Múzeumok éjszakája

Linda jóvoltából ölünkbe hullott két jegy a Múzeumok Éjszakájára. Igazándiból Hédi születése óta nem jártam kint az éjszakában 1 színházat, meg talán egy esküvőt leszámítva. Meg mintha Belgiumban tavaly az egyik kirándulásból elég későn értünk haza. Mindenesetre az biztos, hogy a két kezemen meg tudom számolni a esti kiruccanásaimat, (90 %-ban a gyerekekkel együtt. De nemhogy kint nem jártam, ha nem volt muszáj (elsősorban a gyerekek, vagy SOS munka miatt) nem is éjszakáztam. Legszívesebben a tyúkokkal feküdnék, de mivel ez megoldhatatlan, így a gyerekekkel térek leginkább nyugovóra. Azt már rég feladtam, hogy a gyerekek altatását nyitott szemmel kibírjam, ha mégis ébren bírok maradni, max. a szomszéd szobába lévő ágyamig battyogok el. Különleges esemény, ha a gyerekek olyan korán álomba szenderülnek, hogy friss és üde tudok maradni. De persze akkor is van tennivaló vagy esetleg olyan mélyre süllyedünk a Tibivel, hogy megnézünk egy filmet. Régebben talán más volt. Hédi bölcsis ideje előtt még időben aludtak a gyerekek (Hédi nem aludt du.), de akkor még a gyakori ébredésük miatt eszembe se jutott, hogy valakire hagyjam őket. Mi van, ha felébrednek és nincs ott Anya. Ekkora csalódást nem akartam okozni vele, akkor még nagyon aprócska kölyköknek. Én nem bánom, hogy otthon töltöm az estéimet, amúgy se vagyok az a "kimaradok az éjszakába" típus, de azért jó volt most kimozdulni kicsit. A biztonság kedvéért, az ebéd utáni alvással gyúrtam, hogy ne csak ásítozzak az este során

Hédi éppen Mamáékkal nyaralt, Marcival a hátunkon elindulunk felfedezni a Múzeumokat. Úgy voltunk vele, ha csak 1-2 helyre jutunk el, már akkor is megéri. 

A Planetáriumba foglaltam jegyet egy 5 órakor kezdődő gyerek előadásra, mondván, hogy így legalább oda biztos bejutunk. Nem kellett volna, ki fog derülni, hogy miért. Ami azért szomorú, hogy még ingyen (nem kértek karszalagot se, csak regisztrációt) se volt telt ház,  de talán csak a gyerekelőadás nem volt olyan felkapott. Süni és a csillagok című műsor kedves mesének tűnt, bár mentségükre legyen szólva 4 éves kortól ajánlották. A leírás alapján gondoltuk, hogy a süni és az egérke lesz a mesehős, közben aranyosan bemutatják az alapvető csillagászati jelenségeket. Mondanom se kell a mesehősök igen aprócskák voltak, és igazán nem is voltak mesésítve, inkább csak odavetítve, akik annyi animálást kaptak, hogy jobbra balra mozogtak (mintha egy egérrel áthelyeznék őket), de azt is csak nagyon ritkán, és a háttér természetesen álló helyzetben maradt. Szóval mesének nem volt nevezhető. Közben egy bagoly (szintén aprócska, és egy helyben állt), előadta mi a nappal, éjszaka, föld forgás, hold, hullócsillag, galaxis, naprendszer, bolygók stb. csillagászati, földrajzi fogalmakat, olyan gyerekek számára teljesen ismeretlen fogalmakkal, hogy amikor fél füllel a Marcira figyeltem, én se értettem meg. Szerintem még egy alsós gyerek számára is nehézségekbe ütközik a értelmezése. Szóval Marci hamar megunta, jött a víz, a gesztenye, Marci pszt., maradj ülve stb. Utána már hiába jött érdekesebb, mondjuk a süniék légballonnal utaztak a csillagok között, vagy nagyban kivetítették a bolygókat, Marcit már nem érdekelte. Az se kötötte le, hogy mikor a csillagok mozogtak (ahogy múlt az éj), olyan volt, mintha a székünk mozgott volna. A csillagképnél még egy név felkeltette az érdeklődését, mert valamelyiket úgy értette, hogy gonosz, és jó hangosan nekiállt kiabálni, hogy HOL A GONOSZ?, HOL A GONOSZ?. Ha nem lett volna Marci, nekem még tudtak volna hasznosat tanítani (földrajz tudásomban nagy hiányosságok vannak), és úgy tetszett volna, de így eléggé elment a kedvem az egész naptól. Kicsit elnosztalgiáztam mondjuk, hogy mikor a Judittal először mentünk valahova Pesten, ez volt a célpont. A Deák téren találkoztunk, de még azt se beszéltük meg, hol melyik helyen. és akkor még mobilom se volt... Már nem tudom, mit néztünk meg, de akár lehetett volna ugyanez, csak éppen nem bagoly a mesélő... És úgy már mindjárt más a benyomása az embernek, mert jól bemutatták a csillagokat, csillagképeket, bolygókat stb., csak ezt az előadást nagyon rosszul alakították át gyerekekre. Marcival meg egyenesen gáz volt ez a műsor.

 

Így kicsit rosszabb hangulatba tanakodtunk, hogy a Természettudományi Múzeumba vagy a Fővárosi Nagycirkuszba menjünk. Tibi utóbbi mellett döntött. Még hozzá nagyon is jól. Pont időben érkeztünk (f7 körül), mert még akadt számunkra hely, nem a legjobb  helyen, de láthattunk mindent, igaz néha zavaró volt, hogy a humoristát csak hátulról figyelhettük. Ügyes volt, kikapott, szebben fogalmazva kihívott az első sorból egy pasit, és beült a helyére, majd még félmeztelenre le is vetkőztette. Szurkoltatott a nézőkkel, és nagyon ügyesen el tudta kapni még a tojást is, szóval jól szórakoztatta a közönséget. Tibit jobban, engem kevésbé, mert én inkább a többi produkcióra voltam kíváncsi. Láttunk lovastornát. Megállapítottam, hogy a Kanizsán látott Horse Revolution csapata sokkal jobban bánt a lovakkal, itt még a körbe járatással is gondok voltak, viszont a hátán tornázó gyerekek vetekedhetnek az ott fellépőkkel. Aztán jöttek az akrobaták, de mint kiderült egy díjnyertes gyerekcsapat, de mikor őket is csak hátulról láttuk, Tibinek mutogattam mennyi sok hely van itt, meg ott. Felkerekedtünk, de a csúnya nénik, nem akartok oda beengedni. De szerencsénkre legyen mondva, pont egy kényszer szünetet tartottak, megürült a nézőtér is, így végül a legjobb helyek egyikén várhattuk az elefántokat. És még pattogtatott kukoricával, innivalóval is feltöltekeztünk. 

 
Az elefántok kárpótoltak mindenért. Hihetetlen ügyesek voltak. Az egyik még fejen is állt!!! Fél lábon megállt egy emelvényen. Szóval miket meg nem tud csinálni egy elefánt. Sajnos vagy a szünet miatt, vagy egyéb okból, de pont az elefántokat rövidítették le, illetve egy légtornász lányt, akit nem bántam. Először lépett fel, 2 mutatványa volt, közben percekig hintáztatta magát, és borzasztóan látszott rajta, hogy nem biztos magában. Még egy akrobatikus tornás és egy sportgimnasztikás csapatot végignéztünk, majd jött a Makám koncert. A megszokott, szeretett számukat hallottuk. Bár egy nagy bakit elkövettek, hiszen ahogy a közönséget bevonták a felnőtteknek adtak feladatot, gyerekeknek nem. Ez mondjuk minket nem zavart, élveztük a zenéjüket. Ezt követően mi már készen álltunk az indulásra, de Marci még maradni akart! A trapézosokat, akik viszont hihetetlen ügyesek voltak, reptették egymást jobbra-balra, és még egy bohócot is bevetettek. Majd jöttek az artista iskola végzősei, akikkel a Savoya Parkban már találkoztunk. Most itt a tudásukat is megtekinthettük. Hihetetlen ügyesen repkedtek, dobálták egymást, szaltóztak. És ami meglepő, minden profi ki volt biztosítva, ők nem, csak egymásra vigyáztak, pedig időnként ők is voltak veszélyes helyzetben, pl. két emberen áll a harmadik és onnan szaltózik le. Egymást reptették ilyen ugródeszkán egy középső ember feküdt, majd még függőlegesen rárepült két ember. Ami érdekes volt az egyik tartóember egy lány volt, és inkább a fiúk (kisebb növésűek) repkedtek.Talán ők voltak az ilyen stílusú előadások között a legügyesebbek, leglátványosabbak. 3 óra maradás után úgy éreztük, hogy ideje mennünk. Marci is hajlandó volt az indulásra. Mikor kimentünk láttuk csak, hogy már az állatkertnél kígyózott a sor. Ekkor tudtunk igazán örülni annak, hogy időben érkeztünk. 

