Marci születésnap buli

Marci 5 éves lett néhány hete. Úgy gondoltuk, ő is megérett egy születésnapi bulira. 

Tavaly, ha a szülinapja nem is (bár a markolót számon tartja), de a Japán út (egy-egy mozzanata) biztos maradandó élmény volt neki is. Úgy gondoltam, elég lesz neki az ovis torta. A bulira rá kell készülni, arról nem is beszélve, hogy az igazán jó ovis barátai a nagylányok voltak, akik közben iskolások lettek. Amúgy is lesz még ideje szülinapozásra. Hédinek is 5 évesen tartottunk az első összejövetelt, így még igazságtalanságról se lehet beszélni.

Marcinak kiterjedt baráti köre van. Messze legjobb barátja Gabó, aki a csoport rossz fiúja. A bulin nyilvánvalóvá vált, hogy téves állítás, helyzet teszi azzá. De, hogy Gabón kívül kit hívjunk meg, az napról-napra változott. A balesetem után (kifordult a bokám, és nem bírtam ráállni), hogy lekössem Marcit (őt se tudtam elvinni így az oviba) elkészítettük a meghívókat. Az Angry birds-ös meghívó tetszett legjobban Marcinak. Nehézkesen, de legyártottuk a sorozatot. Hédi vágta, Marci ragasztotta. De hogy kinek írjuk meg, az még hetekig rejtély maradt.

Az a szabály nálunk, hogy ahány éves a gyerek, annyi barátját hívhatja meg. Marci kezdetben felsorolta Gabó mellé a lányokat (Blanka barátnőit). Persze nem engedtem, hogy csak azért, mert Blankáékhoz ők járnak, és ritkán Marci is játszik velük, meghívja őket. Bár hozzáteszem, mindig azt mondom, inkább velük játsszon, tőlük tanuljon :D Példaként hoztam fel az egyik kislányt, aki szintén nem hívta meg a bulijára. Megegyeztünk, hogy az új kisfiú (Huba!!!) jöjjön el. Célom volt, hogy jobban összemelegedjenek Marcival, ha már a közelben laknak és az anyuka is szimpatikus. Nem hiszem, hogy sikerült, mert túl sokan voltak ahhoz. Aztán jött az egyik Gergő, nem mégiscsak a másik (naponta változott pl. "őt nem hívom meg, mert mindig sír, ha eltörik a szemüvege"). Végül rám hagyta a választást. Az az érzésem volt, hogy Gabó jöjjön, legyen bulim a többi nem érdekel. Így meg lett hívva mindenki, aki a bandába tartozik: Gabó, Nimród, Kornél, Ny. Gergő + Huba + Domiék. Aztán jött a telefonhívás, hogy valami tévedésből nem jutott el hozzánk Bogi meghívója. Marci hivatalos a Bogi szülinapi bulijára. Így került be, Blankus barátnői közül plusz egy fő. (Hasonló eset volt Hédiéknél, ahol így lett a +1 fő). Ezek után elgondolkoztam Katikán, akivel néha látom is beszélni, de már így is nagy volt a gyereklétszám. Ami már csak azért is jó, mert talán visszahívják Marcikám is. Emlékszem tavaly milyen bánatos volt, mikor nem hívták meg Gabóhoz. Mindig mondta (hetekkel később is), hogy Gabó meghívott, de a meghívó csak nem érkezett meg... Bizony, aki nincs a listán, annak nagyon rossz.
Így a buli után azt gondolom, elég lett volna kevesebb gyerek is, mert Marci mindenkihez csapódott, de senkihez sem. Sok volt a gyerek, inkább közös rohangászás volt.

Amúgy nagyon érdekes, hogy ezek a gyerekek mennyivel másak voltak, mint anno Hédi ovis társai. Hédi bulijakor, minden játék le volt szedve, kipróbálva, amortizálva. Ezek a gyerekek a duplon és a kis labdákon kívül (azt is összeszedte Hédi) nem játszottak semmivel. Inkább egymást csépelték, verték megállás nélkül.
Most nagy divatját éli a játszóházas szülinap. Szervezett, biztonságos, szülőnek nincs feladat. De mivel Hédinél mindig jól sikerült a buli, és ha már ilyen nagy házban lakunk, akkor minek tartanánk máshol. Én azt gondolom, hogy legalább ez is más, igazi házi buli. Bár ha jó idő van, az lett volna az igazi. Akkor a kertbe lehetett volna tartani. Jövőre összeszedettebb leszek és korábban tartjuk.

Tibi gyártott gyönyörű macis szendvicset, Hello kittys répát, nyuszis, csillag alakú tojást. Gyönyörűek voltak, az anyukák ámuldoztak, de nyilván az egészségtelen rágicsa kapósabb volt.

Sok eseményről lemaradtam, mert a buli javát a tetőtérbe őrködéssel töltöttem, hogy ne lökjék le egymást a lépcsőn :( De az biztos, hogy a tortakor élvezte, hogy ő van a középpontban és volt torta-tűzijáték is (Hédi háborgott is miatta). A torta idén egy kincsekkel teli barlangot őrző sárkányt ábrázolt.

Ildi bevetette a játékait. Akik becsatlakoztak, szerintem élvezték, legalábbis Ildi elmesélése alapján.

A meghívót úgy írtam, hogy ha akarnak az anyukák, apukák, testvérek is csatlakozhatnak. Sejtettem, hogy testvér nem sok lesz, mert a legtöbbjüknek vagy nincs testvérük, vagy korban nagyon elütnek tőlük. Anyukák jöttek többen is, de nekem úgy jött le, hogy nem volt az a fergeteges beszélgetés, mint Hédiéknél volt. Talán nem unatkoztak nagyon és legalább volt idejük csitítani a gyerekeket is:)

Amiért áldom az eszem, hogy Marcinak közös ajándékot (LEGO-t) kértem, így nem jártunk úgy, mint az egyik ovis társ, aki kapott 3 jégvarázsos bögrét, 2 jégvarázsos szoknyát stb., és az se történt meg, mint a Hédinél, aki hónapokkal később kezdte kibontani az ajándékot, mert annyit kapott, és pl. olyan könyvet kaptunk, ami egyáltalán nem Hédi érdeklődése...
Arról megbizonyosodtam, hogy a gyerekek jól érezték magukat. Nehéz volt elrángatni őket, Anya még egy perc.... Vagy a Gabó másnap azzal üdvözölte, hogy Marci jó volt a bulid. De Kornél is mondta a Marcinak, hogy hívja meg máskor is.
Valahogy bennem mély nyomott nem hagyott, nem purcantam ki, mint Hédi bulija után és javarészt a tetőtéri eseményeket szemléltem, de a gyerekek élvezték és Marcika is örült, hogy végre neki is volt igazi bulija. És végre hozzá is eljöttek az ovistársak.
Már 5 éves, de még mindig olyan bújós, kis gyámoltalan kisfiú.

Nyakúszó

Ildiéktől megörököltük a nyakúszót. Ahogy a nevében benne is van, a gyerek nyaka köré kell rakni, és ennek segítségével marad a baba a víz felett. Ennek segítségével a baba szabadon mozog a vízben. Elég kínzószerszámnak néz ki, de Daninál saját szememmel láttam, hogy élvezi a vele való fürdőzést. Mivel több helyről hallottuk, hogy a baba fejlesztése (elmaradt, fogyatékos) során is ezt az eszközt alkalmazzák, én is kipróbáltam Hubával. Ártani biztos nem árthat gondolattal.

Először mikor ráraktuk a nyakára sírt, nem érezte biztonságban magát. Aztán pár perc múlva rájött, hogy ez jó. Másnap már nem sírt, mikor ráraktuk, azóta pedig ha meglátja, keze-lába jár:) Ezt gyakran csinálja fürdés előtt is. A lábával, felsőtestével már nagyon jól lavíroz a vízben. Elrúgja magát a kád aljától, aztán siklik.

Előszeretettel használjuk ezt a furcsa találmányt. Egyrészt kényelmesebb. Nem kell egész fürdés alatt tartani. Másrészt a kiskádból már nagyon kifröcsköli a vizet. Arról nem is beszélve, hogy a vízzel teli kiskádat be is kell cipelni a szobába. Így ha van idő akkor már ő is a nagykádban pancsol.

Hátránya: ezzel se hajat, se nyakat nem lehet mosni.

Marci felmérés

Marcit elvittem felméretni a fejlesztőházba. 

Azzal tisztába voltam, hogy nem egy átlagos kisfiú. Rossz, mint az ördög, de mellette annyi szeretet tud adni és mellesleg az agyával sincs gond. Ha akar tud. Mégis sok minden zavart. Ide beillesztem, amit írtunk róla, nyilván itt főleg a negatívokat emeltük ki.

Panasz: szétszórt, figyelmetlen, nem tud koncentrálni, nem rajzol, csak firkál, mozgása kicsit esetlen, gyakran fejre esik. Nagyon nehezen és keveset eszik.

Hogyan jellemezné gyermekét? Milyen Ő?: kedves, vidám, eleven, mozgékony gyerek. Nagyon szereti a zenét, leginkább a gitárt. Kedvenc játékai az elektromos szerkentyűk, pl. az elemlámpa. Bújós, a szeretet és a visszajelzés fontos neki. Határozott, nehezen befolyásolható, makacs. (Vélt) érdekeit jól érvényesíti. Leginkább azt szereti, ha csak vele foglalkoznak. Társaságban nehezebben találja meg a helyét. Társasjátékban mindig nyerni szeretne, rövidtávon sem viseli el, ha más vezet.

A környezetünkben nagyon sok gyerek nagycsoport után is az oviba maradt, mert még ez vagy az hiányzott nekik (beszéd, finommotorika, figyelem). Marci képtelen 2 percnél tovább a fenekén ülni, még mindig az egyetlen dolog, amit nagyjából le tud rajzolni, az az ember, de erre gyúrtunk az elmúlt fél évben... Bár még két éve van az iskoláig, de az oviba ha nem akarja (semmi sem kötelező), nem fejlesztik ezeket a készségeit. A szűrés pedig az ovi utolsó évében történik. Itt vérzik el a legtöbb ovis gyerek. Azaz, hogy 1 év nem elég, behozni a hiányt. Marci majdnem 7 éves lesz így is, mire suliba megy. Nem akarok plusz egy évet.

Bár a "magán" fejlesztés egy vagyon, de azt gondolom, jobb időben, mint később vagy soha. Hogy mennyit ér, nem tudom. Egy próbát megér. A Pedagógiai Szakszolgálatnál is ezt a módszert alkalmazzák.

A felmérés korrektségét pedig az jelzi, hogy bár Domit és nagy valószínűséggel Marcit (bár még várjuk az írásos véleményt) is messze elmaradottnak írták le, Blankánál azt mondták, nincs szüksége fejlesztésre. Tehát nem tartanak ott mindenkit, csak a nagyobb létszám (pénz) miatt.

Amit eddig elmondtak Marciról, és Ildi szerint az írásos vélemény csak rosszabb lesz...

a figyelemkoncentrációs gyengeség, fennmaradó csecsemőkori reflexei, bizonytalan egyensúly, mozgáskoordináció, bilaterális motoros koordináció gyengeség, labdaérzék ügyetlenség, jobb-bal bizonytalan differenciálás. Semmi jó :(

Így jövő héttől megkezdjük a heti két fejlesztést. TSMT torna, és egy nap finommotorikus foglalkozás is társul mellé. Kipróbáljuk. Ha Marci elblicceli, akkor még van mód egyéni fejlesztésre menni.

Házi feladat: hinta beszerzése, felszerelése.

És várjuk a csodát :D Csak nehogy aztán Marci is szárnyra kapjon és lehagyja a korosztályát :D

Mindig csak a Huba

Hubácskánkról eddig nem sok szó esett, pedig több mint 4 hónapja, ő is a családunk aktív tagja. És a nagyoktól gyakran halljuk, hogy mindig csak a Huba. 

Rá maximálisan jellemző a harmadik gyerek kifejezés. Örül minden egyes mosolynak és szónak, bárkitől jöhet. Ilyenkor fülig ér a szája. De tényleg:)

Viszont ha a legkisebb problémája van, pl. hiába szól, senki nem megy oda hozzá úgy fél percen belül, olyan krokodil könnyeket tud hullatni. Ő az első gyerek, akinél nagyjából meg tudom különböztetni a sírásait. Mikor panaszkodik, mikor akarja, hogy felvegyük, és mikor kell sietni, mert tényleg baj van.

Hason már azt is tudja jelezni, hogy felvegyük. Ilyenkor nem támaszkodik a kezére, hanem repülő pózba (ahogy felemeled) rakja a kezeit.

Mozgása sokat fejlődött. Már kétszer átfordult hasról hátra. Véletlenül és nem is láttam. De inkább a bizonytalanság tartja vissza. Már lehetett látni, hogy képes rá, de megijed, mikor kibillenti a testét. Tegnap egy kaotikus estén, odamentem hozzá, hogy miért sír és éppen egy vonaton kapált, mikor hassal lefelé raktam le. A másik alkalom a kiságyban volt. Mikor a bébiőr madzagját rángatta nagy élvezettel, mikor esélye se lett volna elérni.

A hasán már körbe forog, ha el akar érni valamit. Tökéletesen nyúl már a tárgyakért, megfogja rázza őket, sőt szándékosan csörgeti. Nem is tudom, mikor történt a nagy váltás. 3 hónaposan még csak ráfogott a keze ügyében található tárgyakra, most meg már célirányosan mozog a kiszemelt játék felé. Persze ehhez az is kell, hogy már hason a kezeit tudja emelgetni. Sőt ki is tudja már tolni magát nyújtott kézzel. Ha háton van, akkor meg már fogja két kézzel is a játékot.

Előfordulgat már, hogy a fenekét is felemelgeti, készül a kukac mozgásra. És a lábával próbálja előre tolni magát, de különösebb haladó mozgást nem produkál.

Élvezi már, ha a levegőbe emelik, Tibi feldobja, vagy ha a lábamon hintáztatom.

Még mindig nagy nyálazó. Már hónapok óta jósolják a fogát. Néhány perc alatt nem csak az ember vállát, kezét, de a földet is képes eláztatni. Ilyen képessége még egyik gyereknek se volt. Most kezdem el érteni, hogy egyes anyukák miért raknak a babára előkét, a nyálazás miatt. Van, hogy Hubát többször át kell öltöztetnem, mert a mellkasánál átáztatta teljesen a ruhát és már nincs olyan meleg.

Szívesen cseverészik még mindig. De kacagni nem igazán hallottam még:(

Kedvenc kedvtelései között van a keze és a lába rágicsálása. Legyen bármilyen csörgő a testrészei előnyt élveznek. Nagyon oda van a rongyikért. Eddig egyik gyerek se érzett vonzalmat irántuk. Inkább a címke volt a nyerő. Huba a textilpelussal is teljesen boldog. Kibányássza maga alól és elrágicsálja.

Szegényem már most sokat kapott az élettől, vagyis leginkább a bátyjától. Marci rajong érte, de valahogy nem tudatosul benne, hogy élő, sérülékeny lényről van szó. Cibálja, emelget, visítozik. Szeretgeti, de közben ráfekszik. De látszik a lelkesedés. Reggel, ő az, aki rögtön rohan a Hubához. Szívesen szórakoztatja, rázza a csengőt. Sokszor kéri, hogy rakjam az ölébe. Ha valaki az utcán vagy bárhol olvadozik a Hubától, ott van, hogy Huba bizony az ő kistestvére. Puszilja este, puszilja az oviba. Tényleg örül neki.

Hédi más tészta. Neki már sok a dolga, kevesebb időt tölt  itthon. Nincs ideje Hubával foglalkozni. Inkább tudomásul veszi, hogy van, de inkább más tevékenységgel tölti ki a kis szabadidejét. Azért ha sír a tesó, ő is próbálja nyugtatni (önként is).

Testi változások is végbe mentek. Huba szeme bebarnult. Néhány hete még barnás-kék volt, most meg már barna.

Iskola egy hónap után

Azt sajnos nem állíthatom, hogy belerázódtunk az iskolába, oviba, munkás hétköznapokba. Sőt még egy kialakult állandóság sincs a napjainkban. Van hova fejlődnünk. És még a délutáni programok kis része kezdődött csak el.

Hédi hol szereti, hol nem az iskolát. Azt gondolom a nap során történtek alapján teszi az aktuális állítást. Alakulgat egy kis baráti köre. Sajnos átültetések történtek az osztályba és egy úri dáma mellé került. És Hédi hiába türelmes, és nyel le mindent, azért megviseli a kislány piszkálódása (még Tibit is kioktatta). Pechünkre angol tanár gyereke, így nem is szólhatok, hogy ültessék el. Hédi viszonylag magas, a szeme és a füle is jó, nincs mire hivatkozni.

De ezt leszámítva szerintem legtöbbször jól érzi magát. A lektorált angol órát (anyanyelvi tanár, nem tud magyarul) mondjuk nem szereti. Véleménye szerint buta játékokat játszanak. Most már egyre ritkábban panaszkodik arra is, hogy könnyű, meg unalmas, amit tanulnak a suliban. Bár még betűt egyet se tanultak...

Minden nap értékelik őket, elsősorban magatartás, odafigyel alapján. Egyenlőre csupa piros pontja van, pedig tegnap 5 fekete pontot is kiosztottak az osztályba. A suliba is kis árulkodós, de inkább panaszkodjon a tanárnak, mint magába fojtsa bánatát. Osztanak pecsétet is nekik. Általában, ha valamit nagyon jól, szépen, gyorsan csinálnak, vagy plusz feladatra pl. Tappancs újságba. De előre dolgozni tilos, akkor fekete pont jár. (Ez egy kicsit erős szerintem.) Viszont a pecsétet hol az üzenőbe, hol a feladat mellé adják, de mégis az üzenőbe szereplő pecsétet jutalmazzák hónap végén. Tegnap mondtam a Hédinek, ha betelik a pecsét gyűjtője (ez az iskolába is az ajándék feltétele), akkor nyitunk egy kölyökpezsgőt (ezzel nyúznak minden nap), és szegény sírva fakadt, hogy addig már csak 1 nap van (minden hónapba új gyűjtés kezdődik). Szóval nagyon igyekszik, törekszik. És szerintem (bár nincs viszonyítás alapon) szépen gyűlnek a pecsétjei is. Büszkék vagyunk rá.

Az angol órán úgy látom fejlődik, okosodik. Tanul verset, de gyakran elfelejti, hogy is kezdődik, így megörökíteni nem tudtam. De pl. tegnap este úgy köszönt el tőlem, hogy good night:) A készségtárgyak angol szavait mondjuk nehézkesen tanuljuk. Sosincs kedve és mindig fáradt hozzá. Nem is nagyon ragadnak rá. Valami jobb módszert kellene kitalálni rá, majd utánanézek. Ezek az angol szavak memorizálása (nem az angol óraiak)  száraz szótanulás Pl. énekelték a szólj síp, szól dalt ének órán és kaptak hozzá egy lista szót, ami szerepel az énekbe (síp, szól, rak, vesz, kerék stb.). Technikán pedig papír csónakot hajtogattak, az ehhez kapcsolódó szavakat adták fel (hajtogat, papír, csónak stb.). Most még két nyelven mennek ezek az órák, és szerintem Hédi csak a magyar részre figyel. De arra sajnos nem kaptam választ, hol kellene a gyereknek a szavakat megtanulni, mert szerintem a napköziben nem is veszik elő, órán (rajz, technika) meg nem a szavakra, inkább a tevékenységre figyelnek. Az angol óra, ami tényleges angol óra, az játékos. A könyvük inkább hasonlít egy ovis feladatos könyvre, mint angol könyvre. Tényleg játékosan tanulják itt a nyelvet. Ha lassan is, de élvezetesen.

A jégkori az egyik kedvenc órája. Marci szülinapjára anyuéktól görkorit kapott, de még nincs meg a megfelelő mozgásképessége hozzá. Hédi örömmel elfogadta, így már szárazföldön is gyakorol :)

Az egyéb tárgyak, matek, olvasás, írás nem meglepő módon, jól megy. De végül is kihívás a folyamatos figyelés is, még ha az anyag nagy rész ismert is számára. Környezetből azért hall érdekességet. Egyik nap a Tibinek előadta, hogy mi történik a növénnyel, ha beolajozzuk a gyökerét és mi, ha a szárát. Leesett az állam, mikor meghallottam, miket tanulnak.

Este sokszor nincs időnk már semmire. Két nap rocky. Ilyenkor f7, mire hazaér, a többi nap pedig a játszóteret választják, ha nincs egyéb dolgunk. Sokszor Hédit csak fél füllel hallgatom meg, azaz közbe melegítem a vacsorát, vagy nyugtatom Hubát, vagy Marci kiabál közbe. Pedig milyen jó lenne fél óra, amikor csak vele foglalkozom. Marcit heti kétszer hazahozom ebéd után, ő legalább akkor kap kizárólagos figyelmet, mert azért Huba közbe csak alszik fél órát, vagy eljátszik csöndben annyi időt.  A könyveit csak 1-2-szer lapozgatom át egy héten, de legtöbbször egyedül. Nem beszéljük meg közösen, mit is tanultak. Ezen jó lenne változtatni, bár a napközi otthonos gyerekek még a tankönyveket se viszik haza. Lehet ezt csak én gondolom fontosnak. Hédi is inkább arról csacsog, mit csinált Pisti és Józsi... Az együttes, másnapi cuccok bepakolás se történik meg. Az sem ritka, még ennyi idő után sem, hogy elfelejtődik, kimarad egy-egy dolog, vagy csupán Hédi felejti el, hova is rakták apával a tornacuccot az iskolában, vagy mondani, hogy most ez is kellene.

Az esti készülődés 6-f7 körül elkezdődik. A vacsora még mindig órás procedúra (főleg Marcinál), ha 7-ig végzünk vele, kezdődhet a nagy kádban fürdés (Huba is!, persze külön) különben gyors zuhanyzás, és ha a fogmosással is végeznek f8 előtt, még esti mesére is van idő. Éppen a Torzonborz a nagy kedvenc. 3/48-8 között pedig alvás. Szerencsére hamar álomba szenderülnek és jöhet Huba altatása:) és ha nem alszok el, akkor még apával egy teára is jut idő.

Reggel 3/4 7-kor ébresztjük Hédit, ha Marci nem teszi meg előbb (sajnos nem mindig piheni ki magát ennyi idő alatt). Ilyenkor csak vele foglalkozom (reggeli, öltözés, haj elkészítése, fogmosás), hogy időben elkészüljön és 7.20-25 körül elindulnak apával a nagy útra. Az iskola ajtóba búcsút intenek egymásnak is és innentől kezdve egy zárt világ van előlünk:) Marad Hédi elmesélése.

Hédi bár maximálisan iskolaérett, és azt gondolom, hogy a tananyag sem megterhelő neki (angolt leszámítva nincs olyan feladat, amilyennel otthon feladatozás közbe ne találkozott volna). De az látszik rajta, hogy érzelmi, lelki oldallal nehezebben birkózik meg. Sokat izgul, bátortalan, fél, hogy rosszul csinálja. És itthon érzékenyebb, ingerlékenyebb, agresszívebb, és a stílusa, ahogy hozzánk szól, nem tolerálható. Tudom türelemmel kell lennünk, de gyakran nehéz. Bízom benne, hogy rövidesen teljesen belerázódik az új helyzetbe és akkor visszatér hozzánk kedves, jól viselkedő lányunk.

A beilleszkedést pedig segítjük:

T: Hédi ma mit csomagoljak?

H: Macis szendvicset. Krémtúrót ma nem kérek.

T: Hányat?

H: Négyet.

T: Hányat????

H: Négyet.

T: Minek neked annyi????

H: Icukának, Eszternek, meg a X és az Y is kért.

Így Tibi legyártotta az 5 szendvicset:))