Mesefesztivál

Mesefesztiválra mentünk a Tétényi Művelődési Központba. Egyszer régen, nagyon régen, még Hédi baba korában jártunk errefelé. Halász Judit koncertre készültünk egy bababörze rendezvény keretében. Akkor csalódva távoztunk, mert a koncertre már nem volt jegy. Tapasztalatlanok voltunk, eszünkbe sem jutott, hogy előre kellene venni. Én olyan vagyok, mint az elefánt. Az ilyen rossz élményt egy életre megjegyzem, és bizony fejben tartom. De most valahogy nem ivódott belém, lehet, mert a börzén sikerült jó vételt csinálni?! De a lényeg, hogy Ildi emlékezett erre a napra, és felhívta a figyelmünket, hogy kellene jegy a bábelőadásokra. Felhívta a szervezőket, és bizony megtudtuk, hogy a délelőtti előadásra minden jegy elkelt, de a du. előadásra még van sok, mert az a nagyteremben lesz.

Így már délelőtt kilátogattunk a Művelődései Házba, hogy beszerezzük a jegyet és kipróbáljuk a népi játszóteret és az ugráló várat a kertben. Sajnos az idő nem volt túl kegyes hozzánk, és sikerült egy kicsit alul öltözködnünk. De ez valahogy a fiatalabb korosztályt nem zavarta.

Gyerek nem volt sok, talán pont a rossz időjárás miatt, de az ugráló várban a népsűrűség nagyobb volt a kelleténél. Hédi nagyon jó gyerek, nem tudom elégszer leírni, hihetetlen szabálykövető. És sajnos itt be kellett kiabálnom, hogy kövesse Domi példáját és lökje odébb, aki őt is odébb taszította, hogy elé tolakodjon. Nem hittem volna, hogy lökdösődésre fogom buzdítani a gyerekem, de ilyen esetben muszáj, hogy kiálljon magáért, mert különben kimarad a jóból. Azért Hédi inkább a szavakkal kelt versenybe, mert az egyik kislánnyal úgy akarták eldönteni ki mehet előbb, hogy melyikük idősebb (szerintem egy korúak lehettek). A kislány volt a leleményesebb, kis szócsata után faképnél hagyta a Hédit, besurrant a sor közepébe. Hédikém pedig továbbra is sokat várakozott a csúszáshoz.

Kicsit féltünk a népi játszótér elnevezéstől. Mert attól tartottunk, hogy kő, labda, patkódobálás lesz, gólyaláb és kugli gurítás. Persze ilyesmi is volt. 

 
De volt hordó lovaglás, 

kosár körhinta (sajnos most nem sikerültek olyan jó képek),

 

dió törő (lényege, hogy egy csőbe legurítunk egy golyót, és mikor kiesik, rá kell ütni egy klopfolóval), csúzlizás (lyukba betalálni vele a labdát), horgászás, 

béka reptetés (rá kellett ugrani a deszka egyik oldalára, a másikon meg elrepült a béka), babáknak kirakó (ahol a fejeket és az állatokat kellett húzkodni) és még sok más. 

Ezek között azért akadt sok érdekes játék kicsiknek és nagyoknak is. Sajnos pl. se nekem, se Tibinek nem sikerült rácsapni a golyóra, pedig próbálkoztunk egy darabig. Marci pedig a horgászásnál, inkább kézzel horgászott, de mint említettem, nem éppen verőfényes napsütésben.

Én sajnos sokáig nem tesztelhettem ügyességemet, mert Marcit sokkal jobban érdekelte a benti pici, baba játszóház, ahol jó nagy tumultus volt, csak ellentétben az ugrálóval, a kisebb korosztályból. Így meg kellett küzdeni a játékokért, és ismerve a kicsi fiam, egy kicsit féltem, baj lesz, ha valaki megpróbálja elvenni a játékát. De szerencsére mindenki megúszta ép bőrrel, Marci mindenféle támadás nélkül megvédte a kiválasztott játékokat. Sőt rengeteg ideig eljátszott néhány papírdoboz lifteztetésével.

Otthoni ebéd és szieszta után délután a Nefelejcs Bábszínház előadására indultunk. Most a Kippkopp és a kipikopik bábelőadást néztük meg tőlük. Kb. 1,5 éve már volt szerencsénk ehhez a társulathoz, így tudtuk mire számítsunk. Nem olyan színvonalas előadásra, mint mondjuk a Kolibri Színházban, ahol már láttuk a Kippkopp gyermekei c. előadást, de azért jó időtöltés a gyerekeknek. Ők még nem nézik ilyen kritikus szemmel a darabokat, át tudják magukat engedni egy kevésbé színvonalas, nem olyan profi előadásnak is. Arról nem beszélve, hogy Kippkoppból sosem elég. Marci már tapasztalt színházba járó, Blanka beavatása most történt meg. Kippkopp meséit pedig mindenki ismeri a családba. Így már nagyon vártuk, hogy elkezdődjön az előadás. Tibivel még kicsit tanakodtunk, hogy Marcira adjunk-e gumi bugyit, de mire döntésre jutottunk, besötétült minden. De Marci ügyes fiú volt, így szárazon maradtunk mind a ketten.

A mese egyébként két Marék Veronika könyvből állt össze: a Kippkopp gyerekei és a Kippkopp, hol vagy? című mesékből. A darab nagy részében a mesekönyveket követték, szinte szóról szóra. Hédi gyakran mondta is, hogy mi következik. Ahol a könyvben egy kis fantázia kellett, azt most kivitelezve láttuk pl. Tipptopp egy szálkát húzott ki a kisegér kezéből. Most nem volt olyan vicces szereplő se, mint a Marci és az Ezüstmackóba a hóember. Illetve egy kisegérrel próbálkoztak, de ő nem volt olyan meghatározó karakter. A fülbemászó énekek is elmaradtak. Úgy éreztem, hogy tömegesen adják elő a Marék Veronika meséit, és erre a darabra már nem jutott annyi idő, így nem lett annyira kidolgozott, ötletes. Inkább csak bábokkal eljátszották a könyvet. Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy ha sok időnk lenne (megvarrnánk a bábokat), vagy sok pénzünk (megvennénk), otthon hasonló módon mi is elbábozhatnánk a meséket. Mi is kívülről fújjuk Kippkopp történeteit. Sok hozzáadott érték pedig itt se volt. Hédi imádja, ha az állatai beszélgetnek (egyik szerepben ő, másikban valamelyik felnőtt áldozat), Marcit pedig újabban azzal lehet motiválni, hogy ha valamelyik kedvence beszél vele. Pl. Marcit hagy nézzem meg, milyen ügyesen fürdesz, vetkőzöl stb.. És ilyenkor megcsinálja. A kedvenc ezután megdicséri, és Marci nagyon büszke magára. Pedig tudja, hogy én beszélek a kedvenc nevében, mert figyel engem is. Szóval a gyerekek élvezték az előadást, Marci mindig kiabálta, éppen melyik szereplőt ismeri fel. Figyelt. Már csak a legvégén kezdett el ficánkolni, mikor ráunt a Kippkopp famíliára, és inkább új dolgokat ment volna felfedezni. Hiába Marci nem az a nyugton ülő típus, akit órákra leköt egy foglalatosság.

 
Az előadás után meg lehetett simogatni az egyik Kipikopit. Marci alaposan megtanulmányozta a báb működését is. Sőt még az előadó hölgy bevonta olyan kulisszatitkokba is, mint pl. hogyan lehet a bábu sapkáját ide-oda mozgatni, eltűntetni.

Délutánra még egy kis kinti játékot terveztünk, mivel a programfüzet alapján még lett volna rá 1 óránk. De sajnos már csomagolták a népi játékokat, gondolom a rossz idő miatt, pedig mi délutánra már jól beöltöztünk. Így a gyerekek csak pár percet élvezhettük az éppen még el nem pakolt játékokat.

Ennek ellenére tartalmasan telt a nap, örülök, hogy rábukkantunk erre a programra is.