2018. február 14., szerda

Lovagom


Reggel még aludtak a gyerekek nem akartam zörögni, így nem húztam zoknit.
Huba felébred. Felkel. Odajön hozzám.
- Anya fázik a lábad, hozzak egy zoknit?
Ennek lehet ellenállni?!
- Igen, köszönöm.
Odamegy a fiókomhoz. Nézi. Kiveszi az egyiket. Magában mondja. 'Ez jó lesz. Párja. Megvan.'
Odahozza hozzám. 
Itt van rajta a hógolyók. (Esik most a hó.) 
Mikre nem figyel?! Remélem ilyen lovagias marad.

2018. február 8., csütörtök

Marcika is iskolás


Illene írnom erről is, hiszen nagy változást hozott életünkbe. Marci is nagy fiú lett, tőlem függetlenül előírt feladatokkal. Az iskolába oda kell érni időbe, fáradt mégis ébresztenem kell. Sok mindent szeretnénk, de már nincs időnk rá. Későn ér haza, de olyankor is csak a kötelezettségek vannak. Gyakorlás, vacsora, fürdés. Játék nem igen fér bele. Terveztem, hogy kettőkor hazahozom, de ez csak addig ment, amíg Abi meg nem született és a délutáni tevékenységek el nem kezdődtek. Nincs olyan nap, amikor korán végeznek mindketten.


Marci viszonylag jól vette az akadályt. Nyílt természetének köszönhetően nagyon jól érzi magát az osztályban. Nincsenek gátlásai, így könnyen barátkozik. Jót tett, hogy még a buliját meg tudtuk tartani Abi születése előtt.
Persze hozza haza a fapofát és néha 1-1 szomorú arcot, de amíg nagy balhét nem csinál és be tudjuk hozni az órai munka elmaradást, addig ez legyen a legnagyobb baj.
Erika néni személye tökéletes Marci mellé. Teljesen jól felmérte a gyereket. Marci még nagyon játékos a sulihoz, ezt a tanárnő elfogadja. A finom motorikája fejletlen, de nem kínozza a szépírással. Néha azért beírja, hogy Marci ez nagyon csúnya vagy hasonlót, de a csúnya néha még finom kifejezés a produkciójára. Felmérte már az első héten, hogy Marci nem precízkedik, legyünk túl rajta, őt nem érdekli mit ad ki a kezéből. Figyelmetlen és lusta. De a magához való esze megvan. Marcika ilyen, de így szeretjük. Emellett persze iszonyú barátságos, érdeklődő és kedves. Andi néni szerint pedig iszonyú érzékeny, tele van érzelmekkel, gazdag az érzelemvilága. Jó, hogy valakit érdekelnek Marci érzelmei.
Itthon azért elkezdtem szigorítani. Bár úgy ment az iskolába, hogy ismerte a betűket és lassan összerakta a szavakat, megrekedt ezen a szinten. Így naponta olvasni kell vele (órán nem figyel). Azt gondolom, hogy a matek az erőssége neki is. Az angol szavakat sokat kell tőle kérdezni, hogy rögzüljön. Az írásnál pedig nem érdekli a szépírás. Ez az az időszak, ahol fontos a gyakorlás. Ezt sajnos sokszor órás hiszti előzi meg. De végül mindig megnyerjük a csatát a játszás rovására.
A félévi bizonyítványa teljesen jó, még ha nem is kitűnő. Igazából ami hiányosság volt az mind a finom motorikához köthető. Így maximálisan elégedett vagyok vele. Csodát tenni senki se tud.

 
Hogy komolyodott-e Marci, azt nem vettem észre. De a fogait hullatja, így már a kinézete is kis betyár.
Hétköznapjaimba könnyebbség, hogy nem kell sehova hordani és az ovit se kell már útba ejtenünk. Napközben a 2 pici (főleg Huba) van a figyelem középpontjába, este meg Marci. Szegény csajok kicsit háttérbe szorultak:(

2018. január 13., szombat

Hubus kedvenc mondásai


Marci a tableten keresi egy szó helyesírását.
M: - Hol a 'g' betű.
Huba: - A tableten.

-  Huba hol laksz?
-  Anya házában.

- Huba kisfiú vagy kislány?
- Okos vagyok.
- Huba, Te KISFIÚ vagy.
- Nem, én okos vagyok.
- Okos kisfiú a Huba.
- Nem Höltzl Huba vagyok.
(Ha másról van szó, pl. képen, meg tudja mondani, ki fiú és ki lány. De ő egyik kategóriába se tartozik. Aranyos, okos Huba és kész!)

2017. december 24., vasárnap

2017. november 18., szombat

Hédi ismét brillírozik folyt.


Hédinek nagy áldozatot kellett hoznia, hogy wellness helyett a Bólyai verseny országos fordulóján vett részt. Hubus ment Hédi helyett. Tibi Japánban. Így egyedülálló két gyerekes anya lettem. Mindig érdekesek ezek a helyzetek. Gyerek nélkül szerintem évente 24 óránál kevesebbet töltök, de a gyerekek száma változatosságot hoz. Egészen más volt egy pici babával és egy nagylánnyal lenni. Nyugodt, csendes minden.
Hédi tőlem kárpótlásul azt kapta, hogy ott maradtam a versenyen. Gondoltam, hogy a Hédi megfelelő közérzetéhez ez is hozzájárul. Kicsit betekintettem, Julcsi néni hogyan tuningolja a csapatot. Aztán mi izgultunk, ők dolgoztak. Végül pedig következett a legérdekesebb rész, az eredményhirdetés.
Ide már csak az ország legjobb csapatai (összesen 36-an) jöhettek, tehát ide bejutni is szép teljesítmény volt. Kicsit késtem az eredményhirdetésről, Abit etettem. Hallgattam a neveket 30., 29., ....20., 19., ... . Mikor nem hallottam a Gyémántmedvéket mindig két dolog jutott eszembe, huhh, megint nem ők, vagy lemaradtam az elejéről. Végül a 12. helyezésnél az ő csapatukat mondták be. Nagyon örülem neki. Azért a korosztályukba akárhogy nézzük is az ország élvonalba tartoznak csapatmunkába és matekba is. A gyerekek persze többet akartak, pedig hihetetlen, amit elértek.
Hédiért pedig jutalmul feljött Jocó papa, és hogy én se legyek elmagányosodva, Abival mi is csatlakoztunk. De erről talán később.