Majdnem kész már Szabiék háza, így bátorkodtak bevállalni az idei karácsonyt. Mi is látogatást tettünk náluk, igaz csak 25-én. Kivételes alkalom volt ez, hiszen még sosem töltöttük együtt az ünnepeket, legalábbis egy részét. A készülődést Keresztanya már egy hete elkezdte, nem kevés konfrontációt okozva ezzel pl. a szelektálási mániájával:) Ami 23-án este folytatódott a tv elhelyezésének kérdésével. 24-éről nem tudok nyilatkozni (reméljük Szabinak lesz elég ideje megírni a bejegyzést:) ), mert reggel hamar elindultam dolgozni, majd hazautaztam.
Mi vasárnap délelőtt, vagyis inkább ebédre érkeztünk. Marcika aludt (bár nem tudom ekkora zsivajban, hogy tudott… ), Hédi pedig fent olvasott Jocó papával. Mikor szóltam neki, hogy jöjjön le, mert itt van a Toni meg a Reni, nagyon megörült. És hát igen, bemutatta tudományát az új hegedűvel… ami kifejezett kérése volt Jézuskától… én szereztem be, megvettem azt az egy fajtát, amit a közeli nagy játékáruházban árultak, de a fene se gondolta volna, hogy ilyen borzalmas hangja van. Ráadásul nem jól tartja Hédi, folyamatosan rajta van az ujja, hiába akartuk neki megmutatni, nem kér a tanácsainkból. Alig akarta letenni ebéd előtt. Utána pedig felültek Domival a lépcsőre, együtt zenéltek és énekeltek (Domi gitárt kapott – bár annak nincs ilyen szörnyű hangja). Sokadszori kérésre felvonultak a padlástérre, bár még így is hallatszott a hegedű…
Le a kalappal Tibi és Szabi (és Kanya) előtt az ebédet illetően. Mindenki ízlésének próbáltak megfelelni, ami nem kis teljesítmény finnyás családunkat tekintve. Meg sem tudom számolni a két kezemen hányféle ételt készítettek. (Na jó, azért a beígért waffelt hiányoltam, de csak azért mert olyan istenien csinálja a Tibi, hogy bármennyit meg tudnék enni belőle:) )
Hédike hamar elálmosodott ebéd után, így Jocó papa felvitte délutáni szunyókálásra. De még előtte lőttünk néhány családi fotót. Egész jól sikerültek:) Bár Dédi papa csak az első képen néz a kamerába, úgy látszik a többi tíznél’ feleslegesnek tartotta:) Hédi meg állította, hogy szúrja a fenyőfa, hiába állt Szabi vele messzebb. És igen, végre sikerült az ilyenkor szokásos nézését lefényképezni:). Nem tudom leírni hogy néz, de a képen úgyis látszik:) Toni pedig nem volt hajlandó a fényképező elé állni…
Marcikát nem sokáig kötötték le az ajándékok. Inkább próbált beszállni a társasozásba, vagyis szétszedni, amit Ildi már különválogatott. Mondjuk a 3-8 éves korig ajánlott játékot csak mi próbáltuk ki:D, mert Domi nem volt hajlandó. Jól választott Szabi, ezzel még én is szívesen játszok:)
Marcikát továbbra is imádom, nem tehetek róla, ő a kedvencem:) Szeretem, hogy megismer (ez továbbra is rémképem, hogy elfelejtenek a gyerekek mire legközelebb találkozunk), hogy bújik, ahogy örül nekem, de még azt is, hogy mindent szétszórt kaját felvesz a földről és próbál megetetni vele:)
Domi igen nagy kópé. Imádja produkálni magát. Hédi szépen eljátszik ilyenkor, míg Domi tesz az illemre. Odamegy valakihez, csapkod, huncutkodik, vigyorog. Igazi rosszcsont. Toni kérdezte tőle, hogy az oviban is szokott-e verekedni, vagyis inkább azt, hogy kit szokott verni az oviban. És közölte, hogy az óvó nénit:D
Blanka is nagyon kis cuki. Pont úgy néz ki, mint Domi ilyen idős korában, csak lány kiadásban:) Imádom, ahogy nevet. Blankának az ajándékok kibontása tetszett a legjobban. (A többieket nem nagyon érdekelte mit hozott a mi Jézuskánk:) Mondjuk ennyi ajándék után…:) )
Sajnos hamar elbúcsúztunk. Ildiék mentek Kanizsára, aput meg a Domi felébresztette, így kijelentette, hogy akkor mi is megyünk:(
Mi vasárnap délelőtt, vagyis inkább ebédre érkeztünk. Marcika aludt (bár nem tudom ekkora zsivajban, hogy tudott… ), Hédi pedig fent olvasott Jocó papával. Mikor szóltam neki, hogy jöjjön le, mert itt van a Toni meg a Reni, nagyon megörült. És hát igen, bemutatta tudományát az új hegedűvel… ami kifejezett kérése volt Jézuskától… én szereztem be, megvettem azt az egy fajtát, amit a közeli nagy játékáruházban árultak, de a fene se gondolta volna, hogy ilyen borzalmas hangja van. Ráadásul nem jól tartja Hédi, folyamatosan rajta van az ujja, hiába akartuk neki megmutatni, nem kér a tanácsainkból. Alig akarta letenni ebéd előtt. Utána pedig felültek Domival a lépcsőre, együtt zenéltek és énekeltek (Domi gitárt kapott – bár annak nincs ilyen szörnyű hangja). Sokadszori kérésre felvonultak a padlástérre, bár még így is hallatszott a hegedű…
Le a kalappal Tibi és Szabi (és Kanya) előtt az ebédet illetően. Mindenki ízlésének próbáltak megfelelni, ami nem kis teljesítmény finnyás családunkat tekintve. Meg sem tudom számolni a két kezemen hányféle ételt készítettek. (Na jó, azért a beígért waffelt hiányoltam, de csak azért mert olyan istenien csinálja a Tibi, hogy bármennyit meg tudnék enni belőle:) )
Hédike hamar elálmosodott ebéd után, így Jocó papa felvitte délutáni szunyókálásra. De még előtte lőttünk néhány családi fotót. Egész jól sikerültek:) Bár Dédi papa csak az első képen néz a kamerába, úgy látszik a többi tíznél’ feleslegesnek tartotta:) Hédi meg állította, hogy szúrja a fenyőfa, hiába állt Szabi vele messzebb. És igen, végre sikerült az ilyenkor szokásos nézését lefényképezni:). Nem tudom leírni hogy néz, de a képen úgyis látszik:) Toni pedig nem volt hajlandó a fényképező elé állni…
Marcikát nem sokáig kötötték le az ajándékok. Inkább próbált beszállni a társasozásba, vagyis szétszedni, amit Ildi már különválogatott. Mondjuk a 3-8 éves korig ajánlott játékot csak mi próbáltuk ki:D, mert Domi nem volt hajlandó. Jól választott Szabi, ezzel még én is szívesen játszok:)
Marcikát továbbra is imádom, nem tehetek róla, ő a kedvencem:) Szeretem, hogy megismer (ez továbbra is rémképem, hogy elfelejtenek a gyerekek mire legközelebb találkozunk), hogy bújik, ahogy örül nekem, de még azt is, hogy mindent szétszórt kaját felvesz a földről és próbál megetetni vele:)
Domi igen nagy kópé. Imádja produkálni magát. Hédi szépen eljátszik ilyenkor, míg Domi tesz az illemre. Odamegy valakihez, csapkod, huncutkodik, vigyorog. Igazi rosszcsont. Toni kérdezte tőle, hogy az oviban is szokott-e verekedni, vagyis inkább azt, hogy kit szokott verni az oviban. És közölte, hogy az óvó nénit:D
Blanka is nagyon kis cuki. Pont úgy néz ki, mint Domi ilyen idős korában, csak lány kiadásban:) Imádom, ahogy nevet. Blankának az ajándékok kibontása tetszett a legjobban. (A többieket nem nagyon érdekelte mit hozott a mi Jézuskánk:) Mondjuk ennyi ajándék után…:) )
Sajnos hamar elbúcsúztunk. Ildiék mentek Kanizsára, aput meg a Domi felébresztette, így kijelentette, hogy akkor mi is megyünk:(
Hamar mentetek, pedig tervbe volt véve. Én kétszer is ehettem :) Domi is nagy rajongó, hétfőn miatta kellett sütni. Bár szerintem ő inkább a kuktaságot élvezi :)
VálaszTörlésVégre egy kép, amin az egész pereputty rajta van (majdnem) :)