Bubuka 16 hónaposan

A kisbabám sajnos már csak nekem számít annak. Mindenbe igazi kisfiúcska.

Már a járása, se az a totyogó egyensúlyozó lépkedés. Stabilan megy, sőt szaporázni is tudja a kis lábacskáit. Babakocsiba ültetés is kihívás. Ha sietünk (ami elég gyakran van), sajnos nincs más választása, de közben küzdünk egymással. Az oviból szinte mindig gyalog jön haza. Viszonylag gyors, nem olyan, mint Hédi volt, hogy az egy utca távot 1 óra alatt tettük meg.

Akaratát tökéletesen kifejezi. Inni kér, csaphoz mutogat, vagy a poharára, ha nem értem, oda vezet. Tudja, milyen kaját, hol tárolunk (keksz, hűtő stb.). Itt is jelzi, most mire vágyik a pocak. Ha aludni akar, akkor az emeletre mutogat. Az elalváskor még szopizik. Éjjel többször is. Rengeteget olvasunk. A polcról kiválasztja a megfelelőt, nem jó ám bármelyik, odahozza, hogy ezt olvassuk. Az olvasás inkább a képek figyelése, megnevezése. Rizsa nem érdekli. És a könyveket is gyakran cseréli. A képeket nem a saját kis ujjával mutatja, az ujjunk sokkal jobb mutató eszköz, azt rakosgatja. Itt is a kedvence az állatok. Bármi van a könyvebe a háziállatokat kell keresni. Szereti a fakockákat, sokat építünk belőle. Montessori torony apróbb elemeit, felteszi a pálcára. Az autózás továbbra is előszeretettel végzett tevékenysége. 

Firkálgat. Sajnos a ceruzás fiókot szívesen rámolja. Kidobál 20 ceruzát, majd eggyel elkezd rajzolni. A pakolás (fogkrém, fazék, zokni bármi lehet) az igazi élvezet neki. Rendes, mert a talált dolgokat doboz, játék, ruha, szépen bepakolja a mosógépbe.

A labdával is egyre szívesebben játszik. De az egymásnak passzolás, fél percnél sose tart tovább.

Szokott táncolni. Fejét rázza, vagy forog. Iszonyat édes, de ezt is hamar befejezi. Lehetetlen megörökíteni.

Beszéde a nyáron eléggé stagnált, de azóta szinte mindenki nevét hallottam a szájából (szűk család, Ildi, Dani, Blanka, Papa). Az Anya szót olyan kristálytisztán mondja, hogy néha el kell gondolkodnom, ki is szólt:) A szókincse nagyon nagy. Csak példákat írok, mert képtelenség mindet számon tartani pl. csüccs, ham, hinta, bá-bá (pá-pá), cica, vau, mu, stb. Egész nap karattyol. A hangsúlya pedig tökéletes. Kivehető mikor mesél, mikor mérges, mikor magyaráz... A játéktelefont is a füléhez rakja és beszél.

Ha látja, hogy készülünk, szépen leül a lépcsőre, fogja a cipőjét, hogy adjuk rá. Ha nem történik meg, akkor hozza a cipőjét, hogy mi lesz már. Ő menni akar. Ő nem akar itthon maradni. Hédiéknek reggel lelkesen integet. Azt megtanulta, hogy ilyenkor mi még maradunk. Ilyenkor nem türelmetlenkedik. Tudja, hogy mi a Marcival megyünk. Próbálja a ruháját levenni, de még nem igazán megy neki. Sok mindent megért, hogy jöjjön enni, fürdeni, sétálni megyünk, hogy hozzon oda valamit, vagy vegyen fel stb. Okos fiú.

A lépcső szeretete szerencsére lecsengett. Nem mászik át az akadályon, pedig lazán sikerülne neki. Az ugyanolyan magas ágyra rutinosan felmászik.

Gyakran jelzi, ha alkotott valamit. Ha megkérdezzük, hogy mi ez a büdi, akkor rögtön mutatja a pelenkáját. Szerintem, ha pisil, akkor is rámutat a pelusra, de a bili használatát nem érti. Ruhástul szívesen üldögél rajta. A bilizéssel nála nem is próbálkozok olyan rendszeresen, pedig szerintem elég érett lenne rá. Ezen változtatnom kell, mert a pelus hihetetlen mennyiségben fogy.

Diszkriminál. A pasikkal sokkal szívesebben van, mint nőkkel. Pl. Ildivel sír, ha a Karcsi ott van, akkor nem. Ha szimpatikus, akár lehet idegen is. Barátságos, mindenkire mosolyog, integet. 

A fogak számában is hosszú hónapokig stagnálást mutatott, most a 4 metszőfoga mellé elkezdett növeszteni több rágófogat is.

A hisztije is olyan cuki. Csendbe, vagy kisebb sírdogálás közbe óvatosan lefekszik a földre és vár:) Ő az, aki még hisztizés közbe is cuki. Egyébként ritkán hisztizik.

Rá továbbra se lehet panaszom. Igazi jó harmadik gyerek. Remélem így is marad:)

Vége van a nyárnak

Most már nem csak naptár, de az időjárás is arra utal, hogy vége van a nyárnak. Megkezdődött az iskola, óvoda és vele együtt a pörgős hétköznapok. Egyre jobban azt érzem, hogy még fel se ébredtünk, de már vége is a napnak. Beindult a mókuskerék.

A nyár hamar eltelt. Nagyon rövid volt az együtt töltött idő. Gyerekeknek élménydús nyáruk volt. 

Horvátországba úgy járnak, mint a második otthonukba. 

Tartalmas hetet töltöttek anyuékkal Velencén is, ahol esténként együtt buliztak Ele Fannival és Fánival, kreatívkodtak, kísérleteztek és persze sokat pancsoltak. Álomba illő az a hely, még ingyenes játszóház (igazi) is van.

Hédi a Balatont is körbetekerte. 3 nap alatt! Utolsó nap több, mint 90 km-t! Büszke vagyok rá, hogy ilyen teljesítményre képes volt. De egyáltalán nem gondolom, hogy ez egy gyerekbarát túra volt. 

Azért voltunk itthon is. Bár az egész nap együtt játszunk terv nem igen valósult meg. Mindig volt valami. Már csak azért is, mert 3 hétig minden nap úszni jártak a nagyok.

A nyarat pedig egy családi Hortobágyi kiruccanással zártuk. Erről talán még írok.

Kellett ez a szeptember, hogy mindenki visszarázódjon a munkás hétköznapokba. Már külön órarendem van, ami tartalmazza, hogy kiért mikor, hova kell mennem. Annyi minden van.

MARCI két helyre jár fejlesztésre. Sikerült bejutnunk az állami TSMT tornára a Nevelési Tanácsadóba. De azért egyszer járunk a Bubiba is. Marci teljesítménye nagyon hullámzó, mint ahogy a viselkedése. A rajzolása/ majd írása miatt aggódom most leginkább, így arra gyúrunk (részben a Bubiba).  Bár az óvodai felmérés alapján teljesen jó Marci képessége, az senkit nem érdekel, hogy nem tud hullámvonalat rajzolni, vagy lemásolni egy viszonylag egyszerű formát pl. koronát. Nem akarom, hogy így ugorjon neki az iskolának. A szépírással Hédi is sokat küzdött, és vele ellentétben Marciban nincs is meg az a kitartás. Az biztos, hogy a tavalyi Marcihoz képest órásit fejlődött. Hogy ez a fejlesztésnek, vagy az érésének köszönhető, örök rejtély marad. De ha idén is ilyen látványos fejlődésen megy keresztül, akkor akár még a két tannyelvű osztályba is be merném íratni. A Nevelési Tanácsadóba a pszichológushoz bekerülünk-e az egy nehezebb esetet. 5 hónap alatt nekem már egyszer sikerült beszélnem vele! De szerinte, Marcinak csak kizárólagos figyelemre van szüksége (régen is ezt kaptuk a bölcsibe). Azt mondta, hogy felesleges kezelni, ha a forrást nem szüntetjük meg. Huba jelenléte, még ha alszik is, zavarja Marcit, ezért a délutáni hazahozatal nem számít kizárólagos figyelemnek. 

Ő is elkezdett furulyázni Szandra nénivel. Az biztos, hogy ott is fejlődik a koncentrációja és gondolkodása. Az alkotás  készítése során a finommotorikája is. Egy órán van túl. Nagyon lelkes. Sokat fújja a csigabigát, Hédivel kánonba is:) Egyenlőre még az is kihívás neki, hogy a tát és a titit kotta alapján játssza. De majd ráérez.

A sportra most nem helyeztem akkora hangsúlyt. Marci nagyon meg akar tanulni úszni. És ha ilyen nagy az elhatározása, nem akartam letörni. Úszni járnak. Bár a nyári intenzív úszótanfolyamon kinéztem az ideális helyet, de sehogy se tudtam egyeztetni az órarendünkkel, így maradt a régi jól megszokott Kondorosi Uszoda. Az  oktatókkal nem vagyok elégedett, legtöbbjük nagyon fiatal, kevés vagy semmi tapasztalattal. És a lelkesedésük is hagy kívánnivalót. Reméljük azért Marcira ragad valami. Hédi pedig a mély vízben biztos, hogy sokat mozog, ha nem is fejlődik tovább. Versenyzőt nem akarok belőle csinálni. A karatét passziváltuk, amit kicsit sajnálok, de azért kell neki szabad játékra is időt hagyni. Ha az oviba fejlesztő foglalkozásra nem is került be, a gyógytorna tanár kiszűrte, Így még az is van, mint mozgásos kötött foglalkozás.

Hédi nagy nehezen (2 éves furulyatudás háttérrel) bekerült az állami zeneiskolába. Azaz a zenét (szolfézst, furulyát) már a suliba tanulja tovább. Ez nekem nagy könnyebbség. Bár furulyán az elmúlt 1 hónap a hibái (testtartás, fújástechnika, ujjtartás) kijavításáról szólt. Hédi szeret járni, de az itthoni gyakorlásért nem lelkesedik. Megértem nem túl izgi egy hangot játszani ezerszer. El is gondolkoztam, hogy megéri-e/megérte-e a zene ovi. De talán az egyéb fejlesztő hatása miatt mindenképpen. Az, hogy a hangokkal is megismerkedik, az pedig még pozitív vonzata is. A nagy beruházás is megvolt. Hédi kapott egy új furulyát, és egy furulyaállványt is kellett venni.

A rockyt nem akarta tovább folytatni. Tibi nem engedte, hogy új sportba kezdjen, így maradt nála is az úszás. Sajnos most az úszás inkább kényszer nála, mint kedvtelésből végzett sport. Közben kiderült, hogy az osztálytársai közül többen járnak RSG-re, a Kondorosi Uszodához. De mivel üti Marci fejlesztését, így a szállítását nem tudom megoldani. Az osztálytársakkal teli kocsi pedig megtelt:( Az meg, hogy ide-oda cibáljam Hubát, szintén nem a legjobb megoldás. Hédinek meg amúgy is hiányzik a játék, ez pedig még tovább csökkentené a játékidejét.

Végül a heti két gyógytorna kérdése is megoldódott, így végül ott is mozoghat. Bár ez se a kedvenc tevékenysége.

Szóval nem unatkozunk. Buburól pedig majd egy másik bejegyzésbe írok. Megérdemli, ha a leglátványosabb fejlődésen ő megy keresztül.

Nyári szünet

Egy időre eltűnök a színről, legkésőbb szeptemberben (doktori leadási határidő) újra jelentkezem.

Tanévvégi összegzés

Tudom felnőtt ember év végén összegez, de én átkerültem egy más dimenzióba. Magamon sokat összegezni nem tudok, nagy tetteket nem hajtok végre. A háttérbe menedzselem gyerekeimet, és figyelem az ő fejlődésüket, örülök, ha látom, hogy milyen okosak, ügyesek, szépek. Tudom, sokaknak ez kevés, de én teljesen elégedett vagyok így. (Na jó, ha a doktorim végre befejezném, akkor a gombócka is eltűnne belőlem, és maximálisan át tudnám adni magam a családnak.)

