Mindig meglepődök, hogy milyen pozíciókba képesek a kisgyerekek aludni. Azt hiszem ez a mai a csúcs. Hédinek kell még a du.-i alvás. Bármennyire küzd is ellene, néha már nem bírja vagy ő tiltakozással, vagy a teste és egyszer csak kikapcsol. Ma az utóbbi történt. Ebéd után, már nem csak nekik, nekem is hiányzott néhány óra alvás. Hédit hosszasan próbáltam kényszeríteni, hogy feküdjön mellénk, vagy legalább minket hagyjon békén és ne körülöttünk (főleg a Marci körül) ugráljon. Sikertelenül. Elkezdtem Marcit etetni. Ő is rá lett szoktatva, hogy cicin aludjon el :( Baba korában evés közben mindig bealudt, aztán megszokta ezt az elalvási módot. Szóval Hédi kitalálta, hogy csúszdázik az ágyról, a takaróval. Leért. Majd sírt, hogy szedjem fel. Én fáradt voltam, nem érdekelt, hogy visít, végre Marci eszik, ilyen lehetőséget pedig nem akartam elpuskázni. Egy darabig még halk zörej hallatszott, majd csend. Marci elaludt, én pedig erőt vettem magamon, és megnéztem mi történhetett a Hédivel. Ez a látvány tárulkozott elém :) Mint aki jól bepiált :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése