Nagykarácsony

Idén rendhagyó módon ünnepeltük a karácsonyt. Gondoltuk, hogy most már elég nagy a ház ahhoz, hogy nálunk is összegyűljön a család. Korábban minden évben azt hallgattuk anyutól, hogy jövőre majd ők jönnek hozzánk és kritizálnak. Most, hogy lehetőség nyílt rá, mindenki visszakozott, de végül mégis összejött a nagy család. És bár akadt néhány kifogásolni való dolog, mégis úgy érzem sikeresen vettük az akadályt. Volt család, karácsonyfa, ajándék és talán éhes se maradt senki :)

23-án már nem mentünk dolgozni. Elkezdtünk gyúrni a nagy napra. Sőt közbejött még néhány apróság. Pontosabban Hédinek az ajándék beszerzése. Utolsó pillanatba, ráadásul nem is volt egyszerű feladat. Mivel tavaly néhány évre előre bevásároltam duplóból, egyértelmű volt, hogy most karácsonykor is azt kapják a gyerekek. Későn kezdtem el Hédinél tapogatózni, hogy minek is örülne és minek nem. Ha megkérdeztük tőle mit kér a Jézuskától, kapásból rávágta, hogy hegedűt. De azt a kérdést csak későn tettük fel neki, hogy örülne-e duplonak. Amire persze, azt a választ kaptuk, hogy neki már nem kell duplo, mert sok duploja van. Ezen mondat hallatán egyik szemem sírt, másik nevetett. Örültem, hogy nem telhetetlen és nem kell neki mindenből mindenáron több és több. De így tudtam, hogy csak könyvet tudunk neki tenni a fa alá. A hegedűt átengedtük a Lindáéknak. Azt rögtön tudtam, hogy minek örülne még a pici lány. Egy baba hordozónak. Az utóbbi hetekbe gyakran próbálta(tuk) Marci egy régi terpeszpelenkájából hordozóvá alakítani. Emiatt már nézegettem több boltba, de sehol se kaptam, csak furcsa nézéseket. Végül adtak egy tippet, ahol tényleg árultak kisgyereknek hordozót, igaz aranyárban, de az nem számított.

A történet folytatása, hogy karácsonykor kb. 1 percet, ha volt rajta. El is szontyolodtam, hogy felesleges volt mászkálni utána, és kiadni annyi pénzt, mikor annyi (túl) sok játékot kapott, aminek sokkal jobban örül és amivel sokkal szívesebben játszik. És első nap mikor indultunk a bölcsibe, Hédi az apján kereste a sárga hátizsákját. Persze Tibinek fogalma se volt, miről beszél a Hédi. Azt kiderítettük, hogy a hordozót hiányolta, amibe tudja vinni a babáját. Úgyh. azóta minden nap felkötjük valamelyik babáját, kizárólag előre (Marci is ott szokott lógni), felpattan a futóbiciklire és így megyünk a bölcsibe. Szóval én is megnyugodtam, hogy még se volt olyan haszontalan ajándék.

23-ára célul tűztem ki a  közös karácsonyfa díszítést is. Tudtam, hogy 24-én nem igen lesz rá időnk (főzés miatt), nem akartam lemaradni a díszítésről, és azt se akartam, hogy lóhalálával kelljen megcsinálni. Nálunk nem az angyalok hozták a fát, hanem közösen díszítettük fel.

23. éjjel már becsomagolva haptákba állták az ajándékok is.

24-én délelőtt főzicskéltem(tünk). Hogy korán elkészüljön a hami, nehogy emiatt is szó érje a házat. Az ebéd önkiszolgáló volt, mert úgy beszéltük meg, hogy csak estebédet tartunk.

Szerencsére sikerült mindkét nagyot elaltatni. Marcika is szundikált közben egyet.

Hédi ébredt fel előbb. Terveink szerint addig akartuk fenntartani őket, amíg minden el nem készül. Hédi szépen duplozott fent a szobánkba. Már minden készen állt az ünnepi vacsihoz. A három kicsi szépen felöltöztetve, Domika pedig még mindig húzta a lóbőrt.

Még jó, hogy csillagszóróból bevásároltunk, így vacsora kezdésig el tudtuk terelni Hédi figyelmét az ajándékokról.

Késő délután, már több, mint egy órával a beharangozott kezdés után Domi még mindig aludt, nélküle kezdtük meg az ünnepi estebédet.  Mi indiait és wok kaját főztünk. Anyu pedig eperlevest és májat készített, mert nem bízott bennünk, hogy lesz vacsora.

Hédi a hami befejeztével elment egy ajándékot választani, amíg a többiek is elfogyasztják a hamikat. Persze egy nem volt becsomagolva, pont a Domié (Póni baba). Szerelem volt első látásra. Ekkor még el lehetett róla terelni a figyelmet, de a hosszú bontogatás közepette, végül ő nyithatta ki. Pár napig el nem engedte (Ildi rendes volt, mert hagyta hagy játssza ki vele magát néhány napig), ő volt a mindene, míg vissza nem adta jogos tulajdonosának. Nagyon büszke vagyok rá, mert egy szó nélkül elfogadta, hogy a Domi kapta és ha kéri vissza kell adnia neki.

Megkapta az áhított hegedűt, így rengeteget koncerteztek Domival, aki egy gitárt kapott. Közbe pedig éneklést imitálva kiabáltak. Néha még Marci is beszállt. Nagy élmény volt hallgatni őket...

Blanka is gazdagodott egy hangszerrel. Szerencsére ő még a rágicsálását jobban élvezi.

Hogy biztosan mindenki jól lakjon, Tibi waffelt remekelt. A Karcsi nagyon mohón esett neki, de a habszifon rendre tanította.

És még néhány műremek a játszadozásról. Hédi kapott egy pörgő játékot. Egyenlőre nem ugrálja át, csak körbe futkos.

Domi munkapadja hatalmas sikert aratott, az elektromos fúróról nem is beszélve. Ezt a játékot Ildiék már nem vitték haza, hogy ne utaztassák meg feleslegesen. Nálunk azóta is az egyik kedvenc. 

Marcika szereti a képeket nézegetni, de a vékony lapú könyveket szívesebben. Hédi új könyvét is átlapozta párszor.

Marci az autópálya kirámolását is igazán élvezte. De egyedül nem igen játszik vele, csak ha mi is belemelegedünk a játékba.

És persze még rengeteg doboz lapult a fa alatt, amik mindegyike telibe talált és szerencsére nap, mint nap lekerülnek a polcról. Autók, fogaskerekes építő játék, fésülhető pónilovak (4 db, hogy biztos ne legyen veszekedés) stb. Három nap kellett is rá, hogy mindet megismerjük, kipróbáljuk. Karácsony végeztével pedig Kanizsára raktuk át a táborhelyünket.

2011 utolsó napja

A nap legnagyobb eseménye, hogy megnyírtuk Marcikát.

Aki ismer, az tudja, hogy hónapokig kell lelkileg felkészülnöm, hogy megváljak a gyerekek hajától. Nemrég kb. 1 hónapja Lindával levágtuk a gyerkőcök haját. Hédiét nem nehéz, mert ha nem is tökéletesen egyenes, senkinek se tűnik fel, mert mindig össze van fogni. Marciét, ahol értük nyisszantottuk. Nem lett tökéletes, de terveim szerint géppel utána akartam igazítani. Eddig kellett várni, míg sikerült gépet szerezni. Jocó papa, Bibi Aba (Tibi, Apa) felváltva próbálták elkapni Marci pihe-puha hajacskáját. Nem kicsit vágtuk belőle. Marcinak teljesen megváltozott a kinézete, de szerintem jól sikerült. Kisfiús, és csinos. A selymes haja így csak múlt, de a mosolygós baba így is szívdöglesztő :D

Igaz az utóbbi napokba közel se olyan vidám fiú, mert megint begyulladt a füle. Most ráadásul sokkal jobban folyik, mint múltkor, pedig dupla annyi mérget írtak fel neki. Csak ne járjon úgy min én :( Bár a fülész szerint a Hédi hordja haza a bacikat a bölcsiből, aggodalomra semmi ok.

A "szilveszteri party" ugyanúgy telt mint egy évvel ezelőtt. Hédi egész nap kérdezte, hogy "Mikor jön a Szilveszter?". Nem értette, hogy nem egy ember.

A két nagy felvonult kettesbe, sötétbe bulizni. Majd a Tibi tűzijátékot rendezett. Idén már négy gyerek csüngött az ablakból. Dominál aratott most is legnagyobb sikert, ő hisztizett csak, mikor véget ért a mutatvány.

Volt trombita is, amit meg a kicsik rágicsáltak, cincáltak szívesen. 10-kor a lurkók már szundikáltak. Mi meg egy film előtt kiböjtöltük az éjfélt.

A társas party vállalkozó kedvű ember partner hiányába elmaradt :( Éjfélkor koccintottunk, és mehettünk csicsikálni mi is.

Bölcsis, ovis dolgok

Véget ért a fél éves bizonytalanság (legalábbis remélem).

Mikor az igazgatónő hívatott, és a gondozók titokzatoskodtak, majdnem biztosra vettem, hogy Hédi szűrét ki akarják rakni a bölcsiből, és csak reménykedtem benne, hogy Marcit beveszik a helyére (mivel a csoportba felvettek egy 1 éves, mászó babát). Korábban többször figyelmeztettek, hogy próbáljak valami óvodai férőhelyet találni a lányomnak, mert az önkormányzat egy olyan rendeletet hozott, hogy minden olyan gyereket ki kell rakni a bölcsiből, aki dec. 31 előtt betölti a 3 évet. Hédi sajnos közéjük tartozik, és csak morogtam, hogy aki pár nappal később született annak van biztos helye aug. végéig, mi meg szívhatunk. Már addig fajultak a dolgok, hogy az óvoda után, az önkormányzatot is felhívtam, hogy mit tegyek. Az új, ígért óvoda megnyitása, ahol lenne helyünk, 2011 őszi nyitás helyett, tavasszal se biztos, hogy megnyítják. Ők bár megnyugtattak, hogy van egy íratlan szabály, hogy nem raknak ki senkit, amíg nincs óvodai férőhely, én még se nyugodtam meg, ha az írott szabály, pont az ellenkezője. És hiába hozott a Kormány egy olyan törvényt, hogy 3 évtől kötelező az óvoda, ha még sincs hely, mert óvodát nem nyitnak.

Végül a legpozitívabb forgatókönyv történt. Hédi maradhat őszig, de Marcit nem tudják felvenni. Ígéretet pedig kaptam az igazgatónőtől, hogy szeptemberbe Marci lehet az első beszokó gyerek Ica néni csoportjába. És ígéretet kaptam a Bükköny Óvodába is, hogy szeptemberbe biztos lesz helye Hédinek is. Abba meg csak bízom, hogy Domit is átveszik a IX. kerületi oviból és Hédivel egy csoportba járhatnak.

Az egész pedig azt jelenti, hogy októbertől rendeződnek a közösségi dolgaink, és munkába állhatok. De addig munkát kéne találnom, munkát kéne keresnem, cikket kéne írnom (eredményeket kellene produkálnom normális analitika nélkül), és meg kéne írnom a tézisem. Szóval tervekből nincs hiány :).

Karácsony Szabiéknál

Majdnem kész már Szabiék háza, így bátorkodtak bevállalni az idei karácsonyt. Mi is látogatást tettünk náluk, igaz csak 25-én. Kivételes alkalom volt ez, hiszen még sosem töltöttük együtt az ünnepeket, legalábbis egy részét. A készülődést Keresztanya már egy hete elkezdte, nem kevés konfrontációt okozva ezzel pl. a szelektálási mániájával:) Ami 23-án este folytatódott a tv elhelyezésének kérdésével. 24-éről nem tudok nyilatkozni (reméljük Szabinak lesz elég ideje megírni a bejegyzést:) ), mert reggel hamar elindultam dolgozni, majd hazautaztam.
Mi vasárnap délelőtt, vagyis inkább ebédre érkeztünk. Marcika aludt (bár nem tudom ekkora zsivajban, hogy tudott… ), Hédi pedig fent olvasott Jocó papával. Mikor szóltam neki, hogy jöjjön le, mert itt van a Toni meg a Reni, nagyon megörült. És hát igen, bemutatta tudományát az új hegedűvel… ami kifejezett kérése volt Jézuskától… én szereztem be, megvettem azt az egy fajtát, amit a közeli nagy játékáruházban árultak, de a fene se gondolta volna, hogy ilyen borzalmas hangja van. Ráadásul nem jól tartja Hédi, folyamatosan rajta van az ujja, hiába akartuk neki megmutatni, nem kér a tanácsainkból. Alig akarta letenni ebéd előtt. Utána pedig felültek Domival a lépcsőre, együtt zenéltek és énekeltek (Domi gitárt kapott – bár annak nincs ilyen szörnyű hangja). Sokadszori kérésre felvonultak a padlástérre, bár még így is hallatszott a hegedű…

Le a kalappal Tibi és Szabi (és Kanya) előtt az ebédet illetően. Mindenki ízlésének próbáltak megfelelni, ami nem kis teljesítmény finnyás családunkat tekintve. Meg sem tudom számolni a két kezemen hányféle ételt készítettek. (Na jó, azért a beígért waffelt hiányoltam, de csak azért mert olyan istenien csinálja a Tibi, hogy bármennyit meg tudnék enni belőle:) )

Hédike hamar elálmosodott ebéd után, így Jocó papa felvitte délutáni szunyókálásra. De még előtte lőttünk néhány családi fotót. Egész jól sikerültek:) Bár Dédi papa csak az első képen néz a kamerába, úgy látszik a többi tíznél’ feleslegesnek tartotta:) Hédi meg állította, hogy szúrja a fenyőfa, hiába állt Szabi vele messzebb. És igen, végre sikerült az ilyenkor szokásos nézését lefényképezni:). Nem tudom leírni hogy néz, de a képen úgyis látszik:) Toni pedig nem volt hajlandó a fényképező elé állni…


Marcikát nem sokáig kötötték le az ajándékok. Inkább próbált beszállni a társasozásba, vagyis szétszedni, amit Ildi már különválogatott. Mondjuk a 3-8 éves korig ajánlott játékot csak mi próbáltuk ki:D, mert Domi nem volt hajlandó. Jól választott Szabi, ezzel még én is szívesen játszok:)
Marcikát továbbra is imádom, nem tehetek róla, ő a kedvencem:) Szeretem, hogy megismer (ez továbbra is rémképem, hogy elfelejtenek a gyerekek mire legközelebb találkozunk), hogy bújik, ahogy örül nekem, de még azt is, hogy mindent szétszórt kaját felvesz a földről és próbál megetetni vele:)
Domi igen nagy kópé. Imádja produkálni magát. Hédi szépen eljátszik ilyenkor, míg Domi tesz az illemre. Odamegy valakihez, csapkod, huncutkodik, vigyorog. Igazi rosszcsont. Toni kérdezte tőle, hogy az oviban is szokott-e verekedni, vagyis inkább azt, hogy kit szokott verni az oviban. És közölte, hogy az óvó nénit:D
Blanka is nagyon kis cuki. Pont úgy néz ki, mint Domi ilyen idős korában, csak lány kiadásban:) Imádom, ahogy nevet. Blankának az ajándékok kibontása tetszett a legjobban. (A többieket nem nagyon érdekelte mit hozott a mi Jézuskánk:) Mondjuk ennyi ajándék után…:) )

Sajnos hamar elbúcsúztunk. Ildiék mentek Kanizsára, aput meg a Domi felébresztette, így kijelentette, hogy akkor mi is megyünk:(

Kezeslábas előadás

Ebbe hónapba rendesen adtunk a kultúrának.

Anyu a héten szabadságot vett ki, így feljött Budapestre. Eredetileg múzeumokat nézni, kiruccanni, végül mégis úgy döntött, hogy kihasználja a lehetőséget, hogy unokáival töltse a hetet. Így Hédinek jó dolga volt, nem kellett a héten már bölcsibe mennie, kivéve szerdát, mivel ekkor egy színész csoport jött a bölcsibe, hogy előadásával szórakoztassa a piciket. Azt meg nem akartam, hogy csak arra menjen be.

Kihasználtam az alkalmat, és a Hédi bölcsődei szülinapját is erre a napra szerveztem. Részemről csak annyiból állt, hogy vittem a tortát és a gyertyákat :) Sok infot nem kaptam se a Héditől, se Ica nénitől, hogyan sikerült a nagy "buli", de majd talán a képek többet elárulnak. (Amit még el kell kérnem. Remélem készültek. :)) Az biztos, hogy csajos ajándékot kapott (választott), rózsaszín baba fésűt, tükröt.

Az előadásra elég rohanva mentünk Domcsival (őt is beprotezsáltam). Előtte tartottunk a DM-be nagy bevásárlást az Ildivel. És 3 fordulónyi cuccot vásároltunk össze. Domit a klímások öltöztették, én csak felkaptam a gyereket és rohantam vele a bölcsibe. Még jó hogy van a piros bicikli, legalább nem a hátamon kellett cipelni. A bölcsibe Domi egy cseppet se volt elveszve, az előadásig Hédibel rohangáltak, tomboltak. Az előadást a Gyermek Színház tartotta Kezeslábas címmel. Az egész nem volt egy nagy varázslat, két lány és egy csávó énekeltek, gitárral és néhány rongydarabbal "báboztak". A rongydarabból az előadás végére egy cica és egy kutya "alakult" ki. Végig ismert dalokat énekeltek, ezekre az énekekre építették fel az egész darabot. A végén a nagyobb (Hédiék korú) gyerekeket is bevontál. Házat építettek éneklés közbe :) Persze a mi két csibészünk kb. csak az ugrálást csinálták jól :D A végén pedig meg lehetett simogatni az állatokat/ a gitárt (Domi álomhangszere).

Az előadás elég jól fel volt építve, érdekes, hogy ismert gyerek énekekből mit tudtak kihozni, úgy, hogy még élvezetes is volt a gyerekeknek. Igaz nekem a harisnyakötögetés nem annyira jött be, de a gyerekek érdeklődve figyelték. A darab nem volt valami hosszú, kicsit több, mint fél óra, gondolom a kicsik miatt. Én egy kicsit rövidnek találtam, és szerintem Hédiék is, mivel utána alig tudtam kirángatni őket öltözni. (Mi hagytuk el így is utoljára a bölcsit.)

Hazafelé hóesésbe mehettünk :) Kicsit karácsonyra hangolódhattunk. Hédi azóta emlegeti, hogy úgy ment, mint a Bogyó és Babóca (amikor korcsolyázott).