Domi hamar feltalálta magát, Jocó papa által szépen rendberakott halastavat egyből teledobálták kavicsokkal… majd megtalálták a húsvéti dísztojásokat is az udvaron, amit persze szintén szétszedtek. A végén már egyik sem tudott rá válaszolni, hova is lettek azok a tojások…:) Domi elektromos kismotorját is kipróbálhatta Hédi, tanítgatni sem kellett, egyből ráérzett a vezetés ízére, még szlalomozott is. Jocó papa szerint neki lesz először jogosítványa a családban:) Blanka kézről-kézre járt, Marci a délután nagy részét egy lepedőn játszva töltötte, vagy szintén valakinek a kezéből nézelődött. Este pedig Fliszár atya látogatása után hazaindultunk, hogy még időben ágyba kerülhessenek a gyerkőcök.