Már régóta tervezem, hogy a kicsi fiam fejlődéséről írok egy bejegyzést, hiszen újabb mérföldköveket hagytunk el.
Karácsony előtt 1-2 héttel kezdett visszatérni a régi kicsi fiacskánk. Újra az a nyugodt, mosolygós baba lett, mint volt. Sokat kellett kézben tartani, de ezt hatalmas vigyorgásokkal meghálálta. Az ünnepek, otthonlét kicsit felbolygatta a nyugalmát. Az állandó nyüzsgés, a sok ember (dédik, nagyszülők, nagynéni, nagybácsik, unokatesó, időnként vendégek), az állandó ricsaj (+TV aláfestésnek) kicsit nyűgösebbé tette, így ezt az időszakot kézben vészelte át (még jó, hogy mindegy neki kinél van). Kicsit aggódtam, hogy mi lesz velünk, ha újra 3-ba töltjük a napokat, hogy fogok bírni két síró gyerekkel, de szerencsére mind a ketten átálltak a kiscsaládos létre. Hédi egyre többet játszik egyedül, bár állandó megerősítést, figyelmet vár el mellette, és Marcika is jól elvan, ha nem a kiságyban (bárhol máshol jó) kell feküdnie és ott vagyunk a közelében. Így néha én is úgy érzem, hogy pihentetőbb a jól megszokott vackunkba, a megszokott napirendebe, mint otthon, ahol ezer segítő kéz akadt.
Szóval ez a mosolygós kisfiú már az ünnepek előtt elkezdte felfedezni apró kezecskéit. Már a ruhája helyett a kezeit kezdte el szopogatni, persze akkor még kezdetlegesen, de mára már fontos játszóeszköze lett. Jóízűeket cuppog a kezével, próbálja begyömöszölni az öklöcskéit, szopogatja ujjait (egyet, többet, mikor melyiket), összekulcsolja, fogdossa kezeit, nézegeti. Néha úgy kifárad a nagy munkába, hogy elalszik a végén. Sose értettem, mikor anyu, mama a kéz nézegetéséről beszél, amikor anyu azt mondja, hogy akkor váltam jó gyerekké, amikor a kezemet kezdtem nézegetni... A Hédinél valahogy nem volt olyan nagy váltás. Mikor a kezét felfedezte, szerintem játszott is már a játékokkal, vagy csak mi nem vettük észre a nagy váltást, nem tudom, de az biztos, hogy a Marcit jól leköti a két apró kezének a felfedezése.
Azóta pedig meg se áll a játékbirodalom felfedezésében. Már egy ideje figyeli a játékait, főleg, ha zörgetjük, rázzuk neki. Kanizsán már próbálta megérinteni őket, ha rátettük, Micimackós kelj fel Jancsit pl. kiütni. Itthon már meg is fogja őket, nyilván a kicsiket, könnyűeket. Főleg a szundikendőkkel, szundipárnával, plüssökkel birkózik, ha ráteszem. Gyűrögeti őket, ha a szájához tornázza őket, meg is kostizza, szopizza. A vékony madzagokat (pl. zsiráf lába, majom kezében lógó madzag, ami a halat tartja) huzigálja. Vékony csörgőket megtart. Ha nem mozdul el a Micimackós kelj fel Jancsit, akkor forgatja rajta a karikákat. A babakocsin kifeszített játékkel pedig a dédinél órákig lekötötte magát.
Ha nagyon tetszik neki valami, vagy ha panaszkodik akkor gőgicsél, hangosan, sokáig. Nagyon jó hallgatni, zene füleimnek.
Az elmúlt napokban olyan érzésem kezdett támadni, hogy Marcika próbál fordulni. Főleg háton van és a lábait oldalra tornázza, szinte oldalra fordul. Tudom, először hasról fordulnak hátra, így nem éreztem olyan jelentős dolognak. Ma gyógytornán jártunk, ahol megkérdezte a gyógytornász, hogy fordul-e már. Mikor nemleges választ adtam, azt mondta, hogy már csak pici hiányzik hozzá:) Hamarosan nem hagyhatom nyugodt szívvel egyedül az ágyon:( Napi 1-2-szer hasra rakom, mert elvileg úgy fejlődik leginkább a babák izomzata, mozgása. Már 15 percet bír, utána azért sírva fakad, de gyönyörűen kiemeli a fejét, néha még 1-1 mosolyt is elereszt közben. Sajnos az egyik kezét el-el hagyja :(
Sajnos a szeme még mindig váladékozik, egyre esélyesebb, hogy át kell mosatni :( Pedig újra csepegtetjük az antibiotikumot :(
Röviden a testvéri szeretetről. Marcika továbbra is elég stramm gyerek. Nagyon szereti a Hédit, az ő látványától is megnyugszik, nevetgél rá, pedig nem kevés bántalmazásba is van része. Ha kap 1-1 erősebb ütést csörgővel, ököllel, akkor picit legörbül a szája, 2 panaszkodik, de nagyon ritkán fakad csak miatta sírva. Hédi egyre gyakrabban rázogatja neki a csörgőt, vagy odamegy hozzá, közel hajol, és magyaráz neki pl. Marci! Alszik a Gyurika. Aztán megy az útjára. Továbbra is hordja neki a játékokat, odaadja neki (kezére teszi), aztán várja a dicséretet. Persze le is nyúlja őket, ha olyan kedve szottyan. Hédi szereti a kezét huzigálni, és örül, ha megfogja a Marci az övét. Marcinak ügye nagyon jár a lába, ha örül vagy dolgozik valamin, így ha a Hédi odamegy hozzá akkor is. Ilyenkor megesik, hogy "rugdossa". Hédi ilyenkor kétféleképpen reagál: vagy panaszkodva, vagy röhögve mondja, hogy a Marci 'rugózik' (így mondja a rugdosást). Sajnos a Hédi is időnként megrugdossa :( Hédi mostanába egyre több puszit osztogat, így a Marcinak is jut belőle, persze elgondolkozom rajta, hogy ez neki neki jó-e vagy sem, mindenesetre a Hédit mindig alaposan megdicsérjük érte.
Nagyon várom az időt, hogy nyugodt szívvel együtt hagyhassam őket, eljátszanak együtt, Marciba játszópajtásra leljen a Hédi. Másrészt meg úgy érzem, hogy így is túl gyorsan fejlődik a Marci, még észbe se kaptam, már a játékaival játszik, lassan forog és onnantól kezdve nincs megállás, nem lesz már babusgatható picibabám, hanem egy újabb izgő-mozgó sajtkukacom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése