Huba fejlődése olyan mértékű, hogy néha én is megdöbbenek. Eddig nem voltam biztos, hogy bizonyos jelzései tényleg tudatosak. De egyre biztosabb vagyok benne, hogy kommunikál. Rengeteget dumál. Előfordul, hogy mondasz valamit, és ő ugyanazzal a hanglejtéssel elmondja "ugyanazt". A ba-ba-ba, pa-pa-pa, de-de-de már hónapok óta a spalettán van. Ba-ba-ba-t akkor mondja, ha panaszkodik. Apa-t mond, aja-t (ez lennék én), ez amiben bizonytalan vagyok, hogy nekünk mondja-e. De biztos ezt mondja. Sokat brümmög még mindig. Ha enni akar, akkor úgy csinál, mint egy halacska (tátog). Ha elég neki rázza a fejét. De fejét rázza akkor is, ha a nagyokkal bohóckodik.
A főzelékeket szépen eszi (kétszer kap egy nap). Szerintem átlagba 300 ml-t megeszik. Mióta megjöttünk síelésből, már tényleg tátog, nem kell tömni, kijátszani. A gyümölcs, továbbra se csúszik, kivéve a banán. Buláta továbbra is hihetetlen mennyiségben fogy. És persze a tejcsim is fontos táplálék még neki.
A popsi érzékenysége is csökkent, így nappal legtöbbször mosható pelusba van. Fő a környezetvédelem.
A kukucskálós játékokat egyre ritkábban játsszuk. De még most is fülig ér a szája, ha pl. ő az asztal alatt van és bekukucskálok hozzá. Nagyon szereti, ha puszilgatjuk/vagy csak majdnem megérintjük, fürdetés után sokat kacag ilyenkor.
Még mindig tart a ledobálós játék. Amíg Marci karatézik, én csörgőszedő üzemmódba lépek. De fürdésnél is le kellett rakni a kiskádat a földre, mert nem elég, hogy kidobálja a játékokat, de nézi is a zuhanást és ehhez ki is hajol. Ha nagykádban fürdenek a nagyok, akkor ő is csatlakozik hozzájuk. Ilyenkor Hédi ölébe ül, mert még eldől egyedül.
Papírt ügyesen tépi, persze jó érzéke van kiválogatni, hogy mi az ami esetleg kell is még, tuti azt cincálja, rágja meg.
Ha tilos dolgot talál (pl. papucs), kis ideig vár, ránéz az emberre, hogy szabad-e, és ha nem érkezik reakció, akkor elkezdi csócsálni. De látszik rajta a kérdő tekintet.
Rámol, már nem csak a fiókokat, hanem a szekrényeket (ahol eléri a fogót), mosógépből... Koszos zoknit előszeretettel szereti rágni, ilyenkor a Marci majd megpukkad a nevetéstől.
Mozgása lassabban fejlődik. Mondjuk egyre többet és szabályosan mászik. Stabilan még mindig csak a két lába között ül, de ilyenkor már nem kapaszkodik semmibe. Azért most már átraktam a sportülésbe. Bár állni nem áll, de térden viszont rengeteget van, persze kapaszkodva. Nagyon szereti pl. az oroszlános játékívet. Játszik minden részével. Másik nagy kedvenc Marci nagy tűzoltóautója, abból is a tömlőt sok-sok percig képes elrágni. Egyszer-egyszer feláll, pl. a kád szélére dőlve/játéktárolónak támaszkodva, de még még nagyon gyenge lábakon áll.
A könyveket szereti nézegetni. Duplo építmények szétszedése szintén a kedvenc időtöltései közé tartozik. Még mindig mindent kostól, inkább az a fő tevékenysége. Az apró játékokat eldobálja, néha már egész messze repülnek a kockák.
Nagyon szereti a lovagoltató játékot, Hédivel rengeteget "sima út, sima út"-azik. Hédi mostanában rászokott, hogy cipeli is. Nagyon aggódik érte. Leesett egy gyöngy és hisztérikusan utasított mindenkit a keresésre, nehogy megfulladjon tőle Huba. Hédi gyakran visszamondja, amit hall. Jajj, de cuki, olyan édes stb. Vicces ilyen kis/nagygyerek szájából.
Marci erőszeretettel építi neki a kuckót. Marci irtó féltékeny rá. És nagyon szeretné, hogy Huba nagyon szeresse, puszilja, öleli, cibálja, amit persze Huba nem vesz jó néven. Viszi neki a jó kis labdát, zenél neki, vigasztalja.
Nem érzékeny. Kis koccanást fel se vesz, picit hümmög. Ha piszkálják, vagy akar valamit, akkor hangot ad. Oda jön hozzám, lábamba kapaszkodik, hogy vegyem fel. Ha nem teszem, keservesen sírva fakad. A kiságyat már rövid ideig se tűri, pedig ott gyakorolhatná az állást. Panaszkodik. Ha nagyon megüti magát, akkor viszont kiereszti hangját. De alapvetően még mindig mosolygós baba. Mindenkinek örül. Hálás, ha foglalkoznak vele. Ja és, hihetetlen türelmes. Tűri az orrszívást is. Nem mondom hogy, élvezi, mert a fejét próbálja elvenni, de nem sír, és nem is kell "ráülni", elég ölbe venni hozzá.
Sajnos a nagyok hazahoznak mindenféle nyavalyát, de ő is sokat van villamoson, emberek között, így már a lázcsillapító és az orrszívó gyakori vendég. A hörgés (karácsonykor olyan volt, mintha dorombolna) enyhült, de ha kicsit megfázik rögtön visszatér. Már nem tömjük gyógyszerekkel. Inkább hiszem (orvos mondta), hogy porc éretlenség, és próbálok nem aggodalmaskodni ezen. De lassan jön a jó idő és talán már végetér ez a taknyos időszak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése