Nyárliget környéki élmények

Élményfürdő, óriáscsúszdák, vidi, vadaspark, biciklizés, azaz rengeteg élmény várt ránk a pünkösdi hétvégén. Már említettem, hogy Anyu 60. születésnapjára egy Soproni családi nyaralást kapott tőlünk.

A főhadiszállás végül Nyárligetre került, mivel anyu nem akart Hotelbe lenni, csak a családdal akarta körbevenni magát, annak minden előnyével és hátrányával. Nem mondom, hogy morgás, zsörtölődés nélkül telt a hétvége :) Egy családi házat (Sára Lux) béreltünk ki, mely tényleg tökéletesen megfelelt erre a célra. Mint elsőnek érkező jogán lefoglaltuk az elszeparálható apartmant, így külön lakrészen élvezhettük az alvást. Ilyen bababarát helyet még életembe nem láttam. Külön játszószobával is rendelkezett, mindenféle játékkal. Babajátéktól kezdve a szerszámokig minden megtalálható volt benne. Csak hozzánk tartozott, nem kellett más gyerekre is tekintettel lennünk. Huba órákig eljátszott csöndben, csak időnként rá kellett nézni, hogy megvan-e még. A kerthez is tartozott egy kincsesbánya, hatalmas trambulin, csúszda, homokozó, tuti játékok, de ezt annyira nem tudtuk kihasználni.

Hiába május közepe, az időjárással nem volt olyan nagy szerencsénk. Első nap fedett programot kellett választanunk. Így Ausztriába (Lutzmannsburg) mentünk a Sonnentherme élményfürdőbe. 

Igazán gyerekbarát helynek bizonyult. Eddig csak az ikeában láttam játszóbirodalmat az éttermi résznél, itt pedig már az öltözőbe egy kis játszórész fogadott bennünket. Amíg lecuccoltunk, összeszedtük magunkat a pancsolásra, a gyerekek (értsd Huba is) tökéletesen elvoltak. Még Marcinak se jutott eszébe nyitogatni a szekrényeket, vagy szóba elegyedni idegenekkel. Hubát se kellett tartani, ilyen még tényleg nem volt. Medencékből sem volt hiány.

Baba és gyerekmedence megszámlálhatatlan mennyiségben készült. Volt baba csúszdás medence, ami Hubának annyira nem jött be. Volt kisvízű medence, ahol Huba órákig élvezte a járás tudományát. Úszógumival pont leért a lába, és szabadon közlekedhetett állva, nagyon élvezte a szabadságot. Volt ott egy kis szökőkút, azt is sokáig próbálgatta, az se zavarta, hogy az arcába spricceli a vizet. Cuki volt. Volt kis bokáig érő víz, mint Karosba, hasonló játékokkal (pl. hinta), ahol Hubus szabadon mászott, nézelődhetett, figyelt. Itt be kell vallanom, hogy önző módon, Huba a nap nagy részében le volt passzolva. Most mi is kihasználtuk a nagyszülők előnyeit és anyuékra bíztuk a legkisebb gyermekünket.

A nagyobbakra is sok minden várt. Volt hullám medence, relax medence (ahol csak pezsgőfürdő volt, itt lehetett úszni, játszani), ugráló medence, sodrás (ide el se jutottam) és rengeteg csúszda. És ez még csak a benti rész volt. Kint sok időt nem töltöttem, de ott is volt jópár medence és mindenféle szárazföldi játék (háromkerekű biciklik, mint az Eleven parkban, csúszdák). Itt az egyik medencébe mászófal is volt, ahol Hédi felmászott a tetejére, ahonnan bele lehetett ugrani a vízbe, sőt ugrótorony is. A bevállalós lányunk a papával képes volt leugrani 3 m magasból. Sajnos (szerencsére?) nem láttam, de nagyon büszke vagyok a bátorságára.

A legkevesebb időt a vízben töltöttem. Én a csúszdákkal voltam elfoglalva. Volt cipelős rövidebb úszógumis csúszda. Hédi ezt nagyon élvezte, főleg mikor az ölembe csúszott, mert akkor jó gyorsak voltunk és nem kellett liftbe szállnia. Volt hosszabb, rövidebb vizes csúszda, ezen nem sok időt töltöttünk, mert voltak jobbak is, mint pl. óriás csúszdák (lift vitt fel a tetejére) és az épület körül csavarodott. A kedvencem a három személyes gumis csúszda volt (270 m hosszú). 3 vagy 4-en beszálltunk és úgy csúsztunk, közbe forogtunk, néha háttal mentünk. Nagyon klassz volt. Volt hosszú (202 m) csúszda, melynek egy része sötét, és néha világít a tetején egy-egy pötty lámpa, vagy az oldalán. Marci is le mert rajta egyedül csúszni (igazi hős), így onnantól kezdve Blanka lett a partnerem. Az első csúszásunknál még egy versenybe is beszálltunk véletlenül. És Marcival (Marci & Mama's) a 3. helyet el is értük:) Kaptunk sok kacatot, amivel Marci mindenkinek eldicsekszik. Hédi szomorú is miatta, mert ő helyezés híján "csak" gumicukrot és oklevelet kapott... És még volt rengeteg más minden, ahova el se jutottunk. Tartalmas nap volt, hamar eltelt, még maradtunk volna, de másnapra való tekintettel f8-kor zárórát kellett fújnunk.

Másnap vita volt az aznapi programról, de végül anyu döntése révén az osztrák familyparkba mentünk, azaz vidibe. Szégyenszemre Magyarországon még egy nyamvadt vidámpark sincs, még ezért is el kell külföldre utazni. A sok hinta miatt sajnos kicsit kipipálósra sikeredett a nap. Mindent ki akartunk próbálni. Ha nem volt hosszú sor, és kedvünk is volt, akkor még visszaszaladtunk egyszer, kétszer, háromszor. De az már necces volt, mert az idő csak úgy haladt előre. Mivel reggel Karcsi és Apu úgy nyilatkozott, hogy ők nem szeretik a hintákat és a vidámparkot, ezért meg is nyerték Hubát és Danit, hogy mi kedvünk szerint próbáljuk ki a szédületes játékokat. A délután során azért meggyőződhettem róla, hogy ők is szívesen felültek a játékokra, és szerintem még élvezték is.

  

A legmeglepőbb az volt nekem, hogy a picik is nagyon bevállalósak voltak. Bár a legdurvábbakat Blanka a mérete miatt kihagyta, de Marci is minden szó nélkül felült a pörgő, forgó, repülő, zuhanó alkotmányokra. A hatalmas hullámvasút után mi volt Marci baja?! Hogy ilyen hamar vége van?! 18 m magasról szinte lezuhantunk. De az alma lánchinta, vagy gyorsan forgó hordó, a gyorsan köröző léggömb se fogott ki a bátorságukon. A madárijesztőtől se rettent meg senki, ahol a szabadesés érzését próbálhattuk ki. A hintázó hajón (ami Bp.-en is volt) még kapaszkodni se akartak, pedig a végében ültünk.

A Hubuska és Dani is kipróbálhatott néhány dolgot. Pl. Old-Timer convoyt, kisvonatot, az erdei vonatot (vaddisznó hátán utaztunk), traktort stb. Marci nem kérdőjelezte meg magát, neki a kedvence a traktor volt. Még a pedállal a sebességét is változtathatta, de a kormányt Huba is élvezettel tekerte. Mondjuk vicces volt, amikor az ugráló békás játéknál a bácsi hozta Hubának is a mérőfát, hogy eléri-e a megfelelő magasságot:) Sajnos nem mentünk át.

Az egész vidámpark négy tematika (paraszt gazdaság, meseerdő, kalandsziget/vizi világ, fantázia) köré sorolódott, de azért ez inkább vidámpark volt, mint mese sziget. A Disneylandbe úgy éreztem, mintha egy mese birodalomba varázsolt volna a jó tündér. Itt ez az érzés nem volt meg. Bár voltak nagyon kidolgozott jelenetek, mint a Bärige Pirattenband (három mackó zenélt, még az ujjukat is mozgatták), vagy a törpék a bányában, ahol a harkály is kopogott, a madár fiókák csipogtak, a farkas előbújt az ágy alól, a békák énekeltek, a süni az egérrel táncolt stb., minden mozgott.

A vizes részen nem is próbáltunk ki mindent, már az első játéknál eláztunk, ahol a cél az volt, hogy úgy kormányozzuk fel-le a halat, hogy a víz kilövést elkerüljük. A csónakos vízi csúszda érdekében Hédi még a fagyit is kihagyta.

Messze a legjobb a Leonardo Da Vinci "tervezte" repülő volt. Hédivel sikerült az első helyet elfoglalnunk, így tényleg olyan volt, minta repülnénk 22 m magasan, néha mintha lezuhannánk a vízbe. Azt hittem Hédi megfutamodik (Domit fel se engedték), de nem, sőt a kezdeti félelem az arcáról hamar eltűnt. Láttam milyen rettegve ült be, de aztán még élvezte is. Azért pörgetni és mozgatni én sem mertem magam:) Sajnos itt sokat kellett várni, így egyszeri élvezet volt. Nekem a másik kedvencem a patkányos hullámvasút volt, itt nem csak fel-le, kanyarodva mentünk, de hirtelen irányváltások is voltak, amiket én nagyon szeretek.

Sok mindent kihagytunk (meseerdő egészét, de a játszótereket, vizes részt is szinte egészen), ha egyszer visszatérünk még lesz újdonságban részünk.

Hétfőn jött apu programja a biciklizés. Bár a csapat kettévált, apu és Tibi az egész tavat, mi csak egy 40 km-es kört tettünk meg. Pamhagen közelében található Sztyepp Vadasparkban volt az első célunk. A piciknek szerintem ez elég is lett volna, Blanka az eddig vezető úton már végig bőgött, innentől pedig Marci váltott csiga fokozatra. Bár eltöltöttünk itt néhány órát, azért még ellettünk volna itt egy jó darabig. 

A vadaspark önmagába szerintem nem volt rendkívüli, tipikus állatok voltak vadasparki környezetben. Sok állatot nem is lehetett látni, mert elbújtak. Pl. hiába volt kilátó, ahonnan megtekinthettük a farkasokat, ha ők jól rejtőzködtek a környezetükben. Az elején vettünk hamit az állatoknak, ami mint kiderült kukorica volt, és leginkább a vaddisznók örültek neki, a többiek rá se hederítettek. Az elején a ragadozó madarakat nézhettük meg, de a zsákmányuk (napos csibe) sokkal jobban érdekelte a fiúkat. Akadt még őzike, medve, hiúz, madarak, magyar háziállatok (bivaly, mangalica, szürke marha), vaddisznó stb. 

A kedvencem a csacsik voltak (ki gondolta volna). Akadt kis csacsi és albino is. Láttunk csíkos vaddisznó babát és hagyományos kis disznót. A disznóknak volt talán a legjobb helye, rengeteg sár, amit ténylegesen élveztek is. 

Nagyon kellemes környezetben sétálhattunk. Erdei ösvények, mellettünk patak csordogált, kidőlt fák, amik a játszótér mellett nagyon jó mókának bizonyult a gyerekek számára. Az állatsimogató itt se volt nagy cucc, be kellett érni a kecskékkel, ahol a kicsik persze elbújtak, pedig Marci és Domi mindent megtett, hogy elcsalja a kis jószágokat. Az ebédet még itt töltöttük el, majd mentünk tovább a Fertőújlaki kilátóhoz. Itt persze a forrócsoki és a játszótér nagyobb vonzerőt jelentett, mint a kilátó. Így utóbbi helyet már csak a bicikliről nézhettem meg, pedig a tó tele volt madárral. Egy kicsit jó lett volna itt is elidőzni, figyelni az élővilágot, de már mindenki sietni akart haza. Tény, hogy hideg volt és a két kicsi folyamatos biztatásra szorult, és egy elázáson (eső) is túl voltunk. A Lászlómajorság is eredetileg kitűzött célok között szerepelt, de ezt is már csak kívülről tekinthettem meg a híres Kócsagvárral (Fertő-Hansági nemzeti park épülete) együtt. Sarródot elérve, már otthon éreztem magam, hiszen a szállást keresve ezen a településen bolyongtunk nem kis időt. 

Fertődön még a kastélynál megálltunk, körbebicikliztük a kastély kertjét, innen pedig igyekeztünk a szállásra. Ezzel a túrával megdöntöttük Marci biciklis rekordját 42 km, 12 km/h sebességgel. Túlesett élete első biciklis teljesítménytúráján:) A nagyoknak ez a táv már meg se kottyant.

A hétvége véget ért, az iskolában pedig Hédinek másnap helyt kellett állnia, mennünk kellett haza. Bár a Fertőtónál tavaszoltunk, a tóból és a nemzeti parkból láttuk a legkevesebbet, hagytunk itt is bőven látnivalót. Talán még egyszer visszatérünk.