Lépeget

Csak a tegnapi bejegyzés kellett, mert ma elkezdett lépegetni. Na jó, nem órákat sétálgat a lakásba, mint a Domika teszi, de hamarosan eljön az idő. Kezdtem aggódni már, hogy a Hédi nem akar elindulni, sőt, ha vezetik és van vmi a lábán, még csak nem is jól tartja. De ma láttam, hogy próbálgatja az állást, nem az ágyon!! És hívtam magam felé. Nyilván nem voltam messze. És jött. 3-4 lépésnél sose tett meg többet, és bedőlt a karomba. De nagyon büszke volt magára. Nagyon boldog volt, hogy neki is sikerült, két lábon eljutnia hozzám. Szívesen gyakorolta a lépegetést. És még a Tibinek is bemutatta tudását. Szóval most már nem félek, hogy majd gyógytornára kell járatni megint. Még egy kis türelem, és hamarosan ő is két lábon járó manó lesz.

15 hónapos

Az utóbbi időben kicsit elhanyagoltam a blogot, de most újra megpróbálok, nagyobb sűrűséggel írni.

Hédi ma 15 hónapos. Még mindig nagy ütemben fejlődik. Kezdi érthetően jelezni az igényeit. Mutatja a bilit, ha rá akar ülni. Fel próbál mászni az etetőszékbe, ha be akar ülni. Direkt nem azt írom, hogy akkor, ha éhes, mert gyakran csak jó bulinak tarja, hogy beültetjük, ha kéri, holott alig eszik pár falatot. Evészete sokat javult. Legalább egyszer egy nap szépen betermel a kajából. Ha kedvére való falat van, akkor akár giga mennyiséget is. Még mindig a gesztenyés pulyka a kedvence, az bármikor jöhet. Na meg persze, rágicsát, édességet se illik visszautasítani szerinte. Sőt ha megtalálja, kiszolgálja magát, ha nem éri el, követeli, hogy ő azt szeretné.
A járás még mindig nem az erőssége, azaz 1-2 lépésnél többet nem igen tesz meg, azt is csak biztonságos terepen (ágyon), és nagyon ritkán. Viszont be nem áll a szája. A hangsúlya tökéletes, és ha egy külföldi hallaná, biztos azt hinné, hogy beszél. Vagyis mond valamit, csak mi nem értjük. Egyik leggyakrabban használt kifejezése pl. a daka-dakada..., de nem tudok rájönni mi lehet. Ha én mondom, akkor is ismétli utánam. A legújabb és érthető szava a hin-ta. Úgy mondja, ahogy a hinta-palintába szoktuk énekelni. És jól használja, mert akkor szokta mondani, ha a játszótéren meglát egy hintát. Pedig nem is ez a kedvenc játéka. Nagyon szereti a mászókákba az alagutat, és a rugós hintákat. Már a kutya ugatás mellett, tudja, hogy a tehén muu-t mond. Szóval azért fejlődik az általunk érthető szókincse is. A ciróka-maróka tényleg nagyon hasznos mondóka. Megtanulta belőle a simogatást. Domi minden találkozásnál részesül belőle, aztán jön az arcon az orr megmutatása, majd a szeme kibökése. És azt is megtanulta, hogy hogyan jelezze, (felfelé tartott tenyér), ha elfogyott, nincs... Továbbra is imád táncolni. Már rengeteg koreográfiát tud, megkockáztatom, hogy többet mint én:) És nagyon sokat énekel is, nem csak ha megy a zene, hanem ha olyan kedve van, akkor is dalolászik.
A kézügyessége is sokat fejlődött. Belépett az alkotó időszak kezdetébe. Kedvenc játéka a megablocks. Nagyon ügyesen építi. Csak az a baj, hogy hamar le is bontja az építményét. Néhány kockát felrak, majd szétszedi. Nagyon kis méregzsák tud lenni játék közben. Ha nem sikerül elsőre, amit eltervez, kiabál, dobálja a játékot, amit nem sikerült felrakni, berakni a bedobálós játékba stb.
És végül az utóbbi időben a kedvencem. Kijött a jó idő, így sürgősen be kellett szerezni a gyerkőcöknek valami tavaszi sapkát. Hédi lázadt, háborgott, amikor a csinos kis sapkákat húztuk a fejére, 1 mp alatt le kapta őket, mielőtt a fejére köthettük volna, vagy megnéztük volna, hogyan is áll rajta. Mígnem elérkezett egy bűvös sapka, amit hagyott feladni magára, sőt miután az Ildi megmutatta neki a tükörbe, hogyan is áll, le se akarta venni. Ott nevetgélt magára a tükörbe, és nagyon elégedett volt a kinézetével. Mondanom se kell, ezt a sapkát vettük meg. De kezdek aggódni, hogy ilyen pici és már ő akarja kiválasztani a ruháit, akkor mi lesz később?! Egyébként tényleg aranyos a kis satyiban, leginkább egy virágra emlékeztet. És végül ebből az is kiderült számomra, hogy most már tudja ki van a tükörbe. Eddig nem voltam biztos, hogy kire is nevetgél.
Képeket pótolom, ha letöltöttem a gépről.

Családi összeröffenés 2.

Hétvégén Nálunk, vagyis Dunaújvárosban jártak Hédiék, Domiék és a nagyszülők is. Hédiéket a nagypapa hozta, így előbb érkeztek, mint Domiék (mint mindig). Mire Domdom ideért Hédike már kitátogta magát :) (órákig tudja tátott szájjal figyelni az „új”embereket :) ) Nagyon édesen tud örülni Dominak, olyan boldog volt mikor meglátta, nevetett örömében és még az arcocskáját is megsimogatta.

