A héten már kevésbé voltam szorgalmas/volt energiám arra, hogy minden nap lejegyezzem mi is történt, így csak pár történet mesélek el, és hogy boldogulok Marcival.
Hétfőn házi pizzát ettünk, sütöttem, bár sokszor eszembe jut, ha rendelnénk, az se kerülne sokkal többe, és az időm se menne el főzicskéléssel:) Hédike pizzaevése: tésztát nem, csak kukoricát meg sajtot husival eszik:) Este Szabi már jobban csinálta, ő adta neki a falatokat, így a tésztából is ennie kellett.
Kedden egyedül voltam velük egy kicsit, hogy Szabi gyorsan el tudjon intézni egy-két dolgot, de én is megbeszéltem egy találkát, így már tűkön ültem, hogy Szabi hazaér-e időben. Vagy elkések. Hazaért, de Hédi nálam is jobban aggódott, mert már felöltözve, indulásra készen vártam és folyamatosan azt kérdezte, de ugye nem hagysz minket itthon egyedül??? :D Nem Hédikém, ne aggódj, ilyet sosem tennék:)
Este mikor hazaértem, a gyerekek már megfürödtek, Szabival beszélgetek a kisszobában, gyerekek a másikban, mikor csörög a mobilom. Szabi keres. Miért hívsz mikor itt állok előtted?:) Keressük a mobilját, Marcika tárcsázott a másik szobából :) Kis digitális bennszülötteim.
Szerdán én is kimentem velük a házhoz, Hédike homokozott, Marci anyánál, én meg olvasgattam kicsit. Majd hívott Ildi, hogy a háznál vagyunk-e, mert jönnének. Hédi odáig volt, „jön a Domi!”, és folyamatosan kérdezgette, "itt vannak már? itt van a Domi?" Mikor végre megérkeztek a kerítésen csimpaszkodva várta, hogy be is jöjjenek. Üdvözlésképpen levágtak egy poci-showt, amit ők nemes egyszerűséggel csak „pocizásnak”hívnak:) Vagyis fel a pólót, és egymáshoz dörgölni a pocit. Azt hiszem most még vicces jelenet, később lehet már kicsit zavarba ejtőbb lesz:) Bár Szabi szerint volt olyan, hogy az egyik barkácsáruházban még egymásra is estek:) Feltámadt a szél közben, hullottak a falevelek, imádom, hogy ilyen apró dolgoknak is mennyire tudnak örülni, mennyire új nekik, vagy egyáltalán azt, hogy feltűnik nekik… Én csak annyit érzékeltem, hogy belefújja a homokot a szél szemembe. Még most is hallom a hangjukat, ha erre gondolok, ahogy kiabálnak egymásnak vidáman:) Elmentünk még a játszótérre, ahol Domiék szaladgáltak, mászókáztak, mi meg Ildivel és a két legkisebbel mérleghintáztunk. Nagyon tetszett neki, mind a kettő hangosan kacagott.
Csütörtökön látogatókat kaptunk, dunai Dédiéket. Persze akadt egy kis kommunikációs probléma, így senki nem várta őket, mikor megérkeztek… Sőt, úgy kellett hazaszaladnom Marcival, mert ők már ott voltak a lakás előtt. Elpakoltam a sok finomságot, majd lementünk a játszótérre, ahol Szabi és Hédi is csatlakozott hozzánk bölcsi után.
A pénteki nap…. Reggel Marci korán kelt, így hamar elindultunk az alvás-sétára. Nem tudtam eldönteni, hogy milyen az idő, így kicsit megpiszkáltam a plédet, amivel betakartam, arra pedig felébredt a kis vigyori. Esze ágában sem volt visszaaludni. Szóval vissza haza, kicsit játszottunk, főztem egy levest, majd újra séta. Délre odamentünk a bölcsihez, majd elmentünk a Savoya parkba, vettünk Marcikának egy kis meglepetést születésnapjára. Mire hazaértünk Hédi kellően elfáradt, ami sajnos nyűgösséggel jár. Ilyenkor csak anya jó neki, mindent csak anya csinálhat. Hamar elaludt, ezt kihasználva Szabi ellépett a házhoz. Nem szívesen maradtam otthon egyedül Hédivel, valahogy megéreztem, hogy nem lesz jó kedve, ha felébred… Mióta bölcsis minden nap alszik délután, de már nem annyit, mint eddig, hanem csak egy-másfél órát. Szóval felébredt nem sokkal azután, hogy Szabi elment a házhoz. Mikor bementem a szobában már úgy kezdte, hogy nem vagyok jó neki, anyát akarja… Aztán csak sírt, sikított, anyáért kiabált… Úgyhogy hívtam Szabit, hogy jöjjön haza. Megnyugodott mikor meglátta az anyját, de engem kicsit sokkolt ez az egész, legszívesebben hazajöttem volna:) Végül én is lenyugodtam, úgyhogy mindkettőnk „vigasztalására” elolvastuk Kippkopp egy évnyi kalandját. Telefonáltak Ildiék is közben, jönnének megünnepelni Marcika születésnapját. Hédi ismét alig bírta kivárni, de most nem Domi miatt, hanem mert ő is kapott egy marcipánt, és meg akarta enni, Marciét meg Dominak gondolta. Nem nagyon értette, hogy Marci most az ünnepelt. Marcinak nem tetszett ez az egész hercehurca:) Nem tudta mi van:) Megint a két nagy akart az etetőszékbe ülni, Szabi kirakta őket, és az egy nap híján kis egy éves ült bele. A gyertyát többször is meg kellett gyújtani, hogy Hédi és Domi is elfújhassa:) Majd megkóstolta Marci a süteményt, de egy falat után csak a fintor és a bajuszka maradt az arcán:) A többit Ildi ruhája bánta:)
BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT DRÁGA MARCIKA!:)
Ildi akart még játszótérre is menni, de mivel senki nem készült el sötétedés előtt, így maradtunk otthon. Domi balszerencséjére. Szegény akkorát esett az ágyról. Én már csak azt láttam, hogy úgy esik neki a bölcsőnek, mintha kilőtték volna… Két jó nagy púp lett fején. Szerencsére kórházba nem kellett vinni.
Imádom, ahogy Domi meg Hédi tud magyarázni, nemcsak egymásnak, hanem úgy általában. Látni kéne őket. Hédi általában közel hajol, kicsit oldalra billenti a fejét, és mondja, „tudod”…:) Édespofa. Vagy pl. Domi hozott magával valami cukrot egy kis dobozban, nem akart adni Hédinek belőle. Jön oda Hédi panaszkodni. Domi is ennivaló, ahogy megmagyarázza, hogy miért is nem ad. Hédikének hívja:) „Azért nem adok belőle, mert ha nem teszem rá a tetejét, ki fog száradni:D” Jó kifogás Domdom:).
A héten semmi gond nem volt Marcival, továbbra is tündéri kisfiú. Most hogy már 8-ra jár Hédi, nem indultunk velük egyből sétálni, hanem kicsit játszottunk. Egyelőre a romboló korszakban van:), kiv. Hédinek van egy olyan játéka, ami egy fát ábrázol, és le kell gurítani a tetejéről három golyót, azt Marci is nagyon szereti. Labdázni is szoktunk, meg a zenélő oroszlánját és a kutyáját is imádja. Az utóbbin múltkor akkorákat nevetett, szinte kikelt magából:) Nagyon kis cuki volt, fülig ért a szája, táncolt és hozzá hangosan á-á-á-á-á:D Egy-két napot kivéve délelőtt aludt egy keveset (fél órát, egy órát), utána kicsit játszótereztünk, ahol bevártuk Szabiékat. Általában hintázunk, meg a nagyobb játszótéren van egy „alagút”, ott szokott mászkálni. Egyik nap a kisebbek mászóka-csúszdájára is ráraktam, de megszólt egy anyuka, hogy ilyen pici gyerek, és már hagyom, hogy kipróbálja… Úgyhogy levettem onnan, mert amúgy is irigyek voltak a nagyobbak, nem engedték tovább menni, leültek a bejáratnál…
Egyre több szót is tud, egyik nap megfogta a tükröm, és tisztán kimondta, hogy tükör:) Mikor ott voltak dédi mamáék, akkor is hamar megtanulta, hogy papa és mama:) De a legtöbb szót továbbra is csak suttogva mondja utánam:) Bár Szabi szerint nem kellene visszasuttognom, mert olyan lesz, mint az egyik kedvenc sorozatunkban (The middle) a kisfiú. :) (Néha kiemel egy-egy szót a mondataiból, és azt lehajtott fejjel maga elé suttogja:) )
Úgy érzem hamar megbarátkozott velem Marci. Legalábbis amíg csak pár órára kell velem lennie:) Reggelente már odabújik hozzám, dörzsöli a kis buksiját a vállamhoz, a fejemhez (bár sokszor akkor is így közelít, ha a szemüvegemet akarja letépni:D), de a kedvencem az, amikor hátrafelé betolat az ölembe, és úgy folytatja a játékát:) Mikor itt voltak mamáék, akkor meg pont úgy csinált, mint Szabival szokott. Hiába akarta Dédi mama és papa is kicsit megszeretgetni, erősen csimpaszkodott belém, hogy semmi esetre se tudjam lepasszolni:)
Jövőhéten már Hédi a bölcsiben alszik, és cserélni fogunk Szabival, én fogom az álmát őrizni. Bár, hogy őszinte legyek, kicsit félek a feladattól a pénteki hiszti után. Ráadásul jövőhét elejére esőt is mondanak, így nem tudom mit fogunk Marcival csinálni délelőttönként. De majd csak lesz valami:)
Hétfőn házi pizzát ettünk, sütöttem, bár sokszor eszembe jut, ha rendelnénk, az se kerülne sokkal többe, és az időm se menne el főzicskéléssel:) Hédike pizzaevése: tésztát nem, csak kukoricát meg sajtot husival eszik:) Este Szabi már jobban csinálta, ő adta neki a falatokat, így a tésztából is ennie kellett.
Kedden egyedül voltam velük egy kicsit, hogy Szabi gyorsan el tudjon intézni egy-két dolgot, de én is megbeszéltem egy találkát, így már tűkön ültem, hogy Szabi hazaér-e időben. Vagy elkések. Hazaért, de Hédi nálam is jobban aggódott, mert már felöltözve, indulásra készen vártam és folyamatosan azt kérdezte, de ugye nem hagysz minket itthon egyedül??? :D Nem Hédikém, ne aggódj, ilyet sosem tennék:)
Este mikor hazaértem, a gyerekek már megfürödtek, Szabival beszélgetek a kisszobában, gyerekek a másikban, mikor csörög a mobilom. Szabi keres. Miért hívsz mikor itt állok előtted?:) Keressük a mobilját, Marcika tárcsázott a másik szobából :) Kis digitális bennszülötteim.
Szerdán én is kimentem velük a házhoz, Hédike homokozott, Marci anyánál, én meg olvasgattam kicsit. Majd hívott Ildi, hogy a háznál vagyunk-e, mert jönnének. Hédi odáig volt, „jön a Domi!”, és folyamatosan kérdezgette, "itt vannak már? itt van a Domi?" Mikor végre megérkeztek a kerítésen csimpaszkodva várta, hogy be is jöjjenek. Üdvözlésképpen levágtak egy poci-showt, amit ők nemes egyszerűséggel csak „pocizásnak”hívnak:) Vagyis fel a pólót, és egymáshoz dörgölni a pocit. Azt hiszem most még vicces jelenet, később lehet már kicsit zavarba ejtőbb lesz:) Bár Szabi szerint volt olyan, hogy az egyik barkácsáruházban még egymásra is estek:) Feltámadt a szél közben, hullottak a falevelek, imádom, hogy ilyen apró dolgoknak is mennyire tudnak örülni, mennyire új nekik, vagy egyáltalán azt, hogy feltűnik nekik… Én csak annyit érzékeltem, hogy belefújja a homokot a szél szemembe. Még most is hallom a hangjukat, ha erre gondolok, ahogy kiabálnak egymásnak vidáman:) Elmentünk még a játszótérre, ahol Domiék szaladgáltak, mászókáztak, mi meg Ildivel és a két legkisebbel mérleghintáztunk. Nagyon tetszett neki, mind a kettő hangosan kacagott.
Csütörtökön látogatókat kaptunk, dunai Dédiéket. Persze akadt egy kis kommunikációs probléma, így senki nem várta őket, mikor megérkeztek… Sőt, úgy kellett hazaszaladnom Marcival, mert ők már ott voltak a lakás előtt. Elpakoltam a sok finomságot, majd lementünk a játszótérre, ahol Szabi és Hédi is csatlakozott hozzánk bölcsi után.
A pénteki nap…. Reggel Marci korán kelt, így hamar elindultunk az alvás-sétára. Nem tudtam eldönteni, hogy milyen az idő, így kicsit megpiszkáltam a plédet, amivel betakartam, arra pedig felébredt a kis vigyori. Esze ágában sem volt visszaaludni. Szóval vissza haza, kicsit játszottunk, főztem egy levest, majd újra séta. Délre odamentünk a bölcsihez, majd elmentünk a Savoya parkba, vettünk Marcikának egy kis meglepetést születésnapjára. Mire hazaértünk Hédi kellően elfáradt, ami sajnos nyűgösséggel jár. Ilyenkor csak anya jó neki, mindent csak anya csinálhat. Hamar elaludt, ezt kihasználva Szabi ellépett a házhoz. Nem szívesen maradtam otthon egyedül Hédivel, valahogy megéreztem, hogy nem lesz jó kedve, ha felébred… Mióta bölcsis minden nap alszik délután, de már nem annyit, mint eddig, hanem csak egy-másfél órát. Szóval felébredt nem sokkal azután, hogy Szabi elment a házhoz. Mikor bementem a szobában már úgy kezdte, hogy nem vagyok jó neki, anyát akarja… Aztán csak sírt, sikított, anyáért kiabált… Úgyhogy hívtam Szabit, hogy jöjjön haza. Megnyugodott mikor meglátta az anyját, de engem kicsit sokkolt ez az egész, legszívesebben hazajöttem volna:) Végül én is lenyugodtam, úgyhogy mindkettőnk „vigasztalására” elolvastuk Kippkopp egy évnyi kalandját. Telefonáltak Ildiék is közben, jönnének megünnepelni Marcika születésnapját. Hédi ismét alig bírta kivárni, de most nem Domi miatt, hanem mert ő is kapott egy marcipánt, és meg akarta enni, Marciét meg Dominak gondolta. Nem nagyon értette, hogy Marci most az ünnepelt. Marcinak nem tetszett ez az egész hercehurca:) Nem tudta mi van:) Megint a két nagy akart az etetőszékbe ülni, Szabi kirakta őket, és az egy nap híján kis egy éves ült bele. A gyertyát többször is meg kellett gyújtani, hogy Hédi és Domi is elfújhassa:) Majd megkóstolta Marci a süteményt, de egy falat után csak a fintor és a bajuszka maradt az arcán:) A többit Ildi ruhája bánta:)
BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT DRÁGA MARCIKA!:)
Ildi akart még játszótérre is menni, de mivel senki nem készült el sötétedés előtt, így maradtunk otthon. Domi balszerencséjére. Szegény akkorát esett az ágyról. Én már csak azt láttam, hogy úgy esik neki a bölcsőnek, mintha kilőtték volna… Két jó nagy púp lett fején. Szerencsére kórházba nem kellett vinni.
Imádom, ahogy Domi meg Hédi tud magyarázni, nemcsak egymásnak, hanem úgy általában. Látni kéne őket. Hédi általában közel hajol, kicsit oldalra billenti a fejét, és mondja, „tudod”…:) Édespofa. Vagy pl. Domi hozott magával valami cukrot egy kis dobozban, nem akart adni Hédinek belőle. Jön oda Hédi panaszkodni. Domi is ennivaló, ahogy megmagyarázza, hogy miért is nem ad. Hédikének hívja:) „Azért nem adok belőle, mert ha nem teszem rá a tetejét, ki fog száradni:D” Jó kifogás Domdom:).
A héten semmi gond nem volt Marcival, továbbra is tündéri kisfiú. Most hogy már 8-ra jár Hédi, nem indultunk velük egyből sétálni, hanem kicsit játszottunk. Egyelőre a romboló korszakban van:), kiv. Hédinek van egy olyan játéka, ami egy fát ábrázol, és le kell gurítani a tetejéről három golyót, azt Marci is nagyon szereti. Labdázni is szoktunk, meg a zenélő oroszlánját és a kutyáját is imádja. Az utóbbin múltkor akkorákat nevetett, szinte kikelt magából:) Nagyon kis cuki volt, fülig ért a szája, táncolt és hozzá hangosan á-á-á-á-á:D Egy-két napot kivéve délelőtt aludt egy keveset (fél órát, egy órát), utána kicsit játszótereztünk, ahol bevártuk Szabiékat. Általában hintázunk, meg a nagyobb játszótéren van egy „alagút”, ott szokott mászkálni. Egyik nap a kisebbek mászóka-csúszdájára is ráraktam, de megszólt egy anyuka, hogy ilyen pici gyerek, és már hagyom, hogy kipróbálja… Úgyhogy levettem onnan, mert amúgy is irigyek voltak a nagyobbak, nem engedték tovább menni, leültek a bejáratnál…
Egyre több szót is tud, egyik nap megfogta a tükröm, és tisztán kimondta, hogy tükör:) Mikor ott voltak dédi mamáék, akkor is hamar megtanulta, hogy papa és mama:) De a legtöbb szót továbbra is csak suttogva mondja utánam:) Bár Szabi szerint nem kellene visszasuttognom, mert olyan lesz, mint az egyik kedvenc sorozatunkban (The middle) a kisfiú. :) (Néha kiemel egy-egy szót a mondataiból, és azt lehajtott fejjel maga elé suttogja:) )
Úgy érzem hamar megbarátkozott velem Marci. Legalábbis amíg csak pár órára kell velem lennie:) Reggelente már odabújik hozzám, dörzsöli a kis buksiját a vállamhoz, a fejemhez (bár sokszor akkor is így közelít, ha a szemüvegemet akarja letépni:D), de a kedvencem az, amikor hátrafelé betolat az ölembe, és úgy folytatja a játékát:) Mikor itt voltak mamáék, akkor meg pont úgy csinált, mint Szabival szokott. Hiába akarta Dédi mama és papa is kicsit megszeretgetni, erősen csimpaszkodott belém, hogy semmi esetre se tudjam lepasszolni:)
Jövőhéten már Hédi a bölcsiben alszik, és cserélni fogunk Szabival, én fogom az álmát őrizni. Bár, hogy őszinte legyek, kicsit félek a feladattól a pénteki hiszti után. Ráadásul jövőhét elejére esőt is mondanak, így nem tudom mit fogunk Marcival csinálni délelőttönként. De majd csak lesz valami:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése