Most már elárulom, mert túl vagyunk a 12 heti nagy UH-on, hogy Hédinek kistesója lesz, nevezetesen Marci. Muszáj fiúnak lennie, nem mert megrögzötten fiút akarok, hanem mert ha lány lesz, marad csak baba és gyerek, mert nincs olyan lánynév, ami nekem is és a Tibinek is tetszene. Jól működik az összhang köztünk :)
Szóval Marci volt leginkább az eltűnésem fő oka. Megint minden hétre jut 1-2 vizsgálat, ami tökéletesen felborítja a napunkat, úgyh. a hét maradék napján a napi ritmust igyekszünk helyreállítani. A szabadidőm jó részében, amikor Hédi alszik vagy a cikkeken dolgozom, vagy nosztalgiázom, ismét rákaptam a kismamás oldalakra, követem, hogy fejlődik a pocaklakó... Persze az se kizárt, hogy én is Hédikével szundikálok, mert az alvásigényem megint megugrott. Szerencsére ez az egyetlen mellékhatása Marcinak.
Nem terveztük Marcit, én nem is igen számoltam vele, úgyh. eltartott egy ideig, míg megbarátkoztam a gondolattal. Most már persze teljesen úgy gondolkozom, hogy érkezik hozzánk egy kis jövevény. Már azon jár az eszem, mi hogy lesz, milyen lesz... Az biztos, hogy a Hédinek az elején nagyon nehéz lesz és már most fáj érte a szívem. Olyan anyás, és úgy igényli a nap szinte minden percében a törődést. Biztos nehéz lesz elfogadnia, hogy osztozkodni kell majd a kistesóval. Nagyon szereti Hédi a babákat, de tuti nem fog örömében repkedni, ha éppen nem tudok vele játszani, mert a Marcit kell ellátni. Majd igyekszem minél jobban bevonni őt is a babaápolásba. Később pedig biztos jobb lesz nekik, hogy 2 év különbség se lesz köztük. Tudnak még együtt játszani, nem úgy, mint én az Ildivel. Őt már mindig más érdekelte, mint engem, én meg persze mindig lábatlankodtam. Kis kolonc voltam a nyakán. De ahogy a Tibi leírja, ő a Tomasszal jól kijött, vagyis elvoltak együtt, nyilván vannak sérelmei, mint mindenkinek, de el tudták együtt tölteni az időt.
Családi fogattatás pozitív volt. Aputól kicsit tartottam, hogy mit fog szólni. De ő is örül az újabb unokának. Azt mondta, hogy jobb, hogy fiatalon meg lesznek a gyerekek. Anyu már a szabadságát számolgatta. Az Ildi pedig rögtön eldöntötte, hogy belekezd a CH diétájába (ő úgy gondolja, ettől lesz gyereke), de persze még nem szánta rá magát, hogy lemondjon a sütikről. A dédiknek meg hát nem kis időbe telt, míg felfogták, hogy miről is van szó. És hogy kinél is lesz gyerek... Úgyh. így a várt lelkesedésük is elmaradt.
Hogy a PhD-mel mi lesz, azt még nem tudom. Hivatalosan 2 évet lehet passziválni, de nyilván a fél éves Marcit nem fogom bölcsibe, vagy egyéb helyre dugni. Én úgy tervezem, hogy addigra már minden meglesz a doktorimhoz, és csak a tézist kell megírni. Azt meg itthonról is lehet, ha mást nem hétvégenként. Szerintem Béla se fog bekényszeríteni a laborba, remélem tanítást se akarnak rám tukmálni. Szóval a fejembe szépen kialakult a kép, már csak a megvalósításra vár :)
És akkor még néhány adat Marciról, ha már pénteken voltunk az UH-on. Persze most nem lett olyan jó. Marci legalább akkora rejtőzködő, mint a Hédi. A vizsgálat legfontosabb része a fej vizsgálata lett volna, hát persze ő inkább fejen állt, kezeit felhúzva, lábait behajlítva. Szóval a buksiját jól elrejtette belém (méhembe?), meg kellett dolgoznia a dokinak, hogy lásson belőle vmit. A pocok többi része se volt most olyan jól látható, éles. Nem tudom mi az oka, de remélem a 18. heti jobban sikerül. Azért azt tudjuk, hogy az ülőmagassága (azaz a buksitól, a popsiig) majdnem 6 cm, és a becsült súlya 60 g. Megvan már majdnem mindene, kezei, lábai, szíve, veséje, húgyhólyagja jól dolgozik. A nyakiredő hossza pedig jobb, mint a Hédinél (azaz még kisebb az esélye a Down-kórra). Szépen látszik a nozija is, ami jó jel. Láttuk mozogni is, hosszas piszkálás után, szegényke fel lett verve legszebb álmaiból, már ha álmodik a magzat.
Végezetül lassacskán összeszedem magam, és felrakom az UH képeket is. Ja igen, a képek alapján az Ildi szerin fiú. A Hédinél is a pocak alajka alapján csak fiús tippet kaptunk, pedig milyen cuki kislány lett.
