Tekergő

Marcika is túlesett élete első színházi élményén. A Tekergő című előadást néztük meg. Hasonlóra számítottam, mint a Bölcsibe előadott kezes-lábas előadás, de végül eléggé más volt. Itt nem ismert énekeket adtak elő egy keret köré ültetve, sokkal inkább a gyerekek számára ismert dolgokkal, dolgokat pl. este, reggel, alvás, ébredés, repülés. Rengeteg ingerrel próbálták felkelteni a gyerekek érdeklődését, mindennapos élet során előkerült tárgyakkal (paplan, párna, búgócsigák, kéz, láb, asztal, szappanbuborék stb.). A dalok szövegei elég gyengék voltak:

"Jóreggelt, jóreggelt,/ Kati ma korán fölserkent.

Üldögél az ágyban/ egyszál magában,

hallani a falon át,/ hogy számlálja össze/ minden földi vagyonát.

Anyája, apája,/ kutyája, macskája,/ gyerekje."

Az egész előadás zörejek, zajok, dallamok, ének, gitár, árnyékok, fények játékából állt össze. Története nem igen volt. Ezért nekem a kipp-kopp sokkal jobban tetszett. Persze az olyan piciket, mint a Marci még nem kötné le. Sokkal inkább az érzékek játékai ejtik ámulatba. Az ingereket pedig elég gyakran váltották, hogy meg ne unják a picik se. Akiknek az előadók játéka nem volt elég, annak írásvetítővel mindenféle érdekes effektusokat mutattak be. A vízben úsztattak, vagy a víz fölött mozgattak tárgyakat, és ezzel hajót, Napocskát, felhőket vetítettek ki. Néha még a kezükkel árny-játékoztak is. Voltak egyszerűbb formák, mint a kutya, pók, madár, de egész bonyolultak is. A legjobb talán a bálna volt, ami levegőt is tudott fújni.

Volt három asztal is, amikre a színészek fel is másztak. De a meglepetés később jött. Az egyik asztalt oldalra fordítva vízi játékká lehetett alakítani. Az asztal teteje átlátszó volt, és forgó kerekek voltak ráapplikálva. A tetején be lehetett önteni a vizet, a kerekek forogtak, végül a víz az alján egy edénybe folyt. A gyerkőcöknek nagyon tetszett.

Marci az előadás felét tátott szájjal figyelte, aztán persze tapintással is meg akarta tapasztalni a bemutatott dolgokat, így mindenáron a színpadra szeretett volna kerülni. Persze csak egy hajszál választotta el, mert a színpad előtt is ülhetnek gyerekek (mi ott szoktunk). Így lábánál fogva tartottam vissza.

Hédinek se hiányzott a történet, amit előadás után elmesélhetne. Ő is tátott szájjal figyelte az apró csodákat.

Az előadás végén pedig a gyerekek felmehettek a színpadra és kipróbálhatták a játékokat. Rögtön megindult a gyerekáradat.

Hédi egy kicsit bátortalanul kereste a kipróbálandó játékokat, míg Marci a maga életrevaló, kissé erőszakos módján szerezte meg a különlegességeket. Pl. egy különleges búgócsigát, aminek talpa van, így nem a csiga forog, hanem benne egy vonat zakatol. Egy nála legalább egy évvel nagyobb kisfiúval összekapott rajta, Marci nyert, a kisfiú (szerintem ilyenbe még sose volt része) megfutamodott.

Fél óra után lassan próbálták begyűjteni a játékokat is, ami szerintem újabb fél óráig tartott. Lassan mi is hazaindultunk.

Vagyis egy Váci utcai sétával egybekötött palacsintázást terveztünk, de a palacsintázót nem megfelelő fűtés miatt bezárták :( De legalább az egyik kedvenc boltomba kápráztathattam a szemem, bár sajnos ott tényleg csak a szem gyönyörködhet...
Itthon délután kertészkedtünk kicsit. Elültettük a sok-sok kicsírázott hóvirág, tulipán, nárcisz hagymát. Remélem még nem lesz túl késő.

Kippkopp gyermekei

Ismét a Kolibri Színházban jártunk. Szívemhez oly közel eső mesét néztünk meg, a Kippkopp gyermekeit. Nagyon régóta el akartam jutni erre az előadásra, de meg kellett várni, míg a gyerekeink is elég nagyok lesznek hozzá, illetve a jegy beszerzése se egyszerű. Mivel kis befogadóképességű a színház (ez teszi olyan vonzóvá) már a jegyárusítás első napján el kell menni és gyorsan megvenni a jegyet, másnapra már elkel az összes... Ildi szerencsére mindent megtesz a gyereke kultúrprogramjáért, beszerezte a jegyeket.

Hédivel sokat olvastunk Kippkopp meséket, szerencsére vele is sikerült megszerettetnem, volt egy korszaka, amikor csak a "Kippkopp, hol vagy" könyv létezett számára. Mostanában inkább Boribon, Maszat és Bogyó és Babóca könyvek vannak a palettán. De mikor újra elővettem a Kippkopp könyveket, hogy készüljünk a darabra, örömmel nézegettük, olvasgattuk. Hédi még tisztán emlékezett rá, nem gondoltam, hogy még minden kis részletére emlékszik. Tudta a Kipikopik nevét, hogy kinek mi a feladata, ki veszik el, hogy virág megijed a denevértől... Sajnos ez az ominózus rész csak a nagyszülőknél van meg, de azért nem volt teljesen ismeretlen számára a történet, a szereplők még úgy se, úgyh. szerintem jobban bele tudta élni magát a darabba.

Sajnos a darabra nagy gyerekek is jöttek, akik ráadásul az első sorba telepedtek le, így az előadás közbe szegény gyermekeinknek még mozogni, helyezkedni, kifacsarodni is kellett, hogy lássák a darabot. A végére azért már elég jó helyre jutottak. Ettől függetlenül látszott, hogy élvezték az előadást, figyelik az eseményeket, és szívják magukba az információt.

Mikor megkezdődött a darab, meglepődtem a színészek számán :) Múltkor (Moha és Páfrány ea.) csak két színész szórakoztatott bennünket, most hirtelen a négy színész olyan soknak tűnt a kis színpadon. Főleg a bevonulásnál, ahogy a patakot játszották az előadás elején, énekeltek, és egy kék anyagot hullámoztattak a színpad szélén. Élethű volt a patak csobogása.

Ez sem a hagyományos bábjáték volt. A bábozók nem próbáltak elrejtőzni, hanem inkább ők is átvették az általuk játszott báb szerepét, így színészkedtek is pl. arcjátékkal. Egy testvérpáros játszotta a Kipikopikat. Tényleg ők is úgy hasonlítottak egymásra, mint a Kipikopik, csak a hajviseletük volt különböző. A másik két színész nyilván Kippkoppot és Tipptoppot játszotta. Illett hozzájuk a szerepük.

Ami még újdonság volt, hogy még egy ember tartozott a csapathoz, aki hangszereken játszott, így hangeffektusok is gazdagították az előadást. Pl. xilofon, furulya és ki tudja még mi hangzott fel, mivel a gyerekek mellé ült, teljesen beleolvadt a nézőközönségbe, egyáltalán nem vonta el a figyelmüket az előadásról, sokkal inkább csak segítette azt.

Más volt látni így a mesét, mint könyve olvasni. Ahol a mese fantáziát kívánt, itt a rendező fantáziája alapján jelent meg pl. Kipikopik kibújása a héjból. Néhol az én fejembe teljesen máshogy élt a történet, pedig végig a könyvet követték, csak ezek a hozzáadott információk más árnyalatot adtak neki. Pl. a reggeli kavarodás, vagy a gyerekek fegyelmezésének hiánya a nevek hiánya végett.

Egy picit kiegészítették a mesét, gondolom, hogy kitartson 50 percig pl. a kis sünivel, aki elveszett és Kippkoppék segítenek megkeresni a mamáját és ráébressze Tipptoppot a gyerekek hiányára.

"Erős a házunk, teli a kamránk"- mondja Kippkopp Tipptoppnak.
"De üres a karunk. Hiányzik innen .... egy gyerek!" - sóhajtja Tipptopp.

Ügyesen megoldották a technikai részét is darabnak pl. a kipikopik kibújásánál, észre se lehetett venni, hogy gyakorlatba nem a héjból bújtak ki a kipikopik. És a levélházikó is elég élethűre sikerült (bár az előadás előtt nyitott állapotába nem jöttünk rá, hogy mi is lesz az :)). Nagyon szép volt, amikor meggyújtották a végén benne a gyertyát, ezzel szimbolizálva a család összetartozását, harmóniáját.

Mindenkinek ajánlom, hogy nézze meg, mi még biztos megyünk a másik Kippkopp darabra. Aki pedig nem tud eljutni rá, legalább olvasgassa a mesét :)