Bölcsis, ovis dolgok

Véget ért a fél éves bizonytalanság (legalábbis remélem).

Mikor az igazgatónő hívatott, és a gondozók titokzatoskodtak, majdnem biztosra vettem, hogy Hédi szűrét ki akarják rakni a bölcsiből, és csak reménykedtem benne, hogy Marcit beveszik a helyére (mivel a csoportba felvettek egy 1 éves, mászó babát). Korábban többször figyelmeztettek, hogy próbáljak valami óvodai férőhelyet találni a lányomnak, mert az önkormányzat egy olyan rendeletet hozott, hogy minden olyan gyereket ki kell rakni a bölcsiből, aki dec. 31 előtt betölti a 3 évet. Hédi sajnos közéjük tartozik, és csak morogtam, hogy aki pár nappal később született annak van biztos helye aug. végéig, mi meg szívhatunk. Már addig fajultak a dolgok, hogy az óvoda után, az önkormányzatot is felhívtam, hogy mit tegyek. Az új, ígért óvoda megnyitása, ahol lenne helyünk, 2011 őszi nyitás helyett, tavasszal se biztos, hogy megnyítják. Ők bár megnyugtattak, hogy van egy íratlan szabály, hogy nem raknak ki senkit, amíg nincs óvodai férőhely, én még se nyugodtam meg, ha az írott szabály, pont az ellenkezője. És hiába hozott a Kormány egy olyan törvényt, hogy 3 évtől kötelező az óvoda, ha még sincs hely, mert óvodát nem nyitnak.

Végül a legpozitívabb forgatókönyv történt. Hédi maradhat őszig, de Marcit nem tudják felvenni. Ígéretet pedig kaptam az igazgatónőtől, hogy szeptemberbe Marci lehet az első beszokó gyerek Ica néni csoportjába. És ígéretet kaptam a Bükköny Óvodába is, hogy szeptemberbe biztos lesz helye Hédinek is. Abba meg csak bízom, hogy Domit is átveszik a IX. kerületi oviból és Hédivel egy csoportba járhatnak.

Az egész pedig azt jelenti, hogy októbertől rendeződnek a közösségi dolgaink, és munkába állhatok. De addig munkát kéne találnom, munkát kéne keresnem, cikket kéne írnom (eredményeket kellene produkálnom normális analitika nélkül), és meg kéne írnom a tézisem. Szóval tervekből nincs hiány :).

Karácsony Szabiéknál

Majdnem kész már Szabiék háza, így bátorkodtak bevállalni az idei karácsonyt. Mi is látogatást tettünk náluk, igaz csak 25-én. Kivételes alkalom volt ez, hiszen még sosem töltöttük együtt az ünnepeket, legalábbis egy részét. A készülődést Keresztanya már egy hete elkezdte, nem kevés konfrontációt okozva ezzel pl. a szelektálási mániájával:) Ami 23-án este folytatódott a tv elhelyezésének kérdésével. 24-éről nem tudok nyilatkozni (reméljük Szabinak lesz elég ideje megírni a bejegyzést:) ), mert reggel hamar elindultam dolgozni, majd hazautaztam.
Mi vasárnap délelőtt, vagyis inkább ebédre érkeztünk. Marcika aludt (bár nem tudom ekkora zsivajban, hogy tudott… ), Hédi pedig fent olvasott Jocó papával. Mikor szóltam neki, hogy jöjjön le, mert itt van a Toni meg a Reni, nagyon megörült. És hát igen, bemutatta tudományát az új hegedűvel… ami kifejezett kérése volt Jézuskától… én szereztem be, megvettem azt az egy fajtát, amit a közeli nagy játékáruházban árultak, de a fene se gondolta volna, hogy ilyen borzalmas hangja van. Ráadásul nem jól tartja Hédi, folyamatosan rajta van az ujja, hiába akartuk neki megmutatni, nem kér a tanácsainkból. Alig akarta letenni ebéd előtt. Utána pedig felültek Domival a lépcsőre, együtt zenéltek és énekeltek (Domi gitárt kapott – bár annak nincs ilyen szörnyű hangja). Sokadszori kérésre felvonultak a padlástérre, bár még így is hallatszott a hegedű…

Le a kalappal Tibi és Szabi (és Kanya) előtt az ebédet illetően. Mindenki ízlésének próbáltak megfelelni, ami nem kis teljesítmény finnyás családunkat tekintve. Meg sem tudom számolni a két kezemen hányféle ételt készítettek. (Na jó, azért a beígért waffelt hiányoltam, de csak azért mert olyan istenien csinálja a Tibi, hogy bármennyit meg tudnék enni belőle:) )

Hédike hamar elálmosodott ebéd után, így Jocó papa felvitte délutáni szunyókálásra. De még előtte lőttünk néhány családi fotót. Egész jól sikerültek:) Bár Dédi papa csak az első képen néz a kamerába, úgy látszik a többi tíznél’ feleslegesnek tartotta:) Hédi meg állította, hogy szúrja a fenyőfa, hiába állt Szabi vele messzebb. És igen, végre sikerült az ilyenkor szokásos nézését lefényképezni:). Nem tudom leírni hogy néz, de a képen úgyis látszik:) Toni pedig nem volt hajlandó a fényképező elé állni…


Marcikát nem sokáig kötötték le az ajándékok. Inkább próbált beszállni a társasozásba, vagyis szétszedni, amit Ildi már különválogatott. Mondjuk a 3-8 éves korig ajánlott játékot csak mi próbáltuk ki:D, mert Domi nem volt hajlandó. Jól választott Szabi, ezzel még én is szívesen játszok:)
Marcikát továbbra is imádom, nem tehetek róla, ő a kedvencem:) Szeretem, hogy megismer (ez továbbra is rémképem, hogy elfelejtenek a gyerekek mire legközelebb találkozunk), hogy bújik, ahogy örül nekem, de még azt is, hogy mindent szétszórt kaját felvesz a földről és próbál megetetni vele:)
Domi igen nagy kópé. Imádja produkálni magát. Hédi szépen eljátszik ilyenkor, míg Domi tesz az illemre. Odamegy valakihez, csapkod, huncutkodik, vigyorog. Igazi rosszcsont. Toni kérdezte tőle, hogy az oviban is szokott-e verekedni, vagyis inkább azt, hogy kit szokott verni az oviban. És közölte, hogy az óvó nénit:D
Blanka is nagyon kis cuki. Pont úgy néz ki, mint Domi ilyen idős korában, csak lány kiadásban:) Imádom, ahogy nevet. Blankának az ajándékok kibontása tetszett a legjobban. (A többieket nem nagyon érdekelte mit hozott a mi Jézuskánk:) Mondjuk ennyi ajándék után…:) )

Sajnos hamar elbúcsúztunk. Ildiék mentek Kanizsára, aput meg a Domi felébresztette, így kijelentette, hogy akkor mi is megyünk:(

Kezeslábas előadás

Ebbe hónapba rendesen adtunk a kultúrának.

Anyu a héten szabadságot vett ki, így feljött Budapestre. Eredetileg múzeumokat nézni, kiruccanni, végül mégis úgy döntött, hogy kihasználja a lehetőséget, hogy unokáival töltse a hetet. Így Hédinek jó dolga volt, nem kellett a héten már bölcsibe mennie, kivéve szerdát, mivel ekkor egy színész csoport jött a bölcsibe, hogy előadásával szórakoztassa a piciket. Azt meg nem akartam, hogy csak arra menjen be.

Kihasználtam az alkalmat, és a Hédi bölcsődei szülinapját is erre a napra szerveztem. Részemről csak annyiból állt, hogy vittem a tortát és a gyertyákat :) Sok infot nem kaptam se a Héditől, se Ica nénitől, hogyan sikerült a nagy "buli", de majd talán a képek többet elárulnak. (Amit még el kell kérnem. Remélem készültek. :)) Az biztos, hogy csajos ajándékot kapott (választott), rózsaszín baba fésűt, tükröt.

Az előadásra elég rohanva mentünk Domcsival (őt is beprotezsáltam). Előtte tartottunk a DM-be nagy bevásárlást az Ildivel. És 3 fordulónyi cuccot vásároltunk össze. Domit a klímások öltöztették, én csak felkaptam a gyereket és rohantam vele a bölcsibe. Még jó hogy van a piros bicikli, legalább nem a hátamon kellett cipelni. A bölcsibe Domi egy cseppet se volt elveszve, az előadásig Hédibel rohangáltak, tomboltak. Az előadást a Gyermek Színház tartotta Kezeslábas címmel. Az egész nem volt egy nagy varázslat, két lány és egy csávó énekeltek, gitárral és néhány rongydarabbal "báboztak". A rongydarabból az előadás végére egy cica és egy kutya "alakult" ki. Végig ismert dalokat énekeltek, ezekre az énekekre építették fel az egész darabot. A végén a nagyobb (Hédiék korú) gyerekeket is bevontál. Házat építettek éneklés közbe :) Persze a mi két csibészünk kb. csak az ugrálást csinálták jól :D A végén pedig meg lehetett simogatni az állatokat/ a gitárt (Domi álomhangszere).

Az előadás elég jól fel volt építve, érdekes, hogy ismert gyerek énekekből mit tudtak kihozni, úgy, hogy még élvezetes is volt a gyerekeknek. Igaz nekem a harisnyakötögetés nem annyira jött be, de a gyerekek érdeklődve figyelték. A darab nem volt valami hosszú, kicsit több, mint fél óra, gondolom a kicsik miatt. Én egy kicsit rövidnek találtam, és szerintem Hédiék is, mivel utána alig tudtam kirángatni őket öltözni. (Mi hagytuk el így is utoljára a bölcsit.)

Hazafelé hóesésbe mehettünk :) Kicsit karácsonyra hangolódhattunk. Hédi azóta emlegeti, hogy úgy ment, mint a Bogyó és Babóca (amikor korcsolyázott).

Télapó és ezüstmackó

Hétvégén se maradtunk program nélkül. Marék Veronika egy meséjét néztük meg bábelőadás formájába. Ezt a mesét kapta meg Hédi a Télapótól ZÖLD diafilm formájában. Utólag Kippkopphoz és Boribonhoz képest nem egy nagy eresztés, de Hédi azért szívesen olvastatja, annak ellenére, hogy mindig izgul, hogy meg ne egye Marcit a farkas és nem érti a kislány miért Jutka, és miért nem Hédi. Kb. 20 perces előadásra tippeltünk, hiszen nem egy hosszú mese, de kihúzták kb. 45 percig. Pl. éneklő, táncoló hóemberekkel, amik majdnem hogy főhősként lettek beállítva. Marcihoz képest viccesebbek voltak, és közel annyit is szerepeltek. A végén is őt hozták ki bábsimogatásra, nem is a kisfiút. Pedig az eredeti mesébe csak egy mellékszereplő.

Az egészet a Nefelejcs Bábszínház adta elő. Szerintem a színvonala messze elmaradt a Kolibri színházétól, de lehet, hogy a körülmények is sokat számítottak. Nagyban rontotta az előadás értékét, hogy nagyon sok kicsit elhoztak (1-2 éves), akik még ezt a rövid időt se tudták végigülni, és elől ugrabugráltak, másrészt úgy megijedtek a farkastól, hogy onnantól végigbőgték az egész mesét. A helyszín (Művelődési Ház) se volt olyan barátságos, mint a Kolibri Színház. Látszott, hogy ismerték a gyerekek lelkivilágát, pl. próbálták finoman előadni a farkasos részt is. De a farkas, farkas maradt, akárhogyan is néz ki és viselkedik. Tapasztalat: ezért nem szabad semmivel se ijesztgetni a gyereket:) Sajnos a sok hasonló mese miatt, szegény Hédi is azt hiszi, hogy a farkasok gonoszok, pedig mindent elkövetek, hogy a vadászokat állítsam be rossznak :D (Pl. Erdő szélén házikó, Hull a hó dalok éneklésekor). Összességébe mégis megérte eljönni, mert ahogy kivettem, Hédi végig figyelte az eseményeket, teljesen beleélte magát a darabba, és ami jó, értette is, hogy miről volt szó. Persze ettől függetlenül a darab után rögtön összevesztek a Domival egy sósperecen. A mese konklúziója, hogy szeresd a testvéred, ne veszekedjél vele, legyél jószívű...

Az egyetlen dolog, amit sajnálok, hogy a Marcikát nem vittem magammal. Pedig egy darabig ő is élvezte volna a mesét, utána meg együtt randalírozhatott volna a többi gyerekkel. Majd legközelebb.

Jár a baba jár

Múlt hét hétfőn Marci úgy érezte megérett már ő is a két lábon járásra. Kapaszkodva nagyon rég óta rutinosan jár (szerintem már csak jelképesen fogta a bútorokat), de ha a távolság két tárgy között egy lépésnél hosszabb volt, jobbnak érezte négykézlábra ereszkedni. Néhány héttel ezelőtt már próbálkozott felém néhány lépéssel, de csak akkor, ha biztos volt benne, hogy elkapom. Majd ezek a próbálkozások pár nap alatt elmaradtak. A járássegítővel, babakocsival is régóta közlekedik. Rutinosan kanyarodik velük, szinte száguldozik. Mégse igényelte, hogy vezessük, ha vki bepróbálkozott, inkább letérdelt. (Mondjuk nem is engedélyeztem a vezetését.) Hétfőn pedig megindult a nagyvilágnak. Egyensúlyba hozta magát és tett néhány lépést. Ha újra állóhelyzetbe került és menni szeretett volna valahova, két lábon indult el, kezével egyensúlyozva, kicsi, de ügyes léptekkel. Ha elesett, akkor már négykézláb jutott el a következő pontig. Nem a járás öröméért sétált, csak azért, hogy két lábon menjen, nem ment, de ha el akart jutni valahova járva próbálta megtenni a távot. Így nem tudtam motiválni se, hogy gyönyörködhessem a lépteibe, pedig elnéztem volna a cuki kis totyogását. Ki kellett várnom a soromat. Tegnapra már olyan ügyesen begyakorolta ezt a mozgásformát is, hogy szerintem 10 m-t is megtett, míg térdre esett.Van, hogy visz magával játékokat is. Érdekes Marci sose próbálkozott kapaszkodás nélkül megállni, egyensúlyozni, mikor úgy gondolta, hogy megérkezett az idő, hogy ő is elinduljon, elindult. Ebből is látszik, mennyivel más, mint a Hédi. De nagyon cuki a totyogása, és ami jó, Hédi is rendkívül büszke az öccsére, velünk örül az első lépéseinek :)