Idén Szabiék a házépítés miatt csak pár napot töltöttek a Balatonon. Egy keddi napon mentem fel értük Pestre. Jogosítvány és autó hiányában ugyebár marad a tömegközlekedés, amivel nincs is probléma, hiszen elvileg kevésbé terheljük környezetünket… Na, de Magyarországon semmi sem működik tökéletesen. De erről majd kicsit később. Már maga az indulás sem úgy alakult, ahogy én terveztem:) Persze, lehet, hogy nem kellene mindig mindent megterveznem előre, akkor nem csalódnék ennyit:) Szóval ott indult, hogy kedden már a hajnali vonattal feldöcögtem, hogy mire odaérek tényleg csak össze kelljen pakolni és tudjunk indulni. Persze Szabi figyelmeztetett, hogy van még néhány dolog, amit el kell intéznie, de úgy gondoltam azt egy délelőtt alatt el lehet, és simán el fogjuk érni a két kisgyerekkel még vállalható utolsó normális vonatot, ami délután 3kor volt… Bementem hozzájuk az egyetemre, mert Szabinak még be kellett fejeznie a cikkét, dél körül úgy döntöttek, hogy majd inkább otthon, elmennek inkább Tibivel csempét nézni. Mondanom sem kell, hogy még ekkor is reménykedtem:), mert volt egy busz is Balatonszentgyörgyre 5kor:) Én Hédivel inkább az egyik szupermarket felé vettem az irányt, mert szükségünk volt egy új hajszárítóra Balatonon. Az egyetemtől csak két megállóra van az Allee, gondoltam azt még Hédivel is könnyedén abszolváljuk. Azt nem kalkuláltam bele, hogy mindig mindenhol eltévedek… Nem kellett volna megpróbálnom lerövidíteni az utat… Így persze cipelhettem Hédit a nem éppen könnyű csomagom mellett. Végül csak odataláltunk. Kicsit aggódtam a boltban, ugyanis Hédi minden terméket végigsimogat, bár valaki szerint én is így nézelődöm a boltokban, azzal a különbséggel, hogy azt simogatom csak, ami tetszik:) Utána Hédi közölte, hogy ő nem akar már hazamenni, menjünk most a Balatonra. :) Kicsit sok mindent ígértem neki, hogy mit tud majd csinálni a Balatonon, így már nagyon várta, hogy ott legyünk:) Néhány ígéretem: fürödhet a Balatonban, fagyizhat, kedvére pacsálhat a kertben, akár sarazhat is. Utóbbi kettőt azért, mert elmentünk a játszótérre délután, ahol két nagyobb gyerek várat épített a homokból, mindezt Hédi vödrével. Én pedig nem engedtem beszállni, mert egyrészt felfuvalkodott gyerekek voltak, másrészt nem vittem váltás ruhát, és Hédi néha nagyon ki tud akadni, ha kicsit is vizes a pólója. Este már abban reménykedtem, hogy következő nap esetleg el tudunk menni a 7es, vagy a 9es vonattal. Ismét naiv voltam. Szabi éjjel kettőig javította a cikkét, így reggel csak én keltem fel korán, meg Tibi, aki már elment dolgozni. Végül a 11es vonatot értük el. De mint írtam az elején abban sem volt sok köszönet. Kelenföldön már egy darab hely sem volt… Szerencsére akadt két rendes srác, aki átadta a helyét (Szabi szerint többször is volt már, hogy nem adták át nekik a helyet… hagyták gyerekekkel állni…). Így én Hédit fogtam, Szabi pedig Marcit. Siófokon kiürült a vonat nagy része, de utána jött csak a feketeleves. Bemondták, hogy Szárszótól tovább nem közlekedik a vonat… Aztán Szárszón még nem volt semmi gond, kezdtünk is örülni, hogy biztos nem a mi vonatunkról volt szó, de mint kiderült előre örültünk, mert Szemesen álltunk meg… Elütött egy német házaspárt (persze ez utóbbi részletinformáció, hogy németek és házaspár már csak az esti híradóból derült ki) a vonat Lellénél… Nem emlékszem végül mennyit álltunk, talán két és fél, három órát. Ennyi idő alatt nem küldtek vonatpótló buszt, sőt elengedték a sebesvonatot előttünk egy órával, amitől teljesen bepöccentem, mert arról volt szó, hogy ha egyet elengednek a többi is mehet utána, de ha már nem mentünk, legalább mondták volna be, hogy nyugodtan szálljon át, aki akar, mert ennek a vonatnak még egy órát várnia kell… Aztán megtudtam papától, hogy előttünk két perccel ért be az a vonat… :) Szerintem a gyerekek viselték a legjobban a várakozást. Marci felfedezte a vonat üléseit, Hédinek olvastunk, majd azt megunva, fel-le rohangált a vagonban a babakocsijával. Eldiskurált két nővel, az egyiktől Marci megtanulta integetni és mondani, hogy pá-pá:) Volt ott egy csapat részeg fiú is, így elmagyaráztuk/kielemeztük Hédinek, hogy milyen csúnya dolgokat csinálnak a bácsik (isznak, cigiznek, csúnyán beszélnek, és a témájuk sem túl választékos…) Aztán végre valahára megérkeztünk, így egy gyors ebéd után mehettünk is fürdeni a Balatonba. Elég hideg volt akkor még a víz, így csak kicsit futkosott Hédi benne. De Marci is túl van első Balaton élményén. Tetszett neki, a lábával pancsolt:) Sajnos fotó nem készült erről:( Este megejtettük a megígért fagyizást is. Most már Hédi is kapott egy gombócot, igaz úgy eszi a fagylaltot mint anyukája, azaz lassan, csak kevésbé biztosan:) Lett egy kismalacunk. Másodszorra Marcinak pedig egy üres tölcsért adtunk, mondanom sem kell, hogy simán befalatozta:)
Hédi pólója fagyizás után:
Egy kis "hajókázás" Renivel a kis abc előtt:
Csütörtökre sajnos elromlott az idő, szakadt az eső, egész nap a nappaliba voltunk kényszerítve. Ildiék is ígérték magukat ebédre (mindig meg kell állapítanom, hogy ha valahova időre mennek, vagy mondják magukat, ahhoz minimum plusz két órát kell számolni…), aminek örömére többféle menüt is kellett készítenem, hogy mindenki tudjon enni a kedvencéből…
Szóval megérkezett Domi, kitalálták Hédivel, hogy akkor ők rántott hússal a kezükben fognak lépcsőzni… Azon a lépcsőn, ami meredek és a korlát is csak egy vasrúd… és amin rajtam és a Zolin kívül mindenki legurult/leesett kiskorában… Megbeszéltem velük, hogy ha már a tiltás ellenére felmentek rajta, akkor egyék meg először a husit valamelyik lépcsőfokon ülve, és majd utána lejöhetnek… Egy kis ideig ki is bírták, majd Hédi úgy döntött, hogy ő nem fog ott üldögélni, amiért én rákiabáltam, amire ő elkezdett visítani. Ennek következtében Reninek és Szabinak akadt egy kis nézeteltérése a gyereknevelési kérdésekről… Majd a további sírást elkerülendő Szabi elvonult délutáni alvásra a sajátjaival:) Ildi és Karcsi is úgy döntött, hogy lefekszik egy kicsit aludni, viszont Domi már végigaludta az utat így megkaptam, hogy szórakoztassam addig. Kb. negyed óráig le is tudtam kötni a figyelmét az egyik fejlesztő játékkal… Közben mamáék is elszunyókáltak a kanapén/széken… És tudom, hogy ez a blog nem a Domiról szól, de ezt a történetet el kell mesélnem:) Szólt Domdom, hogy pisilni kell, de a bili a szobában volt, ahol Szabiék aludtak, így elvittem a WC-be, viszont tartani nem tudtam, a WC-re meg nem akartam ráállítani, így az ülőkére állt, és amikor mondtam neki, hogy ne pisild le, azon nyomban úgy célzott, hogy arra menjen…, amire meg Toni akadt ki:D Rászólt, hogy ilyet még egyszer ne csinálj. Erre Dom-dom úgy bemérgesedett, hogy órákon keresztül veszekedett vele!!! Folyamatosan két mondatot ismételgetett :D " Toni nagyon mérges vagyok rád. Ne szórakozz velem jobbra-balra!!!":D Nem tudjuk kitől tanulta ezt a szöveget:) Persze arra a kérdésre, hogy miért is mérges, nem tudott válaszolni:) Aztán még jókisfiú módjára felébresztette a Blankát is, hogy eggyel több gyereket kelljen pesztrálnom:) Este Ildiék hazamentek, én pedig levontam újra a következtetést, hogy nem szeretnék saját gyereket:) Elég ez a négy kis törpe:)
Ki akartak menni:
Másnap szerencsére újra jó idő volt, így tudott Hédi hintázni meg homokozni Renivel délelőtt. Ebéd után megcsípte szegény Hédót egy méhecske az ablaknál, így sírva és bedagadt ujjal aludt el. (Pont előző este néztük valamelyik csatornán, hogy mit kell tenni, ha megcsípi a gyereket a méhecske. Bár a kérdés megválaszolása elmaradt. Vagy csak nem figyeltünk eléggé).
"Már nem fáj az ujjam":
Ébredés után megvártuk az ajánlott délután három-négy órát, azután nyakunkba vettük a „várost”. Hédinek nagyon nem akaródzott a saját lábán sétálnia, mindenáron a Reni kocsijába akart ülni. Végül az út egy részén én cipeltem, aztán Szabi, majd újabb ígérgetés után (Hédike szeretnél hajpántot és csatot?) csak odaértünk. Ettünk finom kürtöskalácsot is, amit hárman két perc alatt megettünk, így Reninek, aki kicsit előre ment nézelődni Tonival, nem maradt:D Hazafelé ismét egy újabb ruhaösszekenős fagyizást ejtettünk útba, majd egy kis „hajókázás” Renivel.
Este sajnos Karcsi jött értük, vitte őket Kanizsára, hogy a tengerparton töltsenek jóval több időt.
Marciról még kevés szó esett, pedig nagyon sokat fejlődik/változik pár nap alatt is. Előtte Kanizsán már a saját lábán lépkedett az asztalba kapaszkodva, Balcsin már nem csak a lépkedést gyakorolta, hanem mászott is:) Kicsit felcserélte a fejlődés szakaszait:) Persze Marcinak is tetszett az emeletre vezető lépcső, így kétszer megmászta kíséretemben. A fogacskáit is sikerült lencsevégre kapni, ugyan ekkor már három foga volt, de sajnos csak olyan képet tudtam, ahol a felső kettő látszik. Kezd nagyon anyás lenni. Nem éppen a legjobbkor… Kanizsán még akár egy délelőtt is megvolt Szabi nélkül, Balatonon viszont már azt sem viselte jól, ameddig fürdött az anyja… Hullatta a krokodilkönnyeket, Hédinek sikerült megnyugtatnia, megnevettetnie, legalábbis addig amíg el nem kezdte harapdálni, nyomkodni a szemét… Kommunikációja is kezd fejlődni, egy két kifejezést már tisztán lehet érteni („anya gyere”, „gyere ide”), újabban pedig egy-két szót elismétel utánunk, de csak suttogva. :) És persze abban a korban van, amikor minden új neki, mindent meg akar enni, kóstolni, fogdosni, megmászni, így elég sűrűn kell mondani, hogy „Marci nem szabad”. De továbbra is egy tündéri kisfiú, és a legjobb fotóalanyom:)
A felső két fogacska:
Folytatás szeptemberben!:) És köszönjük mamának és papának ezt a nyarat is, még sok ilyet szeretnénk!
