Tegnap reggel egészséges tanácsadással kezdtük a napot. Marci oltást kapott, Hédinél pedig a 3 éves státuszvizsgálatot csinálták meg. Jól van, szépen fejlődik, okos, a szeme is tökéletes. 12 kg, 94 cm. Nagyon bátran végigcsinálta a feladatokat, hagyta hogy megmérjék. Viszont a lába még mindig fent akadt a rostán. Pedig a Salus ortopédiából 1,5 éve elküldtek azzal, hogy kinövi a gyerek, vegyünk betét nélküli cipőt (amit nem árulnak még a kínaiba se), és menjünk majd vissza 1 év múlva. Másik fizetős helyről pedig visszadobtak minket, szintén azzal, hogy még csak most kezdett el járni, kinövi, adjuk rá kacsaláb a cipőt. Kanizsán bár jártunk tornára, de rövid volt az idő ahhoz, hogy rendeződjenek a lábizmai. Dévényi Alapítványhoz fél év várakozás után jutottunk el, ahol pedig öregnek titulálták ahhoz, hogy foglalkozzanak vele egyéni torna keretében, de túl fiatal a csoportos tornához, várjuk ki a 3 éves kort és menjünk el akkor a város túl végébe tornázni. Most az Ortopédiai Klinikába kaptunk beutalót. Bár Marcit mindenképpen vissza kell vinnem, ha stabilan jár majd (ki tudja mikor?), Hédit mégis jobb lenne kicsit előbb elvinni (de ott meg csak az időpontkérés tart hetekig...). Majd meglátjuk.
Marci elég nehezen viselte már a méricskélést is, sírva fakadt mihelyt közelített hozzá a doktor bácsi. Montanában elég érzékeny a vizsgálatokra, pedig oltást nagyon régen kapott. Talán a fülészet hagyott benne rossz élményt. (Két hete begyulladt a füle. Szerencsére már az első nap antibiotikum után elállt a folyás, 1 hét után pedig teljesen egészségesnek nyilvánították .) 7,98 kg 78 cm. Az oltásnál pedig szegényem annyira küzdött, hogy a védőnő le se tudta normálisan fogni, nem volt egyszerű beadni neki. Egy hónap múlva mehetünk az agyhártyagyulladás ellen is beoltani. Az influenzával nem akarom gyötörni őket, bár Hédi önként jelentkezett, hogy ő kér szúrit bármi ellen is. (Szerintem matricát akart a vállára.)
Hédit ezek után elég nehéz volt elvinni a bölcsibe. Azt gondoltam azért, mert pénteken nem volt Ica néni és az viselte meg, mert végig azt mondta, hogy nem lesz Ica néni. Még a sírást is bevetette szegényem, hogy nem akar maradni. Kicsit lelkiismeret-furdalásom is volt a dolog miatt, mert Marcival otthon töltöttem a napot és az Ildi is átjött hozzánk Domival, Blankával. Ráadásul éppen ezért az eltervezett fotókönyvkészítés is elmaradt, úgyh. nyugodtan otthon maradhatott volna Hédi is. Du. amikor Domival mentem érte, nagyon boldog volt, madarat lehetett volna vele fogatni, és szerencsére Domi se fejtegette neki, hogy nálunk töltötte a délelőttöt is, így okoztunk neki egy kis örömet.
Délután még mézeskalácsot sütöttünk. Illetve csak a formakinyomásig jutottak, meg a díszítésig, mert a két hónapja aranyáron vett sütőnk felmondta a szolgálatot. Pont karácsony előtt, és pont mikor nálunk lesz a nagy ünneplés. Bár garanciális a készülék, a szerviz nem a kedvenc cégem, úgyh. nem tudom mi lesz belőle. De visszatérve a sütögetéshez. Hédi élvezte a formák kiszúrását, bár ha nem figyeltünk, akár teleböködte a tésztát, akár többféle alakot is belenyomott ugyanoda. Domi leginkább a lisztezésbe jött bele, csak sorba markolt a lisztes zacskóba és szórta, rakosgatta mindenfelé a lisztet. Erre persze a Hédi is fogékony volt. Így szép kis lisztkupac gyűlt össze az asztal alatt, aminek meg Marci örült és szépen megfürdött a lisztbe.
Mire a liszt el lett rakva, már mindegy volt a ruhának, konyhának, mindennek. Domi a díszítést élvezte jobban, bár leginkább a pocakját töltötte meg a díszítő cukorkákkal.
Hédike ekkor már ráunt a sütögetésre, így sok-sok mazsola elfogyasztása után távozott a kicsikhez.
Este egy alapos fürdés várt rájuk. Így teljesült Hédi szíve-vágya: a hajmosás. Ha rajta múlna, naponta mosna hajat.
Az eredményt nemsokára megkóstolom :) Jó móka, de nem bánom, hogy évente csak egyszer jutunk el odáig, hogy mézeskalácsot süssünk a gyerekekkel. Talán mire elfogy a süti, eltűnik a csatatér is a konyhából.
Marci elég nehezen viselte már a méricskélést is, sírva fakadt mihelyt közelített hozzá a doktor bácsi. Montanában elég érzékeny a vizsgálatokra, pedig oltást nagyon régen kapott. Talán a fülészet hagyott benne rossz élményt. (Két hete begyulladt a füle. Szerencsére már az első nap antibiotikum után elállt a folyás, 1 hét után pedig teljesen egészségesnek nyilvánították .) 7,98 kg 78 cm. Az oltásnál pedig szegényem annyira küzdött, hogy a védőnő le se tudta normálisan fogni, nem volt egyszerű beadni neki. Egy hónap múlva mehetünk az agyhártyagyulladás ellen is beoltani. Az influenzával nem akarom gyötörni őket, bár Hédi önként jelentkezett, hogy ő kér szúrit bármi ellen is. (Szerintem matricát akart a vállára.)
Hédit ezek után elég nehéz volt elvinni a bölcsibe. Azt gondoltam azért, mert pénteken nem volt Ica néni és az viselte meg, mert végig azt mondta, hogy nem lesz Ica néni. Még a sírást is bevetette szegényem, hogy nem akar maradni. Kicsit lelkiismeret-furdalásom is volt a dolog miatt, mert Marcival otthon töltöttem a napot és az Ildi is átjött hozzánk Domival, Blankával. Ráadásul éppen ezért az eltervezett fotókönyvkészítés is elmaradt, úgyh. nyugodtan otthon maradhatott volna Hédi is. Du. amikor Domival mentem érte, nagyon boldog volt, madarat lehetett volna vele fogatni, és szerencsére Domi se fejtegette neki, hogy nálunk töltötte a délelőttöt is, így okoztunk neki egy kis örömet.
Délután még mézeskalácsot sütöttünk. Illetve csak a formakinyomásig jutottak, meg a díszítésig, mert a két hónapja aranyáron vett sütőnk felmondta a szolgálatot. Pont karácsony előtt, és pont mikor nálunk lesz a nagy ünneplés. Bár garanciális a készülék, a szerviz nem a kedvenc cégem, úgyh. nem tudom mi lesz belőle. De visszatérve a sütögetéshez. Hédi élvezte a formák kiszúrását, bár ha nem figyeltünk, akár teleböködte a tésztát, akár többféle alakot is belenyomott ugyanoda. Domi leginkább a lisztezésbe jött bele, csak sorba markolt a lisztes zacskóba és szórta, rakosgatta mindenfelé a lisztet. Erre persze a Hédi is fogékony volt. Így szép kis lisztkupac gyűlt össze az asztal alatt, aminek meg Marci örült és szépen megfürdött a lisztbe.
Mire a liszt el lett rakva, már mindegy volt a ruhának, konyhának, mindennek. Domi a díszítést élvezte jobban, bár leginkább a pocakját töltötte meg a díszítő cukorkákkal.
Hédike ekkor már ráunt a sütögetésre, így sok-sok mazsola elfogyasztása után távozott a kicsikhez.
Este egy alapos fürdés várt rájuk. Így teljesült Hédi szíve-vágya: a hajmosás. Ha rajta múlna, naponta mosna hajat.
Az eredményt nemsokára megkóstolom :) Jó móka, de nem bánom, hogy évente csak egyszer jutunk el odáig, hogy mézeskalácsot süssünk a gyerekekkel. Talán mire elfogy a süti, eltűnik a csatatér is a konyhából.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése