Nevelési regresszió

Hédi továbbra is egy tündéri szófogadó kislány. Jószívű, figyelmes, okos is és nem vagyok elvakult :) Szerintem a hisztijének a száma is szépen csökkent. Néhány apróság van, ami ki tudja zökkenteni a lelki egyensúlyából (pl. ha két csepp víz rácsöppen a ruhájára), de ha ezektől eltekintünk, egy kezesbárány. Nyilván igényli a törődést, figyelmet, szeretet, de szerintem a Dominak sokkal jobban ki van ürülve a szeretet ládája, ami a viselkedésén is meglátszik, irigy, mindenért hisztizik, és alig várja, hogy valaki megszeretgesse, befészkelhesse az ölünkbe magát stb. Sajnos Hédi egy-két butaságot el is tanult a Domitól pl. ha valamit követel, kiabál. De jó pajtások, és szerintem mind a kettőnek jó, hogy van egy állandó cimborája. Sokat huncutkodnak, mivel tökéletesen egy korosztály, nekik való játékokat tudnak együtt játszani, amit pl. még a Marci nem ért meg. Szóval jó, hogy most így együtt vannak. Napközbe szétválnak útjaik. Domi oviba, Hédi bölcsibe.

A bölcsinek látok egy-két előnyét a gyerekmegőrzésen kívül. Önállóságba nagyot fejlődött (pl. már becsatolja a szandiját), igaz ezt legtöbbször ott kamatoztatja, de már a tudat is sokat jelent, hogy tudom, képes rá. Bár otthon is egyedül eszik, vetkőzik, lerendezi a pisilét, kézmosást, persze csak akkor, ha éppen nagylány, sokszor még pici baba. Megtanult ollózni, amit addig itthon nem mertem a kezébe adni. Sajnos a kicsik számának növekedésével ezek az aktív foglalkozások lecsökkentek a bölcsibe. Viszont javuló tendenciát mutat az otthoni alkotó foglalkozások száma. Megismer sok másik gyereket, a játszótéren sose voltak állandó játszópajtásai. A bölcsibe Gabival, Ivettel nagyon jól elvannak. Nagyon várják reggel, és délután is elhangzik, hogy Hédi még maradj :)

Sajnos továbbra is nagy hátránya az alvás. Ez az amivel nem tudok dűlőre jutni. Itthon már nem aludt délutánonként a Hédi, de így legalább 8-kor ágyba volt este, átaludta az éjszakát és reggel is 7 körül kezdett csiripelni. A bölcsibe aludni kell délután. Elfogadtam. Hédi nehezebben és a módszer amivel elfogadtatták vele, nem volt túl gyerekbarát. Bőgették órákig, napokig, míg szegényem beadta a derekát, és aludt. A közel három hetes beszoktatásnak nagy értelme nem volt, az ottlétet hamar elfogadta. Voltak jobb reggelek, időszakok, amikor szívesen ment és voltak nehezebbek, amikor nagyon nem akart elengedni, de ez rövidebb beszoktatással is ilyen lett volna (szerintem). Időnként most is lázad, van nap, amikor végigfekszi az alvási időt, de nem alszik semmit. De legtöbbször azért nehezen, de elalszik. Viszont ha egyszer elalszik sokat szundikál (otthon is ez a tapasztalat). Mivel a bölcsibe minimum 3 óra az alvásra szánt idő, nagyon sok, így későbbi elalvásnál is, több mint két órát alszik. Ami neki nagyon sok. És a legrosszabb, hogy semmit se tudunk ellene tenni. Ez a szabály a bölcsibe, örülünk, hogy ott lehet, ezt meg le kell nyelni. Mert a többiek és a gondozók érdekét kell nézni, Hédi pedig hiába nagy, a piciket zavarná azzal, ha nem aludna, mert nyilván akkor ők se akarnának. Én pedig alvás előtt (max. 12) nem tudok ott lenni.

És amiért írom az egészet. Mert most telt be nálam a pohár, amit szegény Hédi kénytelen elviselni. Este f9-9 körül már ágyban vannak, velem. Ha Marci 4 után már nem alszik és általában nem szokott, hamar elalszik. Hédi viszont nem. És az utóbbi időbe f11-11 körül csukódnak le a szemei. És amin kiakadtam, hogy én rendszerint elalszok a nagy altatásba :) és mikor egy alvási periódus után felébredek még mindig azt látom, hogy Hédi nyitott szemmel fekszik, babrálja az alvó játékát és unatkozik. Ha mondom, hogy csukja le a szemét, egy pillanatra becsukja, majd ismét kinyitja és közli, hogy nem tudja csukva tartani, mert kinyílik. A végén már az agyam a plafonon van, és nem alszik, mert nem álmos, mert napközben sokat alszik, túl sokat. Egyik nap már annyira kiborultam, hogy fogtam és bezártam a szobájába, hogy aludjon, a Tibit is kizavartam és még a villanyt is lekapcsoltam. Persze visított, ahogy a torkán kifért. Pár perc után lenyugodtam, én is elkészültem alváshoz, és visszavittem magunkhoz. Ő pedig nagyon jó akart lenni és nem is kéretőzött a nagyágyba, hanem a kiságyba feküdt le. Marci még velünk alszik, Hédi pedig a szobánkba elhelyezett rácsos ágyba, mert nem szeret egyedül lenni, Domi pedig csak az apjával hajlandó aludni. Tibi már rég horkolt, amikor a Hédi még nyitott szemmel szenvedett. Végül bevezettem egy új szabályt, hogy a kiságyba csendbe játszhat az alvó játékaival, amíg el nem álmosodik, ami 11 óra tájba történt. Másnap szintén a kiságyba telepedett le, játszott. Marci altatása után lementem és mikor 10 körül felmentem, még mindig nem tudott aludni, unatkozott. Most ismét a nagyágyba kéri az altatást, és persze továbbra is én alszok el előbb. Tibi 11-f12 körül érkezik, hogy ébresszen, és ekkor kerül mindenki a helyére. Ha 11 előtt érkezik, gyakran Hédi tágra nyílt szemeivel találkozik, hiába fekszik egy helybe, a szemei nem csukódnak le. Megoldást nem látok, illetve csak azt, ha Hédi nincs elzavarva aludni. Nekem a Marcit muszáj elaltatnom, Tibi pedig Hédit nem akarja pesztrálni este 9 után, egyedül nincs el, max. ha mesét nézhetnem, de azt meg én nem szeretem. Hédi megszenvedi, hogy bölcsibe sokat alszik, itthon pedig szintén elvárjuk, hogy legyen átlagos gyerek, azaz aludjon legalább 9-10 órát éjszaka, mert szükségünk van ennyi időre.

A másik pedig ilyen nehéz dolog, ha fáradt, akkor jobb szolgálni a Hédi butaságait, különben önkívületi állapotba kerül, visít és addig nem nyugszik, míg nem teljesül. Így történt pl. a síelésnél. Túl voltunk az iváson, pisilésen (esti ceremónia), míg Hédi kitalálta, hogy éhes is. Nem akartam egy újabb napirendi pontot, így nem adtam be a derekam. Mikor már hosszasan visított, bár még reagált rám, a magyarázat, szép szó nem segített, beraktam a kiságyba, ha nem jó mellettem, akkor visítson ott, persze előtte megbeszéltem vele, de nem érdekelte. Szerencsére Marci többé-kevésbé immunis Hédi hangjára, így el tudott aludni. Hédi hosszas visítás után elaludt, büszke voltam magamra, hogy nem hagytam magam, és még el is aludt (meglepő volt, mert nem szokott ilyenkor kidőlni). No, de 1 óra elteltével, önkívületi állapotba ébredt. Hangunkra nem nyugodott meg, kivettem az ágyból, ölbe se nyugodott meg, papánál is csak visított, hogy ő éhes, de a kaját meg se látta, hideg víz nem segített, végül a bóbita és a tánc meg a hosszú visítás felébresztette, lecsillapította, de szegény olyan volt, mintha megőrült volna. Nem volt még magánál, nem reagált a külvilágra, nem fogott fel semmi ingert csak azt visította, amit alvás előtt, hogy ő éhes. Végül megevett egy péksütit, és visszamentünk aludni. Ezt is ő nyerte meg. És mikor ilyen állapotba kerül, nincs megoldás, amíg magához nem tér és meg nem kapja amit akar. Nem jó így látni Hédit, hallgatni még úgy se, így megelőzendő, jobb kiszolgálni. Ami persze meg hosszú távon nem jó :(