Thomas és barátai: Hédi, Domi és Marci

Egy mozgalmas hétvégét hagytunk magunk mögött. Szombaton de. indultunk Zsuzsa Dédihez, hogy hosszú idő elteltével meglátogassuk. Szerencsések vagyunk, hogy gyerekeinknek még szép számmal akad dédije és nem is akármilyenek. Még olyan kényeztetésben is részünk van, hogy ők járnak inkább hozzánk, nem nekünk kell két gyerekkel utazni és mindenféle finomsággal is ellátnak. Mondtam, hogy különlegesek.

A déditől elég későn jutottunk haza, pedig Hédinek még fontos a du.-i alvás, különben késő du.-ra elviselhetetlenné válik. Mindenért hisztizik, de nem tudja megmondani, hogy mit akar. Semmi se jó, ahogy mi csináljuk, de ő már túl fáradt, hogy megcsinálja. Nem részletezem tovább, a lényeg, hogy 6 körül a Domi ébresztette. Addig nem igen akaródzott felkelni neki, de mihelyt meghallotta Domi hangját, félkómásan kibotorkált. Még kicsit nyűszke volt, de aztán belevetettük magunkat a játékba. Domit nem igen kellett lekötni, ő mindjárt elindul felfedezni a számára még újdonságerővel bíró játékokat. Még a Duplo építésbe se szállt be.

A játékot csak a pizza érkezése zavarta meg, amikor a 2 lurkóval körbeültük a majdnem asztalnyi méretű pizzát. A fekete olívabogyót hipp-hopp lekapkodták, majd nekiláttak a saját szeletüknek.

Mikor már került egy kevés a pocakba, nem mardosta őket az éhség, szépen nekiálltak kukoricára vadászni, majd a végén már a sonkacsík is megfelelt nekik.

Az egészet pedig 'szívószállal' zárták, ami egy nagyon jó találmány, akárki burájából is származik, okos volt. Filléres kivitelezni, de borsos áron el lehet adni, a gyerekek pedig imádják. Vaníliás cukorral töltött szívószál, amit tejbe kell rakni, ahogy szívod a tejet feloldódik, édes lesz. Ez volt az első dolog, amivel hajlandó meginni a Hédi a tejet, adhattunk előtt natúr tejet, mézes tejet, kakaót nem kellett neki, bezzeg a varázsszívószál... Most már azért ímmel-ámmal jöhet a "kakajó" is.

Végül pedig az egyébként uszodából érkező Domival tovább folytatták a bulit a fürdőkádba.

1 óra után is úgy kellett őket kihorgászni a kádból.

Mondjuk volt ott dínom-dánom:

Gyurikától-dobig

buborékfújástó-habig minden.

Előkerült az új pihenő/hintaszék is. Mivel Domi kipróbálta, Hédi se akart kimaradni a buliból és ő is újra hajlandó volt beleülni. Ildiék nehezen tudták a Domit hazarángatni, én pedig ilyenkor örülök, hogy szeret nálunk lenni :) Holnap ismét ellátogat hozzánk és 1+3-ba töltjük a napot. Este 10-kor végre Hédi ágyba került, de így se okozott gondot neki másnap a felkelés.

És hogy végre a címről is essen szó, szerintem nincs olyan ember, aki nem hallott volna Thomasról, a gőzmozdonyról. A gyerekek nagyon szeretik, mi, szülők kevésbé. Azért van, ami übereli pl. Eperke. Hozzáteszem, eddig csak könyv formában ismerkedtünk a mesékkel, néhány rövid mese pl. Bogyó és Babóca, Kisvakond, Süsü kivételével. Utóbbiakat is rendkívül ritkán max. heti 1-2 alkalommal élvezheti lányunk a számítógépen, és akkor is csak egy részt engedélyezett, ami persze mindig hisztivé fullad.

Szóval vasárnap színházba voltunk, már ha a Papp László Sportaréna annak számít. "Thomas és barátai: A cirkusz a városba jön" című előadást néztük meg, amelyre még a Hédi nyerte a jegyeket, mert olyan ügyesen táncolt :) Mivel 4 jegyet kapott, így Ildiéket is elhívtuk, azt pedig nem kötöttük a beléptetők orrára, hogy pár hete elmúltak a gyerkőcök két évesek. Hédi nagyon élvezte most a villamosozást és a metrozást is. Türelmetlenül várta már Thomast, és az éneklő nénit (utóbbi a Makám koncert pozitív élménye miatt). Mikor már az Arénába voltunk, felháborodva kérdezte, hogy hol a Thomas :) Hiába mutogattam a bazárba árult Thomasos cuccokat, tudta, hogy nem arra várunk, nem is érdekelte. Megkerestük a helyünket, nem volt egyszerű. Szerencsére (most az egyszer azt mondom) kieső részre kaptuk a jegyet. Sor széle, mellettünk üres tér, azaz ott lehetett a babakocsi Marcikával. Az se zavart előadás közben senkit, ha felálltam és táncoltam a Marcival. Hédike a tömeg ellenére (azaz lett volna látnivaló) nagyon hiányolta a Thomast. Ildiék késve érkeztek, így még Domi se kötötte le a figyelmét.

Végre azért csak elkezdődött az előadás, persze a gyerekek csak úgy láttak, ha a felálltak az apjuk ölébe, így meg a mögöttünk ülő kezdett el háborogni. Végül felálltak a Karcsiék a sorunk mellé és állva folytatták az előadást. Rendes volt a felügyelő, mert szólt nekik, hogy előre lehet menni, volt leterített szőnyeg.

Így mindenki előre vonult, csak én és a Marci maradtunk hátul. Nekünk ez is tökéletes volt, mert Marci megijedt a hirtelen jött sötétségtől, zajtól, így nyugtalan lett. Oldalt pedig tökéletesen tudtam sétálni, táncikálni vele. Onnan meg úgy is jobban láttam, mint ülve a helyemről. Az első felvonás felénél észrevette a színpadot, akkor nagyon elkezdte figyelni az eseményeket. A szünet előtt 1 perccel pedig mély álomba zuhant. Csak a 2. felvonás felénél ébredt fel, még az újabb hirtelen zaj (azaz a 2. felvonás kezdete) se zavarta meg álmát.

Amikor felébredt, rögtön biztosítottam, hogy ott vagyok, így még jó darabig eljátszott a babakocsiba. Akkor kezdett el sírni, amikor túl sok kezdett lenni a kiabálás (gyerekeket is be próbálták vonni a történetbe), és a mögöttünk ülő kisfiú nagyon lelkesen eresztette ki hangját. A tapsnál már muszáj volt cicire raknom, így tele pocakkal indulhattunk haza.

A darab az óvodás korú gyerekek igényeihez volt igazítva. Így a gyerekek rendkívül élvezték, az amúgy nagyon primitív darabot. Nem veszett el bennem a költő/írói véna egy hangyányi szikrája sem, de egy ilyen történetet még én is össze tudnék dobni 1 este alatt. Annyi jó volt benne, hogy a gyerekeket is aktiválták, pl. Thomasnak, csináljunk úgy mint a mozdony és közbe huhogjunk, mint a Thomas kéménye, amit ők persze örömmel végre is hajtottam. Hédinek és Dominak így is nagy élményt volt az előadás, hiszen még ilyen jellegű helyen nem igen jártak. Hédi pedig amúgy is nagy Thomas rajongó. Mi pedig kibírtuk ezt a 1,5 órát, főleg, hogy én csak fél füllel figyeltem az előadást, a másikkal Marcikát. A díszlet elég egyszerű volt, de mégis nagyon praktikus.

A szereplők ruhája is igen élethűen lett megvarrva, de az nagyon látszott, hogy nem magyarok voltak a színészek és csak nagyjából találták el, mikor melyik rész van. A táncuk nem is egyszerre volt... Persze ez még ilyen kisgyerekeket nem zavar. Azért összességébe megérte eljönni, mert ne feledkezzünk meg, hogy nekünk nem került pénzbe a jegy, a lurkók jól érezték magukat, végülis miattuk mentünk el. Az Ildinek így is az volt a végső konklúziója, hogy nem hitte volna, hogy ilyen jól fogják bírni, ami azt jelenti, hogy tényleg lekötötte őket a darab. Hédinek a lényeg amúgy is Thomas és a néni (aki persze énekel) volt. Abból pedig nem volt hiány. Hédi haza se akart jönni. Hazafelé úton pedig szépen bealudt a villamoson.

Már f7 volt, mire felébredt, így még felnőtt programként Tibivel majdnem végig tudtunk nézni egy filmet. Este természetesen megint későn aludt, mi meg fáradtan kezdtünk neki az új hétnek.

Szörnyű kezdet

Tegnapi nap káosz volt. Összeszedtem valamit, és minden kijött belőlem. A gyerekorvosunk szerint enyhe vírus volt (távdiagnózis), intenzív, de hamar vége. Akármi is támadt meg, nagyon pocsékul voltam. Az az érzésem volt mindvégig, hogy ezek a betegségek jobban megviselnek, mint a szülés. Sőt a szülési fájdalmaknak legalább jutalma is van.

Tegnapra volt Marci oltása is időzítve, Tibi vitte át kivételesen, mivel én "haldokoltam". Megkapta, mert a doki szerint ezek a vírusok az anyatejes kisbabára nem szokott átragadni, ha igen akkor is csak enyhe lefolyással. Az oltástól, vagy mástól úgy begyulladt estére a szeme, hogy nem látott a csipától+nyálkától. Újra antibiotikumozzuk.

Hossza már 62 cm, súlya 5,18 kg. Picit hosszabb, mint a Hédi volt ennyi idősen, pedig ő is hosszúnak számított és néhány dekával könnyebb, pedig a Hédi is vékonyka volt. Képzelhetitek, hol van a görbén... No mindegy, pszichomotoros és mentális fejlődése jól követi a korosztályát (megcsinálták a 3 hónapos felmérést), így aggodalomra továbbra sincs ok.

Aztán megjött, vagyis Tibi hozta a postáról a pihenőszéket. Anyu jelentkezett a nevünkbe Manó Játék internetes webáruházba játéktesztelésre és beválasztottak minket. Kaptunk egy Fisher Price pihenőszéket, cserébe fotókat kell küldeni némi szöveggel.

Szép színes, játékokkal. Hintaszékként és rendes székként is használható. Háttámlája majdnem vízszintesig állítható, így Marcit is rövid időre bele merem rakni. Már első este Marci el is szundított benne. Hédi is nagyon élvezte, hintázott benne, Gyurikával (karácsonyra kapott csodababával), egyedül. Míg nem felállt rá, a Tibi ordított, hogy üljön le, de már nem ért oda, orra esett. Feldagadt a képe az orra alatt és a fogából ömlött a vér, az egyik el is mozdult. Úgyh. Tibi este még vihette a fogászatra, még jó, hogy az is szembe van velünk. Azt mondták semmi komoly, csak pépeset ehet 1 hétig, nem szophatja az ujját, de a gyerek érezni fogja úgy is (este nem engedtem neki, de ma már vígan szopta elalváskor...), 5 hétig nem motorozhat, és 1 héten belül kiderül, hogy elhalt-e, de 90 %-ban nem. A csontfoga nem sérült, az biztos, mert még magasan helyezkedik el az ínyben. A letört fogára csak annyit mondtak, hogy a motor már csak ilyen... Aznap 2-en voltak ott "motorbalesettel".

Ilyen rémes kezdet után a többi nap már csak jobb lehet.

Szilveszter

Idén se csaptunk nagy bulit szilveszterkor. Ildiékkel, illetve a Dunai dédiékkel töltöttük az év utolsó napját. Néhány órára átjöttek a Virágék (Ildi általános iskolás barátnője). Nekik 1 nappal idősebb a kisfiúk, mint a Marci, de nem hozták át :( Ettől függetlenül azért kidumáltuk a kislegényeket. A vele folytatott beszélgetés után, még jobban megerősödött a gyanúm, hogy nekem van a legjobb, legcukibb kisfiam a világon :)

A látogatók miatt kicsit felborult az esti rend, ha nem is a szilveszter miatt.

Tibi vett néhány tűzijátékot, amit a gyereknek be akart mutatni. Dominál nagy sikert aratott, és még meg is siratta, hogy véget ért :), így a Dédi papának muszáj volt gyorsan egy-két csillagszórót bevetnie. Hédi idén nyugodtan átaludta az éjszakát, nem zavarták meg a durrogások se az álmát.

Marci viszont bent volt a buliba, miatta majdnem nekem is ki kellett böjtölnöm az éjfélt, de kicsivel 11 után megadta magát :)

Így még az előző évben megejtettük a koccintást szigorúan kölyökpezsgővel és pár perccel az újév kezdete előtt már húzhattam is a lóbőrt. Lehet, hogy én öregszem, vagy csak a kialvatlanság miatt, de számomra elvesztette varázsát a szilveszter. Egy jó bulinál, néhány óra alvás nekem sokkal többet ér.

Hédi 2. születésnapja

Családi körben, Domival együtt ünnepelte Hédi a 2. szülinapját is. A torta idén annyira nem aratott sikert. Van egypár tippem miért.

1. Hédi fél a forrótól, így a gyertya elfújásában nincs nagy rutinja, inkább messziről elkerüli. Azért derekasan próbálkozott szegényem. Domi sokkal profibb, még az ünnepi asztalnál is el akarta fújni a gyertyákat.

2. Mivel anyu a torták mellé csempészte a marcipán figuráit, Hédi azzal jól lakott. Én 3 állatot láttam elpusztítani, utána inkább nem néztem oda, a számat pedig összeszorítottam, nehogy rendre utasítsam a lányomat, ha már ez az ő nagy napja.

3. Már sok tortát látott, nincs meg az újdonságereje.

Ajándékokból most se volt hiány. Több is volt a kelleténél. Már a Domi első ajándékánál leragadtak. Anyutól Duplo Verdákat kapott. Hédi állatkertjét még anyuval összeszereltük, de azt hiszem 23-án mi játszottunk vele a legtöbbet. Azóta azért használatba vette a Hédi is. A Fityei mama legalább 10-szer próbálkozott meg az ajándékok átadásával. Végül csak elfogadták tőle a labdákat, amit rögtön el is dobtak és visszatértek a Duplo kocsikhoz. Ildiék megtalálták Hédi számára a legideálisabb ajándékot, cipőfűzőre fűzhető fagolyók ("gyöngyök"). Hédi azóta is imád ezzel bíbelődni. Ha le akarom kötni a figyelmét kis időre, ezt szedem elő, Hédi pedig rögtön nekilát a munkának, a nyakláncai elkészítésének. Kapott még üvegre festhető tollat, amit a Domi avatott fel, Hédit annyira lekötötték a golyók, hogy holmi tollakért nem hagyta ott őket. A könyvespolcunk is gazdagodott néhány újabb könyvvel, de még ezek is háttérbe szorultak, ami Hédit ismerve nem semmi. Tőlünk mostanában az ünnepekre Duplot kapnak/kaptak a gyerekek. Az e-bayen sikerült elég jutányos áron hatalmas mennyiségű Duplora szert tennünk, aminek külön története van. De a lényeg, hogy igazi duplo land van kialakulóban nálunk és talán a Domiéknál is. Örülök neki, mert nekem is szükségem van a a változatosságra, nem mindig ugyanazt a 10 kockát kell egymásra pakolnom így, hanem szárnynak ereszthetem a fantáziám, és talán a Hédi is profitál belőle. Úgy tudom a duplo az egyik legjobb fejlesztő játék. Természetesen 23-án ezek is a háttérben figyeltek csak.

Végeredményben hamar elszállt ez a nap is, ahogy ez az elmúlt két év is. Kár, hogy nem lehet visszatekerni az időt és egy-egy részt újra lejátszani, újra átélni. Így kénytelen vagyok az emlékekre hagyatkozni, amik sajnos idővel elmosódnak, pedig én szeretek a múlton elmélkedni. Az apró Hédire gondolni, amikor először tartottam a kezembe, amikor még ő feküdt a babakocsiban, amikor órákig sétáltam vele a karjaimban tartva, amikor tanult járni... Jajj, de hamar elszállt.

Hédi 2 éves

Tavaly még totyogni sem tudó babánk igazi kislánnyá cseperedett.

Ha csak ránézünk az egy évvel ezelőtti és a mostani fényképekre, szembetűnő a változás. Akkor még babás kinézetű Hédike, mára teljesen elhagyta minden babás vonását. Két lábon járó kisember lett.

Rengeteget beszél, be nem áll a szája, és persze meg is értjük, mit mond. Nem kell már a mutogatás, anélkül is tökéletesen megérteti magát. Mondatokat alkot, nem túl bonyolultakat, de mondatokat és 70 %-ban már a ragozás is stimmel. Válaszol a kérdésekre is. Pl. tegnap a tanszéki bulin előadta magát.

-Apa dolgozik.

-Mit dolgozik apa?

-Beszél bácsival.

-Anya mit dolgozik?

-Marcival játszik.

Ez már igazi párbeszéd.

Gyakran hallott mondatok mostanában:

Megyünk haza Kanizsára. Autó. Visszük Marcit papával, mamához, dédihez. Nagyon készül, pedig én sose emlegetem neki.

Leggyakoribb kérdése pedig a Micsoda, mint már Linda is említette. Teszteli az embert, mert néha olyat is kérdez, amit ő is tud és ha nem jól válaszolunk, akkor kijavít :) Ha éppen ilyen tesztelés van és visszakérdezünk, akkor azért elárulja, mi is a kérdéses dolog.

A két kezemen már nem elég ahhoz, hogy megszámoljam mennyi éneket tud. Van egy igazi dalos pacsirtánk. És sikerült egy igazi ízelítőt felvennem :)

Rengeteget olvasunk, már kéri az adott könyvet. Röviden elmeséli mi van benne. Pl. cica, Boribon, Panni, alszik (=Marék Veronika: Jó éjszakát, Annipanni!).

Már nem csak hogy megy, szökdel, lépcsőzik fel-le, igaz még nem felváltva rakja a lábát, de már segíteni se szabad, ajtót nyitja (ha eléri a kilincset), a tekerős zárral bezárja, székre feláll.

Az önállóságra tanításom olyan jól sikerült, hogy mindent egyedül akar. Pl. ha felrakom a 2. lépcsőfokra, hogy onnan sétáljon fel, visszamegy az elejére, hogy egyedül. Egyedül akar öltözködni. A nadrág és a szoknya egész jól megy, a pulcsit a fejére húzza, sapit felveszi, cipőbe, szandiba elég jól belebújik.

Bilit hozza, ráül. Ha ráültetem, feláll, hogy egyedül :) Szobatisztasággal még mindig ugyanúgy állunk, mint 1 évvel ezelőtt, de nagyon nem is bánom, csak a sok elhasznált pelus láttán. Egyedül iszik, leveszi az asztalról, visszarakja, azért figyelni kell, mert még mindig szeret pancsolni. Az önálló evés megtanulásában továbbra is én vagyok a legnagyobb akadály.

Meg lehet kérni apróbb feladatokra, hozd ide ezt/azt, rázd a csörgőt a Marcinak, adogasd a ruhát. Ha van kedve megcsinálja.

Cipőt fűz, igaz, mint egy pókhálót, de lelkesen gyakorol.

MegaBlocksból, építőkockából tornyot épít.

Iszonyú hiú. Szeret mindenféle csecsebecsét magára aggatni. Nyakláncokat, karkötőket, sapkákat, hajpántokat... Aztán persze ellenőrzi a tükörbe, hogy tényleg csinos-e. Tegnapi telefonbeszélgetés:

-Mama, hajamba csat. Hédi szép. Mama, Hédi szép!

Ilyenkor várja a megerősítést, hogy tényleg gyönyörű kislány :) Ilyenkor a mamát kiemeli, mert a mama nem reagált rá...

A testrészeit megnevezi. Marci füle, füle, szeme, szeme, orra, szája, keze, keze... És sorolja az "idegeneknek", hogy ők is megtanulják. Na jó, a homlokot tegnap tanultuk meg, de azért az nem is olyan lényeges szó :) Amit használunk is a mindennapok során, azt tudja.

A rajzolásba is sokat fejlődött. A cicának már kör alakú a feje, két pötty a szeme, és van sok bajusza. A csiga pedig teljesen felismerhető. Az alkotását mindig megnevezi. Még mindig két kézzel rajzol, azaz ugyanolyan mértékben használja mind a két kezét. Továbbra is titok jobb vagy balkezes lesz-e.

És még végeláthatatlanul sorolhatnám, mi mindent tud a mi kis kétévesünk. Egy biztos, hogy hihetetlen léptékben ügyesedik, okosodik, én pedig csak emésztgetem, hogy ilyen hamar kislánnyá cseperedett.