Igen, már nem csak a futival egyensúlyoz a végtelenségig, már nem csak az oldalkerékkel bebiztosított biciklin mer közlekedni. Néhányszor megkért már a kertbe, hogy segítsek neki a Domi biciklijével (ő már tud két keréken közlekedni) menni. Nem nagy élmény a térkövön görnyedve szaladgálni mellette, így sokszor el is hárítottam a kérését. Amikor viszont „feláldoztam” magam a lányom bicikliző képessége érdekében, akkor se merte teljesen rám bízni magát. Nem engedte, hogy elengedjem őt/ a biciklit. Nem érezte magát biztonságban, Hédi nem az a bevállalós típus. Így nyilván én tartottam a kétkerekűt, nem ő egyensúlyozott. Aztán így ő is 1-2 kör után ráunt. Időnként felvetődött bennem, hogy ki kellene vinni az utcára, ott izgalmasabb, hasznosabb lenne mindkettőnknek, de nyilván, ha a Domi biciklije nálunk van, akkor azzal együtt Domi, Marci, Blanka is velem/velünk van, esélytelen elhagyni őket. Igen ám, de ezen a különleges napon, szó se volt biciklizésről. Egyszer csak azt hallom, hogy „Anya nézd, mit tudok”. Persze részemről jött, hogy várj egy kicsit, még a Marcit meg kell pisiltetnem, ezt kell csinálnom, meg azt… Sajnos négy gyerek mellett, örül az ember, ha az SOS dolgokat megcsinálja, utána pedig az ezalatt az idő alatt okozta károkat hatástalanítja.
Mikor mégis akadt egy szabad percem, mondtam Hédinek, hogy mutassa. És lám Hédi két keréken tekert a kertbe. Jó néha lerakta a lábát, de az teljesen belefér, hiszen kis helyek vannak csak, folyton kanyarodni kell, kevés hely van az egyenes vonalú mozgásra. Mikor megérkeztek az Apák is, Hédivel leléceltünk, és megnéztük tudását az utcán is. Járda még túl egyenetlen volt neki, így az úttesten próbálkoztunk tovább. Ott egy-kettőre úgy belejött, hogy nem bírtam szusszal mellette, simán átgázolt a fekvőrendőrön is, és úgy kellett folyamatosan rászólnom, hogy ne jobbra-balra-hátrafelé nézzen, hanem előre figyeljen. Szóval tagadhatatlanul tud biciklizni, és a legjobb, hogy nagyon élvezi is. Most már csak egy lépés választja el az igazi biciklistától, ha kipróbálná magát a saját biciklijén is. De ez már nem csak rajta, hanem Apán is múlik, hogy mikor szereli le a pótkereket.
én is ott voltam az első sikeres próbálkozásnál :P csak leléptem futni:D
VálaszTörlés