Marci már haza készült volna, aludni, így Tibivel tanakodtunk hova is menjünk. Haza a babakocsiért, végleg haza, vagy valamelyik másik múzeumba. Mivel a Deák tér elég központi hely, így oda mentünk, hogy gyorsan megnézzük a Földalatti Vasúti Múzeumot, az még talán Marcit is érdekli. Sok minden nem volt ott, elsősorban a mindenféle országból származó ellenőr ruhák voltak kiállítva. De akadt két nagyon régi földalatti kocsi is, amin talán még a Dédi utazhatott. Marcit ez igazán érdekelte, főleg az a kérdés izgatta, hogy ki vezeti? Ezt a maketteknél is mindig jól megnézte. Szóval végül nem bántuk meg, hogy tettünk egy kis kitérőt erre is. Pici múzeum, de a két régi kocsi látványáért megérte.

 

 

Amikor felmentünk a föld felé, két régi villamos kocsiba is belebotlottunk, az egyik éppen indult, így az eső elől felmenekültünk. Tibi egy régi álma vált valóra, hogy egy ilyenen utazzon. Már a Körtéren szemezett eggyel, de arra nem sikerült feljutnunk. Így tettünk egy kitérőt vele a Gellért-térre, majd vissza. Akadt rajta egy régi tábla is, azaz NE KÖPKÖDJ. Érdekes, hogy a 20. század elején még a dohányzás mellet a köpködés volt a probléma. (Ma meg ügye a telefon, szemetelés stb.) Azért a mostani helyzet talán jobb. Marcit nagyon érdekelte a vezetés, bemehetett volna  vezetőhöz, de ő inkább egy biztonságos távolságból csodálta.

Igazi éjszakai élet közepette, a belváros közepéről hívhattuk fel Hédókát, aki még szerencsére (kivételesen) nem aludt ilyen későn. Hédi azért kicsit bánta, hogy lemaradt az elefántokról, de megígértem, hogy a közeljövőben ő is megtekintheti őket, ha a Marcit így lekötötte  a cirkusz, biztos Hédinek is tetszeni fog.

Ismételt hosszas tanakodás után úgy döntöttünk, hogy 4 évente kijár nekünk is a szórakozás, így kivételesen nem Marci pihenését tartottuk szem előtt, hanem a saját szórakozásunkat. Így Lindától megtudtuk, hogy a Holokauszt Múzeumba nem kell órákat sorban állni és még a közelben is van. Ahogy terveztük Marci hamar elszunnyadt a hátamon. Még alig tettünk néhány lépést, Marci egy elég brutál videóra (amihez megfelelő zenét választottak) felriadt. Gyorsan kimentünk a kertbe, ahol bár az ölünkben kiterült, mint egy béka, de esze ágába se volt visszaaludni. Megpróbálkoztunk visszamenni, és egy nagyon érdekes előadásba, vezetésbe is belecsöppentünk, de sajnos Marcit annyira nem érdekelte, amit hamar tudtunkra is adott, így visszafordultunk a kertbe. Azért az emberi brutalitásról így kaptunk egy elég durva benyomást. Egyszer majd Marci nélkül, megfelelő lelkierőt összegyűjtve visszatérek.

Már Lindával közösen mentünk haza az éjszakába, hogy feldolgozzuk a nap során történteket.

Elmondhatom, hogy tartalmasan telt a Múzeumok Éjszakája, örülök, hogy útra keltünk. Lehet ebből is állandó programot csinálunk, mint a Gyerek Szigetből. Csak az a gond, hogy a kettő egy időre esik. Melyikről mondjon le az ember, most, hogy csak a Marci volt, az utóbbit hanyagoltuk el, de jövőre?