Első focimeccs

Szombaton focimeccsen jártunk Hédivel és Domival. Életük első (foci)meccsén :) 

A futballkártyákat még október elején kiváltottuk Hédinek, Marcinak, Dominak és Blankának is, amikor azzal riogatták az embereket, hogy október 15-e után már csak ellenérték fejében lehetséges :) 

Hédi és Marci irtó büszke volt, mindenkinek - még idegeneknek is - azzal dicsekedtek, hogy megyünk kiváltani a focikártyát, hogy tudjunk menni meccsre.

De akkor már elég hideg volt, az első néhány tavaszi meccsen szintén, így a meccsre menés idejét most láttam elérkezettnek. Megnéztem a menetrendet, és mivel nem nagyon játszik a Dunaújváros a tavaszi szezonban már Bp.-en, így egy olyan meccset választottam, ami korai időpontban van, plusz semmi egyéb program nincs a gyerekeknek (Ildivel és Szabival egyeztetve).

Végül csak a két nagyon vállaltam be, így hogy haza kellett hozzá utazni Dunaújvárosba.

Blanka elég hamar túltette magát rajta, hogy nem jöhet, megígérte neki az Ildi, hogy cserébe majd hozunk valamit, ellentétben Marcival, aki indulásnál eléggé kiakadt, sírt a kapuban és azt mondogatta, hogy buta vagy Linda. 

Végül olyan korán nem tudtunk indulni, mert Dominak még valamilyen focibemutató volt itt a kerületben, de azért ebédre hazaértünk. Az utazási időt még úgy is sokallották, hogy gyorsjárattal mentünk, de azért jól eljátszottak és veszekedtek (ki hány percig játszott) a telefonomra letöltött memóriajátékokkal meg valamilyen wash pets nevezetű alkalmazással.

A meccs. 

Először a napos részre ültünk, mert Domi mindenképpen közel akart lenni a pályához (azért arról sikerült lebeszélnem, hogy a legelső sorba üljünk), de még el sem kezdődött már majdnem hőgutát kaptunk, Hédi csak a földet bámulta, mert nem látott semmit a naptól, azt se akartam, hogy leégjünk, végül nagy nehezen sikerült rávennem Domit, hogy üljünk feljebb, miután a Tőzi megígérte neki, hogy ha nagyon távolinak találja visszaül vele. 

Dominak nagyon tetszett, végig kommentálta, habár az alapfogalmakkal még nincs teljesen tisztában, plusz "MEXI"-t (Messit) hiányolta, és a magyaroknak akart drukkolni  (otthon készített egy magyar zászlót, amit Ildinek olasz zászlóként sikerült felragasztania egy hurkapálcikára :D).

Hédinek elég sokáig tartott feloldódnia, már azt hittem nem is fog neki tetszeni, pedig tv-ben néhány meccset már néztünk együtt. Úgy a harmincadik perc tájékán már megnyugodtam, hogy Hédi is jól érzi magát :) 

Jókat nevettek, főleg azon, hogy a bíró nem adott sárga lapot az első félidőben, pedig volt egy-két kemény szabálytalanság, meg a "gyerünk GYEREKEK, Újváros veletek" szurkolói rigmuson hiszen "nem is gyerekek játszanak!" :D, szünetben táncoltak a zenére, második félidőben már inkább azzal voltak elfoglalva hogyan vágjanak furcsa fejeket :) És mikor lesz már gól?! Ami nem lett, 0-0. 

Domi teljesen ki volt akadva a szurkolóktól, nem csak attól az egy daltól, hanem az összestől. Zavarta, hogy hangosan drukkolnak :D Szerintem meg pont neki való volt, mert a végén a kedvenc artikulátlan, eltorzult beszédstílusában ő is kiabálta már, hogy Újváros :)

Meccs végére apu értünk jött, lementünk a Duna-partra, megnéztük a madárlest, a játszótér kipróbálására sajnos nem volt idő.

Otthon még kicsit lementek a kertbe játszani, várták a vonatot (persze pont akkor nem jött), közben Dédi mama és papa is befutott Balatonról, úgyhogy kicsit velük is találkozhattak. Vacsora után pedig visszaindultunk Budapestre.

Nem tudom a két kisebbet mikor fogom elvinni, mert szerintem őket még nem kötné le semennyire, elrohangálnának a székek között 90 percet, legfeljebb egy olyan meccsre, ami engem sem érdekel túlzottan :)

Legközelebb majd itt Budapesten :)