Hosszú úton vagyunk túl. A gyerekek már a taxiba rákezdtek, a bűvös mondatra, "Mikor érkezünk meg?". Elkezdtem rettegni. Na jó, ez nem igaz, mert az egész úttól az utazástól tartottam a legjobban. De ezek után az aggodalmam a tetőfokára hágott. Végül pedig nem is volt olyan szörnyű.
Időbe kiértünk a repülőtérre. Volt időnk telefonálni, nézelődni. Marci még a villanyszerelőkkel is összehaverkodott. Létrát mászott, dobozt kapott játszani, amit azóta is cipelnünk kell.
A Frankfurtig tartó repülő út szinte semmi nyomot nem hagyott. Marci összehaverkodott a mögöttünk ülő kislánnyal, azt szórakoztatta. Hédi pedig jól elvolt a feladatával.
Frankfurti átszállás annál emlékezetes. Nagyon kevés volt az időnk, messze a beszálló rész. Aki ismeri azt a repteret, tudja, hogy km-eket kell gyalogolni. Persze mondanom se kell rossz kapuhoz estünk be... Mert a beszállókártyán rossz kapu volt megadva. Táblát nézni meg nem volt időnk. Így futás vissza. Élmény volt, de végül időbe odaértünk. Még a repülőgépre beszállókat is utolértük.
Messzi út révén mindenki kapott egy tabletet. Gondolhatjátok Marcinak micsoda élmény volt. Nyomkodhatták kedvükre. Hédi órákig párkeresőzött, aztán jöttek a mesék. Kaptak bábot, meg papír kirakót, autókat, mint a Lufthansa ajándéka. (A repülőjegy árába bőven belefért.) A kajákat Hédivel cserélgettük, ami egyikünknek se volt megfelelő, előrébb adtuk Tibinek. Hozzáteszem, hogy a csoki és a ropi korlátlan mennyiségbe rendelkezésre állt. Marcit sikerült viszonylag hosszabb időre elaltatni. Hédi viszont csak néhány órát aludt, ami behatárolta a mi alvási lehetőségeinket is. Viszont tényleg igen ügyesek voltak, mert alig volt hiszti, kiabálás, ugrálás.
No és a 11 órás repülő út után még várt egy levezető harmadik repülő út is. Nagoyaból Fukuokába. Itt se hemzsegtünk az idővel, ráadásul itt már a bőröndöt is nekünk kellett felvenni, újra becsekkolni. Kinek a bőröndje jött utoljára, persze hogy a miénk. Mondjuk az egyik repülőtéri segítő odajött, hogy mi repülünk-e Fukuokába. Aztán végigkísért minket a becsekkolásig. Mutatta az utat, segített húzni a bőröndöt. Jó szervezés. 15 perc alatt a bőrönd megkapásától eljutottunk a kapuig. Ilyet is csak Japánban lehet megcsinálni. Hédit sikerült ezen a rövid repülő úton alvásra kényszeríteni, így ő is viszonylag frissen érkezett Fukuokába. No és az ajándék játék (Pikachu figura se maradt el). Ott már nem kellett sietni, végre
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése