A történetet ott hagytam abba, hogy megérkezett az új ágy és, hogy az Ildivel esti kiruccanásra megyek. Bár kicsit féltem, hogy fog a Tibi egyedül boldogulni a Hédivel, sikeresen vették az akadályt. Mire hazaértem, a Hédike javába szunyókált, ráadásul a saját ágyában (igaz kicsit később aludt el a megszokotthoz képest, de annyi baj legyen)!!! Tibi azt mondta, hogy közölte, hogy alszik és lefeküdt az ágyába. A gond csak azzal volt, hogy 5 perc után felpattant játszani, aztán újra.
Másnap is a saját ágyába kérte az altatást, ami elég nehézkesen ment, mert folyamatosan az ágyán szereplő állatok nevét kérdezgette, arra meg már nem is emlékszem, végül hol aludt el, csak arra, hogy 1 percnél tovább sose akart fekve maradni. Arra viszont igen, hogy legközelebb, mikor otthon voltunk, már mindig az ágyába durmolt és azóta is, legalábbis este, addig amíg nem ébred fel. Sajnos majdnem minden éjjel felébred a saját ágyába, ha velünk alszik, csak ritkán fordul elő.
Ha felébred nem esik kétségbe (talán csak 1* volt kis hüppögés), átsétál hozzánk. Sokszor a Vavával (alias ikeás kutyus, ami a szunditársa lett). Nagyon kis cuki, ahogy félkomásan jön a kutyusával. Sajnos az átsétálgatásnak is megvan a hátránya, gyakran felélénkül, és eltart 1-2 óráig, amíg visszaalszik, addig pedig minket "szórakoztat" (Tibit rugdalja, babát=pocakom keresi, köldökömmel játszik...).
Valamelyik éjszaka éppen a párnámat akarta kihúzni a fejem alól, én meg már rámordultam, hogy ez az enyém, menjen el a sajátjáért. És tényleg fogta magát, átment a kisszobába, és kis idő múlva megjelent a saját (bár altatáskor általam használt) kispárnájával :) Mondja valaki, hogy nem okos.
Ha mással nem is, a külön alvással előrébb kerültünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése