Marci tovább száguld

Kicsit késve, de csak beindult Marci is. Nem volt haszontalan anyu karácsonyi vétele. Az oroszlános játszóív beváltotta a hozzá fűzött reményeket és elég motivációt jelentett kicsi fiamnak, hogy érdemes legyen függőleges irányba is elmozdulnia. Azaz tegnap bemutatta legújabb tudományát, kapaszkodva feltérdel és ebből a helyzetből a két lába közé be is tud ülni. Rendkívül örül neki, élvezi, hogy új szemszögből is láthatja a világot, játékait, és hogy végre ő is tudja zenéltetni az oroszlánt. Látszik rajta, hogy rendkívül büszke magára és persze mi is azok vagyunk rá :)

Dolgozzatok legények

Tegnap este ékes bizonyítéka volt, hogy Hédi, Domi bizony szerepjátékozik. Háznál voltunk, Tibi konténert pakolt, pontosabban a sittet talicskázta a konténerbe.

A gyerekek is "dolgoztak". Hátul a felhalmozott földkupac tetején játszottak. Gyűjtötték az összetapadt földlabdát, és hordták, dobálták le róla. A kicsi kocsit is fel vonszolták, majd pakoltak bele földet, arrébb tolták, kiborították. Közbe meg mondogatták, hogy dolgozunk, sokat dolgoztunk, elfáradtunk. Aztán leültek mellénk, hogy elfáradtak, kis pihi, de csak imitálásként, és mentek vissza a dolgukra.

Közbe még mondókáztak is, sajna felvenni nem sikerült:

Dolgozzatok legények, holnap lesz a vásár, kifizetlek Benneteket, ha eljön a császár.

Ami a nagy meglepetés volt, Domi is tudja, egyedül elmondta a Hédi szónoklata után.

Bár már akarok a Hédiről is egy külön, de fogalmam sincs mikor jön össze, inkább leírom ide. Nagy mondókázó, énekes még mindig. Már néhány verssel, dallal engem is túlszárnyalt. Hihetetlen, ahogy szívja magába a mondókákat, énekeket hosszúságtól függetlenül. Ha pl. könyvet olvasunk, szinte mindenről eszébe jut valami, és elmondja, elénekli. Ezt bizonyítja, hogy a munkáról még ez a kis mondoka is beugrott neki, annyira oda illett. Annyira cukik voltak, ahogy teljes beleéléssel "dolgoztak". És amilyen komolyan mondták, hogy nagyon sokat dolgoztunk. Aztán, ahogy a Domi előadta az apjának.

Hédi pedig este elmesélte, hogy azért dolgozott, mert a Domi is. És holnap nem dolgozik, mert a Domi nem lesz ott a háznál :)

Újabb oltás

Most a Marci volt a soros, hogy megkapja az aktuális védőoltást. Nevezetesen a 2. Prevenar oltását adták be neki, ami pneumococcus ellen védi meg. Szegényem elég álmos volt, pont elaludt volna, amikor beértünk a rendelőbe. Nem nyafogott nagyon, de nem volt olyan vidám legény, mint általában.

Én a súlyával is elégedett vagyok: 6540 g. 300 g-ot hízott 1 hónap alatt, szerintem elég jó, főleg, hogy még mindig 95 %-ban anyatejen él. A védőnő szerint meg csak nyúlik: 70,5 cm. Foga még mindig nincs, de a doki szerint sincs még ok aggodalomra. Azért én már egy ideje várom, hogy mikor bújik ki az első kis fehér tüske.

Az oltás olyannyira nem viselte meg, hogy du. először láttam az ajtóba felbukkanni a kis buksiját. Úgy belejött a kúszásba, hogy simán megtette a szobányi távot.

Marci 8 hónapos

Az elmúlt két hónapba Marci iszonyú sokat ügyesedett, fejlődött.

Szexepile még mindig a vörös haja, ami elől egy tincsbe olyan hosszú, hogy már lassan a szemébe lóg, és le kell vágnom, hátul meg még mindig megvan a hatalmas kopasz foltja, pedig már alig van háton. Nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy ehhez a vörös hajhoz, kék szemhez, folyamatos mosoly párosul. Bárkivel találkozunk, úton-útfélen mindig le van nyűgözve tőle. "De jó pofa haj." "De jó kedvű, mosolyog..."

Amióta ismét Pesten járunk gyógytornára, és ott fogtak, hogy mozgásban kicsit elmaradottak vagyunk, beturbózott. Már azon a héten, bemutatta forgás tudományát. Amit azóta olyan jól felfejlesztett, hogy csak pörög-forog.

Néhány hete, azaz azon az ominózus játszóházas napon, elkezdett haladni, igaz még csak hátrafelé. Később ezt tovább fejlesztette, azaz úgy haladt előre, hogy kitolta magát a kezével, megpróbált felállni, azaz kinyújtotta a lábát, fejre esett, és a fején tolta magát előre. Pont mint egy hernyó.

A héten pedig egyre többet áll négykézlábra, ahol pár másodpercet tartja magát, aztán vagy a lábai szétcsúsznak, vagy ahogy próbál előre mozdulni pl. kutyázni elbillen.

Ma pedig megtörtént a csoda. Elkezdett kúszni, de úgy igazán. Megfelelő cél érdekébe pl. papír, Hédi kezében lévő játék hihetetlen rohammal halad előre. Vége a nyugodt perceknek. Innentől kezdve már nemcsak az ágyon nem lehet egyedül hagyni, de a szobába se igen.

Dumál, főleg, ha panaszkodik. Ma-ma-ma, ba-ba-ba, gyá-gyá. Morog, általában azt a játékoknak, rágicsálás közben. A sírásánál is olyan szépen meg lehet különböztetni, hogy baj van és rohanni kell, mert akkor olyan elkeseredve sír (pl. beszorult a lába, becsípte az ujját), vagy csak unatkozik. Ő is kezd ravasz lenni. Szépen eljátszik. Néha azért rá szoktam nézni, nem-e tiltott zónában van. Ha észrevesz, akkor egyből elkezd panaszkodni, hogy menjek oda, vegyem fel, egyébként pedig játszik tovább.

Kifejezi az igényeit. Most kezdi a ledobálós játékokat. Ha pl. kidob a hintaszékéből valamit, visszakéri. Ezt úgy teszi, hogy erősen arra néz, szinte mutat utána, és panaszkodik.

Az evészet siralmas, úgyh. bolti üvegest kap, 2 kanálért nem pancsolok, arról nem beszélve, hogy nem sok idény gyümölcs, zöldség van. Bár a gyümölcsökkel lassan megbarátkozik, van hogy 30 ml-t is megeszik, a főzelék evés 2-3 kanál után sírásba fullad. Pedig a bolti bébiételnél, szinte mindent cukroznak: barackot, sütőtököt is. Csak tudnám minek, mikor ezek alapból édesek. Az elején 2-3 kanál erejéig nyitja a száját, aztán szorítja, de megfelelő szórakoztatás mellett, pl. ha elmosolyodik, ki lehet cselezni, a végén köpköd is, sírásnál pedig befejezzük. Kedvence: barack banánnal.

Imád repkedni, szereti ha dobálják. És a legkisebb foglalkozást is sok-sok mosollyal hálál meg.

Játéka egyre bonyolultabbak, már nem csak nézegeti, rágicsálja a játékokat, hanem ütögeti földhöz, egymáshoz. Ledobja, lerakja, felveszi.

Szeret labdázni, talán most az a kedvenc. Elgurítja, eldobja, aztán pedig utána ered. A kukacot (húzogatós játék) már a madzagánál fogja magához húzza, ha nem éri el (kúszása előtt), hogy le tudja rámolni. Nagyon szeret kirámolni kosárból, dobozból.

Még a kb. 30 cm magas ikeás tároló dobozból (ebbe vannak a játékai) is kirámol. Felkapaszkodik a szélére először egyik, majd másik kézzel, ügye ekkor már rajta van a testének jelentős súlya, erre felbillen a doboz, és már szabad az út a játékaihoz. Egyre több helyre próbál felkapaszkodni, felcsimpaszkodni.

Örülök ennek az ügyesedésnek, de vannak hátrányai. Ilyen a pelenkázás. Mivel nem marad meg a popsiján 1 percig se, nem egyszerű mutatvány pelust cserélni. Bevetek néha érdekességeket, ami esetleg 10 mp nyugodt létet eredményez, de aztán folytatja a pörgés, forgást, kúszást, mászást, rámolást.

Fegyelmezés is egy külön kérdés. Van, amit a Hédinek nem szabad. Nyilván a Marcinak se, de ő még nem ismeri a játékszabályokat, őt csak a kíváncsiság hajtja. Nem vehetem ugyanazon kalap alá a két gyereket. De Hédi már felfogja, hogy ugyanazért a dologért a Marci "más büntetést" kap, azt nem, hogy ő megszegi a szabályokat, a Marci pedig csak tanulja. Időnként látom a Hédit, hogy nem érti a helyzetet, igazságtalannak tartja a maga módján.

Mondjuk a Hédi is fegyelmezi szegény Marci eléggé. "Marci ezt neked nem szabad." és elveszi tőle az éppen tiltott dolgot, nem ritkán előfordul, hogy csak a Hédi tiltja meg. Néha ez segítség, mert tudom a Hédi félti a könyveit, legalábbis a Marcitól, így azokat ritkán kaparintja meg csócsálni. Néha a lábánál visszahúzza, ha olyan helyre menne a Marci. Szóval időnként jó, de sajnos Hédi néha el tud durvulni. Facsargatja, cibálja a kezét, nyomkodja a fejét és fogalmam sincs miért. Sokat ki kell bírnia szegény Marcinak, de szerencsére ennek ellenére is egy igazi boldog kisbaba, aki ha kicsit lassabban is, de szépen fejlődik.

Pónilovaglás, mackók, bográcsólás... - képdömping

Nem panaszkodhatok, az elmúlt napok igencsak eseménydúsan zajlottak.

Pénteken az Ildiék töltötték nálunk a napot. Szerintem 46 nm-en 4 gyerekkel nem kis teljesítmény. Nyilván amennyi időt csak tudtunk, a játszótéren töltöttünk. Este pedig 1-2 órára a Tibivel még a négygyerekes létet is kipróbáltuk. Ildiék vásárolni mentek, és ránk bízták két kis csemetéjüket. Szerencsére Blanka cumis, így csak azzal kell tömködni a száját, ha nagyon nem tetszik neki a szitu, Marci továbbra is a világ legjobb gyereke, Hédi és Domi pedig együtt nagyon fárasztóak, nehéz őket kordába tartani, de jól elvannak. Szóval szerintem jól megbirkóztunk a helyzettel, és legközelebb is be merjük vállalni őket.

Szombaton pónilovaglásra indult a kis családunk. Nem tudom, más hogy van ezzel, de mi akármikor kelünk, mindig késébe vagyunk. Rohanás, sietés pedig mindenki hangulatán dob egyet, persze rossz irányba és mindig morgások, kiabálások közepette, azaz nem éppen idilli állapotba indulunk útnak. Már a Körtérnél jártunk, amikor jött a hívás, hogy mégiscsak hoznák a Domit is, de ők még csak reggeliznek. (Már 1 hete kérdezgettem, akarnak-e jönni póni-lovagolni az Ildiék, bejelentsük-e a Domit is...) Szálljunk le a buszról, elvisznek minket kocsival. Aztán jöttek a tippek, hova menjünk Ildiékhez, vagy haza az ülések miatt. Végül haza mentünk, anyuék meg az Ildiéknél vártak. Szóval reggel igencsak kaotikus volt az indulás. Kiderült, hogy Ildiék nem is jönnek, csak anyuék hozzák el a Domit, így ép, hogy be tudtunk préselődni a kocsiba, 7 ember jól felszerelkezve cuccokkal:) Arról nem beszélve, hogy mi tömegközlekedésre készültünk, így csak úgy tudtuk az utat. A Gps ismét bemutatkozott és elküldött minket a búsba. Nyilván elkéstünk, Hédi elaludt, fel lett ébresztve, szóval megvolt az alaphangulat.

Az egészet egyébként a Tibi cége szervezte, szerencsére semmi formalitás nem volt benne. A leírás úgy hangzott, hogy térdig érő pónikon, Hédi korú gyerekeknek lehet lovagolni Gödöllő külterületén. Odaértünk, futás a csoport után. Kiderült nincs is annyi póni, mint gyerek. Így már azzal meg kellett küzdeni, hogy felülhessenek egyáltalán a gyerekek egy patás állatra.

Mondjuk nem jött be nekik. Elég hamar elfáradtak, lekéretőztek a hátáról. De többet nem is volt alkalmuk ráülni. Időnként megálltunk, csere néven, de a nagyobb gyerekek már korábban "megverekedtek", hogy mikor ki melyikre üljön, így mi már nem erősködtünk azzal, hogy 100 m-t még ülhessenek a póni hátán, hogy utána lekéretőzzenek gyerekeink. Volt póni fogat is, azt jobban élvezték, azon töltötték az út felét.

Arról nem akartak leszállni, elbámészkodtak. Zárójelbe megjegyzem, szerintem mindegy volt nekik, ki és mi húzza őket. Az út másik felén pedig egy kiskocsiba üldögéltek, amit a Tibi húzott, vagy a papa/Tibi nyakában.

Másnap mikor megkérdeztem Hédit kinek a hátán ült, nem a pónit emlegette, mint pacit, hanem apát :) Szóval akárki akármit mond, egy 2,5 éves gyerek ehhez még kicsi. És a pónik nem is térdig értek, hanem normál magasságúak voltak... Azért persze hamar eltelt az az 1-2 óra, sőt nagyon rövidnek tűnt a pónis séta. Maga a farm szerintem sokkal több élményt nyújtott a gyerkőcöknek, mint a kirándulás. Etettek répával pónit, fésülték, simogatták őket.

Megnézték a többi állatot: kacsa, tyúk, kakas, kutya...

Volt hintaágy, körhinta.

Úgyh. jócskán töltöttünk itt is időt.

Ezt a helyet mégis a szívembe zártam, mert itt megtörtént a nagy áttörés szobatisztaság terén is! Hédi meglocsolta a virágokat. Otthon már elég jól jelzi, hogy pisilnie kell. Ha nem is mindig szól, ha túl hosszúnak tartom a pisilés nélkül eltelt időt, akkor ráültetem a bilire. Így 2 hete kb. 1-szer volt balesete. Sőt mi több már 4 napja este se pisilt be! Hozzá kell tennem mondjuk, hogy Hédi elég keveset iszik, így keveset is pisil. Persze utóbbi, mit sem kicsinyít a teljesítményén. A gond akkor van, ha elmegyünk valahova otthonról: játszótér, kirándulás, akárhova, mert nem tud úgy pisilni, hogy a levegőbe tartom. Pedig szól, hogy kell, vagy ha szólok, ellenkezés nélkül jön, mert pisilnie kell, de csak nem jött össze és a végén mindig a gumibugyiba landolt. És itt végre sikerült egy alkalmas virágot meglocsolni :) És a nap során többször. Bár nem otthon voltunk, mégse volt egyszer se bepisilés. Nagyon büszke vagyok. Nehezen indult az ügy, most úgy érzem sínen vagyunk.

De visszatérve a kiránduláshoz. A farmról visszasétáltunk a Gödöllői arborétumba, ott még kicsit játszottak, futkároztak a gyerekek, majd kerestünk egy megfelelő helyet, ahol megtölthettük igen csak korgó pocakunkat.

Sikerült egy tényleg jó éttermet találni, ahol mindenki kedvének megfelelő hamit ehetett, ezzel az adaggal letudva nemcsak az ebédet, de a vacsorát is. Még játszósarok is volt a gyerekeknek.

Innen a Veresegyházi Medverezervátum felé vettük az irányt. Bár nem az én ötletem volt, azt hiszem én élveztem legjobban mackópajtásaim közelségét. A gyerekeket a kiállított kis vonattól és a játszótérről már nem is igen lehetett elrántgatni.

A méz is igen nehezen akart elfogyni. Hol vállalkozó kedvű medvét, hol vállalkozó gyereket (Hédi, Domi) nem találtunk a feladathoz. Hédi elég nagy élvezettel etette a Brummát, de nyilván egy idő múlva elunta, Domi pedig elég későn csatlakozott, így ő már csak pár kanál mézet tudott adni a medvének. Elég nehéz volt igazán torkos macit is találni, pedig Hédi még énekelt is nekik, hogy jöjjön már valaki, igaz nem éppen mackós dallal hívogatta őket.

Az etetés nekem is nagy élmény volt. Elefántot már etettem, mackót még nem. Bár egy kerítés elválasztott a bundás haveromtól, mégis nagy élmény volt etetni.

Látni a nagy nyelvét, mancsait, pofiját, az egész barna állatot 1 m-en belüli távolságból. Ez a medveotthon mindig feltölt, és még jobban elmélyíti a mackók szeretetét bennem. Hihetetlen jófej állatok. Ismét láttuk őket fürdőzni, játszani.

Az otthon kibővült még jónéhány mosómedvével, ormányos medvével, rénszarvassal. Bennük még gyönyörködtem volna kicsit tovább, de a fáradt gyerkőcökre tekintettel elindultunk hazafelé. A gólyákig még el se jutottunk. Sebaj, lesz még legközelebb, ebben biztos vagyok.

Papa még elcipelte őket az autóig, hazafelé úton pedig mindhárom gyerek pillanatok alatt bedobta a szunyát.

Másnap grillparti volt betervezve. Reggel apuval még megpróbáltuk átbeszélni a ház dolgait több, de inkább kevesebb sikerrel. Megint jól kezdődött az egész nap. Anyu, Tibi türelmetlenkedett, mikor kezdjük már el a főzést, miért most akarjuk átbeszélni a dolgokat, mikor lesz már ebéd, Schauta család pedig 10 körül kelt csak ki az ágyból, így rájuk is várhattunk. De persze elkészült a paprikás krumpli, senki se maradt éhes, és a grillezett hús már csak vacsorára került terítékre. A nagyobb gyerekek eközben pedig megtanultak fára mászni, a picik pedig együtt ejtőztek a fűben.

Délután még kicsit kertészkedtünk, Apuék felszerelték a Tibi biciklijét gyereküléssel, összevágták a kiásott akácfát, én a virághagymáimat igyekeztem menekíteni... Hédi tündéri kislány volt. Szépen elhomokozott, eljátszott ez idő alatt a kertbe. Domi nehezebben viselte a du-t, nagyon álmos volt, azaz elviselhetetlenül hisztis. Ő még minden du. alszik, és szombaton is kihagyta a du.-i durmolást, úgy látszik, két nap már tényleg sok neki. Marci is elég nyűgös volt tegnap, de végülis anyu elég jól eldajkálta.

Nagyon mozgalmas hétvégét hagytunk a hátunk mögött. Hédi energiáit is kiszívta és ma ő is bedobta du. a szundit, így segítve a hétvége megörökítését.