Hédi is beállt a nagy motorosok sorába. Ez is egy olyan dolog, amiről már lemondtam. Elfogadtam, hogy a Hédike azon kevés totyogók közé tartozik, akiket nem érdekel a motor. Egy játszótéri fellángolás után, ő is megkapta a kis piros járgányát. Az elején szorgalmasan hordtuk magunkkal, de 10 m után lekéredzkedett róla, és aznapra elég is volt neki belőle, én meg cipelhettem. Így hamar leszoktunk róla. Nagyon nem is bántam, legalább nem kellett nekem is megdönteni a rövidtávfutás időrekordját. Nem kellett azon veszekedni, hogy álljon meg az utca szélén, nézzen előre, hogy ne üssön el másokat... De ennek úgy tűnik vége. Horvátországba gondolom Domi hatására rákapott az ízére. Lelkesen gyakorolt a kertbe, a parton, ahol éppen rátalált a motorra. Itt még főleg váltott lábbal ment, hamar ráunt, hiszen lassan haladt és minden apró akadálynál segítséget kellett kérnie. Most már a lábait ő is páros lábbal kapkodja, a lejtőket élvezi, már a kisebb kátyúk se okoznak akadályt, sőt már a fel és leszállás is egyedül megy. Még néhány nap és a 4-es számú versenyző is beállhat a száguldozók sorába. Nekem is kapkodnom kell már a lábaimat, hogy lépést tartsak az újabb motorossal.
Sajnos a békát (illetve a Domi kutyáját) egy kis baleset érte a játszótéren. Egy kisfiúnak sikerült eltörnie mind a kettőt 5 percen belül :( Mondanom se kell, hogy a séták alaptartozéka így a motor lett, de örülök, hogy végre használva van. A biztonság kedvéért azért beszerzünk egy újabb tili-toli játékot.
Úgy látszik, hogy a csúszás a mozgásfejlődésében a motorozásra is kihatott és Hédi se egy különc gyerek, csak még nem volt megérve rá. Remélem Marci érkezése nem veti még jobban vissza a fejlődésbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése