Egy mozgalmas hétvégét hagytunk magunk mögött. Szombaton de. indultunk Zsuzsa Dédihez, hogy hosszú idő elteltével meglátogassuk. Szerencsések vagyunk, hogy gyerekeinknek még szép számmal akad dédije és nem is akármilyenek. Még olyan kényeztetésben is részünk van, hogy ők járnak inkább hozzánk, nem nekünk kell két gyerekkel utazni és mindenféle finomsággal is ellátnak. Mondtam, hogy különlegesek.
A déditől elég későn jutottunk haza, pedig Hédinek még fontos a du.-i alvás, különben késő du.-ra elviselhetetlenné válik. Mindenért hisztizik, de nem tudja megmondani, hogy mit akar. Semmi se jó, ahogy mi csináljuk, de ő már túl fáradt, hogy megcsinálja. Nem részletezem tovább, a lényeg, hogy 6 körül a Domi ébresztette. Addig nem igen akaródzott felkelni neki, de mihelyt meghallotta Domi hangját, félkómásan kibotorkált. Még kicsit nyűszke volt, de aztán belevetettük magunkat a játékba. Domit nem igen kellett lekötni, ő mindjárt elindul felfedezni a számára még újdonságerővel bíró játékokat. Még a Duplo építésbe se szállt be.
A játékot csak a pizza érkezése zavarta meg, amikor a 2 lurkóval körbeültük a majdnem asztalnyi méretű pizzát. A fekete olívabogyót hipp-hopp lekapkodták, majd nekiláttak a saját szeletüknek.
Mikor már került egy kevés a pocakba, nem mardosta őket az éhség, szépen nekiálltak kukoricára vadászni, majd a végén már a sonkacsík is megfelelt nekik.
Az egészet pedig 'szívószállal' zárták, ami egy nagyon jó találmány, akárki burájából is származik, okos volt. Filléres kivitelezni, de borsos áron el lehet adni, a gyerekek pedig imádják. Vaníliás cukorral töltött szívószál, amit tejbe kell rakni, ahogy szívod a tejet feloldódik, édes lesz. Ez volt az első dolog, amivel hajlandó meginni a Hédi a tejet, adhattunk előtt natúr tejet, mézes tejet, kakaót nem kellett neki, bezzeg a varázsszívószál... Most már azért ímmel-ámmal jöhet a "kakajó" is.
Végül pedig az egyébként uszodából érkező Domival tovább folytatták a bulit a fürdőkádba.
1 óra után is úgy kellett őket kihorgászni a kádból.
Mondjuk volt ott dínom-dánom:
Gyurikától-dobig
buborékfújástó-habig minden.
Előkerült az új pihenő/hintaszék is. Mivel Domi kipróbálta, Hédi se akart kimaradni a buliból és ő is újra hajlandó volt beleülni. Ildiék nehezen tudták a Domit hazarángatni, én pedig ilyenkor örülök, hogy szeret nálunk lenni :) Holnap ismét ellátogat hozzánk és 1+3-ba töltjük a napot. Este 10-kor végre Hédi ágyba került, de így se okozott gondot neki másnap a felkelés.
És hogy végre a címről is essen szó, szerintem nincs olyan ember, aki nem hallott volna Thomasról, a gőzmozdonyról. A gyerekek nagyon szeretik, mi, szülők kevésbé. Azért van, ami übereli pl. Eperke. Hozzáteszem, eddig csak könyv formában ismerkedtünk a mesékkel, néhány rövid mese pl. Bogyó és Babóca, Kisvakond, Süsü kivételével. Utóbbiakat is rendkívül ritkán max. heti 1-2 alkalommal élvezheti lányunk a számítógépen, és akkor is csak egy részt engedélyezett, ami persze mindig hisztivé fullad.
Szóval vasárnap színházba voltunk, már ha a Papp László Sportaréna annak számít. "Thomas és barátai: A cirkusz a városba jön" című előadást néztük meg, amelyre még a Hédi nyerte a jegyeket, mert olyan ügyesen táncolt :) Mivel 4 jegyet kapott, így Ildiéket is elhívtuk, azt pedig nem kötöttük a beléptetők orrára, hogy pár hete elmúltak a gyerkőcök két évesek. Hédi nagyon élvezte most a villamosozást és a metrozást is. Türelmetlenül várta már Thomast, és az éneklő nénit (utóbbi a Makám koncert pozitív élménye miatt). Mikor már az Arénába voltunk, felháborodva kérdezte, hogy hol a Thomas :) Hiába mutogattam a bazárba árult Thomasos cuccokat, tudta, hogy nem arra várunk, nem is érdekelte. Megkerestük a helyünket, nem volt egyszerű. Szerencsére (most az egyszer azt mondom) kieső részre kaptuk a jegyet. Sor széle, mellettünk üres tér, azaz ott lehetett a babakocsi Marcikával. Az se zavart előadás közben senkit, ha felálltam és táncoltam a Marcival. Hédike a tömeg ellenére (azaz lett volna látnivaló) nagyon hiányolta a Thomast. Ildiék késve érkeztek, így még Domi se kötötte le a figyelmét.
Végre azért csak elkezdődött az előadás, persze a gyerekek csak úgy láttak, ha a felálltak az apjuk ölébe, így meg a mögöttünk ülő kezdett el háborogni. Végül felálltak a Karcsiék a sorunk mellé és állva folytatták az előadást. Rendes volt a felügyelő, mert szólt nekik, hogy előre lehet menni, volt leterített szőnyeg.
Így mindenki előre vonult, csak én és a Marci maradtunk hátul. Nekünk ez is tökéletes volt, mert Marci megijedt a hirtelen jött sötétségtől, zajtól, így nyugtalan lett. Oldalt pedig tökéletesen tudtam sétálni, táncikálni vele. Onnan meg úgy is jobban láttam, mint ülve a helyemről. Az első felvonás felénél észrevette a színpadot, akkor nagyon elkezdte figyelni az eseményeket. A szünet előtt 1 perccel pedig mély álomba zuhant. Csak a 2. felvonás felénél ébredt fel, még az újabb hirtelen zaj (azaz a 2. felvonás kezdete) se zavarta meg álmát.
Amikor felébredt, rögtön biztosítottam, hogy ott vagyok, így még jó darabig eljátszott a babakocsiba. Akkor kezdett el sírni, amikor túl sok kezdett lenni a kiabálás (gyerekeket is be próbálták vonni a történetbe), és a mögöttünk ülő kisfiú nagyon lelkesen eresztette ki hangját. A tapsnál már muszáj volt cicire raknom, így tele pocakkal indulhattunk haza.
A darab az óvodás korú gyerekek igényeihez volt igazítva. Így a gyerekek rendkívül élvezték, az amúgy nagyon primitív darabot. Nem veszett el bennem a költő/írói véna egy hangyányi szikrája sem, de egy ilyen történetet még én is össze tudnék dobni 1 este alatt. Annyi jó volt benne, hogy a gyerekeket is aktiválták, pl. Thomasnak, csináljunk úgy mint a mozdony és közbe huhogjunk, mint a Thomas kéménye, amit ők persze örömmel végre is hajtottam. Hédinek és Dominak így is nagy élményt volt az előadás, hiszen még ilyen jellegű helyen nem igen jártak. Hédi pedig amúgy is nagy Thomas rajongó. Mi pedig kibírtuk ezt a 1,5 órát, főleg, hogy én csak fél füllel figyeltem az előadást, a másikkal Marcikát. A díszlet elég egyszerű volt, de mégis nagyon praktikus.
A szereplők ruhája is igen élethűen lett megvarrva, de az nagyon látszott, hogy nem magyarok voltak a színészek és csak nagyjából találták el, mikor melyik rész van. A táncuk nem is egyszerre volt... Persze ez még ilyen kisgyerekeket nem zavar. Azért összességébe megérte eljönni, mert ne feledkezzünk meg, hogy nekünk nem került pénzbe a jegy, a lurkók jól érezték magukat, végülis miattuk mentünk el. Az Ildinek így is az volt a végső konklúziója, hogy nem hitte volna, hogy ilyen jól fogják bírni, ami azt jelenti, hogy tényleg lekötötte őket a darab. Hédinek a lényeg amúgy is Thomas és a néni (aki persze énekel) volt. Abból pedig nem volt hiány. Hédi haza se akart jönni. Hazafelé úton pedig szépen bealudt a villamoson.
Már f7 volt, mire felébredt, így még felnőtt programként Tibivel majdnem végig tudtunk nézni egy filmet. Este természetesen megint későn aludt, mi meg fáradtan kezdtünk neki az új hétnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése