7. nap Umino-nakamachi

Záró programként elmentünk a delfinekhez. Már tudtam, hogy merre kell elkanyarodnom, a vonat csatlakozáshoz is rutinosan futottunk. Hédi a delfinekhez akart menni, a Marci pedig ismét a játszóteres  helyre (ahova múltkor a delfinek helyett tévedtünk). Olyan korán nem indultunk, hogy mindkét helyre elmenjünk. Végül az autók döntöttek. Marci inkább egy kör autózást választott, így eltöröltük a játszóteres alternatívát. Elbúcsúztunk az ott dolgozó bácsitól (aki tudott angolul). A gyerekeknek adott búcsú ajándékot, de szerintem az egész készletet odaadta nekik. Kis zsák, rengeteg kulcstartó, ceruza, sebtapasz... Az értéke meghaladhatta azt, amit összesen fizettünk nekik. A gyerekek mindenesetre nagyon örültek.

A delfinekhez vezető úton meg két idős nénivel akadtunk össze, akik szintén odatartottak. Ők meg egy kuponnal ajándékoztak meg minket, így kedvezményesen mehettünk be. A belépésnél mondjuk akadtak problémák. Minden automatizált. Mikor bedugtam a jegyem megszólalt a riasztó. Utólag belegondolva, lehet összecseréltük a jegyünket Hédivel és a gép kiszúrta, hogy felnőtt vagyok. De a dolgozók kedvesen hessegettek befelé, sőt még mindenféle tájékoztató lappal is elláttak:)

Mindjárt egy fóka-delfin showra érkeztünk. Amit aztán még kétszer megnéztünk a nap során. A fóka show kb. mindig ugyanaz volt, de a delfin show kicsit változott, attól függően, hogy melyik delfinek szerepeltek. Egy műsorba összesen 5 delfin vagy 4 delfin és egy bálna volt befogva. A Marcinak egyszer elég lett volna, az utolsónál már agyon piszkált közben bennünket.

 

A fóka show már otthon is van. De vicces volt, mikor az idomárral együtt tornázott. És az ember vele izgult, amikor a labdával az orrán szlalomozott. Labdázott, kézen állt, pörgött forgott.

A delfinek meg ugrándoztak, együtt, külön, kicsit, nagyot, levegőbe pörögtek, bukfenceztek. Úgy úsztak, hogy közbe pörgették a karikát. A nézőkkel labdáztak. Szinte mentek a víz felszínén stb.

Vettem fel sok videót, de a google gonoszsága miatt már nem tudok youtubera tölteni.

Érdekes volt, hogy a bálna mennyivel nehézkesebb mozgású, de pl. a karika pörgetésre őt is be tudták tanítani.

A nap még sok más érdekesből állt. Bár az etetések nem érdekelték a gyerekeket, főleg mert japánul beszéltek és alig lehetett látni. De a cápák között úszó búvár show-t végig néztük. Először megetette a cápákat, majd a gyerekek kérhették, hogy melyik állatra kíváncsiak, melyik testrészére és kamerával odaúszott és megmutatták monitoron. Modern japán technika. Egyébként a medence hatalmas volt 3 emelet magas, az üveg kb. 1 m vastag. Tényleg nagy tér volt nekik. Ennél viszont a delfinek helyét még nagyobbra csinálták,

Nagy kedvencek voltak medúzák. Színesek, átlátszókat, aprókat. Persze a baba medúza volt a sztár.

 
A halak között is voltak érdekesek. Bár feltételezem az nem volt jobb, mint a tropikárium otthon, ahol még szégyen szemre nem jártam. De a Nyíregyházi állatkertbe is volt szerintem ennyi akvárium, hal. Persze ettől függetlenül jól elnézelődtünk.

Láttunk tengeri vidrát úszkálni. 

Pingvin etetést is láttunk. Na azt mondjuk végignéztük. Azt nem a nézők miatt csinálták, így nem is volt ott senki. Viszont érdekes volt, hogy falatoznak a pingvinek. És a gondozójuk még simogatta is őket.

Voltak óriás rákok,

teknősök.

Ami még nagy szám volt a gyerekeknél, az a simogatós rész. Tengeri csillagokat lehetett simogatni, kínozni. Ide mindig vissza kellett jönni. Mondjuk a japánok sterilitásához hozzá tartozik, hogy mindjárt mellé raktak egy csapot és egy kézszárítót. Itt volt az első hely, ahol a női WC-be is raktak kisfiú piszoárt. És itt tényleg volt morajlás a WC-be, hogy ne legyél szégyenlős pisilés közben. Az pedig már általános, hogy a WC-be van olyan klotyó is(férfiba is előfordul), ahol a babákat le tudod ültetni, amíg pisilsz. Etető szék jellegű.

Meg lehetett tanulmányozni a polipot (de gusztustalan) és a tengeri sünöket.

Volt játszósarok is. Vízi állatokat lehetett kirakózni, és volt sok plüss és báb. Innen is nehéz volt elrángatni őket. Itt is zártuk a napot. Míg ki nem zavartak.

És ami japánban elmaradhatatlan a fejbedugós fotózkodó hely és a hello kitty.

Este még elbúcsúztunk a kedvenc szőkőkúttól, illetve Muminéktól. Sétáltunk még kicsit a városba. Megtaláltuk a legszebb szentélyt. De a gyerekekre való tekintettel itt már nem időztünk sokat. 

6.nap Dazaifu

Ma laza napot tartottunk. Gyerekek elég keveset alszanak. Délutáni alvás gyakorlatilag már a múlté. Marci néha kidől egy fél órára, de önként nem hajlandó pihenni. Reggel ébreszteni kell őket, mert 9-kor legkésőbb kell menni reggelizni. Bár újabban Marci visszaállt ébresztőóra üzemmódra. És addig nem nyugszik, míg mindenkit fel nem ébreszt. Szegény Hédó pedig aludna még. A fényre se foghatom, mert van sötétítő függöny is. Gondoltam, akkor délelőtt kicsit visszafekszenek aludni, de nem jött össze. Így szabad program volt a szobába. Talán a lárma se zavart ilyenkor senkit:)

A játszótéren az autóknál már nagy mosollyal üdvözölnek.  Ma, mint kiderült pont az ebédszünet előtt estünk be. De szerencsére nem zavartak el, sőt kedvesen fogadták a gyerekeket. Lehet ez lesz az utolsó autózásuk a gyerekeknek, mert holnap nem lesz időnk bemenni. Megyünk a delfinekhez, most talán eljutunk.

Délután a konferencia résztvevőkhöz csatlakoztunk, városnéző program. Elvittek minket Dazaifuhoz. Messze lett volna nekünk külön elmenni, azt gondoltuk kényelmesebb lesz így. A hátrányát is megtapasztaltuk, nézelődés tempója így kötött volt. 
Futtába fényképezkedtünk a torrival (szentélyhez vezető kapu) 

és a tisztálkodó hellyel. Mielőtt a szentélyhez mész meg kell mosni a kezed. A víz és a pancsolás miatt a gyerekek nagy kedvence.

Itt is sintó szentély van. A környezete nagyon látványos, de sajnos azt nem tudtuk alaposan körbe járni. Érdekes módon itt özönlöttek a turisták. Tényleg tömeg volt, pedig maga a szentély szerintem nem volt annyival szebb, mint a többi. 

Szerveztek nekünk egy külön szertartást. Bár mi, akik a Marci miatt már korábban 2 szertartást is végignéztünk tudtuk, hogy igen csak turistákra vetített változat volt (rövidebb, csak a lényeget mutatják). Sajnos mindent nem is láttunk, mert elég rosszul helyezkedtünk, de a végén a Marci testközelből megcsodálhatta a „pap bácsit” és a „dobot”:) A végén pedig kaptunk ajándékot, a gyerekek nagy örömére többek között legyezőt:)

Amúgy érdekes ez az egész, a legtöbben csak megállnak a szentély előtt, a fa edénybe bedobják a pénzt, tapsolnak (felhívják a kamik (szellemek) figyelmét), elmondják az imát/kívánságot? és 2 percen belül távoznak. A szertartáson általában csak 1 vagy 2 ember ül a papon, meg a segítőjén kívül. A szertartást külön rendelik. Az egész amúgy nagyon rövid: dobolás, pap mormolás a szellemek felé, egy fehér szallagokkal teli bot rázása, csengő rázás (áldás), majd ismét dobolás és kb. vége is.

Nagyon hisznek a talizmánokba. Fatáblákat akasztanak fel kívánsággal, szalagokat írásokkal. 

Ezeknek a fagolyóknak a jelentésére viszont nem jöttem rá.

Ebbe a városba található Japán negyedik legnagyobb Nemzeti Múzeuma.  

A szentélytől mozgó lépcső és járda visz fel.

A Múzeumban üdvözöltek Bennünket, azaz inkább a nagy tudósokat. És adtak ott készült sütit és teát. A Marci teljesen ki volt, mert mi vetítést ígértünk neki, nem beszédet.

Emiatt gyerekek nem igen voltak ráhangolódva a múzeum részre se, így javarészt csak átrohantunk rajta. Régi papírtekercsek, cserép edények, régi hangszerek stb. voltak kiállítva. Mindig furi, hogy itt a tekercseket vízszintesen tartják, mert függőlegesen írnak. Meg érdekes volt látni, hogy is néz ki a fahéj eredetileg, nagy darabba (20x20 cm), nagyon vastag, szélei felpenderülnek.

Ahol viszont az időnk nagy részét töltöttük az a „játszóház”. 

Rengeteg mindent ki lehetett próbálni. Kalapok, öltözék, játékok, hangszerek, szerencsehozók, dobozok, legyezők,  minden ami Japán, vagy ázsiai. Tényleg nagyon szuper volt, és érdekesebb, mint egy üvegen keresztül nézni.

És végül egy kép a szobáról, és Marciról a koalás péksütijével.

5. nap tengerpart, bábjáték

Ma lightos napot tartottunk. A rövid tengerparti séta nagy sikere miatt visszatértünk ide a gyerekekkel. A szállodába bár azt mondták világosba lehet fürdeni, de a hullámokkal vigyázni kell (hirtelen nagy hullámok érkeznek), a tengerparton nem igazán akadtak fürdőző embereket. Egyetlen egy úszó pasit láttunk, illetve gyerekeket úszógumival. Utóbbi esetbe apukával mennek csak a nagyon pici vízbe. Apuka legtöbbször rövidgatyába, csak a legritkább esetbe öltöznek át. Nők meg egyáltalán nem húznak fürdőruhát. A gyerekek bár fürdőruhába vannak, de mintha búvárkodni mennének, felül is hosszú-ujjú fürdőruhát kapnak.

A víz mondjuk nem a legtisztább. Akad szemét is, de fa, nád törmelék belepi a tetejét. A hőmérséklete viszont jó meleg.

A  gyerekeink se igen fürödtek. Inkább csak botokért jártak be. De rengeteget homokoztak. Várat építettek, fákat ültettek, gödröt ástak. Ezzel is kuriózum voltak, fotózták őket, megmosolyogtak rájuk, megálltak beszélgetni.  Míg otthon menekülnek tőlünk, itt mindenki a közelünkbe telepedett.  Nem szokás itt az igazi strandolás. Kicsit üldögélnek, fozózkodnak, aztán mennek tovább. Legalább kevesen voltak.

Mi voltunk csak egész nap kint a víznél. Pedig vannak árnyékolók is. A gyerekek nagyon élvezték a homokozást, órákig eltúrták a homokot, pedig homokozónk se volt.

Innen mentünk a konferencia helyszínére. Bábjátékot szerveztek a résztvevőknek. Mi meg bekuncsorogtuk magunkat. Nagyon más volt, mint otthon. 

Igazából marionett bábúról van szó, de hárman mozgatják. Erős összhangba kell lenniük, hogy ne essen szét a baba. Bár egy jelenet/mese csak 10-15 percig tartott, látszott rajtuk, hogy zihálnak utána. Mivel egyszerre csak egy vagy két bábú volt jelen nem olyan látványos. Bár nekünk érdekes volt, rendszeresen nem mennék bábjátékra. Elég elvont, ha nincs leírva, biztos nem tudtam volna miről szól. Olyan, mint mikor zenével elmesélnek valamit szöveg nélkül. Mindenre gondolhat az ember, mit is akarnak mondani. 

Szól alatta a zene, egy speciális hangszerrel zenélt egy nő. Tartott külön biwa (japán húros hangszer) bemutatót, na azt a részt unta a Marci. Pedig nem volt olyan rossz.

Utána sikerült egy nagyon jó, hagyományos japán étterembe tévedtünk. Az első nap, amikor mindenki degeszre ette magát. Marci a tésztából termelt be, Hédi gömb alakú rántott húsból fogyasztott rendesen, no meg ketchupos krumpliból. És micsoda virág alakú sült hagymát ettem. Azóta is arra vágyom:)