Eljött a nap, amikor vissza voltunk rendelve csípőszűrésre, hogy újra lássa orvos Marci csípőjét. Időbe odaértünk, így még első körbe bemehettünk. Sajnos már előtte kiderült, hogy nem a Domos doktor (akivel múltkor olyan elégedett voltam) fogja megvizsgálni Marcikát. Előre féltem, hogy nem fogják túlságosan megnézni. A sejtelmem bevált. Először egy ki tudja kicsoda nézte meg (még biztos nem orvos). A csípőjét egyetlen egy módon vizsgálta, hogy megpróbálta széttolni a lábait, a nyakát pedig azzal, hogy felemelte a levegőbe a gyereket (reptette), mivel nagyjából középre tartotta a fejét, úgy döntött minden rendben vele. Hasra ruhába fektette, de akkor is csak azt nézte, hogy a csípője (popsija?) nagyjából szimmetrikus-e. Ezzel részéről le is zárult az egész, pedig közbe magyaráztam, hogy terpeszpelenkát kell hordanunk, meg jobbra tartja a fejét a gyerek stb. Még az előző zárót se olvasta el alaposan, mivel csak a jobbra tartás tűnt fel neki a zárón, a kötött csípő nem. Aztán jött a doktornő. Ő még ennyit se csinált. Ő csak szétnyomta a lábait. Neki is fejtegettem, hogy terpeszpelenkát hordott, jobbra tartott... Erre közölte, hogy a csípője tényleg még egy picit kötött. Ezzel be is fejezte volna. Úgy kellett kihúzni belőle, hogy akkor kell-e még a terpeszpelust hordani, amire nemleges választ kaptam. Azt a kérdésem, hogy kell-e még tornásztatni, már meg se akarta hallgatni. Arra mondta, hogy igen. A gyógytornán meg vagy 5 percet rágódott, végül azt mondta, hogy az már nem szükséges. Hogy vissza kell-e hozzájuk jönni? Dehogy, Marci már nagy... Ezek után már nem is érdekelt ez a bagázs, nem forszíroztam tovább a témát, mert tegnap anyu mondta, hogy elintézte, hogy Kanizsán megnézze a Rada Éva (gyerekneurológus) a Marcikát, és ha kell ő úgy is gyógytornára küld. Anyu a Hédi lábát is meg akarja vele is nézetni, mert még mindig befelé csámpít, és Anyu szerint ez nem normális (két ortopéduson már túl vagyunk vele is).
Ez a vizsgálat sokkal jobban emlékeztetett a Hédinél lévőre, ahol a Hédi óriási kiflijét se vették észre. Értem én, hogy futószalagon megy az egész, és az ő konkrét dolguk a csípő megnézése, ami megtörtént, de meddig tart még két vizsgálatot elvégezni. Megmozgatni kicsit a fejét, és ha már úgy is hasra rakja, akkor nem deréktől lefelé nézne rá, hanem mondjuk a gerincére is. No mindegy, ezen mi úgy se változtathatunk és szerencsések vagyunk, hogy eddig előbb-utóbb mindig jó kezekbe kerültünk, és még időben fény derült Hédi és Marci ferde tartására.
Ezután gyógytornára mentünk. Magamba gondoltam, hogy most fogunk utoljára itt járni és azon töprengtem, hogy kellett volna hoznom valamit a gyógytornásznak. Szerencsére ő nagyon aranyos, és sejtésem szerint ismeri az itteni rendszert. De azért azon még ő is csodálkozott, hogy még a Marci csípője miatt se kell többet visszamennünk, sőt azon is, hogy a terpeszpelus hordás teljes elhagyását javasolták. Szóval a gyógytornász (Szedlacsek Márta) azt mondta, hogy ő nem fog most minket egyből kihajítani, mert az otthoni torna azért nem teljes hatékonyságú, és nyilván ellenőrizni kell, így ő ilyenkor is hetente áttornáztatja az embereket, amíg teljesen helyre nem jönnek. Azt pedig ő is látja, hogy a Marcinak se a csípője, se a tartása nem tökéletes. Sőt szerinte a terpeszpelust se ajánlatos egyből teljesen elhagyni, hanem szépen fokozatosan. Ő azt javasolta, hogy most már csak az alvásnál adjuk rá, mire pedig legközelebb megyünk (majdnem két hét a síelés miatt), akkor előtte 1-2 nappal teljesen hagyjuk el, és ő megnézi, hogy "vissza kötött-e a csípője", vagy sem. Attól függően kell majd a továbbiakban hordania. Ezek után már biztosan tudom, hogy nála jó kezekben vagyunk és Marcikával minden rendben lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése