Lassan át kell állni az új életvitelre. Ismét meg kell tanulnunk, hogy vannak kötöttségeink, rendszert kell vinni életünkbe. Mindezt több, mint 2,5 év után elég nehéz. Nekem még hagyján, de Hédi most találkozik ezzel először (sajnos nem tartottam túl szigorú napirendet). Meg kell tanulnia, hogy reggel fel kell kelnie, akár akar, akár nem, gyorsan össze kell készülődnünk és indulunk a bölcsibe és minden áldott nap ez ismétlődik. Mióta 8-ra járunk, már csak ketten, de sajgó szívvel hagyjuk el otthonunkat. Cipelem, hogy ne késsünk el nagyon. (Elkezdtem egy igazi hordozó után ácsingózni.) A héten még nagyon jól állunk. Mi nyitottuk minden nap a sort. Legalábbis a mi szobánkból, abból a bő 3 gyerekből. Persze mi se értünk be 8.00-ra. Pedig októbertől csak korábban kell járnunk.
Tegnap reggel, ahogy sétáltunk a bölcsőde felé, Hédi kérdezősködött. Megbeszéltük, hogy neki a bölcsőde lesz a munkahely. Magától kezdte el kérdezni, hogy el fogok-e menni, és ő ott marad-e az Ica nénivel. Bár sokszor említettem neki, mégis váratlanul ért. Kérdeztem, hogy ott hagyhatom-e. Igennel felelt. Azért biztosítottam róla, hogy a héten még vele leszek. A bölcsődébe mégis nagy igényt tartott rám. Mindig mennem kellett vele, húzott magával, nekem főzött, nekem sütött...
Ma már 3 órára nőtt a bent töltött idő hossza. Először történt (f11-kor), hogy Hédi felpattant az udvaron, és kérte, hogy "Anya, menjünk haza". Én eleget tettem ígéretének, azaz tettem volna, de mire összepakoltam a cuccunkat, Hédi visszaült homokozni, én pedig nem erőltettem a hazamenetelt. Azért 11-kor, amikor Ica néni kijelentette, hogy ideje mennünk, Hédi szó nélkül felpattant, és a kapuba várt meg Ica nénivel. Eddig mindig úgy kellett haza, illetve a játszótérre csalogatni.
Ma már egyre jobban vérzik a szívem és már nemcsak a Marciért, hanem a Hédiért is. Láttam, hogy a gyerekek, hogy ki vannak éhezve a figyelemre, szeretetre. Ezt nem a bölcsőde rovására írom, és nem is az ott dolgozókéra. Ica nénivel maximálisan elégedett vagyok, de ilyen keretek között, mégse tudja megadni minden gyereknek azt, amire vágynak. Ma rengeteget csüngtek rajtam, szegények időnként szidást is kaptak emiatt. Én még lelkesen, tele energiával figyeltem rájuk, játszottam velük, persze csak azért, mert nem kellett mindegyiküket szemmel tartanom, kívánságukat teljesítenem, ahogy a gondozóknak. Hédi egy-kétszer célozgatott, hogy én az ő anyukája vagyok, de alapvetően élvezte az új játékbirodalmat, és nem zavarta, ha mással is foglalkozom. Ma még Ica néni és Madni néni (dadus?) buborékot is fújt a gyerekeknek, ami Hédinek igazi Hawaii-t jelent.
Megvolt az első verekedős incidens is. Van egy kisfiú (Zalán). Csendes, visszahúzódó kisgyerek, szépen eljátszik magába csak autó, hajó vagy bármilyen jármű legyen a kezébe. Éppen Hédi közelébe tévedt, és a szitáját szemelte ki, vagy csak próbált ő is játszani vele, pontosan nem tudom. Csak arra figyeltem fel, hogy Hédi odacsapott neki. Nem volt sírás, annyira szerencsére nem ütötte meg, de szegény Zalán, hamar eliszkolt. Kicsit tartok tőle, hogy majd mi is megkapjuk a magunkét Hédi időnként agresszív viselkedése miatt. Ma legalább 3-szor megharapta Marcit is. De teljesen tehetetlennek tartom magam :( Akármivel próbálkozom, hatástalan. Ica néni szerint javulni fog a viselkedése, ha kijátszhatja magát a bölcsibe. Legyen igaza, úgy mint a du.-i alvással. Hédi ma már délbe kidőlt. Csütörtök óta minden du. aludt, aminek a következménye sajnos az, hogy este későn aludt el.
Marcika, mert neki lehet most a legnehezebb, igen hősiesen viseli a távollétemet. Szegénynek nem volt leválasztás, se szoktatás, se egyebek. Oda lett csapva a Lindának, mindenféle felkészítés nélkül. Szerencsére de. alszik, a játszótér még sok újdonságot tartogat számára, szóval jól elvannak a Lindával. Azért ha meglát, hogy megérkeztem, azonnal nyüsszög, hogy vegyem fel. Elállja az utam, azaz térdel előttem, két kezét felemeli, hogy vegyem fel. Szinte le se tehetem, mert követ, mint vmi árnyékot, és kéretőzik vissza.
Nem elég, hogy a beszoktatás mostanra esik, a ház körül rengeteg a tennivaló, így azon kívül is sokszor le kell passzolnom. De türelmes, és tartja magát. Remélem később ez a sok jóság nem fog visszaütni, mert nála jobb gyereket nem kaphattunk volna.
És büszke vagyok a Hédire is, aki eddig tökéletesen vette a megpróbáltatásokat. Még hisztire se került egyszer se sor! Egy kisebb baleset történt ma. Összekoccant a fent már említett Zalánnal, ekkor kiengedte a hangját, de ez teljesen érthető, és elfogadható. Egyébként pedig akár mintagyerek is lehetne :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése