Nagycsaládosok lettünk

Május 21-én 21 óra 32 perckor megszületett Huba baba fekete színű hajjal, erős hanggal.

Paraméterei:3580 g és 56 cm.

Ő se lóg ki a sorból, gyönyörű és tökéletes :D

Marci ovis értékelése

Túl vagyunk Marci értékelésén. Nem tudom, hogy ennyire kedvesen tálalták a rosszaságokat, vagy ennyire jól menedzseli magát a fiú.

Lényeg, hogy magához képest jól fejlődik Marci. A többiekhez képest az összehasonlításba nem annyira jó, de még van két éve bla-bla-bla. Ráadásul nagyon összemelegedett Gabóval, aki nagyon rossz hatással van rá. Sok butaságot kitalál és a drága fiam követi, mint a szamár. Eddig azt gondoltam, együtt eszelik ki ezeket a gyalázatos dolgokat, de az óvónéni megnyugtatott, hogy szó sincs erről, Marci, dehogy. Ő egy ártatlan kis bárány. (A bölcsibe hasonlót hallottunk a pszichológustól, csak éppen ott egy másik gyerek volt  a hibás.) Mindenesetre én is látom, vagyis hallom Héditől, hogy kezd nagyon rossz irányba menni Marci, így nagyon megfenyegettük, ha még egy ilyen dolog lesz, akkor megy a Patrikhoz (a csoport réme volt, és elvitték valami kis létszámú, speciális óvodába). Az óvónő szerint ez használt.

Nem baj, hogy firkálmányt gyárt, mert a legújabb nézőpont szerint a fiúknak nem kell tudni rajzolni, amíg más finom motorikus tevékenységbe ügyesek és részt vesznek. És Marci nagyon szeret gyurmázni. Hogy mennyire ügyes, arról kétségeim vannak, de tény, hogy használja az ujjait.

A tevékenységekbe hol részt vesz, hol nem. Hol hallgatja a mesét, hol nem. Anyanyelvi játékokba kérésre válaszol, néha el is találja a megoldást. De nem csodálom, hogy nem tud 'ka'-val stb.-vel kezdődő szavakat. Dominak is gondja van vele. Ehhez én is azt mondom kicsi. Bár a zöldséget és a gyümölcsöt megkülönböztethetné, és a színeknél se kéne színvaknak tetetni magát (saját vélemény). Bizonyos verseket felidéz. Gondolom verstanulás közbe se figyel oda.

Mozgásos játékokba jó, hirtelen mozgást is követi. Ami számomra nagyon meglepő, hogy tudja, melyik a jobb és melyik a bal keze (saját tapasztalat).

Matekba viszont ő is ügyes. A tízes számkörbe biztosan mozog az óvónő szerint. A zenés játékokat, feladatokat szereti. Az egyenletes ritmus megy, a ritmus visszatapsolása is nagyjából.  Jó lesz majd neki a Bárdos zenei osztálya.

Lassan öltözik, izegve-mozogva eszik, ruháit begyűri (de legalább elrakja!) stb.

De magához képest fejlődik! Kösz. Nyáron el kell kapni a grabancát és fejleszteni kicsit, bár az óvónő szerint nincs rá szükség. Remélem Huba is olyan jó baba lesz, mint Marci eleinte, akkor lesz időm a nagyokra. Egyenlőre még a kibújással is megmakacsolta magát. Szóval lehet, hogy ez is csak egy hiú ábránd marad.

Nyuszi

Mivel még mindig nem tudom elújságolni Huba megszületését (már gigantikus méretű, mégis nagyon jól érzi magát ott, ahol van), ezért a család egyéb új tagjairól írok ma.

Bemutatásuk elmaradt, mert a húsvétról se írtam. Sok érdemleges nem történt a három napban. Szombaton a gyerekek Zalakarosba pancsoltak, de pechünkre összeszedtek valami jó kis vírust/bacit, aminek köszönhetően vasárnap du. Dani megkezdte a beteget sorát, éjjel Hédi, végül én is kidőltem a sorból. Azt hittem hétfőn elpusztulok, de akármilyen rosszul voltam, Tibinek mondtam, hogy jöjjünk fel, mert nem akarok Kanizsán szülni (szúri, koraszülött osztály nélkül). Nem sejtettem, hogy ez még csak a kezdet lesz, mert azóta olyan érzékeny a gyomrom, hogy a legártalmatlanabb kaják is teljesen kikészítenek. Úgy tűnik, Huba ebből mit sem érzékel, szerencsére, azóta se óhajt kibújni a lakosztályából.

De a lényeg, hogy a vasárnapi "tojás vadászatot", ami rossz időre való tekintettel, csak egy kupac ajándék volt még mindenki kiélvezhette. Szerencsére a nyúl idén visszafogta magát. Hédi megkapta az áhított sminkes könyvét (papíron kell kisminkelni arcokat), amit egy hétig le se volt hajlandó rakni, azóta pedig csak porosodik. Viszont ajándéknak még nem láttam így örülni. Marci is hurcolta egy ideig a mágneses öltöztető játékot, de már azóta szerintem megfeledkezett a létezéséről is. A lélekdoki sorozat: "Hogyan élheted túl, ha minden a testvéred körül forog?" c. könyv egész jól lekötötte Marcit is, bár kételkedem benne, hogy bármi hatása lett volna rájuk. A két nagy időnként szó szerint gyilkolja egymást és Hédi is rettenetesen piszkálja a Marcit (hasonló módon, ahogy régen a Domi bőgette őt), Marciról meg inkább említést se teszek. Szegény Hubát már előre féltem. A többi ajándék szerintem még ekkora figyelmet se kapott, a csokik köszönöm szépen finomak voltak:D.

De a bejegyzés lényege:

Apu beígért a gyerekeknek 3 nyuszit, akik DZ nyúl simogatójából érkeztek. Szerintem legtöbbet én és a Tibi foglalkoztunk velük, de azért a gyerekek is időnként kijöttek hozzájuk. Aztán valami meglepő módon Tibi úgy döntött, hogy befogadjuk őket. Így van 3 nyuszink (Bozont 1, Bozont 2 (Ami), Tapsi). A neműket még a dédinek se sikerült megállapítani, de viselkedésük alapján 2 fiúval és 1 lánnyal van dolgunk. Valamit kell majd kezdeni velük, nehogy kisnyuszik legyenek, mert akkor szegények tényleg valakinek a fazekába kötnek ki. Tibi jó pár éjszaka dolgozott, hogy egy igazi nyuszi kastélyt készítsen nekik. Két szintes nyuszi házuk van kifutóval, ahol már a fű lassan a múlté. Sajnos a macska távol tartása se megoldott még (állatbarát tippeket szívesen fogadok) és a jobb árnyékolása is folyamatban van. De azért a nyusziknak panaszra nem lehet okuk.

Tibi egyik célja tényleg teljesült. Marci már egész bátran (néha kicsit durván is) viselkedik velük. Már nem szalad el előlük, sőt emelgeti is őket. Szerintem már bátrabb is velük, mint a Hédi. 

Vettünk nekik nyúl pórázt, így a kertbe tudják sétáltatni is őket, bár elég lusta állatok és az első fűszálnál letáboroznak. Nehéz mozgásra késztetni őket. Kedvencük a pitypang, így az eddig irtott gaz szívesen látott lett a kertünkben. Sajnos viszont a gondozásukhoz nem sok késztetést éreznek a gyerekek. Még az etetés is a Tibire hárult. Egy ideig próbálkoztunk, hogy reggel ők etessék őket, de legtöbbször háborgás, veszekedés lett belőle. Az elején még az is nehezen ment, hogy ki is éhes.

Első napok valamelyike:

T: Valaki nagyon éhes.

M/H: Apa, én már reggeliztem. Apa te még nem ettél?

T: Nem, de valaki másra gondoltam.

Hosszas gondolkozással csak rájöttek, hogy a nyusziknak kellene enni adni.

Azóta Tibi úgy döntött, egyszerűbb, ha ő megcsinálja. Majd a szünetben újra próbálkozunk a felelősségérzet kialakításával. Nyáron majd nem kell felöltözni, hogy kimenjenek hozzájuk, kezdhetik a napot a nyuszikkal.
Jelenleg azt hiszem, Tibi tölti a legtöbb időt velük. Jó elnézni őket, de azért nem mondhatnám, hogy a simogatáson kívül lehet bármit is kezdeni velük. Gyerekek is időnként odamennek, de hamar rájuk unnak, nem egy játékos állatok. Persze ha felvetjük nekik, hogy mennek a dédihez, háborognak. És valljuk be, a nyuszik is itt sokkal jobban el vannak kényeztetve. Sajnálnám, hogy falusi nyuszik legyenek belőlük.

Hédi ovis értékelése

Hédi év végi értékelése Hubára való tekintettel, illetve a problémamentes lányom miatt már ilyen hamar megtörtént.

Lényeg: Hédi mindenbe nagyon ügyes, okos. Teljes mértékben iskolaérett. Anyanyelvi dolgokban: itt kiemelték, hogy pl. tud mondani három szótagú zöldséget, szépen visszamondja a mesét (pénteken ő mondhatta a mesét), a mozgás játékokba (nem véletlenül vették fel a Grosicsba is), a zene-ritmus játékba (furulya biztos sokat hozzátesz), környezetismeretből, matekból rendkívül jól teljesít. 

Szeret rajzolni, alkotni. Feladatát (napos teendők, ruhák elpakolása stb.) ügyesen ellátja, És végre az óvónéni szájából is hallottam, hogy Hédi, amibe belekezd, abba nagyon ügyes, sőt átlagon felüli képességekkel rendelkezik! Kíváncsi vagyok, hogy fog ez megnyilvánulni az év végi műsorba. Megint csak egy sor szerepet kap, vagy végre kamatoztathatja tudását.

Egyetlen negatívum volt, bár inkább csak nekem, az óvónéni szerint nem olyan nagy probléma, hogy nem kezdeményez másokkal játékot. Inkább várja, hogy hívják játszani, emiatt sokszor egyedül játszik, és szerintem ez az oka annak is, hogy rengeteget rajzol. Ebből azt a következtetést vonom le, hogy zárkózott. Bár óvónéni szerint a felnőttekkel nagyon nyitott , sokat mesél. Reméljük az iskolai beilleszkedésnél ez nem fog gondot okozni.

Hamarosan Marci értékelését is meg kell hallgatnom. Félek, hogy ott nem fogok ennyi szépet hallani, főleg amióta Gabó a nagy példakép, haver, azóta még egy fokkal rosszabb a viselkedése. Gabó mindenkinél erősebb, okosabb és tökéletesebb, csak éppen borzalmasan rossz (ha Marci tényleg tőle hallja, tanulja azokat a dolgokat, amitől fejjel megyek a falnak, és amiket már egyszerűen nem tudok kezelni). Coming soon.

Hédi visszafordíthatatlanul iskolás lesz

Sok minden történt velünk az utóbbi időben, és persze sok ezek közül meghatározó is.

Féléves „rágódás után véget ért az iskola mizéria. Mivel a Don Bosco Iskolában biztos helyünk volt a sportosztályba (elit osztálya), így a Domonkos Iskolába (Etele út) már be se írattam a nagylányt. Úgy döntöttem, hogy mivel a katolikus iskola sportosztályába válogatott gyerekek kerültek, Hédinek jobb lesz. És nem volt utolsó szempont az iskola közelsége. Havi egy mise még mindig kevesebb időt vesz el, mint az utazás a másik iskolába. Azért megírattam az iskolaérettségit a Domonkosba is. Hédi persze itt is az élvonalba végzett, így tárt karokkal várták volna bármelyik osztályba.  A felmérés célja az volt „hivatalosan”, hogy a szülőt tájékoztassák miben gyengébb a gyerek és azt fejlesszék. Hédinél az egyetlen dolog, amit tudtak mondani a színezés volt. Hogy figyeljen, ne menjen ki a vonalból. Persze Hédi a színezést csak felesleges nyűgnek tartja (az alkotásainál is), így minél gyorsabban, minél jobban elnagyolva végzi ezt a műveletet. Nem fogom erőltetni, mikor ügyesen rajzol, gyakorolja a vonalak húzását, írását, nem a finommotorikájával van gond. Valamit mondani kellett. A Domonkosba az iskola-előkészítőt végül így se bántam meg, kicsit megismerte, szokta a frontális oktatást. Ildinek hála, tőlem sok időt nem vett el, mert alapvetően ő hordta a gyerekeket.

Kijárták a Grosicsba (sport suli) is az előkészítőt, szintén Ildinek köszönhetően nekem nem sok dolgom volt vele. Kemény felvételi után (1,5-2 óra, futás, távolugrás, szabad gyakorlat, akadály pálya, labda pattogtatás stb.), amiből csak a futást láthattuk, Hédit felvették. Mondjuk Misi bácsi (igazgató) a csúszós cipője és a kitartása alapján már névről ismerte. Kicsit furcsa volt, hogy másik osztályba, mint ahova az előkészítőbe járt, de végülis mi nem írtunk oda, melyik osztályt szeretnénk. Hédi így is érzékelte, hogy nagyon ügyes volt, és nagy kiváltság, hogy ide járhat. Se a Domit (aki miatt az egészet végigcsináltuk), se az ismerős gyerekeket nem vették fel. Mivel elég elit suli, és tanulásba is erős (kompetencia felmérés alapján) úgy gondoltuk, hogy megfelelő hely lesz a Hédinek. Végig csináltuk a sportorvosi vizsgálatot is, vérvétel, EKG, komoly ortopédiai vizsgálat, látás vizsgálat stb. Itt is átmentünk, szóval nem volt akadály. Az iskola rendkívül modern, és éreztük, hogy itt tényleg tárt karokkal fogadják majd Hédit.

A beiratkozás napján azért még elsétáltunk a kéttannyelvű suliba (tudtuk, hogy 2 hely már megürült), hogy akkor Hédi jöhet-e. Meglátott az igazgató h., meg se kellett mondani, hogy kiről van szó, mondta, hogy igen. Ez volt az, amire nem voltam felkészülve. Végül a döntés a mi kezünkbe került.

Maradtunk az eredeti terv mellett és Hédit a kéttannyelvű osztályba írattuk. Úgy gondolom, inkább szellemileg fejlesszük, mint fizikailag. Remélem jól döntöttünk és Hédi szeret majd oda járni. Délután meg majd kimozogja magát. Talán így már szeptemberbe is lesz neki kihívás. Szóval Hédi szeptemberbe a Lágymányosi Bárdos Lajos Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Gimnázium 1. n osztályába kezdi meg az általános iskolás tanulmányait. De közel van már, hogy Hédi komoly iskolás lesz.

Szerdán túlestem a házi védésen is. Az utóbbi napok mindenki számára kemények voltak. Nekem, hogy mindennel végezzek (válaszok a bírálónak, előadás, tézis füzet stb.), a gyerekeknek meg az, hogy nem sokat foglalkoztam velük, inkább csak a morgást, ’hagyj békén’ típusú mondatokat kapták. De ennek is vége. Most próbálok rájuk fókuszálni, már amennyire erőm engedi.

Ezek után elkezdtük rendbe rakni a házat, hogy Hubát megfelelő körülmények között várhassuk. A földszint már kipipálva, legalábbis az ÁNTSZ-nél már átmennénkJ Elolvastuk a ’Hogyan élheted túl, ha minden a testvéred körül forog?’ című könyvet, és sokat beszélünk, hogy mi lesz, hogy lesz, mikor a kórházba megyek, utána mi fog változni. Lesznek háborgások, nehéz pillanatok az biztos. Néha már most vannak (pl. játszótérre nem megyünk, mert már nem nekem való hely). Remélem Huba érkezése mégse hagy nagy törést senkiben. Megkezdődtek a folyamatos orvosi látogatások (NST, szülész doki, véres doki, vérvétel, szülésznő stb.), készen áll a kórházi csomag (bár még a szúrikat nem kaptam kézhez), szóval várjuk a kistesót.

Talán ezek az elmúlt idők legfontosabb eseményei. Most, hogy már nincs miért stresszelnem, igyekszem írni, bepótolni a húsvétot, a furulya fellépést stb. Persze minden Hubán múlik, mikor akar közelebbről is megismerni minket.