Végre eljött a nagy nap!!!

Aki nyomon követte Hédi úszó történetét, tudja, hogy voltak mélypontok, amikor úgy voltam vele, hogy Hédi nem odavaló és hagyjuk abba az egészet, majd megpróbáljuk egy év múlva. Sokszor összevesztem vele, egyszer nagyon komolyan, pont mielőtt elutazott anyuékkal síelni. Nem is beszélt velem telefonon. Tiszta stresszes voltam, mert annyira nem érdekelte az egész, hogy amíg az oktató próbálta elmagyarázni nekik a feladatot, ő a víz alatt ficánkolt. Ő volt a legbénább (tényleg) a csoportba és ami a legrosszabb, nem is zavarta. Nem törte magát, lényeg csak az volt, hogy vízbe lehessen, minél többet a víz alatt. Ezek után az oktató hiába strapálta magát, hogy víz felett tartsa úszáskor. Sok-sok fenyegetés után (hogy nem veszünk még egy bérletet), ilyenkor 1-2 alkalommal mindent beleadott, elkezdett ráérezni a dologra. Látványosan fejlődött. Hason már gyorsúszás láb-kéztempója ment (1 levegővel), hátúszás lábtempóját is kapisgálta. Aztán jött a következő válság, elment az oktató, több, mint fél év után visszarakták őket a tök kezdők mellé, akik még a fejüket se tudták berakni a vízbe. Sokan voltak (min.15-en biztos, ebből a fele tök kezdő, 3-an jobbak), a jobbakra legtöbbször kevés idő jutott, inkább csak más feladatot kaptak. Óra nagy részén a tök kezdőket húzkodták. 1 hónapig tartott a türelmem, úgy éreztem tennem kell valamit. Bár az oktató azzal biztatott, hogy csak egy kicsi hiányzik neki a következő csoporthoz, de hetek elteltével azt láttam, hogy Hédi szépen lassan visszafejlődik a kezdőkhöz és úgy úszott, mint a legelején. Már a lábtempó se volt jó. Újabb összeveszés, és csoport váltás. Későbbi csoportba  (ami hátránya, hogy már fáradtabbak), de mindig 10 alatti létszámmal. Ide is jöttek tök kezdők, de az oktató úgy osztotta el a feladatot, hogy vannak kezdőknek való, de volt, mikor mindenki már kartempózott. Aktívabbnak éreztem az órát, kevesebb holt idővel. Láttam, hogy a célja nem csak az, hogy a kezdőket felhozza, hanem, hogy Hédiéket is felfejlessze a következő csoportig.  És lám Hédi, én se tudom hogyan, de tegnap olyan gyönyörűen úszott háton (tökéletes kar-lábtempóval), hogy csak ámultam, bámultam. Óra végén pedig Ádám bácsi is úgy érezte, Hédi megérett a továbblépésre. Nagyon büszke vagyok rá!!! Még nem tudjuk hová megyünk. Domi miatt még kötöttek vagyunk a 6 órás oktatáshoz, de talán beférünk Ricsi bácsi csoportjába. 

Úgy ledöbbentem Hédi gyönyörű úszásán, hogy elfelejtettem felvenni, de majd pótolom.:)

Magamba pedig azt érzem, hogy lassan lehagy a lányom:) Eddig azt hittem, tudok úszni. De mikor egy órán a mellúszást (az én úszásnemem, mert nem kell hozzá erő) tanulták, semmi köze nem volt ahhoz, amit csinálok. Azóta figyelem Ricsi bácsi mellúszás oktatását (mellúszó olimpikon), ő is úgy tanítja a haladókat, nem csak a lábtempó ráéreztetésének első lépése volt. Szóval, ha már a gyerekek lehagynának, én is beiratkozok egy-két órára:D

Marci pedig már aktívan jelentkezik, hogy ő is akar járni. De sajna még nem éri el a magasság limitet, és nem hinném, hogy bátran végigcsinálná a feladatot. Bár ki tudja. Megígértem neki, hogy ha a Hédi átkerül a jobb csoportba, mehet (ne ő húzza vissza a csoportot addig). Ez megtörtént, de még mindig nem vagyok meggyőződve, hogy oda való. Valamelyik hétvégén megnézzük, kilóg-e a feje már a vízből, és mit csinál, ha próbálom húzkodni a víz tetején (Karosba nem engedte). Legkésőbb az úszótáborba kiderül, oda muszáj mennie, mert nem tudok mit csinálni velük, amíg zárva az ovi.

Kíváncsi vagyok Hédi, hogy fogja bírni Ricsi bácsi kiképzését:)