Tekergő

Marcika is túlesett élete első színházi élményén. A Tekergő című előadást néztük meg. Hasonlóra számítottam, mint a Bölcsibe előadott kezes-lábas előadás, de végül eléggé más volt. Itt nem ismert énekeket adtak elő egy keret köré ültetve, sokkal inkább a gyerekek számára ismert dolgokkal, dolgokat pl. este, reggel, alvás, ébredés, repülés. Rengeteg ingerrel próbálták felkelteni a gyerekek érdeklődését, mindennapos élet során előkerült tárgyakkal (paplan, párna, búgócsigák, kéz, láb, asztal, szappanbuborék stb.). A dalok szövegei elég gyengék voltak:

"Jóreggelt, jóreggelt,/ Kati ma korán fölserkent.

Üldögél az ágyban/ egyszál magában,

hallani a falon át,/ hogy számlálja össze/ minden földi vagyonát.

Anyája, apája,/ kutyája, macskája,/ gyerekje."

Az egész előadás zörejek, zajok, dallamok, ének, gitár, árnyékok, fények játékából állt össze. Története nem igen volt. Ezért nekem a kipp-kopp sokkal jobban tetszett. Persze az olyan piciket, mint a Marci még nem kötné le. Sokkal inkább az érzékek játékai ejtik ámulatba. Az ingereket pedig elég gyakran váltották, hogy meg ne unják a picik se. Akiknek az előadók játéka nem volt elég, annak írásvetítővel mindenféle érdekes effektusokat mutattak be. A vízben úsztattak, vagy a víz fölött mozgattak tárgyakat, és ezzel hajót, Napocskát, felhőket vetítettek ki. Néha még a kezükkel árny-játékoztak is. Voltak egyszerűbb formák, mint a kutya, pók, madár, de egész bonyolultak is. A legjobb talán a bálna volt, ami levegőt is tudott fújni.

Volt három asztal is, amikre a színészek fel is másztak. De a meglepetés később jött. Az egyik asztalt oldalra fordítva vízi játékká lehetett alakítani. Az asztal teteje átlátszó volt, és forgó kerekek voltak ráapplikálva. A tetején be lehetett önteni a vizet, a kerekek forogtak, végül a víz az alján egy edénybe folyt. A gyerkőcöknek nagyon tetszett.

Marci az előadás felét tátott szájjal figyelte, aztán persze tapintással is meg akarta tapasztalni a bemutatott dolgokat, így mindenáron a színpadra szeretett volna kerülni. Persze csak egy hajszál választotta el, mert a színpad előtt is ülhetnek gyerekek (mi ott szoktunk). Így lábánál fogva tartottam vissza.

Hédinek se hiányzott a történet, amit előadás után elmesélhetne. Ő is tátott szájjal figyelte az apró csodákat.

Az előadás végén pedig a gyerekek felmehettek a színpadra és kipróbálhatták a játékokat. Rögtön megindult a gyerekáradat.

Hédi egy kicsit bátortalanul kereste a kipróbálandó játékokat, míg Marci a maga életrevaló, kissé erőszakos módján szerezte meg a különlegességeket. Pl. egy különleges búgócsigát, aminek talpa van, így nem a csiga forog, hanem benne egy vonat zakatol. Egy nála legalább egy évvel nagyobb kisfiúval összekapott rajta, Marci nyert, a kisfiú (szerintem ilyenbe még sose volt része) megfutamodott.

Fél óra után lassan próbálták begyűjteni a játékokat is, ami szerintem újabb fél óráig tartott. Lassan mi is hazaindultunk.

Vagyis egy Váci utcai sétával egybekötött palacsintázást terveztünk, de a palacsintázót nem megfelelő fűtés miatt bezárták :( De legalább az egyik kedvenc boltomba kápráztathattam a szemem, bár sajnos ott tényleg csak a szem gyönyörködhet...
Itthon délután kertészkedtünk kicsit. Elültettük a sok-sok kicsírázott hóvirág, tulipán, nárcisz hagymát. Remélem még nem lesz túl késő.