Pechünkre a szállást csak 14. órától foglalhattuk el, így jó pár órát ki kellett töltenünk. Legalább a cuccot a hotelbe hagyhattuk. A közelben egy parkot találtunk, nem éppen EU szabvány játszótérrel. Beton, vas az egész. Kb. 20-30 évvel ezelőtti divat. Arra jó volt viszont, hogy a gyerekek eljátszanak. Én meg csöveztem ott, és aludtam egy kicsit. Túlélésre mentem:) Ez az időeltolódás nem az én világom.
Végre eljött a várva várt 14. óra és mehettünk a szállásra. Kicsi szoba, ágyak, asztal, tisztálkodó rész és ennyi. Tudtam, hogy kicsik Japánban a szobák, de ezen azért meglepődtem. Aludtunk, bár a Tibi óva intett minket, nem éppen keveset. Így este még körbe nézhettünk a központba.
Hakata állomásra mentünk be. Bődületes méretű bevásárló központok vannak ott. Itt még az aluljárók se olyanok, mint otthon. Tele vannak üzlettel, érdekességgel. Nem kell tartani a bűztől, rossz alakoktól.
Meg is vacsoráztunk. Hát a kaja nem nyert hangszórót. Hiába magyaráztuk, hogy mit kérünk két szem húst kaptunk, azt is bőrrel. A gyerekeknek még a rizs se jött be. Reméljük lesz ennél jobb is.
Utána sétálgattunk.
Találtunk egy szentélyt, hogy örültünk neki. Akkor még nem tudtuk, hogy mennyi van belőlük ebben az országban.
Majd betévedtünk a vörös lámpás negyedbe. Még hogy Japán konzervatív, meg illegális tevékenység. Akkora volt, hogy győztünk kijutni belőle. Itt aztán minden megtalálható.
Rábukkantunk egy Mumin boltra. Ide még visszatérünk. Na és megtaláltuk a gyerekek legnagyobb nevezetességét. Egy szökőkutat, ami a legkülönfélébb módon és ritmusba lő ki. Hasonló, mint a szabadságtéri, de látványosabb.
Mummin boltba én is szívesen mennék :)
VálaszTörlés