Szóval az év összegző a gyerekekről szól :)

HÉDI kijárta az első osztályt. Kitűnő bizonyítvánnyal. Mondtam is neki, hogy engem már túlszárnyalt:) Az írás keservesen ment, de az év végi ünnepségükre a meghívót olyan gyöngy betűkkel írta, hogy még az Ildi szája is leesett. Matekból tehetség. Az olvasás pedig úgy megy, ahogy egy elsős gyereknek mennie kell. Nyáron jó lenne egy kicsit előre dolgozni belőle, folyamatosabban menjen, jobban értse, mit olvas. De most így a vakáció kezdetén fő, hogy pihenjen és azt csinálja, amit élvez. Angolból  a heti 5 óra ellenére nem látok olyan nagy szárnyalást, de amit tanultak, azt tényleg szépen tudja Hédi és talán jobb is, hogy ennyire játékosan ivódik beléjük az angol nyelv. A kiejtése biztos, hogy jobb, mint az enyém és jópár szót tanultam már tőle:) Környezetből, bár a tankönyvi anyag elavult, Hédi szivacs agyán nem fogott ki. Hédi gyönyörűen vette az akadályokat, nagyon szorgalmas, jobbat nem kívánhatnánk. Mindezt úgy, hogy mellette rengeteget furulyázott. Megtanult több szólamba, kánonba is játszani. A zeneiskolai hogyan továbbról még nem tudunk semmit, de valahogy folytatni kell, az biztos. Sportolt is, a stresszt valahol le kellett adni. Bár így év végén megtudtam, hogy a rocky szintén okozott neki stresszt. Hogy szól-e Edina néni (délutános tanár), hogy mennie kell, hogy az öltözőbe ki lesz, és hogy Virgi milyen órát tart. Hogy folytatni fogja-e, nem hiszem. Valahova muszáj lesz járnia, úszni, futni, rockyra, balettra, mindegy, de mozognia kell. Én kinéztem a Mu színház balett részét, ő kinézte az ír sztepp táncot. Gyanítom egyik se lesz. Majd szeptember elején az órarendet látva lebokszoljuk. Csodálatos lányunk van, aki nagyon kifáradt, már nagyon vártuk a szünetet. Remélem sikerül kellően feltöltődnie a következő tanévre. Nem tudom, hol tudnék könnyíteni neki. De most nyáron sokat tud majd játszani és újra szabad gyerek lehet.

MARCI jövőre ismét nagycsoportos lesz. Szerencsére a jól megszokott közegbe töltheti az utolsó ovis évét, olyan kevesen ballagtak el. Az év végi értékelésen nagyon meglepődtem. Sokkal rosszabbat vártam. Májusba már úgy elkeseredtem, hogy a nevelési tanácsadóhoz fordultam (igaz világossá vált, hogy tőlük se várjon segítséget az ember). Éva néni végig dicsérte Marcit. Már szépen részt vesz a tornaórán. Nyitott, barátkozó, konstruktív stb. Szabályokat betartja, ellátja feladatát. Egyedül öltözik, fürdőszobába önálló (nem pancsol). Néha csibész, "süket", ritkán agresszív (okkal), de teljesen kiegyensúlyozott, vidám fickó, olyan, mint egy óvodás fiúnak lennie kell. Egyetlen komoly probléma van vele, az a koncentrációja, képtelen hosszabb ideig egy dologra odafigyelni, bár a játékba el tud mélyedni. Ha olyan ül mellette, a meséről könnyen elterelik a figyelmét (itthon mindig olvastat velünk), és az evésnél is sajtkukac. Megint megkaptam, hogy van még egy év, sokat javulhat.

Ezen sokat is dolgoztunk. Heti kétszer hordom TSMT tornára, és finommotorikára. A labdázásba sokat ügyesedett és fél lábon is egész jól megáll már. Én ebben látom a fejlődést, de majd július végén meglátjuk a felmérés eredményét. Az viszont biztos hogy jövőre is heti két TSMT tornát javasoltak.

Jövő év mindenképpen Marci fejlesztésére fog elmenni. Gyógytornán kiszűrték, az heti két órát jelent neki az oviba és ha a logopédus lelkiismeretes munkát végez, akkor a részkészségek vizsgálatánál is fennakad, azaz ilyen irányú fejlesztést is kap az óvodában. A nevelési tanácsadóba is talán történik valami, bár egyenlőre a felmérés időpontjáig se jutottunk... Egyre jobban azt látom, hogy figyelemzavaros, és abból indul ki sok minden. Képtelen odafigyelni bármire, amit csinál, ezért pl. borogat, elfelejti, hogy vetkőznie kell, mert Huba ténykedését nézi stb. Nem rosszaságból csinálja, csak tényleg nem tud koncentrálni a feladatára. Szeretném, ha ő is furulyázna, azt gondolom a finommotorikáján sokat dobna. Bár sokat rajzol mostanában, legtöbbször tankot, térképet, de rajzai elég kezdetlegesek. És még akkor a karate és a TSMT tornát nem is említettem. Nagyon soknak tűnik, de valahogy össze kell kotornunk, hogy mire iskolába megy, tudja venni az akadályt. Nem tudom, hogy ha a fejlesztést még korábban kezdtük volna, akkor előrébb lennénk-e. De az óvodába  mindig pozitív visszajelzést kaptam. Marci amúgy olyan kis bújós, igyekvő, szeretnivaló, szeretetéhes kisfiú, de ő az aki mindig bajba keveredik. Sok-sok türelem és elfogadás kell(ene) hozzá. Most jön a nyár, amikor még kevesebb kizárólagos figyelem fog rá jutni, de azért igyekszem.

És még van egy HUBÁnk, aki 1 év alatt már kisfiúvá érett, aki már erős akarattal, külön egyéniséggel rendelkezik. A járástól is csak egy hajszál választja el.

Az évet pedig a korábban említett események mellett két műsor zárta. 

Marciék elbúcsúztatták a nagycsoportosokat. Blankával közösen mondták el a Marci a fürdőszobában c. vers első versszakát, sokat táncoltak, énekeltek. 

Hédiék pedig egy nagyon ötletes évzáró műsort készítettek, ahol bemutatták egy iskolai napjukat kezdve Zsémbes Zsófi ébredésével, Kezdődik az iskola, Ákom-bákom, Zengő ABC,  Színes ceruzák, angol énekek, mese, végül az Anyu és az Este jó ének zárta. Bár Hédi ismét kis szerepet kapott (kezdem azt hinni, hogy ennek oka is van) nagyon jó kis előadást tartottak. Ezt látva pedig megnyugodik a háborgó lelkem, és azt gondolom jó döntés volt ez az iskola.

Karate kölyök

Marcinál rátaláltunk az ideális sportra, pontosabban a karatéra. Tényleg testhezálló sport neki, van néhány hasonló temperamentumú gyerkőc. És ami jó, hogy lelkes. Nincs hiszti, mint a Blankánál, amikor indulnunk kell. De nem is próbál üzletelni, hogy nem akar járni, mint a Hédi. Az egyetlen, amitől húzódzkodott az a verseny. Egyenlőre én is feleslegesnek tartom, így kihagytuk és teljes a béke. Az erősítés résznél tudom, hogy bliccel, amikor Miki bácsi nem figyel. De a kevés is több, mint a semmi és valljuk be őszintén, én se tudnám kivitelezni, mellette viszont sokat mozog, futkározik. Sokat létráznak, ami jót tesz a koordinációjának, szerintem tökéletes kiegészítése a Fejlesztésnek. A rúgások során is meg kell állnia fél lábon, tökéletesen elugrik a különböző fogócskáknál, sokat sánta rókáznak, pók-fogóznak, amire azt mondják szintén fejleszti a gyerekek mozgását. A sorbaállást is gyakorolja, ami tudom, hogy gyenge pontja. A jutalom kártyát is csak nagy ritkán szerzett, amit a gyerekek a jó magaviseletért kaphattak. Ahogy láttam különösen nem viselte meg, az ajándékért szükséges öt azért összegyűlt. 

Az egy évig tartó kemény munkájának pedig meglett a jutalma. Részt vehetett élete első karate vizsgájának, ahol megszerezte a nem létező fehér övére az első piros csíkot. Ügyes volt. Miki bácsit idézve pedig: Az elején nagyon jól csinálta, aztán elfáradt, és elkezdtek bohóckodni, de a koncentráció fejlesztés az egyik fő céljuk. Jó volt látni az elégedett arcát, amikor Miki bácsi átadta neki az oklevelet, olyan büszke volt magára. Nagyon örülök, hogy tényleg rátaláltunk erre a sportra és Miki bácsira. Mert ha csodát nem tett a Marcival, de élvezi az ott létet, és biztos, hogy ügyesedik tőle. Mi pedig büszkén nézhettük Marcikánk is milyen ügyes tud lenni.