Miután az egész család megebédelt (3körben…) sétálni indultunk a babákkal. Ildi játszótérre szeretett volna, de indulásnál meggondolta magát, mert Domikának aludnia kellett (percre pontosan megvan a napi beosztása:P ) így a Duna partra mentünk sétálni. Ahol a hóolvadás még nagy sárfoltokat hagyott, de Szabi és Krisztián megbirkózott a babakocsikkal (én ismét kibújtam az akadályok leküzdése elöl :) ) Sajnos a szél erősen fújt, így Hédike mackósapkája sem nyújthatott elegendő védelmet szegénykének, mert másnapra erősen megfázott.

A sétát mind a két babó végigaludta, így otthon újra vidáman és kipihenve tűrték a „megpróbáltatásokat”. (vagyis hogy mindenki őket akarja babusgatni :) ) (bár Ildi így sem volt elégedett Domi alvásmennyiségével:) ) Domi újdonsággal is meglepett minket, tud már egyedül sétálni, és ha esetleg mászna, de Anya mondja neki, hogy Domika állj, akkor ő a lábain lépdel tovább. Főleg a lépcsőzést szerette volna gyakorolni, így mindig ott állt az ajtóban, és ajtócsapkodással jelezte, hogy valaki igazán „tornázhatna” vele a lépcsőkön.

Vacsora előtt pedig nagyon belejöttek a fogócskába a kanapék mögött. Hédike kicsit jobban élvezte, mindig ő volt a fogó, Domi pedig kaján vigyorral várta a kanapé másik végében, hogy Hédi felbukkanjon. Mindezt sikongatva tették. Illetve Domi rájött, hogy a kanapé hátát jól lehet ütögetni, mert annak jó hangja van, Hédikét is megtanította, persze mindez a rajta ülőknek nem volt kellemes, de ez a babókat kicsit sem zavarta.
Vacsora után Domiéktól elköszöntünk, hazamentek, hogy másnap Karcsi ki tudja pihenni a hét fáradalmait.
Hédikének az esti fürdésben nagy újdonság volt, hogy nem gyerekkádban kell fürdenie, nagyon tetszett neki, körbe-körbe mászkált benne:)
Elalvás előtt ismét a lépegetést gyakorolta az ágyon (úgy látszik fáradtan szereti legjobban próbálgatni tudását, bár inkább az lehet az oka, hogy a puha ágyon jobb popsira esni, mint máshol:) ), majd elaludt, így Anyukájával meg tudtunk nézni jó néhány róla készített videót.

Hédike vasárnap sem alszik sokáig (sajnos éjszaka sem aludt sokat), éppen benyomtam még egy 10 perces szundira az ébresztőm, mikor bejött Anyukájával, hogy ideje felkelni :) Keresztnagypapáját is felébresztettük, hogy tessék begyújtani, mert Hédike meghűlt előző nap. Egy kisebb ijedtség után (lázasnak hittük), és a hőmérés tortúrája után Hédike is kezdett felélénkülni, az evés persze továbbra sem a kedvence, pedig sok mindennel bepróbálkoztunk.
Míg a család ebédelt Hédike szundizott egyet, vendégünk is akadt Ildikó személyében, aki jött megnézni Hédi babát.
A délutánt pedig csak a nagypapa mellett töltötte, mással/másnál sajnos nem maradt meg, így mindenki hoppon maradt, nem tudtuk megszeretgetni. Papával sokat gyakorolták a lépéseket, sőt futottak:), amin Hédike jókat kacagott.

Vasárnap este fájó szívvel Hédi babáéktól is elköszöntünk. Várunk Titeket legközelebb is! És jobbulást! Szabinak is!

Domi nálunk vendégeskedett

Szombat délutánra megkaptuk a Domikát egy kis felvigyázásra, míg a szülei bevásárlókörútra mentek. Domi nagyon jól elvolt velünk, egyetlen panaszos szót csak akkor hallhattunk, amikor bili miatt levetkőztettem, de a sajtos tallér hamar kiengesztelte.

Hédivel sokat hancúroztak. Együtt főzőcskéztek.

Kipróbálták melyikük az erősebb. Háttal álltak egymásnak és próbálták eltolni a másikat. Még egy súlycsoportba vannak, egyik se áll teljesen stabilan, bár már a Domi nagyon ügyeskedik, úgyh. oda-vissza haladtak. Amikor a Hédi megunta a játékot, elment kirámolni a gyümölcsleveket, azóta az egy kedvenc fészke neki. A Domi kipróbálta, milyen a Hédi hátán lovacskázni, ha már nem játszik vele tovább :)

Bújócskáztak az ajtónál. Egyik az ajtó egyik felén, a másik a másikon és figyelték, hogy torzítja az üveg az arcukat. A fogócska is még nagy kedvenc.
Dominak még mindig megvan a gurgulázó kacagása. Jó hosszan be is mutatta nekünk :)

Séta közbe próbálták elérni egymás kezét, mivel a Domi a biciklin ült, jól látták egymást. Ugatíroztak minden kutyának, Dom-dom jó mély hangon, Hédi még mindig cincogin. Érdekes, pedig ha sírásról van szó, akkor a Hédinek sokkal erősebb hangja van.

Hamarosan újra találkoznak, mert hétvégén mindannyian megyünk Kanizsára.

Néhány életkép

Mamával tanulmányozzák a marcipántigrist.

Papával tortára várva.

Ildivel tanulnak rajzolni, bár Hédit leginkább a zsírkrétás doboz tartalma érdekelte.