5. nap tengerpart, bábjáték

Ma lightos napot tartottunk. A rövid tengerparti séta nagy sikere miatt visszatértünk ide a gyerekekkel. A szállodába bár azt mondták világosba lehet fürdeni, de a hullámokkal vigyázni kell (hirtelen nagy hullámok érkeznek), a tengerparton nem igazán akadtak fürdőző embereket. Egyetlen egy úszó pasit láttunk, illetve gyerekeket úszógumival. Utóbbi esetbe apukával mennek csak a nagyon pici vízbe. Apuka legtöbbször rövidgatyába, csak a legritkább esetbe öltöznek át. Nők meg egyáltalán nem húznak fürdőruhát. A gyerekek bár fürdőruhába vannak, de mintha búvárkodni mennének, felül is hosszú-ujjú fürdőruhát kapnak.

A víz mondjuk nem a legtisztább. Akad szemét is, de fa, nád törmelék belepi a tetejét. A hőmérséklete viszont jó meleg.

A  gyerekeink se igen fürödtek. Inkább csak botokért jártak be. De rengeteget homokoztak. Várat építettek, fákat ültettek, gödröt ástak. Ezzel is kuriózum voltak, fotózták őket, megmosolyogtak rájuk, megálltak beszélgetni.  Míg otthon menekülnek tőlünk, itt mindenki a közelünkbe telepedett.  Nem szokás itt az igazi strandolás. Kicsit üldögélnek, fozózkodnak, aztán mennek tovább. Legalább kevesen voltak.

Mi voltunk csak egész nap kint a víznél. Pedig vannak árnyékolók is. A gyerekek nagyon élvezték a homokozást, órákig eltúrták a homokot, pedig homokozónk se volt.

Innen mentünk a konferencia helyszínére. Bábjátékot szerveztek a résztvevőknek. Mi meg bekuncsorogtuk magunkat. Nagyon más volt, mint otthon. 

Igazából marionett bábúról van szó, de hárman mozgatják. Erős összhangba kell lenniük, hogy ne essen szét a baba. Bár egy jelenet/mese csak 10-15 percig tartott, látszott rajtuk, hogy zihálnak utána. Mivel egyszerre csak egy vagy két bábú volt jelen nem olyan látványos. Bár nekünk érdekes volt, rendszeresen nem mennék bábjátékra. Elég elvont, ha nincs leírva, biztos nem tudtam volna miről szól. Olyan, mint mikor zenével elmesélnek valamit szöveg nélkül. Mindenre gondolhat az ember, mit is akarnak mondani. 

Szól alatta a zene, egy speciális hangszerrel zenélt egy nő. Tartott külön biwa (japán húros hangszer) bemutatót, na azt a részt unta a Marci. Pedig nem volt olyan rossz.

Utána sikerült egy nagyon jó, hagyományos japán étterembe tévedtünk. Az első nap, amikor mindenki degeszre ette magát. Marci a tésztából termelt be, Hédi gömb alakú rántott húsból fogyasztott rendesen, no meg ketchupos krumpliból. És micsoda virág alakú sült hagymát ettem. Azóta is arra vágyom:)