Hédi a nap hőse

Már egy ideje rossz érzéssel töltött el, az a gondolat, hogy egyedül kell vinnem a két gyereket orvoshoz (ez eddig általános), ráadásul Hédit fogják megbökni, nem Marcit. Hédit ismerve max. fokozatú sziréna bekapcsolására és teljes önkívületi állapotra számítottam.

Úgy volt, hogy Hédi 6 éves koráig nem kell több védőoltást kapnia. Gondolhatjátok, hogy örültem neki. Aztán télen a doki előhozakodott az influenza elleni oltással. De szerencsére végül nemcsak az oltást, de az influenzát is megúsztuk. Ilyenkor örülök, hogy nem kínoztam feleslegesen a gyereket. 1 hónapja felvetettem az ovi kérdést a dokinál, majd erről talán részletesebben is írok. Doki egyből előállt még néhány alternatív oltással, amit eddig feleslegesnek vélt, de közösségbe elkaphatja a Hédi, a betegségnek pedig súlyos szövődménye is lehet. Arról nem beszélve, hogy a Marcira nem kis veszélyt rejthet. A bárányhimlőt kapásból kilőttem. Nekem jó élményeim vannak ezzel a betegséggel kapcsolatban, és bízom benne, hogy nem a Hédi lesz, akinél mégis valami komoly bajt okoz, illetve a Marci is elég nagy lesz hozzá, hogy átessen rajta. De a meningococcus nem olyan közismert, a gennyes agyhártyagyulladás pedig még rémisztően is hangzik. Ritka betegség, de ha felüti valahol a fejét hamar terjed. Ennek tényleg komoly szövődménye lehet, főleg 2 éves kor alatt. Régebben beszéltem erről valami kapcsán anyuval, és ő is azt javasolta, ha a Hédit közösségbe viszem, azaz bölcsibe, oltassam be. Úgyh. végülis rábólintottam. Most eljött a nagy nap, azaz a beadatás.

Az orvosnál nyilván a Marcival kezdtem. Gondoltam Marcin hamar túlesünk, aztán, ha a Hédi kiborul, tudok vele foglalkozni. Marci 6230 g és 68,5 cm, foga nincs. Kezd lassulni a növekedés üteme, de a doki úgy nyilatkozott: kicsit vékony, de jól néz ki :) Illetve "még mindig milyen vidáman néz a nagyvilágra". Aztán megpaskolta a Marci popsiját, aki erre az inzultálásra elpityeredett :) Persze hamar megbékélt.

Aztán jött a Hédi. Megkapta az óvoda-érettségről a papírt. Bár a szobatisztaság még nem az igazi, de még van rá legalább fél évünk. Jött az oltás. Itthon már azért mondta, hogy nem kell a doktor bácsihoz menni, aztán akarok a doktor bácsihoz menni... Kicsit félve, de némán tűrte az előkészületeket. Én fogtam le a kezét, védőnő takarta a szemét, doki pedig pikk-pakk bebökte a tűt. Csak a bökés alatt sírt, és tényleg csak egy picit. Derekasan bevallom, én se tűrtem volna jobban. Aztán kapott egy micimackós fájdalomcsillapítós tapaszt. Ami teljesen elmulasztotta a fájdalmát. És már roboghattunk is a játszótér felé, ahol már meg se tudta pontosan mutatni, hol "nem is fáj" neki :) Úgyh. egyhangú szavazással megérdemli a nap hőse címet! :)

Állatkert

Hétvégén anyuék ismét feljöttek Pestre egyet unokázni.

Szombati programon nem kellett sokat a fejünket törni, már napok óta a Karcsival a Construmára készültem, ötleteket gyűjteni álmaim házához, de mindig elmaradt. Hol azért, mert kiderült, hogy aznap csak szakmia napok vannak, azaz szakemberek részére, hol azért mert a szakemberek, a mi kis kalyibánkat mérték fel. Marciákát magammal rángattam, hogy mindig kéznél legyen neki a tejcsárda.

Hédikét pedig Domika társaságába Ildire és Anyura bíztam. A lényeges dolgok megnézése után Tibi is odaért az építőipari kiállításra, de legalább ő is kipróbálhatta a kisvasutat, amiből a Kincsem Parkba lehetett gyönyörködni. Érdekes volt látni, hogyan is néz ki egy ilyen lóversenyes birodalom.

Vasárnap de. már-már rendszeresnek mondható programként Apu átjött a Domival, és Hédivel együtt lementek a csúszdás játszótérre. Hiába, még vasárnapi programnak is élmény az a játszótér. Marci ébredése után mi is utánuk eredtünk. Marci is élvezhette a jó időt, apuval virágot szedett. Sőt még a plédjén a fűbe is garázdálkodhatott. Megmutattam a lurkóknak, melyik ovit szemeltem ki a Hédinek. Kár volt, mert így az aprónép mindenáron az óvoda játszóterét akarta kipróbálni. Ebédre átmentünk az Ildiékhez. Majd órákon át tartó vita után eldőlt, mi lesz a program. Azaz hiába próbálták a fiúk (Apu, Tibi) megtéveszteni a gyerekeket holmi biciklizéssel, a lány vonal nyert, így állatkertbe mentünk.

Persze a sok vitatkozásba eltelt az idő és csak 2 órát töltöttünk az állatkertbe. Utólag éppen elég volt, ennyi gyerekkel. Hédinek kellett volna a du.-i alvás, nem volt jó éjszakánk, így nem is igazán tudta átadni magát az állatkerti érdekességeknek.

Legnagyobb élménye a majmok hamija volt. Nem a majom, hanem a kosztjuk. Hogy répát ettek a majmok, és nem volt mandarinjuk. Aztán a zsiráf, de csak azért, mert leköpte. Nem a zsiráf hibájából, hanem valami bunkó látogató benyúlkált hozzá, ő meg így reagált rá.

Az állatsimogatóba is sok időt töltöttek. Bár már nagyon felbátorodtak a Domival, és köveket dobáltak, sőt az egyik szerencsétlen áldozat hátát jól meg is pakolták vele. Tényleg békés jószágok vannak a simogatóba. Még Hédi is bátran etette őket. Még az elefánt hagyott egy halvány emlékképet Hédiben. Mondjuk a többi állatra maximum egy kis futópillantást vetett. Az állatkert játszótérről erővel kellett elrángatni őket, hogy azt a rövid időt már ne teljesen ott töltsük. A két kis csöpség: Marci & Blanka pedig szépen átaludta a sok izgalmas állatot. Szóval nem volt egy sikeres szabadidős tevékenység. Azért még egy próbát megér, optimista vagyok és bízom benne, hogy csak a körülmények miatt volt ilyen nehézkes az állatkerti kiruccanás.

Nyuszis

H: Karikázni akarok! (-azaz kirakózni.)
É: Melyikkel? A macissal?
H: Nem, a lepkéssel. (Tegnap Platformba jártunk, utána még gyorsan megvettük a húsvéti ajándékokat. Fel se merült bennem, hogy a Hédi megfigyeli, hogy mit veszünk, miközben a játékok rámolásával foglalatoskodott a boltba. Nemhogy még másnap is emlékezni fog rá...)
É: Azzal nem lehet, a nyuszi hozza majd.
H: Visszahozza, mert elvitte. :D

Családi összeröffenés - Blanka vizit

Ma meglátogattuk Blanka babát, ismét jó sokan összejöttünk, már csak az apák ágáról a nagyszülők, a dédi mamák, illetve dédi papa hiányozott. A pontos létszám: 11 felnőtt +4 gyerek felállásban töltöttük Ildiéknél a délutánt. Mint kiderült hamarosan lesz alkalmunk nagyobb családi eseményre, ugyanis nemsokára sor kerül Marci és Blanka keresztelőjére.

Ilyen nagy családi létszámnál mindenki egyszerre beszél, próbáljuk túlharsogni a másikat, ráadásul a hallásunkkal is komoly problémák vannak néha, így kiabálunk, veszekszünk, mindenki mondja a magáét, és vannak ugye a kis porontyok, akik szintén megkövetelik a figyelmet. Domi elég halkan beszél, így őt azért nem értjük, míg Hédike sajnos lebetegedett, és mikor odaértünk pont aludt, ébredés után pedig elég megszeppent volt, amit nem csodálok, a hirtelen megnőtt létszám okán. De azért ha kell nekik valami, vagy ha kikerülnek a figyelem középpontjából, máris jelzik, nemcsak Hédi és Domi, de Marci is, aki tud reklamálni a saját babanyelvén, ha nem foglalkozunk vele.

Blanka baba szerencsére nemcsak az igazak álmát aludta ott tartózkodásunk alatt. Kicsit nézelődött, vizsgálgatta a kezét (bár Szabi szerint ez még nem lehetséges, de szerintem akkor is a kezét nézte, vagy csak nyújtózkodott, és én annak vettem:)). Szerintem negyedikként már nem kap olyan nagy figyelmet, mint anno a többiek, bár lehet ezt nem is bánja, mert eddig a néhány családi találka alkalmával rendszeresen egymás kezéből kapkodtuk ki a kölyköket:) Sőt, azt hiszem mostanság már inkább a felnőttek azok, akik hamarabb elfáradnak a babáktól:)

Természetesen ajándékokban sem volt hiány, Domi még nem szokta meg, hogy nem mindent ő kap. Persze lehet úgy gondolja, hogy minek Blankucinak, mikor még nem is tud velük mit kezdeni:) Keresztnagymamától csokikat is kaptak, így ma jól belakmározhattak mindenféle tiltott dologból. Szerencsére Tibit eléggé lefoglalta más teendő, így azt már nem látta, hogy a végén már folyamatosan sütiért kunyeráltak, és hát ki tud nekik nemet mondani?:) Ha az egyiknek megengedi az anyja, mondván a mai nap egészséges, tápláló étkezésének már úgyis lőttek, akkor hogy magyarázzam meg a másiknak, hogy ő nem kaphat?:)
Gyurmáztunk, duploztunk, kockavárat építettünk, Hédi Renivel autózott is. Egy kép erről, jókat kacagott azon, amikor az autók leröpültek az asztalról:)

Domi csak a gyurmázásig bírta egy helyben, majd inkább huncutkodott. Pl. megmássza a hátad, ha a földön ülsz:). Utána Hédi is követte Domi példáját, és elkezdtek a játéktartó dobozokon mászkálni, mert persze ami tilos, azt nagy élvezettel teszik:) Hédiben egyébként nagyon sok szeretet van, Renit is megpuszilgatta és megölelte:) Jah és igen, Hédinek nagy kedvence, a lábon csúszdázás. Az sem zavarja, hogy engem nem túl hosszú lábakkal áldott meg a sors, újra és újra kéri, „még egyszer”.


A rossz időnek köszönhetően a délutáni játszóterezésük elmaradt, de remélem nem hiányolták, és beérték velünk is a mai napra.

Rövid látogatás- kurta bejegyzés:)

Múlt hétvégén egy kis időt ismét Hédiékkel tölthettem. Szombaton késő délután az Ikeában csatlakoztam Szabiékhoz, akik a délután nagy részét a házuk berendezésének tervezgetésével töltötték. Szabiék elmondása szerint Hédike is élvezte a bútorok és a játékok kipróbálását. Hazafelé már a villamoson bealudt, és mint kiderült ilyenkor már semmire nem ébred fel reggelig. Azt hittem a korai alvásnak köszönhetően már hajnali 6 (nekem az még hajnal :) )körül Hédire fogunk ébredni, de szerencsére nem:) Egy kép arról, milyen fura pózokban tudnak aludni ezek a kis csöppségek:)


Reggeli készülődés közben Hédike a legszebb mondatot mondta nekem: „Linda szeretlek”:) És Nem én kérdezgettem, hogy Hédike szeretsz-e:)


Sajnos a játszótéren történt egy kisebb baleset. A nagyobbaknak való játszótéren voltunk, ahol nincsen bébihinta, így Hédike kipróbálta a másikat. Semmi gond nem volt elég sokáig, Hédi ügyesen kapaszkodott, nem löktem nagy lendülettel sem, viszont a végére elfáradhatott, mert elengedte az egyik kezével és akkor megtörtént a baj. Leesett róla szegénykém. Először azt hittem, hogy megúszta sérülés nélkül, de mikor közelebb értem és ő is ráeszmélt, hogy mi is történt, akkor nagyon elkezdett sírni és láttam, hogy ömlik a szájából a vér… Felrepedt neki elöl is, meg belül is, szerencsére mire hazaértünk elállt a vérzés. Később már csak a feldagadt szája jelezte a balesetet. A kedve is visszatért egy kis alvás után.


Marcika kapott egy kis almát délután. Először Hédi etette, aranyos volt. Úgy etette, mint a játék babát, kicsit odatette a szájához, talán még azt is mondta, hogy hamm vagy egyél Marci, és már adta is következő falatot. Aztán következhettem én, de hiába volt minden próbálkozás, mindent kiköpött Marci.:) Úgy tűnik az alma neki sem lesz a kedvence (egyelőre).


Másnap reggel elbúcsúztam tőlük, hogy én is kicsit megcsodálhassam Blanka babát. Szabiék is jöttek volna, de sajnos Domi elkapott valami vírust, így inkább otthon maradtak. Domi persze nem viselte jól, hogy nem találkozhat Hédivel. Lementünk délután a játszótérre, ő pedig azt hitte, hogy Szabiékhoz megyünk, mikor mondtuk neki, hogy csak a játszótérre, elkezdett sírni, és azt kiabálta, hogy „Hédihez akarok”!:)

Mivel Szabi ritkán jut el a blogírásig, így bátorkodom még két képet felrakni róluk, mert nekem nagyon tetszenek:) (Max. majd utólag Szabi átrakod egy másik bejegyzésbe, innen meg kitörlöd:) )