Első betegség

Sajnos minket is utolért a betegség. Tudom, hogy elkerülhetetlen, hogy a Hédi ne legyen beteg, de azért jobban örültem volna, ha még kicsit korosodik és utána esünk túl az első igazi betegségen.
Már élete során párszor ránk hozta a frászt, mikor nem evett 12 óráig, mikor megkapta az első oltását és azt se tudtuk, hogy kell lázat mérni fenékbe, nemhogy a kúpot beadni, mikor az oltástól hasmenése volt és nem hízott, és diétára lettem fogva, mikor éjjel kihányta a brokkolit, mikor rátekeredett egy nem tudjuk mi a lábujjacskára és teljesen bevágta és feldagadt és azt se láttuk teljesen, hogy le sikerült-e varázsolni róla. Hát azt hiszem ennyit tudok felsorolni.
Most pedig, több, mint egy hete náthás. Az egész az Ilditől meg a Domitól indult. Az Ildinek kezdett a torka fájni, aztán a Dom-domnak az orra folyni. Aztán mikor először "munkába álltam", azaz bementem fél órára a tanszékre, az Ildinél hagytam megőrzésre. Szegény maszatkán végigbőgte az egy órát, amíg nem voltam ott, pedig az Ildi mindent bevetett, szegény Domika, meg a kiságyba játszva tűrte, hogy az Ildi a Hédit nyugtatgatja. Azóta, ha be kell mennem, a Tibinél hagyom az egyetemen fél-egy órára, ott jobban bírja a hiányomat, vagy ha sírna a Tibi tudna szólni. Aztán a Domika is többször ránk lett bízva, ő valahogy jobban elvan velünk (kivéve este). Szóval sokat együtt voltak és múlt kedden már a Hédike orra is folyt. Nagyon nem foglalkoztunk vele, használtuk az orrszívós porszívót, de ennyi. Aztán múlt pénteken hazajöttünk Kanizsára.
Szegény Domi vasárnapra belázasodott, és mivel estére se ment le a láza, szúrit kapott, pricnicelték, meg hűtőfürdőzték. Aztán hozzánk is elért a baj, Hédikének is keddre hőemelkedése lett. A doktornéni még bízott benne hogy vitaminokkal, nurofennel, és orrcseppel megússzuk, nem kell antibiotikum. De sajna szerda reggelre már be is lázasodott. Ismét mehettünk vissza. Hédi kapott antibiotikumot, mert már a mandulái is begyulladtak, szegény Domikát meg benn is fogták a kórházban:(. Először azt hitték tüdőgyulladása van, de hála Istennek "csak" hörghurut. Azért szegény kap infúziót, hogy ki ne száradjon. Meg gondolom vizsgálgatják. De ahogy a Karcsi elmondja, Dom-dom nagyon bátor, és nagyon jól tűri a megpróbáltatásokat. Nem úgy, mint a Hédi, akinek kemény küzdelem a gyógyszerek beadása, a lázmérőzés stb. Persze megértem, mert tényleg abból áll a napja, hogy valamit a szájába, vagy orrába tömnek. Hiába ízesítik ezzel-azzal, a babáknak nem ízlik. Egy embernek le kell fogni, eldönteni, mert egyből kiköpné. Most már így is olyan szintre jutott a Hédi, hogy órákig tudja gurgulázni a torkán a lötyit és mikor felemeljük kifolyatja a száján. Hiába, okos a baba.
Azért reméljük hamar túljutnak a betegségen. Bár tegnap már rajtam is kijött és estére belázasodtam, de én mára már jobban vagyok.

Első névnap

Ha már itt a névnap azzal kezdem, hogy is kapta a Kisasszony a nevét.
Nehéz volt a lánynév választás. Mivel nem tudtuk biztosan, hogy fiú, vagy lány lesz, ezért mind a két nevet ki kellett találni. (Hédi ügyesen rejtőzködött mindvégig, először az UH-n befeküdt a medencémbe. A doki erős csapkodással próbálta kimozdítani onnan, nem sok sikerrel, ezért csak tippelte, hogy lány. A második UH-nál pedig szépen hasra fordult. A doki közölte, ne is kérdezzem micsoda, mert esélye sincs látni.) A fiú név könnyű volt, Marci (Márton) lett volna, ezt el is árultuk mindenkinek.
A lánynévnél nehéz volt a kompromisszum. Apának, ami nevek tetszettek, vagy gyakoriak voltak, vagy nem mentek a "gyönyörű" vezetéknevéhez. Pl. Lili, ami nekem is tetszett volna, benne volt a top 10-be és 4 "l" betű egy névbe, szerintem szörnyű. További kritérium volt, hogy ne legyen az ismerősök, rokonok között. Az én döntős neveim az Abigél és a Hédi volt. Mivel Apa az elsőt kilőtte, hogy nem tetszik, így kénytelen volt a másodikkal megbarátkozni :)
Így lett a pocaklakóból Hédi. A születéséig, pedig igyekeztünk titkolni, nehogy lenyúlja valaki a nevet, meg nem akartuk, hogy minősítsék, ahogy szegény Dominál tették :) Mi nem csináltunk szavazó listát...
Szerintem jól választottunk, mert a jelentése: harc, harcos, ami tökéletesen illik a Babócra. Nem az a nyámnyila nyuszi, nagyon is tudja, mikor mit akar és ennek hangot is ad Újszülött kora óta.

Na és akkor rátérek a névnapra. Volt nagy ünnepség. Kapott sok ajándékot, szegény nem is tudta minek betudni. Mentek hozzá az emberek, puszik, és valamit még a kezébe is nyomnak. Nem is tudta, mit nézzen, mivel játszon. De aztán szépen felavattak a Domival mindent. Igazi becsomagolt ajándékkal viszont senki nem készült:( Pedig még mindig a csomagolást imádja. Szereti cincálni a papírt és ugrálni a dobozon. Na mindegy, szerintem azért így tetszett neki a "buli".

Mamával:

Papával:

Keresztszülőkkel:

Fityei dédivel:

Dunai Dédi mamával (jobb sajnos nem készült):

Dunai Dédi papával:

És persze a Domi baba, azaz az ajándék én vagyok :) :

Mit tud a Hédi még?

Rámolnia, legújabb attrakciói közé tartozik a fiók kipakolása. Lassan kezdi megtanulni, hogy nem csak ki, hanem be is lehet pakolni dobozokba, polcra...
"Pogácsát sütni", de csak ha van kedve. És persze még mindig integetni.
Állni kapaszkodva és kicsiket lépegetni, de csak megszokott terepen.
Tudja, hogy hol alszunk, mert ha felébred éjszaka, akkor arra felé áll fel, nappal pedig az ajtó felé.
Van már mélység érzete, mert az ágy szélén megáll, de azért nem merjük ott hagyni.
Fejlődött a bilizésbe is, 2-szer kakit is rakott :)
Nagy kedvence a kukorica darából készült kukac. Az a nyugtatója a babakocsiba, mert azt még mindig nem szereti. Szilárd ételből még szereti a mozzarella, vagy a reszelt trappista sajtot és persze a már említett almát.
Most hirtelen ennyi jut eszembe, hogy mi újat tud a nagy-kislány.

Játszótér

Azért itthon se hanyagoljuk el a játszótereket, bár itt inkább csak a Hédi játszik. Szerencsére pár percre tőlünk (Herend utcánál) van egy nagyon szupi játszótér. Kicsiknek és nagyoknak külön. Régen míg a Hédi nem volt meg és nem volt ilyen felkapott a nagyokéra jártunk a Tibivel, most a Hédikével a picire. Van ott babahinta, kettő is. Úgyh. ha a Domika is ott van egyszerre is tudnak hintázni, mint a papánál.
Van rugós hinta, amit már egyedül is tud "lökődni" a Hédi.
És olyan pici csúszda, amin majdnem egyedül tud csúszni.
De még mindig a legjobban a gyerekek figyelését élvezi.

Vendégek

Hétvégén vendégek voltak nálunk, Linda és az udvarlója. Már nagyon vártuk, hogy megismerjük Krisztiánt. Nem csalódtunk Benne, bár aki nem iszik az már majdnem rokonlélek :D
Pénteken a Domikáék is meglátogattak minket.

Sütöttünk tortát, ahhoz képest, hogy mi csináltuk egész jól sikerült.

Szombaton az állatkertben jártunk. Bár mostanába nem voltunk állatok közelében, de a Hédi most is nagyon örült nekik :)

Láttunk sok szép állatot, és csináltunk Róluk sok-sok fotót, íme a kedvenceim:

Hatalmas jegesmaci:

Nagy tappancsa:

Vízipaci:

És egy igazán védett állat a vidra. Olyan szép, hogy tényleg érdemes visszatelepíteni őket Magyarországra. :

És a haverom az alpaka, most egész kedves volt és tisztán kerültem ki a simogatóból:

Egy művészkép a gyerekeknek készült alagútból:

És, hogy Apáról is legyen egy kép:

Vasárnapot még a Domikánál töltöttük, majd pápát intettünk a vendégeknek.