Családi összeröffenés 2.

Hétvégén Nálunk, vagyis Dunaújvárosban jártak Hédiék, Domiék és a nagyszülők is. Hédiéket a nagypapa hozta, így előbb érkeztek, mint Domiék (mint mindig). Mire Domdom ideért Hédike már kitátogta magát :) (órákig tudja tátott szájjal figyelni az „új”embereket :) ) Nagyon édesen tud örülni Dominak, olyan boldog volt mikor meglátta, nevetett örömében és még az arcocskáját is megsimogatta.

Miután az egész család megebédelt (3körben…) sétálni indultunk a babákkal. Ildi játszótérre szeretett volna, de indulásnál meggondolta magát, mert Domikának aludnia kellett (percre pontosan megvan a napi beosztása:P ) így a Duna partra mentünk sétálni. Ahol a hóolvadás még nagy sárfoltokat hagyott, de Szabi és Krisztián megbirkózott a babakocsikkal (én ismét kibújtam az akadályok leküzdése elöl :) ) Sajnos a szél erősen fújt, így Hédike mackósapkája sem nyújthatott elegendő védelmet szegénykének, mert másnapra erősen megfázott.

A sétát mind a két babó végigaludta, így otthon újra vidáman és kipihenve tűrték a „megpróbáltatásokat”. (vagyis hogy mindenki őket akarja babusgatni :) ) (bár Ildi így sem volt elégedett Domi alvásmennyiségével:) ) Domi újdonsággal is meglepett minket, tud már egyedül sétálni, és ha esetleg mászna, de Anya mondja neki, hogy Domika állj, akkor ő a lábain lépdel tovább. Főleg a lépcsőzést szerette volna gyakorolni, így mindig ott állt az ajtóban, és ajtócsapkodással jelezte, hogy valaki igazán „tornázhatna” vele a lépcsőkön.

Vacsora előtt pedig nagyon belejöttek a fogócskába a kanapék mögött. Hédike kicsit jobban élvezte, mindig ő volt a fogó, Domi pedig kaján vigyorral várta a kanapé másik végében, hogy Hédi felbukkanjon. Mindezt sikongatva tették. Illetve Domi rájött, hogy a kanapé hátát jól lehet ütögetni, mert annak jó hangja van, Hédikét is megtanította, persze mindez a rajta ülőknek nem volt kellemes, de ez a babókat kicsit sem zavarta.
Vacsora után Domiéktól elköszöntünk, hazamentek, hogy másnap Karcsi ki tudja pihenni a hét fáradalmait.
Hédikének az esti fürdésben nagy újdonság volt, hogy nem gyerekkádban kell fürdenie, nagyon tetszett neki, körbe-körbe mászkált benne:)
Elalvás előtt ismét a lépegetést gyakorolta az ágyon (úgy látszik fáradtan szereti legjobban próbálgatni tudását, bár inkább az lehet az oka, hogy a puha ágyon jobb popsira esni, mint máshol:) ), majd elaludt, így Anyukájával meg tudtunk nézni jó néhány róla készített videót.

Hédike vasárnap sem alszik sokáig (sajnos éjszaka sem aludt sokat), éppen benyomtam még egy 10 perces szundira az ébresztőm, mikor bejött Anyukájával, hogy ideje felkelni :) Keresztnagypapáját is felébresztettük, hogy tessék begyújtani, mert Hédike meghűlt előző nap. Egy kisebb ijedtség után (lázasnak hittük), és a hőmérés tortúrája után Hédike is kezdett felélénkülni, az evés persze továbbra sem a kedvence, pedig sok mindennel bepróbálkoztunk.
Míg a család ebédelt Hédike szundizott egyet, vendégünk is akadt Ildikó személyében, aki jött megnézni Hédi babát.
A délutánt pedig csak a nagypapa mellett töltötte, mással/másnál sajnos nem maradt meg, így mindenki hoppon maradt, nem tudtuk megszeretgetni. Papával sokat gyakorolták a lépéseket, sőt futottak:), amin Hédike jókat kacagott.

Vasárnap este fájó szívvel Hédi babáéktól is elköszöntünk. Várunk Titeket legközelebb is! És jobbulást! Szabinak is!