Majdnem doktor úr

Ez a bejegyzés nem közvetlenül Hédi és Marci babáról szól, de elég fontos eseménynek tartom ahhoz, hogy elbüszkélkedjem vele. Tibi túl van a nyílt PhD védésén. Természetesen sikeresen, 18/18 ponttal. Nem meglepő módon messzemenően túlszárnyalta a követelményeket (ezt az egyik bíráló mondta). Most már csak a formalitások vannak hátra, hogy hivatalosan is Dr. H. Tibor legyen. Így még büszkébbek lehetünk okos, már-már zseni, néha kicsit professzoros Apára.

És hogy honnan indult Apa, Dédi utólagos engedélyével idézek egyik leveléből:

"Tibikém amig hallgattam az előadásodat egyszer csak megjelent előttem az a 6-8 éves Tibike aki a kérdéseivel bombázott fáradhatatlanul. Palacsinta sütés. !!!!!!! miből van a liszt? buzából,igen de mitől fehér,? mert hántolják száritják megőrlik. miből van az olaj? és hogy készül? hosszas magyarázat,ujabb kérdések / közben sülnek a palacsinták és ügyesen töltőgeted őket már azt hittem,hogy a mai napra rendeltetett kérdez-felelek befejeződött, akkor jött a következő miért kétszinü a tojás és miért van két féle anyagból????Szerencsére befejeztük a sütést és a legkézenfekvőbb megoldás adta magát. Kóstoljuk meg a palacsintákat, utána irány a medence szóval megoldodott a gordiuszi csomó. Persze ez csak egy eset a sok év alatt összegyült történésből."

Most Hédi bombáz minket kérdés özönökkel. Elkezdődött a "miért" korszak. Egyetlen egy eseményről 5 percig tud, "miért"-tel kezdődő kérdéseket feltenni. Igyekszem kitartóan válaszolni a kérdéseire, hogy ő is olyan kíváncsi, kutató természet legyen, mint az Apukája. Néha azért mély lélegzetet kell vennem, hogy ne azt mondjam órákon át tartó faggatás után, hogy "csak".

Egy példa az egész napos kérdezősködéséből:

-Miért járt tornázni a Marci?

-Mert kifli volt.

-Miért volt kifli?

-Mert ferdén feküdt a pocakomba.

-Miért feküdt ferdén a pocakodba?

-Mert úgy volt kényelmes neki a hasamba.

- Miért úgy volt kényelmes neki?

- Mert úgy volt helye.

- Miért úgy volt helye?

- Mert olyan alakú a hasam.

- Én is jártam tornázni?

- Igen, Te is.

- Miért...

Amíg megfelelő választ nem kap, addig ez megy jó sokáig. De, hogy mikor elégíti ki a válasz, azt nem lehet tudni. Majd talál egy új témát, és jönnek az újabb miért záporok.

Ha így folytatja pár év múlva mi fogunk ott ülni a kicsi Hédi doktori védésén?!

Szívroham

Szerencsére túléltem én is és Marci is. Emlékszem Hédinél először akkor jött rám igazán a frász, amikor megláttam az íróasztal tetején ücsörögni. Marci sem kímélt meg. Még csak pár napja tud kapaszkodva felállni, de ma már a Hédi ágyán találtunk rá, ahogy igyekszik felkapaszkodni a mellette lévő (nem túl stabil) szekrényen lévő játékért. Neki még mélység érzete sincs. Mázli, hogy időbe rajtakaptuk és nem esett le. Azóta persze rögtön Hédi ágyát rohamozza meg. Sajnos már nem okoz gondot neki feljutni oda, és máshova se. Megkezdődött az igazán nehéz idő, amikor már a földön se hagyhatom nyugodtan, mert sose lehet tudni, mit talál, hova megy, mit eszik meg. Az ujjmotorikája is jól fejlett. A legkisebb szöszt, morzsát, cérnát is fel tudja csippenteni, majd előbb utóbb a szájába varázsolja őket. Azt hiszem nem fogunk unatkozni. Eljött az idő, amikor nemcsak a Hédit kell korlátoznunk, hanem Marcinak is határt kell szabni. Ha eddig nem tőlünk zengett a szint, akkor mostantól fog csak igazán: "Hédi ne csináld, Marci nem szabad, Jössz le onnan..." Lehet ezt másképpen csinálni? Én vagyok csak ennyire kiabálós szülő, vagy más gyerekek is szelektíven hallanak? Végül is kit érdekelnek a szomszédok, a lényeg, hogy Marci nem áll meg a fejlődésbe és Hédi is életrevaló gyerek. Csak a Marci kezdene már mászni is és a Hédi is szófogadóbb lenne... :D

Első hajvágás

Sokáig húztam, de most már muszáj volt egy kicsit megkopaszítanom pici fiamat. Elől már tényleg kezdett túl hosszú lenni a haja. Belelógott a szemébe, és szinte mindig megizzadt tőle a homloka.

Erőt vettem magamon, fogtam egy ollót és tőig lenyisszantottam. Nem feltűnő, máshogy úgy is kikopott a haja, így legalább mindenhol hasonló hosszúságú. Szerintem így is gyönyörű. A különleges vöröses tincsét pedig elraktam emlékbe. Szép mennyiséget sikerült összegyűjtenem :)

Újra a Gyerek Szigeten

Szombat nálunk konténerpakolás jegyében zajlott. De Hédi nagyon hiányolja Domi társaságát. Nem telik el nap, hogy ne emlegetné legkedvesebb játszópajtását, ha mást nem a Tente baba, tente éneklésekor, amikor felsorolja mind a 4 törpe nevét. Érdekes a Blankát is számon tartja, de persze a Domi az igazi kedvenc. Mivel úgy néz ki az Ildiék majdnem a szomszédunkba (10 perces séta) költöznek, ügyeik elintézése végett ismét Pesten töltöttek pár napot. Vasárnap mindenképpen össze akartunk hozni egy találkozót. Szerencsére Marci is már szalonképes állapotba került, meggyógyult és ugyanaz a kis vidám, örökmozgó baba, mint a betegsége előtt volt.

Így vasárnap hosszú piszmogás után ismét a hajógyári sziget felé vetettük az irányt. Útközben nyilván a nagyi palacsintázóját se hagyhattuk ki, ahol ki-ki a maga lelkesedésével falta/nyammogta el a fincsi hamit. Bár már a második napunkat töltjük a szigeten, és múltkor pont azt emeltem ki, hogy minden ugyanaz, mint tavaly. Most csupa újdonságot próbáltunk ki.

Hédi felcímkézése után a Játékforrás kínálatát néztük meg (itt pont tavaly is jártunk). Azt akartuk megtudni, hogy van-e Hédinek való társasjáték. Akadt néhány 2,5 éves kortól ajánlott darab, de kipróbálás után vagy abba maradtunk, hogy még nem a Hédinek való, vagy abba, hogy továbbra is pofátlanul sokba kerülnek a társasjátékok (8 fadarab 6000 Ft), és a vásárlással várjunk meg valami neves alkalmat. Addig pedig jó lenne néhányszor eljutni a kanizsai bolhapiacra, ahol fillérekért igazi kincsekre lehet bukkanni. Ehhez mondjuk az kéne, hogy egy szimpla hétvégére lejussunk Kanizsára. Azért üres kézzel nem tudtunk eljönni. Bevásároltunk Bambino Lük füzetből. Sikeresen meggyőztük egymást a Tibivel, hogy ez megéri az árát, mert fejleszti a gyereket és a hosszú vonatutakon milyen jól ellesz vele a Hédi. Egyébként 3 éves kortól ajánlott, de szerintem Hédi óvodásokat megszégyenítő okossággal oldja meg a feladatokat. Nagyon szereti az ilyen agyat megmozgató dolgokat, és sokáig el is tud bíbelődni velük. És tényleg ügyesen oldja meg a legkülönbözőbb készségeket fejlesztő feladatokat. Hosszú idő után csak el sikerült szabadulnunk a "boltból", hogy leragadjunk a következő helyen.

Hédi felfedezte, hogy egy fehér maci is költözött a szigetere, akit azonnal letámadt. Míg a Domiék megérkeztek, ő a macin csüngött a szó szoros értelembe. Maci gyere ide, gyere oda, simogatta, szeretgette... Közbe megjelent a kék brumma is, úgyh. győztük elrángatni az aprónépet.

Kipróbálták a Rauch akadálypályát. Szlalomoztak, másztak alagútba, hálón, levegőbe, sétáltak farönkön és gólyalábon. Ügyesen vették az akadályokat. Gond csak azzal volt, hogy nem értették, hogy "csak" ennyi volt a feladat és hagyjanak mást is kibontakozni.

Becsatlakoztunk egy gyerektáncház féleségbe is, nem tudom kik zenéltek, de jól nyomták. Sajnos mi már csak a végét élvezhettük.

Közbe Tibivel fotózkodtunk is egyet "népviseletben".

Majd az elmaradhatatlan pöttyös hajót rohamoztuk meg. Már rutinosan vettük az akadályokat a pöttyös kendőért. Az aprónép olyan lelkiismeretesen etette a műtehenet, hogy összeverekedtek a talicskán, ki szállítsa neki a szénát, szegény felügyelő csaj azt se tudta, mihez kezdjen :)

Majd az óriás társasjátékról nem lehetett kitenni a szűrüket, úgy élvezték a pöttyökön ugrálást.

Innen átmentünk a telebolygó ugrálóváraiba. Most már tapasztaltan öregbítettük 3 évesnek a gyerekeket, hogy felengedjék őket ugrálni. Papa ugrálója után sokkal nagyobb rutinjuk, tapasztalatuk, így ügyességük van az ugrálásba, mint sok idősebb gyereknek. Nehogy már kimaradjanak belőle, mert csak 2,5 évesek. (Újabban az ovi felvételi után haragszom minden életkori limitre). Már tényleg úgy ugrálnak, mint a verebek.

Mire ezzel végeztünk, már zárórát fújtak a szigeten. Még pár pillanatra megnéztük a háziállatokat. Most is a múúú volt a lényeg, aki ismét szóbaelegyedett a Hédivel. A látogatók eltűnésével a nyuszik igazi szökdécselését is megfigyelhette a Hédi.

Végezetül még a játszótéren csúszdáztak egy kicsit a gyerkőcök, míg az eső tényleg hazazavart bennünket.

Nap képei

Domika ismét velünk töltött egy napot, én pedig hódolhattam kedvenc hobbimnak, azaz a három gyerek fotózásának. Íme az eredmény, ami nem tökéletes, de legalább ismét van közös képük.