Vasárnap este érkeztem, hogy hétfőtől beindulhasson Hédi első közösségi élete. A bölcsőde. Azt hittem a hét első napján már kezdődik is a beszoktatás, ami elég hosszú, lassú folyamat ebben a bölcsiben (3hét), de erről majd Szabi úgyis ír bővebben. De csak ismerkedés volt, így első nap én is elkísérhettem megnézni, hova is jár, és hova is kell érte mennem, ha úgy adódik. Nagyon jó kis bölcsőde, kis csoportok vannak, mindegyiknek külön homokozó, kiscsúszda, stb., nagy belső terem, sokféle játékkal. A bölcsis néni (nem tudom, hogy nevezik őket) is kedves. Hédinek, sőt Marcinak is nagyon tetszett az egész, akár el is kezdhetne Hédivel beszokni:) Csak nem veszik be ugyebár. Délután Tibi egyik kedvenc tevékenységét vettem át, elmentem az Auchanba nagybevásárolni:)
Másnap délelőtt átmentünk Ildiékhez, mivel Szabinak 11-re kellett az egyetemre mennie. Nem akartam egyből a két gyereket bevállalni. Közelebb is laknak az egyetemhez meg gyorsabban is telt náluk az idő. Blanka is már kúszik meg forog, így jól elvoltak mindhárman a földön leterített szivacson – egy darabig. Marci még Blankától a cumit is elvette, a szájába tette ő is, de csak rágogatja:)
Egy körül Szabi is végzett, így nyakunkba vettünk néhány boltot. Hédinek cipő, füzet, könyv, illetve lámpa és sütő, főzőlap-nézés a házba. Hédi kb. a második boltig bírta. Az Alleeban már össze-vissza fetrengett a földön. De addig is valahogy el kellett jutni, és sajnos továbbra is úgy közlekedünk, hogy teszünk egy-két métert, majd nézelődés egy-két percig, vagyis részemről inkább könyörgés, Hédike mindjárt ott vagyunk, gyere légy szíves… Történt egy vicces eset is. Nem lett megkötve a nadrágja rendesen indulásnál, és lecsúszott az utca kellős közepén.:) Nevettek a járókelők, meg Hédi is:) Lestrapáltan hazaérve megettük a megérdemelt (?) sütiket. Az egyik falat leesett a villámról, Hédi kérdezte, miért. Mondom biztos túl nagy falatot vágtam le, mohó voltam. Megkérdezte még néhányszor, hogy de miért. Na, mondom szerinted miért? „Azéééért meeert BÉNA VAGY!”:D Majd Szabi a gyerekekkel és Ildiékkel lement a játszótérre, én meg addig kitakarítottam a lakást. Gyerekkacat elpakolása nélkül már egész rövid időre fejlesztettem. Persze másnap kiderült, hogy az egész szinte teljesen felesleges volt, ugyanis Marcika megtalálta az olajos flakont, a kupakot is le tudta csavarni, és fel is tudta dönteni… Nem igazán lehet feltakarítani, sokadszori felmosó-víz csere után sem, így az egész lakásban a padló olajos lett…
Szerdán 9-re kellett bölcsibe mennie Hédinek, így én is elindultam Marcival sétálni, hátha elalszik a korai kelés miatt. Egész hamar elaludt, így beültem a nagy játszótérre olvasni. Sokáig nem aludt, kb. 20 percet, így átmentünk a kisjátszótérre. Kicsit nézelődött, majd felszabadult a hinta is, amit nagyon élvezett. Ki sem akart szállni, teljesen fel volt háborodva, mivel úgy gondolta, hogy előre hajolva is lehet, így inkább jobbnak láttam kiszedni, mielőtt az első hintából/ról lerepülést velem tapasztalja meg:)
Aztán leültem vele egy padra, ahol történt egy kis baleset… Kifolyt a pisi a pelusból… a szoknyámra… Úgyhogy rohantam haza átöltözni/átöltöztetni. Szóval az első másfél órával nem volt gond, de nem tudom mi lesz, ha rossz idő lesz. Mert babakocsiban el lehet altatni, de itthon csak anya mellett hajlandó…
Elmentem bevásárolni, Szabi addig a két gyerekkel a házhoz ment ellenőrizni a munkálatokat. Közben hívott , hogy el kéne hozni a Hédit és/vagy a Marcit. Hédike mellett döntöttem:) Hazafelé a gesztenye meg egyéb fákról kérdezgetett, nem nagyon tudtam válaszolni, rég volt már biosz óra…(Mondjuk inkább arra lett volna kíváncsi, hol van itt a közelben még gesztenyefa, amit meg végképp nem tudok). Mondtam neki, hogy kérdezze meg anyát:) Az ebéd még nem volt kész, így Hédike folyamatosan kérdezgette „Mit segíthetek?” Nagyon szeret segíteni a főzési előkészületeknél. A fél óra alatt elkészíthető túrógombóc nagyon ízlett neki. Nem is tudom hány darabot evett meg, csak azt, hogy Szabinak már nem maradt vacsorára (szerinte ebédre sem:) ). Utána még elmosogattam, közben Hédi folyamatosan kérte, hogy menjek vele játszani. Úgy szokta mondani, hogy „foglalkozz velem”. Olvastunk, építőkockáztunk, meg fejlesztő játékoztunk. És közben Linduskázott:) Pedig senki nem szólít így, mégis kitalálta, hogy így is lehet becézni a nevemet:) Nagyon aranyos volt, igényli a teljes figyelmet, foglalkozást. Mindig lenyűgöz, hogy az összes mesekönyvének tudja a szereplőit, de sokszor a történetet is, pedig van egy pár könyve. A gyerekdalokat is kívülről fújja. Már rámásoltam a saját gépemre is a gyerekzenéket, mert az én kedvenceimért nem annyira rajonganak:) Ha Szabi nincs itthon mindig elindítom nekik. Ennek járulékos következménye, hogy sokszor magamban dúdolom a gyerekdalokat, akkor is, ha nem szól. Hédike szeret halandzsázni is, jókat kacag a saját poénjain. Vagy azt játssza, hogy „Mi ez a Domi?:)”, ami azt jelenti, hogy Domi a kezén van láthatatlan formában:)
Utána Szabi visszaért Marcival, de ment is tovább az első szülői értekezletére. Marcikát álmosan megkaptam. Nem akartam kimenni akkor még a játszótérre, mert gondoltam nem tart sokáig… Hát, nem tudom Szabi, hogy bírja velük kettesben, de nekem bőven sok volt az a két óra. Megmondom őszintén ilyenkor folyamatosan lesem az órát. Az a típusú anya lennék, aki egy-két éves korig a túlélésre megy. Egy gyerekkel még csak-csak, mert külön-külön jól le lehet őket kötni. Szinte végig kiabáltam Hédivel, mert folyamatosan nyúzza a Marcit. És akkor még finoman fejeztem ki magam. Nem lehet vele egyedül hagyni. Pedig mindennel próbálkoztam. Na, jó a veréssel nem:) Hiába írja az Ildi okosgyerekkönyve, hogy kell kezelni az ilyesmit, vagyis elmagyarázni, hogy fájdalmat okozol neki, nekünk… blabla. Meg se hallja, sőt kinevet. Pedig tele van szeretettel, de Marci mellett csak a féltékenységet érzi. Ha játszik valamivel, és Marci odamegy, megfog valamit, egyből kikapja a kezéből, és ez még a jobbik eset. Vagy egy pillanat alatt kiborít három rekesz játékot a földre… Játszott velük egy kicsit, leginkább babamódra, majd fel az ágyra, és onnan rámolt le két szekrénynyi plüssjátékot. Itt sem állt meg, következett az ágynemű teljes leszedése, bedobálása a kiságyba. Marcinak egyébként tetszett a játékhalmaz a szoba közepén, a kezdeti bosszúság után örültem neki, mert lekötötte, elvonta a figyelmét. A csupasz ágy is, végre ő is körbejárhatott rajta. A visszapakolás is nagyon bejött, most a tárgyak földhöz vágása korban van, így a föld helyett a zörgő doboz is megtette.
Játékhalmaz közepén:
Telefonomat is szereti hosszabban nyomogatni, bár kétségtelen az etalon a netbookom. Szegény pára, azt hiszem nem fogja túlélni Marcit:S Esténként skypeolunk rajta, és annyira örül a „babának”, hogy folyamatosan simogatja, nyomkodja a billentyűzetet. Nem is tudok már gépezni napközben, csak este, ha elalszik, ami a szerdai napot kivéve nem túl korai (22-23…), addigra meg én dőlök ki. Visszatérve a szülői értekezletre, vagyis anya hiányára. Folyamatosan körbejárta a lakást, hátha mégis ott lesz valahol. Benézett a fürdőbe, a konyhába, a kis szobába… Szerencsére eddig nem olyan, mint Hédi anno. Legalábbis ha van más társaság is rajtam kívül:) Sírdogált egy-két percet, majd újból érdeklődve nézett valamit. Végül Ildi hívott telefonon, hogy itt vannak a játszótéren, menjünk le mi is. Nem kellett kétszer mondania. Nagyon sokan voltak a játszótéren, ha egyedül mentem volna le Hédivel, tuti, hogy nem maradok ott. Idegesít ennyi gyerek, mert tele van buta kölökkel. Olyan hülyeségeket csinálnak, amit Hédi meg Domi egyből eltanul. Ez bosszant benne, egyébként nem érdekelne, mert utána nekem hisztiznek, hogy miért nem csinálhatják ők is… Ildi kevésbé aggódós a mászókák miatt, így most én sem izgultam, hogy leeshetnek bármikor:) Hazafelé a liftben kitört a vita Hédi és Domi között. Ki fog az etetőszékben ülni. Én már csak azt láttam, hogy pofozkodnak, püfölik egymást. Kinyitottam az ajtót, Hédi meg beszaladt és bemászott a székbe. Mondtam neki, hogy addig úgy sem kap vacsorát, amíg fekete a tenyere, úgyhogy nyugodtan kiszállhat. Domival megígértettem, hogy nem ül be a helyére… Persze mire megmostam Hédó kezét, addigra Domi vigyorogva üldögélt a székben. Na, erre Hédi felcsimpaszkodott az oldalára, és mind a kettő elkezdett bőgni… Karcsi megkérdezte tőlük hajlandó-e valamelyik engedni, mivel nemleges választ kapott, így mind a kettőt leszedtem, felültettem rendes székekre, az etetőszék meg ment ki a folyosóra. :D Vacsora után még egy ládányi labdát szétdobáltak…, elkezdtem visszapakolni, ha már ők nem voltak hajlandóak, amit Domi zokon vett, mert ő házat épít szétszórt labdákból (erős képzelőerejük van még:D), majd mivel nem tágítottam, elkezdett sikongatni (ez az új szokása, ha nemleges választ kap valamire, sikít, majd bőg). Hédi aranyos volt, segített visszapakolni, és amit délután leszedett, még azt is visszarendezte. Aznap este végre korán volt alvás a gyerekek részéről:)
Csütörtökön is 9-re kellett Hédinek menni és csak egy órára. Aggódtam egy kicsit, mert elkezdett szemerkélni az eső, mikor felébredtem, de szerencsére mire elindultunk elállt. Hédike elég nyafka volt a rövid úton, és folyamatosan azt hajtogatta, hogy fázik, de betudtam a „koránkelésnek” . Marci hiába aludt el, a játszótéren pár perc után felébredt, a szemétösszeszedő munkásoknak köszönhetően, aki látta, hogy alszik a gyerek, de azért a botot a kerítéshez csapkodta…, majd mikor félkómásan kinyitja szemét Marci, odajött, hogy gagyogjon neki, amitől teljesen éber lett… Mérges lettem, így egyből hazaindultam Marcival. Hazafelé még köröztem néhányat vele a ház körül, de visszaalvás helyett csak a lepedőjével „kukucs”-ot játszott.:)
Nem sokkal később hazaértek Szabiék is, Hédi továbbra is nyűgös volt. Viszont be kellett mennie az egyetemre, így „kaptam” egy semmit nem alvó kis egyévest és egy semmi nem jó, csak anya Hédit. Keservesen sírt és kiabált anyáért, azt sem engedte meg, hogy hozzáérjek. Azért kivettem az etetőszélből, és bevittem az ágyra. Egyedül hagytuk Marcival, mert nem vette jó néven, hogy ott vagyunk, aztán kb. 20-25 perc sírás és kiabálás után elaludt. Következett Marcika, akinek először adtam egy kis hamit, majd be a babakocsiba és ki a folyosóra vele. Kb. az ötödik körnél elaludt:) Így meg tudtam főzni az ebédet, kicsit rendbe szedni a konyhát, és kimosni két adag ruhát:) Mikor Szabi hazaért, Hédi is felébredt, magas lázzal. Szerencsére a gyógyszer gyorsan hatott, így ebédnél egy igazán kedves Hédi evett velünk. Délután papa is megérkezett, majd le a házhoz, ahova kicsit lenéztem velük, de sok volt a négy gyerek, úgyhogy inkább hazajöttem olvasni:)
Pénteken már 8-ra kellett Hédinek mennie. Nem indultunk velük sétálni, gondoltam később is ráérünk. Jól is tettem, mert Marcika addigra kellően elálmosodott, és most direkt nem arra mentem, amerre a szemétszedők dolgoztak. 10-re odamentünk a bölcsihez, de mivel nem jöttek ki Szabiék 10perc után sem, így hazamentem Marcival, mert már kezdtem fázni. Otthon kivételesen nem a telefon-számítógép kombinációval kötöttem le a figyelmét, hanem játszottunk:) Majd mentünk a házhoz Szabiékkal, ahonnan kicsit előbb feljöttem Hédivel, mert kezdett nyűgös lenni. A ház előtt Hédi „megtanított”, hogy nem szabad a bokorról enni bogyót, mert egyrészt mérgező, másrészt a kutyák, macskák, madarak odapiszkítanak, sőt még a bácsik is! Hát igen mondom, előfordulhat, hogy a buta részeg bácsik, akik alkoholt (amit méregnek is szoktam nevezni Hédinek) isznak, olyat csinálnak. Ezen gondolkozott kicsit, majd megszólal: akkor te is buta vagy?:D Mert ugyebár néha megiszok egy-egy energiaitalt reggelente, és Hédinek azt is méregnek hívom. Hát mit mondjak Hédikém?:D Igen, amikor azt iszom buta vagyok:) Aztán Szabi elaltatta Hédit, már hőemelkedése volt, majd elment Marcival meg Maja mamával intézni a házba még egy-két dolgot. Persze Hédi hamarabb ébredt, sajnos lázasan, és csak anya kellett neki. Keservesen sírt és kiabált.:( Nagyon sajnáltam szegénykét, de szerencsére nem messze voltak Szabiék, így hamar hazaért. Majd elköszöntem, és hazajöttem kicsit kipihenni magam a következő hétre:) (És megnézni egy-két sporteseményt:)).
Folyt.köv.
Másnap délelőtt átmentünk Ildiékhez, mivel Szabinak 11-re kellett az egyetemre mennie. Nem akartam egyből a két gyereket bevállalni. Közelebb is laknak az egyetemhez meg gyorsabban is telt náluk az idő. Blanka is már kúszik meg forog, így jól elvoltak mindhárman a földön leterített szivacson – egy darabig. Marci még Blankától a cumit is elvette, a szájába tette ő is, de csak rágogatja:)
Egy körül Szabi is végzett, így nyakunkba vettünk néhány boltot. Hédinek cipő, füzet, könyv, illetve lámpa és sütő, főzőlap-nézés a házba. Hédi kb. a második boltig bírta. Az Alleeban már össze-vissza fetrengett a földön. De addig is valahogy el kellett jutni, és sajnos továbbra is úgy közlekedünk, hogy teszünk egy-két métert, majd nézelődés egy-két percig, vagyis részemről inkább könyörgés, Hédike mindjárt ott vagyunk, gyere légy szíves… Történt egy vicces eset is. Nem lett megkötve a nadrágja rendesen indulásnál, és lecsúszott az utca kellős közepén.:) Nevettek a járókelők, meg Hédi is:) Lestrapáltan hazaérve megettük a megérdemelt (?) sütiket. Az egyik falat leesett a villámról, Hédi kérdezte, miért. Mondom biztos túl nagy falatot vágtam le, mohó voltam. Megkérdezte még néhányszor, hogy de miért. Na, mondom szerinted miért? „Azéééért meeert BÉNA VAGY!”:D Majd Szabi a gyerekekkel és Ildiékkel lement a játszótérre, én meg addig kitakarítottam a lakást. Gyerekkacat elpakolása nélkül már egész rövid időre fejlesztettem. Persze másnap kiderült, hogy az egész szinte teljesen felesleges volt, ugyanis Marcika megtalálta az olajos flakont, a kupakot is le tudta csavarni, és fel is tudta dönteni… Nem igazán lehet feltakarítani, sokadszori felmosó-víz csere után sem, így az egész lakásban a padló olajos lett…
Szerdán 9-re kellett bölcsibe mennie Hédinek, így én is elindultam Marcival sétálni, hátha elalszik a korai kelés miatt. Egész hamar elaludt, így beültem a nagy játszótérre olvasni. Sokáig nem aludt, kb. 20 percet, így átmentünk a kisjátszótérre. Kicsit nézelődött, majd felszabadult a hinta is, amit nagyon élvezett. Ki sem akart szállni, teljesen fel volt háborodva, mivel úgy gondolta, hogy előre hajolva is lehet, így inkább jobbnak láttam kiszedni, mielőtt az első hintából/ról lerepülést velem tapasztalja meg:)
Aztán leültem vele egy padra, ahol történt egy kis baleset… Kifolyt a pisi a pelusból… a szoknyámra… Úgyhogy rohantam haza átöltözni/átöltöztetni. Szóval az első másfél órával nem volt gond, de nem tudom mi lesz, ha rossz idő lesz. Mert babakocsiban el lehet altatni, de itthon csak anya mellett hajlandó…
Elmentem bevásárolni, Szabi addig a két gyerekkel a házhoz ment ellenőrizni a munkálatokat. Közben hívott , hogy el kéne hozni a Hédit és/vagy a Marcit. Hédike mellett döntöttem:) Hazafelé a gesztenye meg egyéb fákról kérdezgetett, nem nagyon tudtam válaszolni, rég volt már biosz óra…(Mondjuk inkább arra lett volna kíváncsi, hol van itt a közelben még gesztenyefa, amit meg végképp nem tudok). Mondtam neki, hogy kérdezze meg anyát:) Az ebéd még nem volt kész, így Hédike folyamatosan kérdezgette „Mit segíthetek?” Nagyon szeret segíteni a főzési előkészületeknél. A fél óra alatt elkészíthető túrógombóc nagyon ízlett neki. Nem is tudom hány darabot evett meg, csak azt, hogy Szabinak már nem maradt vacsorára (szerinte ebédre sem:) ). Utána még elmosogattam, közben Hédi folyamatosan kérte, hogy menjek vele játszani. Úgy szokta mondani, hogy „foglalkozz velem”. Olvastunk, építőkockáztunk, meg fejlesztő játékoztunk. És közben Linduskázott:) Pedig senki nem szólít így, mégis kitalálta, hogy így is lehet becézni a nevemet:) Nagyon aranyos volt, igényli a teljes figyelmet, foglalkozást. Mindig lenyűgöz, hogy az összes mesekönyvének tudja a szereplőit, de sokszor a történetet is, pedig van egy pár könyve. A gyerekdalokat is kívülről fújja. Már rámásoltam a saját gépemre is a gyerekzenéket, mert az én kedvenceimért nem annyira rajonganak:) Ha Szabi nincs itthon mindig elindítom nekik. Ennek járulékos következménye, hogy sokszor magamban dúdolom a gyerekdalokat, akkor is, ha nem szól. Hédike szeret halandzsázni is, jókat kacag a saját poénjain. Vagy azt játssza, hogy „Mi ez a Domi?:)”, ami azt jelenti, hogy Domi a kezén van láthatatlan formában:)
Utána Szabi visszaért Marcival, de ment is tovább az első szülői értekezletére. Marcikát álmosan megkaptam. Nem akartam kimenni akkor még a játszótérre, mert gondoltam nem tart sokáig… Hát, nem tudom Szabi, hogy bírja velük kettesben, de nekem bőven sok volt az a két óra. Megmondom őszintén ilyenkor folyamatosan lesem az órát. Az a típusú anya lennék, aki egy-két éves korig a túlélésre megy. Egy gyerekkel még csak-csak, mert külön-külön jól le lehet őket kötni. Szinte végig kiabáltam Hédivel, mert folyamatosan nyúzza a Marcit. És akkor még finoman fejeztem ki magam. Nem lehet vele egyedül hagyni. Pedig mindennel próbálkoztam. Na, jó a veréssel nem:) Hiába írja az Ildi okosgyerekkönyve, hogy kell kezelni az ilyesmit, vagyis elmagyarázni, hogy fájdalmat okozol neki, nekünk… blabla. Meg se hallja, sőt kinevet. Pedig tele van szeretettel, de Marci mellett csak a féltékenységet érzi. Ha játszik valamivel, és Marci odamegy, megfog valamit, egyből kikapja a kezéből, és ez még a jobbik eset. Vagy egy pillanat alatt kiborít három rekesz játékot a földre… Játszott velük egy kicsit, leginkább babamódra, majd fel az ágyra, és onnan rámolt le két szekrénynyi plüssjátékot. Itt sem állt meg, következett az ágynemű teljes leszedése, bedobálása a kiságyba. Marcinak egyébként tetszett a játékhalmaz a szoba közepén, a kezdeti bosszúság után örültem neki, mert lekötötte, elvonta a figyelmét. A csupasz ágy is, végre ő is körbejárhatott rajta. A visszapakolás is nagyon bejött, most a tárgyak földhöz vágása korban van, így a föld helyett a zörgő doboz is megtette.
Játékhalmaz közepén:
Telefonomat is szereti hosszabban nyomogatni, bár kétségtelen az etalon a netbookom. Szegény pára, azt hiszem nem fogja túlélni Marcit:S Esténként skypeolunk rajta, és annyira örül a „babának”, hogy folyamatosan simogatja, nyomkodja a billentyűzetet. Nem is tudok már gépezni napközben, csak este, ha elalszik, ami a szerdai napot kivéve nem túl korai (22-23…), addigra meg én dőlök ki. Visszatérve a szülői értekezletre, vagyis anya hiányára. Folyamatosan körbejárta a lakást, hátha mégis ott lesz valahol. Benézett a fürdőbe, a konyhába, a kis szobába… Szerencsére eddig nem olyan, mint Hédi anno. Legalábbis ha van más társaság is rajtam kívül:) Sírdogált egy-két percet, majd újból érdeklődve nézett valamit. Végül Ildi hívott telefonon, hogy itt vannak a játszótéren, menjünk le mi is. Nem kellett kétszer mondania. Nagyon sokan voltak a játszótéren, ha egyedül mentem volna le Hédivel, tuti, hogy nem maradok ott. Idegesít ennyi gyerek, mert tele van buta kölökkel. Olyan hülyeségeket csinálnak, amit Hédi meg Domi egyből eltanul. Ez bosszant benne, egyébként nem érdekelne, mert utána nekem hisztiznek, hogy miért nem csinálhatják ők is… Ildi kevésbé aggódós a mászókák miatt, így most én sem izgultam, hogy leeshetnek bármikor:) Hazafelé a liftben kitört a vita Hédi és Domi között. Ki fog az etetőszékben ülni. Én már csak azt láttam, hogy pofozkodnak, püfölik egymást. Kinyitottam az ajtót, Hédi meg beszaladt és bemászott a székbe. Mondtam neki, hogy addig úgy sem kap vacsorát, amíg fekete a tenyere, úgyhogy nyugodtan kiszállhat. Domival megígértettem, hogy nem ül be a helyére… Persze mire megmostam Hédó kezét, addigra Domi vigyorogva üldögélt a székben. Na, erre Hédi felcsimpaszkodott az oldalára, és mind a kettő elkezdett bőgni… Karcsi megkérdezte tőlük hajlandó-e valamelyik engedni, mivel nemleges választ kapott, így mind a kettőt leszedtem, felültettem rendes székekre, az etetőszék meg ment ki a folyosóra. :D Vacsora után még egy ládányi labdát szétdobáltak…, elkezdtem visszapakolni, ha már ők nem voltak hajlandóak, amit Domi zokon vett, mert ő házat épít szétszórt labdákból (erős képzelőerejük van még:D), majd mivel nem tágítottam, elkezdett sikongatni (ez az új szokása, ha nemleges választ kap valamire, sikít, majd bőg). Hédi aranyos volt, segített visszapakolni, és amit délután leszedett, még azt is visszarendezte. Aznap este végre korán volt alvás a gyerekek részéről:)
Csütörtökön is 9-re kellett Hédinek menni és csak egy órára. Aggódtam egy kicsit, mert elkezdett szemerkélni az eső, mikor felébredtem, de szerencsére mire elindultunk elállt. Hédike elég nyafka volt a rövid úton, és folyamatosan azt hajtogatta, hogy fázik, de betudtam a „koránkelésnek” . Marci hiába aludt el, a játszótéren pár perc után felébredt, a szemétösszeszedő munkásoknak köszönhetően, aki látta, hogy alszik a gyerek, de azért a botot a kerítéshez csapkodta…, majd mikor félkómásan kinyitja szemét Marci, odajött, hogy gagyogjon neki, amitől teljesen éber lett… Mérges lettem, így egyből hazaindultam Marcival. Hazafelé még köröztem néhányat vele a ház körül, de visszaalvás helyett csak a lepedőjével „kukucs”-ot játszott.:)
Nem sokkal később hazaértek Szabiék is, Hédi továbbra is nyűgös volt. Viszont be kellett mennie az egyetemre, így „kaptam” egy semmit nem alvó kis egyévest és egy semmi nem jó, csak anya Hédit. Keservesen sírt és kiabált anyáért, azt sem engedte meg, hogy hozzáérjek. Azért kivettem az etetőszélből, és bevittem az ágyra. Egyedül hagytuk Marcival, mert nem vette jó néven, hogy ott vagyunk, aztán kb. 20-25 perc sírás és kiabálás után elaludt. Következett Marcika, akinek először adtam egy kis hamit, majd be a babakocsiba és ki a folyosóra vele. Kb. az ötödik körnél elaludt:) Így meg tudtam főzni az ebédet, kicsit rendbe szedni a konyhát, és kimosni két adag ruhát:) Mikor Szabi hazaért, Hédi is felébredt, magas lázzal. Szerencsére a gyógyszer gyorsan hatott, így ebédnél egy igazán kedves Hédi evett velünk. Délután papa is megérkezett, majd le a házhoz, ahova kicsit lenéztem velük, de sok volt a négy gyerek, úgyhogy inkább hazajöttem olvasni:)
Pénteken már 8-ra kellett Hédinek mennie. Nem indultunk velük sétálni, gondoltam később is ráérünk. Jól is tettem, mert Marcika addigra kellően elálmosodott, és most direkt nem arra mentem, amerre a szemétszedők dolgoztak. 10-re odamentünk a bölcsihez, de mivel nem jöttek ki Szabiék 10perc után sem, így hazamentem Marcival, mert már kezdtem fázni. Otthon kivételesen nem a telefon-számítógép kombinációval kötöttem le a figyelmét, hanem játszottunk:) Majd mentünk a házhoz Szabiékkal, ahonnan kicsit előbb feljöttem Hédivel, mert kezdett nyűgös lenni. A ház előtt Hédi „megtanított”, hogy nem szabad a bokorról enni bogyót, mert egyrészt mérgező, másrészt a kutyák, macskák, madarak odapiszkítanak, sőt még a bácsik is! Hát igen mondom, előfordulhat, hogy a buta részeg bácsik, akik alkoholt (amit méregnek is szoktam nevezni Hédinek) isznak, olyat csinálnak. Ezen gondolkozott kicsit, majd megszólal: akkor te is buta vagy?:D Mert ugyebár néha megiszok egy-egy energiaitalt reggelente, és Hédinek azt is méregnek hívom. Hát mit mondjak Hédikém?:D Igen, amikor azt iszom buta vagyok:) Aztán Szabi elaltatta Hédit, már hőemelkedése volt, majd elment Marcival meg Maja mamával intézni a házba még egy-két dolgot. Persze Hédi hamarabb ébredt, sajnos lázasan, és csak anya kellett neki. Keservesen sírt és kiabált.:( Nagyon sajnáltam szegénykét, de szerencsére nem messze voltak Szabiék, így hamar hazaért. Majd elköszöntem, és hazajöttem kicsit kipihenni magam a következő hétre:) (És megnézni egy-két sporteseményt:)).
Folyt.köv.
Ma engem is egész nap "Anyus"-oz :D De néhány hónappal ezelőtti "Anyám"-nál jobban tetszik.
VálaszTörlés