Ma meglátogattuk Blanka babát, ismét jó sokan összejöttünk, már csak az apák ágáról a nagyszülők, a dédi mamák, illetve dédi papa hiányozott. A pontos létszám: 11 felnőtt +4 gyerek felállásban töltöttük Ildiéknél a délutánt. Mint kiderült hamarosan lesz alkalmunk nagyobb családi eseményre, ugyanis nemsokára sor kerül Marci és Blanka keresztelőjére.
Ilyen nagy családi létszámnál mindenki egyszerre beszél, próbáljuk túlharsogni a másikat, ráadásul a hallásunkkal is komoly problémák vannak néha, így kiabálunk, veszekszünk, mindenki mondja a magáét, és vannak ugye a kis porontyok, akik szintén megkövetelik a figyelmet. Domi elég halkan beszél, így őt azért nem értjük, míg Hédike sajnos lebetegedett, és mikor odaértünk pont aludt, ébredés után pedig elég megszeppent volt, amit nem csodálok, a hirtelen megnőtt létszám okán. De azért ha kell nekik valami, vagy ha kikerülnek a figyelem középpontjából, máris jelzik, nemcsak Hédi és Domi, de Marci is, aki tud reklamálni a saját babanyelvén, ha nem foglalkozunk vele.
Blanka baba szerencsére nemcsak az igazak álmát aludta ott tartózkodásunk alatt. Kicsit nézelődött, vizsgálgatta a kezét (bár Szabi szerint ez még nem lehetséges, de szerintem akkor is a kezét nézte, vagy csak nyújtózkodott, és én annak vettem:)). Szerintem negyedikként már nem kap olyan nagy figyelmet, mint anno a többiek, bár lehet ezt nem is bánja, mert eddig a néhány családi találka alkalmával rendszeresen egymás kezéből kapkodtuk ki a kölyköket:) Sőt, azt hiszem mostanság már inkább a felnőttek azok, akik hamarabb elfáradnak a babáktól:)
Természetesen ajándékokban sem volt hiány, Domi még nem szokta meg, hogy nem mindent ő kap. Persze lehet úgy gondolja, hogy minek Blankucinak, mikor még nem is tud velük mit kezdeni:) Keresztnagymamától csokikat is kaptak, így ma jól belakmározhattak mindenféle tiltott dologból. Szerencsére Tibit eléggé lefoglalta más teendő, így azt már nem látta, hogy a végén már folyamatosan sütiért kunyeráltak, és hát ki tud nekik nemet mondani?:) Ha az egyiknek megengedi az anyja, mondván a mai nap egészséges, tápláló étkezésének már úgyis lőttek, akkor hogy magyarázzam meg a másiknak, hogy ő nem kaphat?:)
Gyurmáztunk, duploztunk, kockavárat építettünk, Hédi Renivel autózott is. Egy kép erről, jókat kacagott azon, amikor az autók leröpültek az asztalról:)
Domi csak a gyurmázásig bírta egy helyben, majd inkább huncutkodott. Pl. megmássza a hátad, ha a földön ülsz:). Utána Hédi is követte Domi példáját, és elkezdtek a játéktartó dobozokon mászkálni, mert persze ami tilos, azt nagy élvezettel teszik:) Hédiben egyébként nagyon sok szeretet van, Renit is megpuszilgatta és megölelte:) Jah és igen, Hédinek nagy kedvence, a lábon csúszdázás. Az sem zavarja, hogy engem nem túl hosszú lábakkal áldott meg a sors, újra és újra kéri, „még egyszer”.
A rossz időnek köszönhetően a délutáni játszóterezésük elmaradt, de remélem nem hiányolták, és beérték velünk is a mai napra.
Ilyen nagy családi létszámnál mindenki egyszerre beszél, próbáljuk túlharsogni a másikat, ráadásul a hallásunkkal is komoly problémák vannak néha, így kiabálunk, veszekszünk, mindenki mondja a magáét, és vannak ugye a kis porontyok, akik szintén megkövetelik a figyelmet. Domi elég halkan beszél, így őt azért nem értjük, míg Hédike sajnos lebetegedett, és mikor odaértünk pont aludt, ébredés után pedig elég megszeppent volt, amit nem csodálok, a hirtelen megnőtt létszám okán. De azért ha kell nekik valami, vagy ha kikerülnek a figyelem középpontjából, máris jelzik, nemcsak Hédi és Domi, de Marci is, aki tud reklamálni a saját babanyelvén, ha nem foglalkozunk vele.
Blanka baba szerencsére nemcsak az igazak álmát aludta ott tartózkodásunk alatt. Kicsit nézelődött, vizsgálgatta a kezét (bár Szabi szerint ez még nem lehetséges, de szerintem akkor is a kezét nézte, vagy csak nyújtózkodott, és én annak vettem:)). Szerintem negyedikként már nem kap olyan nagy figyelmet, mint anno a többiek, bár lehet ezt nem is bánja, mert eddig a néhány családi találka alkalmával rendszeresen egymás kezéből kapkodtuk ki a kölyköket:) Sőt, azt hiszem mostanság már inkább a felnőttek azok, akik hamarabb elfáradnak a babáktól:)
Természetesen ajándékokban sem volt hiány, Domi még nem szokta meg, hogy nem mindent ő kap. Persze lehet úgy gondolja, hogy minek Blankucinak, mikor még nem is tud velük mit kezdeni:) Keresztnagymamától csokikat is kaptak, így ma jól belakmározhattak mindenféle tiltott dologból. Szerencsére Tibit eléggé lefoglalta más teendő, így azt már nem látta, hogy a végén már folyamatosan sütiért kunyeráltak, és hát ki tud nekik nemet mondani?:) Ha az egyiknek megengedi az anyja, mondván a mai nap egészséges, tápláló étkezésének már úgyis lőttek, akkor hogy magyarázzam meg a másiknak, hogy ő nem kaphat?:)
Gyurmáztunk, duploztunk, kockavárat építettünk, Hédi Renivel autózott is. Egy kép erről, jókat kacagott azon, amikor az autók leröpültek az asztalról:)
Domi csak a gyurmázásig bírta egy helyben, majd inkább huncutkodott. Pl. megmássza a hátad, ha a földön ülsz:). Utána Hédi is követte Domi példáját, és elkezdtek a játéktartó dobozokon mászkálni, mert persze ami tilos, azt nagy élvezettel teszik:) Hédiben egyébként nagyon sok szeretet van, Renit is megpuszilgatta és megölelte:) Jah és igen, Hédinek nagy kedvence, a lábon csúszdázás. Az sem zavarja, hogy engem nem túl hosszú lábakkal áldott meg a sors, újra és újra kéri, „még egyszer”.
A rossz időnek köszönhetően a délutáni játszóterezésük elmaradt, de remélem nem hiányolták, és beérték velünk is a mai napra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése