Hármasban az élet

Sok esemény volt az elmúlt időbe, amit fontos lenne megörökíteni, de sajnos pont ezek miatt nem sikerült mindent megírnom, de azért talán még sikerül valamicskét rögzíteni belőle. Csak a legfontosabbakat említem meg: Marci 1 éves lett, elköltöztünk a házba, Hédi igazi bölcsis, Marci pedig már megszokta az Ildinél, Apa megjött Japánból, majd Belgiumból is.

De mint mindig, most is inkább az új dolgokra koncentrálok, azaz a hétvégi eseményekre. Mert pizsama party volt nálunk.

Azaz Domi is nálunk aludt. Még a régi lakásba laktunk, amikor többször nálunk akart maradni éjszakára. Mivel az ágyunkból nem hiányzott még egy gyerek, megígértem neki, hogy ha elköltözünk az új helyre éjszakára is maradhat, aludhatnak együtt a Hédivel. Ildi szerint a Domi nem felejtette el az ígéretem. Mivel vasárnap Domi mindenképpen nálunk lett volna, így már szombat este áthozták, hogy teljesüljön szíve vágya.

Mondhatom, nem a Domival volt több gondunk, sokkal inkább a pici lányommal. A szombati napot kint töltöttük a BNV-n. Mivel az egyik pavilonba Kölyökparádé néven gyerekrendezvény volt, gondoltuk a gyerekek se fognak unatkozni. Persze nem volt nagy eresztés, mint ahogy az egész BNV se. Egyetlen épületbe volt valami is, de ott is főleg olyan dolgok, amik minket nem érdekelnek.

Viszont végre kaptunk az indukciós főzőlapomra palacsinta sütőt!!! Igaz aranyárba volt, mivel Tefal, de lenyeltem, mert már egy hónapja vadászok rá. Kóstoltunk mindenféle löttyöket, szereztünk két lufit (nem volt könnyű az se), és láttunk rúdtáncot (éppen ez volt a műsorszám a BNV-n). A kölyökbirodalomba Hédit leginkább a terepen vezetett távirányítós autó fogta meg. Onnan nehéz volt elrángatni, a Teddy kórházba, ahol viszont nagyon bátortalan volt, így végül nem gyógyított se plüss mackót, se elefántot. Hédi számára szerintem a fénypont a kutyának öltözött ember volt, aki nagyon bunkón viselkedett, mert hiába simogatta a Hédi, hiába ugrált körülötte, hiába tett meg mindent, hogy felhívja magára a figyelmet, a kutya nem igen törődött vele. Pedig egyébként Marcinak is tetszett, csodálkozva nézte, ez meg micsoda :)

Hazafelé menet a két kis lurkó kidőlt, és szundiztak egyet. Hédi rengeteget, Marci kevesebbet, így mire Domi odaért hozzánk, kipihenve várták a kis vendéget.

Még jó, hogy ilyen nagy kádat választottunk, mert mind a hárman kényelmesen el tudtak benne feküdni, pancsolni és a sok játéknak is jutott hely.

Az altatást nem siettem el. Nyilván az volt a szűk keresztmetszet. F10 körül felvonultunk, beágyaztunk. Hédinek, Dominak a kihúzható, piros vendégágyon. Tibi pedig kiadta, hogy Marcit is ebbe a szobába altassam el, mert ő nem vállalja a két nagyot. Marci szerencsére elég fáradt volt, így néhány percen belül elaludt. Aztán jött a két nagy. Domi hajlandó volt lefeküdni, de Hédi csak járatta a száját, piszkálgatta, akkor Domi is vissza. Így óráknak tűnő idő után Tibivel eltávolítattam a Hédit. Én elaludtam a Domival, vagy csak én? De jött a Tibi vissza szerintem nagyon hamar, és megkaptam az aludni nem akaró Hédit, hogy Anyát akarja. Végül Marcika is bekeveredett az ágyba, úgyh. mikor legközelebb a Tibi bejött, már négyen aludtunk a kis heverőn.

Végül a legkisebbel átvonultunk a saját szobánkba, a lépcsők körbepakolása után. Éjjel Hédi "csak" egyszer tartott ébresztőt. Egyébként a két nagy békésen aludt. Reggel Domi kezdte az ébresztőt, de hamar követték a többiek.

Királyi reggeli várta őket, rántottát kaptak, aztán waffelt. Ildi szombat este még ráijesztett a Tibire, hogy kakaó hiányába hajnalba nem fogjuk tudni elhallgattatni a Domit, így gyorsan Tibi átment az éjjel-nappaliba tejért, de szerintem nem lett volna probléma belőle, mert reggel se úgy kelt fel, hogy márpedig kakaót kér. De. bent randalíroztak, aztán kitalálták, hogy ők most a tengerpartra/ munkába mennek. A végén még az ajtó kulcsot is el kellett dugnom, mert kikulcsozták és megléptek volna. Nyáron már könnyebb dolgunk lesz, és kiengedhetjük őket majd az udvarba tombolni, egyenlőre még elég veszélyes terep. Így meg kellett várniuk, míg Tibi befejezte a dolgát és elvitte őket sétálni, hogy levezethessék fölös energiájukat. Ebéd utáni alvás nyilván elmaradt, de szépen eljátszottak. Nagyon élvezik a teret, és azt is, hogy minden játékot szét tudnak dobálni, mert van elég területük. Késő du.-ra pedig egész sokan összegyűltünk, jöttek az Ildiék, Tibi apukája, Tomasz. Úgyh. élettel telt meg a ház. Búcsúzásként még pancsolhattak közösen egyet. Ezek után nem volt gond az esti elalvással, így még a káosz felszámolására is jutott időm. Legalábbis a játékrengeteget a helyükre tudtam rakni.

Domi altatáskor még azt nyilatkozta, hogy többet nem alszik nálunk, másnap már azt mondta, hogy jót aludt, jó volt nálunk és jön legközelebb is :) Abba biztos vagyok, hogy lesz még legközelebb. Bár tele voltam kétségekkel, hogyan fognak 3-an aludni, azért csak sikerült mindenkit álomba ringatni. Így egy héttel később, pedig egész jó élményként tekintek vissza rá.

1 éves is elmúlt a nagyfiú, azaz ilyen a mi 13 hónaposunk

Marcika már igazi nagy fiú. Nem nevezném már kisbabának, bár még kisgyereknek se. Továbbra is tökéletes gyereknek tartom. Kiegyensúlyozott, kiszámítható és mosolygós. Mellette gyönyörű kis szőke herceg. Kicsit vékonyka, de Hédi után ezen nem csodálkozom.

Egy kis műszaki zseni. Imád minden elektromos kütyüt, mint anno a Domi. Telefont simán kezeli, Ildiéknél a hifit addig nyomkodja, míg zenét nem buherál rajta, rácuppan a gépre, ha eléri. Okos sok mindent megért. Pl. integess, gyere, hami, csücs... Beszédbe még van mit fejlődni. A nyári szavain túl nem sok mindent mond, de nem bánom, mert az Anya, Anya gyeje, még mindig lista első :) Mondja egyébként még csücs, pápá, ham, itt-ott, kéjek, kéj (kér), nem, meg amit éppen gyakran hall. Pl. az Ildi szerint őt is és a Blankát is mondja, saját módon. Nekem úgy tűnik, hogy a Hédi nevét is megtanulta, de az valahogy nem olyan egyértelmű. Hétvégén, hogy Kanizsán voltunk, mondta papa, mama, apa. Az ember után továbbra is ismétel.

Rombol. Hédivel nagyon nehéz játszani. Ha építünk valamit, lerombolja. Természetesen mindig ott akar lenni, ahol mi. Be akar szállni mindenbe, de még nem olyan ügyes, nem azt csinálja, amit kellene. Ez probléma akkor is, amikor a Hédi és a Domi játszik. Szegény Marci olyankor mindig "bántalmazva van" (pl. fellökik), közbe kiabálnak vele. Most már legalább stabilan ül, ha időbe észre vesszük, hogy gond van, talán megússza a felborulást. Szerencsére nem egy érzékeny gyerek, bírja a strapát. Nem sír, csak ha komoly fájdalom éri. No, meg ha eltűnünk a szeme elől, vagy azt akarja, hogy felvegyük.

Nagyon igényli a testközelséget. Sokat van kézbe, de ha játszik, akkor is szeret az ember ölébe csüccsenni. Ha nem vagyok ott, akkor más is megteszi, de alapvetően azért szerencsére anya az első. Közel se olyan elutasító, mint a Hédi volt. Kisebb korában, és szerintem sokszor most is Hédi csak engem fogad(ott) el, Marci tényleg jól elvan mással is, aminek Apa nagyon örül. Látványosan kötődik hozzá is.

Mászva közlekedik. De nagyon sokat van két lábon, persze csak kapaszkodva. Ha van valami amit fogjon, oldalazva gyorsan, sokat lépked. A járástól még nagyon messze van. Kapott egy járássegítőt, amit imád. De látszik rajta, hogy főleg a kezével tartja magát, a lábait meg csak húzza utána, hogy el ne essen. Szívesen tologat minden mást is, amit tud, hogy fejlessze a járását pl. székeket, oroszlán íves játékát. Azért járatni nem engedem még, és a járássegítőt se vagyok hajlandó forgatni, pl. ha nekiütközik valaminek, ezzel se támogatom. Mivel okos gyerek, megoldotta ezt is. Addig rángatja, amíg elfordul vagy másik oldalról tolja :)

Szereti a mondókázást, de igazán csak azokat, ahol neki is van "feladata", azaz csip-csip csókázni , süti-süti pogácsát, lovagoltatókat Sima út, sima útba neki is a kátyú a nagy kedvenc. Mondja is, hogy kááá és löki magát hátra. Szereti a zenét és táncol is. Vagy a felsőtestét dönti jobbra balra hullámzó mozgással vagy rugózik. Iszonyat aranyos. Megörökíteni nem igen tudtam még, mert különleges pillanatokba mutatja csak be tudását. Pedig teljesen máshogy ropja, mint anno Hédi.

Nagyon erős akarata lett neki is, és nagyon akaratos tud lenni. Ha megkaparint valami játékot, és Hédinek is az kell, kiabál és elfordul :) Itt megint nehéz dolgom van, mert Hédire mindig rászólok, hogy kérje el tőle, de Marcika persze nem adja. Azt viszont még se engedhetem, hogy mindig elvegyenek tőle mindent. Pedig látszik, hogy a nagyok mellette ő is ezt sajátította el, és ugyanazt alkalmazza a Blankánál. Simán kiveszi a játékokat a kezéből. Blankát sokszor próbálja szeretgetni, simogatni, puszilni, persze nem túl finoman, és Blanka így nem is igen örül neki. Pedig sokszor látom, hogy tényleg csak kedveskedésből megy oda hozzá, és mégis fájdalmat okoz a Blankusnak pl. fellöki.

Nagyon látszik rajta, ha álmos. Szemét dörgöli, nyűgős, gyakran harap :( Legegyszerűbb altatási módja, ha kivisszük a friss levegőre babakocsival. Ha tényleg fáradt, pillanatok alatt elalszik. És képes akár két órát is átaludni. Napi kétszer alszik nappal és viszonylag korán fekszik/feküdne este. Persze este sokszor felkel, hogy megtöltse a pocakját.

Etetése nehéz, pedig mióta Ildihez jár (október eleje) leszoktunk a nappali szopiról és már csak este és éjjel kap anyatejet. Persze nappal iszonyú keveset eszik, kivéve a nagy kedvencekből: pizza, édesség. Főzelékkel viszont hadilábon állunk. Nagyon ki kell éheztetni, hogy megegye. Régen sokkal jobb evő volt, egy evésre megevett annyit, mint amennyit most 1 nap alatt beleerőltetek. Amennyire kisétkű, olyan jószívű. Még mindig megosztja még a legjobb falatokat is az emberrel (pl. megcsócsált kekszét, az ember szájába próbálja rakni :)

Sajnos még mindig mindent megrág, szájába vesz. Így semmi nincs biztonságban, meg sajnos ő sem, mert mindig mindenhol van valami apró dolog, ami nem éppen a szájába való.

Imádja a kis "kuckókat", kedvenc helye a fürdőszobába a szekrény (még nincs rajta a mosdó), de minden sarkot és búvóhelyet kipróbál. Ő is nagyon szeret az asztal lábánál tornázni, a rúdon átlépkedni.

Egyre inkább igényli az olvasást. Eddig csak lapozgatta a könyveket, de most már figyeli, mit mondok a képekről, mit mutatok. És néha kérésre meg is mutatja, hogy hol a cica. Vagy simogatja a kislány, bocit :) A normál papír könyvek még veszélyben vannak tőle, ahogy lapozgatni próbálja, elszakadnak a lapok, sajnos ezt Hédi mesekönyvei sínylették meg. :(

Beszoktatás - utolsó hét

Túl vagyunk az utolsó héten is. Most már anya nélkül kell boldogulnia Hédinek. Nem tudom mennyi sikerrel:) Szabira hagyom ennek a megírását, csak annyit, amennyit Ica néni nekem mondott. Végül csak egy nap kellett ott lennem a héten, míg Hédi aludt, akkor is csak egy órát. Megküzdött vele Ica néni:) Azt mondta ez természetes, sokkal jobb, hogy így dolgozza fel az új helyzetet, mintha magába fojtaná (Hédinél természetesen nem állt fenn ennek a veszélye:D). Így mutatja ki, hogy haragszik, ezért csüng utána a Szabin egész nap, csak anya jó… és ha anya nem ugrik azonnal, akkor nagy hisztit csap:)
Szóval a bölcsiben alvás. Azt hiszem problémás lesz, hiába sikerült egy nap elaltatnia Ica néninek, korán altatják őket, és Hédi amúgy sem igényli minden nap a délutáni alvást, főleg nem délben… De ha mégis elalszik, mint pl. csütörtökön, sokat aludt, akkor meg este nem alszik el időben… Bár aznap délután egy nagyon kedves Hédike volt, azt leszámítva, hogy irtó mérges lett hazafelé, mikor rájött az út felénél, hogy a biciklijét (direkt) ott hagytuk. :)
A bölcsis néni szerint azt nem érti Hédi, hogy ha ott is hagyják reggel, menni fog érte minden délután a Szabi… Mert egyébként szeret ott lenni, eljátszik az új játékokkal, a többi gyerekkel, de fél, hogy otthagyják hosszabb időre.:)

Szerencsére a rossz idő továbbra is elkerült bennünket, így minden délelőttöt és délutánt kint tudtunk tölteni a szabadban/a házépítésnél/dobozbeszerzéssel a költözéshez. Egy délután volt kivétel, de akkor is már a játszótéren voltunk egy ideje, mikor megérkezett a viharos szél, így szaladhattunk haza.
Marcika továbbra is a legjobb kisgyerek:) Büszke vagyok rá, hogy egyszer sem kellett Szabit azzal felhívnom, míg a bölcsiben volt Hédivel, hogy inkább jöjjön haza, mert nem bírok a Marcival:) A végén már úgy kapaszkodott belém, ha valaki át akarta venni (pl. Ildi vagy Maja mama), mint Szabiba szokott. :) Vagy szombaton a költözéskor kora reggel még aludt volna, így álmosan ráfeküdt a lábamra, és pihengetett. Az arcával is szeret dörgölőzni, bár olyankor nem lehet tudni, hogy bújni akar, vagy csak megharapdálni az orrom/leszedni a szemüvegem:)
Sokan azt hitték, hogy Marcika az én gyerekem:) Egyik nap a játszótéren betaláltak Jehova tanúi is – öltönyben… azt hittem üzletemberek, először csak kedvesen felvették a leesett plédet, majd mikor Hédinek kiabáltam, hogy csússzon már le, mert más is akar, Marcival a kezemben, odajöttek, hogy beszélek-e a gyerekeimnek Istenről? Hát mondom, először is nem az én gyerekeim, én csak a babysitter vagyok, másrészt nem vagyok vallásos. Azért adtak egy-két tájékoztató füzetet, meg felolvasott egy részletet, aztán továbbálltak:)

Pénteken csak két órát volt Hédi a bölcsiben, mert időpontjuk volt Dévény Annához. Mondanom sem kell, hogy hiába mentünk érte időben, majdnem elkéstünk:) Részben miattam, mert én, mint fantasztikus közlekedő tanácsoltam Szabinak, hogy a 18-as villamospótlóval menjünk, bár nem tudtam, hogy nem csak egyszer kell átszállni, hanem kétszer… Azért szerencsére ott már emlékeztem, hogy kb. merre kell menni, mert voltam már ott Ildiékkel, így nem késtük le a több hónapos várakozási idővel megszerzett időpontot. Arra nem emlékszem pontosan, hogy mit mondott a doktornő Hédire, azonkívül, hogy kicsit csámpi, csoportos foglalkozásra kell majd járnia októbertől. Mindenesetre Hédi és Marci is nagyon élvezte a rövid ott tartózkodást. Bekéretőztek egy terembe, ahol kihasználták, hogy kicsit nagyobb terük van, mint a szűkös panelszobák:)
Utána megebédeltünk a Nagyi palacsintázójában, ahol már kezdett Hédi nyűgös lenni. Szabi bement a palacsintákért, egyszer csak Hédi elkezd bőgni, hogy hol az anyja, nem hitte el, hogy mindjárt jön. Elkezdett sivalkodni, mondtam neki, hogy menj be nyugodtan, biztos meghallja a szirénázásod:) De így is eltévedt szegényke, mert sokan voltak:)
Majd mentünk az „Ikijába”, ahogy Hédi mondja. Ami szerinte egy nagy játszóház. :) Végülis van benne igazság, mert az étterem részlegnél ki van alakítva egy kisebb játszórész a kicsiknek. Marci és Hédi is nagyon élvezte, sajnos fotó nem készült. :( Na, utána jött a feketeleves. Sok nézelődési lehetőségünk nem volt Szabival, mert mind a két gyerek a legrosszabb formáját hozta. Marcinak se kézben, se a babakocsiban nem volt jó (kivételt a bevásárlókocsi jelentett). Hédi meg nem akart egyes helyekről eljönni, pl. a gyerekrészlegnél a mosogatót púposra pakolta. A pénztárnál már mindkét gyerek hangosan bőgött, és azt sem sikerült beszerezni, amiért mentünk, mert már nem árulják Magyarországon. Hédi a metróig sem volt hajlandó eljönni, közölte, hogy nincs lábam, én pici baba vagyok, anya vigyél :D
Utána még lementünk a játszótérre, mert Domiék is átjöttek. Hazaesve nekiálltunk (vagyis inkább csak Szabi és Ildi) turbóval pakolni, mert másnap kora reggel jöttek költöztetni…
Így segítettek anyának pakolni:


Én addig etettem meg fürdettem a gyerekeket. Kicsit rózsaszínre sikeredett a fürdővizük, Ildi mondta, hogy tegyek bele ilyen gyerekeknek szánt színes fürdősót, de mivel mindig kérték, hogy még, még, még, így a végén már rózsaszín vízben fürödtek. Ráadásul azzal szórakozták, hogy egymást arcába, hajára locsolták a vizet… Azért szent a béke:)


Miután Idliék hazamentek történt még egy kis baleset, elárasztotta a fürdőt a víz, mert kivettem a mosógép csövét, hogy ne zavarja a gyerekeket a pancsolásban, Szabi meg nem vette észre, és elindította a mosást… Ráadásul, ahogy nyúltam a felmosóért, levertem/kiborítottam egy doboz fültisztító pálcikát, amire Hédi és Marci is rávetette magát… Úgyhogy a végére kicsit ideges, kiabálós lettem:)
Éjjel 1-ig pakoltunk Szabival, de így sem sikerült egy szekrényt sem bedobozolnunk:) Közben Tibi is hazaért Japánból. Reggel meg 6-kor keltünk… A bútorszétszedés, dobozolás, pakolás alatt a gyerekekkel a játszótéren voltunk, egész nap… Ildi bírta a legjobban, még délután is képes volt kreatív versenyfeladatokkal szórakoztatni őket. A közelben lévő templomnál Szent Mihály napi búcsút tartottak. Hédit és Domit lenyűgözte a fúvós zenekar, el sem akartak jönni onnan. Előtte a piac mellett mentünk el, nagyon cukik voltak, ahogy egymás kezét fogva sétáltak és nézték, hogy mi mindent árulnak a termelők:)
A játszótéren Hédi hallotta egy kisgyerektől, hogy nagymamának szólítja a mamáját, utána ő is, úgy szólt Maja mamának, ha akart valamit, hogy Nagymamaaa!:) ÉS Marci tudja Blanka nevét! Valami olyasmit mond, hogy Anka, Lanka:) A végét tisztán lehet érteni:) Simogatni is szereti, bár legtöbbször még az arcát tapogatná, a szemét nyomkodná, szombaton már a lábát simogatta:)

Végül meguntam a játszóterezést, így elköszöntem a gyerekektől, és a panellakástól. Legközelebb már a házban látogathatom meg Szabiékat!:)

Marcika szülinap és Hédi bölcsi

A héten már kevésbé voltam szorgalmas/volt energiám arra, hogy minden nap lejegyezzem mi is történt, így csak pár történet mesélek el, és hogy boldogulok Marcival.

Hétfőn házi pizzát ettünk, sütöttem, bár sokszor eszembe jut, ha rendelnénk, az se kerülne sokkal többe, és az időm se menne el főzicskéléssel:) Hédike pizzaevése: tésztát nem, csak kukoricát meg sajtot husival eszik:) Este Szabi már jobban csinálta, ő adta neki a falatokat, így a tésztából is ennie kellett.

Kedden egyedül voltam velük egy kicsit, hogy Szabi gyorsan el tudjon intézni egy-két dolgot, de én is megbeszéltem egy találkát, így már tűkön ültem, hogy Szabi hazaér-e időben. Vagy elkések. Hazaért, de Hédi nálam is jobban aggódott, mert már felöltözve, indulásra készen vártam és folyamatosan azt kérdezte, de ugye nem hagysz minket itthon egyedül??? :D Nem Hédikém, ne aggódj, ilyet sosem tennék:)
Este mikor hazaértem, a gyerekek már megfürödtek, Szabival beszélgetek a kisszobában, gyerekek a másikban, mikor csörög a mobilom. Szabi keres. Miért hívsz mikor itt állok előtted?:) Keressük a mobilját, Marcika tárcsázott a másik szobából :) Kis digitális bennszülötteim.

Szerdán én is kimentem velük a házhoz, Hédike homokozott, Marci anyánál, én meg olvasgattam kicsit. Majd hívott Ildi, hogy a háznál vagyunk-e, mert jönnének. Hédi odáig volt, „jön a Domi!”, és folyamatosan kérdezgette, "itt vannak már? itt van a Domi?" Mikor végre megérkeztek a kerítésen csimpaszkodva várta, hogy be is jöjjenek. Üdvözlésképpen levágtak egy poci-showt, amit ők nemes egyszerűséggel csak „pocizásnak”hívnak:) Vagyis fel a pólót, és egymáshoz dörgölni a pocit. Azt hiszem most még vicces jelenet, később lehet már kicsit zavarba ejtőbb lesz:) Bár Szabi szerint volt olyan, hogy az egyik barkácsáruházban még egymásra is estek:) Feltámadt a szél közben, hullottak a falevelek, imádom, hogy ilyen apró dolgoknak is mennyire tudnak örülni, mennyire új nekik, vagy egyáltalán azt, hogy feltűnik nekik… Én csak annyit érzékeltem, hogy belefújja a homokot a szél szemembe. Még most is hallom a hangjukat, ha erre gondolok, ahogy kiabálnak egymásnak vidáman:) Elmentünk még a játszótérre, ahol Domiék szaladgáltak, mászókáztak, mi meg Ildivel és a két legkisebbel mérleghintáztunk. Nagyon tetszett neki, mind a kettő hangosan kacagott.

Csütörtökön látogatókat kaptunk, dunai Dédiéket. Persze akadt egy kis kommunikációs probléma, így senki nem várta őket, mikor megérkeztek… Sőt, úgy kellett hazaszaladnom Marcival, mert ők már ott voltak a lakás előtt. Elpakoltam a sok finomságot, majd lementünk a játszótérre, ahol Szabi és Hédi is csatlakozott hozzánk bölcsi után.


A pénteki nap…. Reggel Marci korán kelt, így hamar elindultunk az alvás-sétára. Nem tudtam eldönteni, hogy milyen az idő, így kicsit megpiszkáltam a plédet, amivel betakartam, arra pedig felébredt a kis vigyori. Esze ágában sem volt visszaaludni. Szóval vissza haza, kicsit játszottunk, főztem egy levest, majd újra séta. Délre odamentünk a bölcsihez, majd elmentünk a Savoya parkba, vettünk Marcikának egy kis meglepetést születésnapjára. Mire hazaértünk Hédi kellően elfáradt, ami sajnos nyűgösséggel jár. Ilyenkor csak anya jó neki, mindent csak anya csinálhat. Hamar elaludt, ezt kihasználva Szabi ellépett a házhoz. Nem szívesen maradtam otthon egyedül Hédivel, valahogy megéreztem, hogy nem lesz jó kedve, ha felébred… Mióta bölcsis minden nap alszik délután, de már nem annyit, mint eddig, hanem csak egy-másfél órát. Szóval felébredt nem sokkal azután, hogy Szabi elment a házhoz. Mikor bementem a szobában már úgy kezdte, hogy nem vagyok jó neki, anyát akarja… Aztán csak sírt, sikított, anyáért kiabált… Úgyhogy hívtam Szabit, hogy jöjjön haza. Megnyugodott mikor meglátta az anyját, de engem kicsit sokkolt ez az egész, legszívesebben hazajöttem volna:) Végül én is lenyugodtam, úgyhogy mindkettőnk „vigasztalására” elolvastuk Kippkopp egy évnyi kalandját. Telefonáltak Ildiék is közben, jönnének megünnepelni Marcika születésnapját. Hédi ismét alig bírta kivárni, de most nem Domi miatt, hanem mert ő is kapott egy marcipánt, és meg akarta enni, Marciét meg Dominak gondolta. Nem nagyon értette, hogy Marci most az ünnepelt. Marcinak nem tetszett ez az egész hercehurca:) Nem tudta mi van:) Megint a két nagy akart az etetőszékbe ülni, Szabi kirakta őket, és az egy nap híján kis egy éves ült bele. A gyertyát többször is meg kellett gyújtani, hogy Hédi és Domi is elfújhassa:) Majd megkóstolta Marci a süteményt, de egy falat után csak a fintor és a bajuszka maradt az arcán:) A többit Ildi ruhája bánta:)
BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT DRÁGA MARCIKA!:)





Ildi akart még játszótérre is menni, de mivel senki nem készült el sötétedés előtt, így maradtunk otthon. Domi balszerencséjére. Szegény akkorát esett az ágyról. Én már csak azt láttam, hogy úgy esik neki a bölcsőnek, mintha kilőtték volna… Két jó nagy púp lett fején. Szerencsére kórházba nem kellett vinni.
Imádom, ahogy Domi meg Hédi tud magyarázni, nemcsak egymásnak, hanem úgy általában. Látni kéne őket. Hédi általában közel hajol, kicsit oldalra billenti a fejét, és mondja, „tudod”…:) Édespofa. Vagy pl. Domi hozott magával valami cukrot egy kis dobozban, nem akart adni Hédinek belőle. Jön oda Hédi panaszkodni. Domi is ennivaló, ahogy megmagyarázza, hogy miért is nem ad. Hédikének hívja:) „Azért nem adok belőle, mert ha nem teszem rá a tetejét, ki fog száradni:D” Jó kifogás Domdom:).

A héten semmi gond nem volt Marcival, továbbra is tündéri kisfiú. Most hogy már 8-ra jár Hédi, nem indultunk velük egyből sétálni, hanem kicsit játszottunk. Egyelőre a romboló korszakban van:), kiv. Hédinek van egy olyan játéka, ami egy fát ábrázol, és le kell gurítani a tetejéről három golyót, azt Marci is nagyon szereti. Labdázni is szoktunk, meg a zenélő oroszlánját és a kutyáját is imádja. Az utóbbin múltkor akkorákat nevetett, szinte kikelt magából:) Nagyon kis cuki volt, fülig ért a szája, táncolt és hozzá hangosan á-á-á-á-á:D Egy-két napot kivéve délelőtt aludt egy keveset (fél órát, egy órát), utána kicsit játszótereztünk, ahol bevártuk Szabiékat. Általában hintázunk, meg a nagyobb játszótéren van egy „alagút”, ott szokott mászkálni. Egyik nap a kisebbek mászóka-csúszdájára is ráraktam, de megszólt egy anyuka, hogy ilyen pici gyerek, és már hagyom, hogy kipróbálja… Úgyhogy levettem onnan, mert amúgy is irigyek voltak a nagyobbak, nem engedték tovább menni, leültek a bejáratnál…
Egyre több szót is tud, egyik nap megfogta a tükröm, és tisztán kimondta, hogy tükör:) Mikor ott voltak dédi mamáék, akkor is hamar megtanulta, hogy papa és mama:) De a legtöbb szót továbbra is csak suttogva mondja utánam:) Bár Szabi szerint nem kellene visszasuttognom, mert olyan lesz, mint az egyik kedvenc sorozatunkban (The middle) a kisfiú. :) (Néha kiemel egy-egy szót a mondataiból, és azt lehajtott fejjel maga elé suttogja:) )
Úgy érzem hamar megbarátkozott velem Marci. Legalábbis amíg csak pár órára kell velem lennie:) Reggelente már odabújik hozzám, dörzsöli a kis buksiját a vállamhoz, a fejemhez (bár sokszor akkor is így közelít, ha a szemüvegemet akarja letépni:D), de a kedvencem az, amikor hátrafelé betolat az ölembe, és úgy folytatja a játékát:) Mikor itt voltak mamáék, akkor meg pont úgy csinált, mint Szabival szokott. Hiába akarta Dédi mama és papa is kicsit megszeretgetni, erősen csimpaszkodott belém, hogy semmi esetre se tudjam lepasszolni:)

Jövőhéten már Hédi a bölcsiben alszik, és cserélni fogunk Szabival, én fogom az álmát őrizni. Bár, hogy őszinte legyek, kicsit félek a feladattól a pénteki hiszti után. Ráadásul jövőhét elejére esőt is mondanak, így nem tudom mit fogunk Marcival csinálni délelőttönként. De majd csak lesz valami:)

Kezdődnek a nehézségek

Lassan át kell állni az új életvitelre. Ismét meg kell tanulnunk, hogy vannak kötöttségeink, rendszert kell vinni életünkbe. Mindezt több, mint 2,5 év után elég nehéz. Nekem még hagyján, de Hédi most találkozik ezzel először (sajnos nem tartottam túl szigorú napirendet). Meg kell tanulnia, hogy reggel fel kell kelnie, akár akar, akár nem, gyorsan össze kell készülődnünk és indulunk a bölcsibe és minden áldott nap ez ismétlődik. Mióta 8-ra járunk, már csak ketten, de sajgó szívvel hagyjuk el otthonunkat. Cipelem, hogy ne késsünk el nagyon. (Elkezdtem egy igazi hordozó után ácsingózni.) A héten még nagyon jól állunk. Mi nyitottuk minden nap a sort. Legalábbis a mi szobánkból, abból a bő 3 gyerekből. Persze mi se értünk be 8.00-ra. Pedig októbertől csak korábban kell járnunk.

Tegnap reggel, ahogy sétáltunk a bölcsőde felé, Hédi kérdezősködött. Megbeszéltük, hogy neki a bölcsőde lesz a munkahely. Magától kezdte el kérdezni, hogy el fogok-e menni, és ő ott marad-e az Ica nénivel. Bár sokszor említettem neki, mégis váratlanul ért. Kérdeztem, hogy ott hagyhatom-e. Igennel felelt. Azért biztosítottam róla, hogy a héten még vele leszek. A bölcsődébe mégis nagy igényt tartott rám. Mindig mennem kellett vele, húzott magával, nekem főzött, nekem sütött...

Ma már 3 órára nőtt a bent töltött idő hossza. Először történt (f11-kor), hogy Hédi felpattant az udvaron, és kérte, hogy "Anya, menjünk haza". Én eleget tettem ígéretének, azaz tettem volna, de mire összepakoltam a cuccunkat, Hédi visszaült homokozni, én pedig nem erőltettem a hazamenetelt. Azért 11-kor, amikor Ica néni kijelentette, hogy ideje mennünk, Hédi szó nélkül felpattant, és a kapuba várt meg Ica nénivel. Eddig mindig úgy kellett haza, illetve a játszótérre csalogatni.

Ma már egyre jobban vérzik a szívem és már nemcsak a Marciért, hanem a Hédiért is. Láttam, hogy a gyerekek, hogy ki vannak éhezve a figyelemre, szeretetre. Ezt nem a bölcsőde rovására írom, és nem is az ott dolgozókéra. Ica nénivel maximálisan elégedett vagyok, de ilyen keretek között, mégse tudja megadni minden gyereknek azt, amire vágynak. Ma rengeteget csüngtek rajtam, szegények időnként szidást is kaptak emiatt. Én még lelkesen, tele energiával figyeltem rájuk, játszottam velük, persze csak azért, mert nem kellett mindegyiküket szemmel tartanom, kívánságukat teljesítenem, ahogy a gondozóknak. Hédi egy-kétszer célozgatott, hogy én az ő anyukája vagyok, de alapvetően élvezte az új játékbirodalmat, és nem zavarta, ha mással is foglalkozom. Ma még Ica néni és Madni néni (dadus?) buborékot is fújt a gyerekeknek, ami Hédinek igazi Hawaii-t jelent.

Megvolt az első verekedős incidens is. Van egy kisfiú (Zalán). Csendes, visszahúzódó kisgyerek, szépen eljátszik magába csak autó, hajó vagy bármilyen jármű legyen a kezébe. Éppen Hédi közelébe tévedt, és a szitáját szemelte ki, vagy csak próbált ő is játszani vele, pontosan nem tudom. Csak arra figyeltem fel, hogy Hédi odacsapott neki. Nem volt sírás, annyira szerencsére nem ütötte meg, de szegény Zalán, hamar eliszkolt. Kicsit tartok tőle, hogy majd mi is megkapjuk a magunkét Hédi időnként agresszív viselkedése miatt. Ma legalább 3-szor megharapta Marcit is. De teljesen tehetetlennek tartom magam :( Akármivel próbálkozom, hatástalan. Ica néni szerint javulni fog a viselkedése, ha kijátszhatja magát a bölcsibe. Legyen igaza, úgy mint a du.-i alvással. Hédi ma már délbe kidőlt. Csütörtök óta minden du. aludt, aminek a következménye sajnos az, hogy este későn aludt el.

Marcika, mert neki lehet most a legnehezebb, igen hősiesen viseli a távollétemet. Szegénynek nem volt leválasztás, se szoktatás, se egyebek. Oda lett csapva a Lindának, mindenféle felkészítés nélkül. Szerencsére de. alszik, a játszótér még sok újdonságot tartogat számára, szóval jól elvannak a Lindával. Azért ha meglát, hogy megérkeztem, azonnal nyüsszög, hogy vegyem fel. Elállja az utam, azaz térdel előttem, két kezét felemeli, hogy vegyem fel. Szinte le se tehetem, mert követ, mint vmi árnyékot, és kéretőzik vissza.

Nem elég, hogy a beszoktatás mostanra esik, a ház körül rengeteg a tennivaló, így azon kívül is sokszor le kell passzolnom. De türelmes, és tartja magát. Remélem később ez a sok jóság nem fog visszaütni, mert nála jobb gyereket nem kaphattunk volna.

És büszke vagyok a Hédire is, aki eddig tökéletesen vette a megpróbáltatásokat. Még hisztire se került egyszer se sor! Egy kisebb baleset történt ma. Összekoccant a fent már említett Zalánnal, ekkor kiengedte a hangját, de ez teljesen érthető, és elfogadható. Egyébként pedig akár mintagyerek is lehetne :)