Már lassan féléve az iskola keresés tölti ki az időmet. Úgy érzem megérett az idő, hogy írjak róla. A XI. kerület elit környék és családbarát kerületként hirdeti magát, gyakorlatban nem ezt tapasztalom. Már az óvodától se vagyok elszállva, de ott még annak is örültünk, hogy van hova járni. Az iskolának úgy gondolom életre szóló következménye van. Hédi értelmes, okos gyerek, sok mindenben átlag feletti. Meggyőződésem, hogy nem csak saját anyai vélemény. Sajnos az óvoda inkább elnyomja, mint fejleszti a képességeit. Tehetséggondozás az óvónőnek többlet munka, nyilván nem fog foglalkozni egy nem problémás gyerekkel. Hédi pedig nem az az önérvényesítő típus. Ezt jó lenne valahogy fejleszteni, de én magam se vagyok benne jó:(
A lényeg, hogy az iskolától már vannak elvárásaim. Nem akarom, hogy Hédi megrekedjen egy szinten, vagy az iskolajárás a kezdetekben megegyezzen az unatkozással. Vagy azt vonja le, hogy én itt már mindent tudok, mikor eljutnak az ő tudásszintjéig, akkor pedig lemaradjon, mert az gondolja, hogy ez még mindig könnyű. Szóval követelményeket támasztó iskola lenne a legjobb, ami úgy kivitelezhető, hogy válogatják a gyerekeket.
Ennek a követelménynek pedig a körzetes iskolánk nem felel meg. Hírhedten rossz (óvónő, védőnő, szülők stb.). A nyílt napon az igazgató kihangsúlyozta, hogy rosszak a lehetőségeik, sok a problémás gyerek, nincs pénz stb. Még egy óra alatt se tudott egy jó reklámszöveget lenyomni. Tehát innen ha törik ha szakad, menekülünk. Ettől kezdve pedig mindenhol hátrányba vagyunk.
Kinéztem egy kéttannyelvű osztályt neki, de sajnos úgy néz ki, hogy a felvételi alapján nem került be (felvehető 32 fő/120 gyerek). Írásbelin Hédi megmutatta tudását (45/49), de sajnos a szóbelin úgy megszeppent, hogy nem tudta lenyűgözni a szigorú tanár nénit (8/16), mi pedig szabály szerint játszottunk. Most a határon mozgunk, hogy felveszik-e, de a bennfentesek csak most mennek felvételizni (jobb feltételekkel). Itt pedig megállt a tudományom. Szerintem Hédi nagyon idevaló, akármit mutatnak a pontok.
Szóba jöhető alternatíva a sport suli, de ott az előjelentkezők rekordot döntöttek, tavaly 2,5-szörös volt a túljelentkezés. Elvileg az odajáróktól a jó tanulmányi eredmény is elvárt, de a válogatás során csak a sportteljesítményt nézik, ráadásul főiskolások, még nem is szakemberek:( De legalább lesz előkészítő, ami egyben kötelező, de legalább nem egy új helyzetbe kell ismét helyt állnia.
És itt vége a szóba jöhető suliknak. Kell vészforgatókönyv. Ami még képlékeny. Ott van közel hozzánk a jó-hírű, de vallásos Don Bosco Iskola. Jó a menedzsmentje, de nem vagyok benne biztos, hogy tényleg olyan erős iskola-e (pl. a tanulmányi versenyeredményei alapján). Aztán ott van egy iskola az Etele útnál, aminek bár van matekos osztálya, a tanulókat nem válogatják, és a híre se olyan kiemelkedő (a Petőfinél azért jobb). A biztonság kedvéért járunk az előkészítőjére.
És még van 1-2 snobnak vagy éppen versenyistállónak nevezett hely, ami vagy németes, vagy messzebb van és elmondások szerint esélyünk sincs bekerülni, csak így Albertfalvaiként. És bár versenyistállónak hívja a pletyka, a versenyeken ők se igen szerepelnek eredménnyel. Egy találkozás pedig nem elég, hogy messzemenő következményeket levonjak az iskoláról, így marad a pletyka gépezete. Beírni pedig a körzetesen kívül csak egyet érdemes:(
Az irány miatt pedig a Budafoki iskolákat kilőttem, pedig ott is lenne kéttannyelvű, jóhírű, de az már nagy kiesés lenne a munka miatt, az időben elhozás pedig kivitelezhetetlen. Igaz most még a babával meg tudnám oldani, de a későbbre is gondolni kell. És Tibi nagyon nem támogatja.
Szóval most bevetjük minden hitünket, hátha csoda történik és mehetünk az áhított kéttannyelvű osztályba, ahol ráadásul 4. osztályra megtanulnak angolul beszélni a gyerekek. Ha mégse jön be, még érhet csoda minket, legalább a sportsuliba bekerülünk. Ha a balett tudását néznék a Hédinek, lenne esélyünk, de sajnos labdavezetés. kidobó, akadálypálya stb. lesznek a felvételi feladatok, amibe szerintem Hédi nem kiemelkedő. Ha pedig nem áll se szerencse, se más feljebbvaló mellénk, marad a tanárnőképző és esti tanulás Hédivel, hogy majd legalább egy nyolcosztályos iskolába jól vegyük az akadályt.
Szorítsatok!
